Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

VALLÁS 1992. április 8., szerda . BÉKÉS MEGYEI HÍRL\p­4D Korszerű egyházat hiteles keresztyénséggel A VILÁG TEOLÓGUS SZEMMEL Vendégünk volt Bölcskei Gusztáv, a Debre­ceni Református Teológiai Akadémia 39 esz­tendős dékánja. A szociáletika professzorá­nak kiegyensúlyozott nyugalma, logikus ok­fejtése példaként szolgálhat napjaink bár­mely politikusa, bölcselője számára. „A teológia tudománya nagy kárát látta a múltnak...” Fotó: Lehoczky Péter — Kádár Péter lelkész, or­szággyűlési képviselő barátom, volt tanítványom hívott. Három estén át tartottam igehirdetést a gyulavári gyülekezetben, s egy gyulai lakótelepen a keresztyén nevelés kérdéseiről beszélget­tünk iskoláskorú gyermekek szüleivel. Az alapige; az újszö­vetségi bibliából Pál apostolnak a filippiekhez írt úgynevezett Krisztus himnusza. Úgy hang­zik; Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, föl­dieké és föld alattiaké és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisz­tus Úr az Atyaisten dicsőségére. Közösen próbáljuk értelmezni ezeknek a szavaknak a központi mondanivalóját: hogyan értel­mezhetjük ma Krisztus bizony­ságtételét? A gesztusok és a sza­vak nem helyettesíthetik egy­mást. A kérdés; hogyan lehet közösséget alkotni akár egy gyülekezet, egy egyház vagy akár egy nép életében? —Az elmúlt időszak nem ked­vezett semmilyen egyháznak, a vallásnak. Most Önök érzékel- nek-e változást? — A teológia tudományos utánpótlása nagy kárát látta a múltnak. Az utolsó nagy generá­ció tudósai a háború után vehet­ték fel a kapcsolatot a legfris­sebb európai teológiai áramla­tokkal. Ok már idősek, többeket korán elhallgattattak, a külföldi ösztöndíj lehetőségét is beszű­kítették, nagy űr támadt. Beiga­zolódott, hogy rossz volt a gya­korlat, amely szerint lelkészeink 3 év után, félkész emberekként kimentek a gyülekezetekbe. A nagy lelkészhiány volt a magya­rázata ennek. Ma már a teológiai akadémia is megpróbálja a maga autonómiáját visszasze­rezni. Egyrészt megszűnt az ál­lampárt ideológiai kényszere, másrészt az egyházkormányzati beszűkítésnek is vége, amely paralell volt az egy ideológia egy teológia elméletével. A korszerű lelkészképzés nagy fegyverténye az, hogy keressük a nevelésben járatos tudomá­nyos munkatársakat, akiket magunknak szeretnénk meg­nyerni. A teológia tudományát ki kell szabadítani a rákénysze- rített elzártságból, párbeszédre van szükség a világi tudomá­nyok ismerőivel. Azt, amit a mi gondolkodásunk fogalmaz meg, csak így tudjuk megértetni a más fogalmakkal dolgozókkal. — A lelkészképzés, a szabad vallásgyakorlat alapja az, hogy a fiatalok megismerjék az egy­házak történetét, magát a val­lást. Bőven van pótolnivalónk. Mi a véleménye az egyházi isko­lák sorsáról? —Eltűnt a vallásellenes ideo­lógia, napnál világosabban be­bizonyosodott a csődje. Voltak, akik túlfűtött várakozással fi­gyelték, hogy helyébe nyomban a vallásos képzés, a vallásos nevelés lép. Ilyen automatizmu­sok pedig nem működnek a vi­lágban. A református egyház­nak hatalmas történelmi szerepe volt már a XVI—XVII.-ik szá­zadban — a reformáció megje­lenése után — a nemzeti kultúra és az iskolaügy alakításában. Most sokan azt hitték, hogy az egyház olyan funkciókat átvesz, ami minden társadalmi, erköl­csi, nevelési problémát egy csa­pásra megold. Az egyházközsé­geknek, a területi egyházi szer­vezeteknek legyen világos, megvalósítható hosszú távú el­képzelésük az oktatásügyről, a speciálisan református nevelés lényegéről. Van, ahol az egyház már meglévő iskolát kíván mű­ködtetni teljes felelősséggel, van, ahol egy osztályt indít, van, ahol minden csak folyamatban van. A kérdés körül szélsőséges indulatok nyilvánulnak meg. Nem tudom elfogadni az általá­nosítást, mely szerint az egyházi iskolákkal az egyház hatalmi pozíciók biztosítására törek­szik. Akik iskolákat, osztályo­kat átvenni szándékoznak, ve­gyék komolyan a zsinat iskola­ügyi bizottságának felhívását. — Az év végéig várhatóan abortusztörvény születik Ma­gyarországon. Mi a véleménye erről a nagy vihart kavaró témá­ról? —A teológiának minden kér­désre választ kell tudni adnia, ami az emberrel kapcsolatos, ha nem, akkor elveszítené a kap­csolatát az Isten által teremtett valósággal. Szélsőségek ütköz­nek -e témában is. Érvelnek egy nyugat-európai nőtüntetés jel­szavával: „a hasam az enyém”! Eszerint az abortusz az anya ön­rendelkezési joga, amelyhez nincs másnak beleszólása. A másik véglet az abortuszt a gyil­kosság kategóriájába sulykolja. Mindkettő elfeledkezik arról, hogy az abortusz végül is er­kölcsi konfliktus, amelynek leg­alább három szereplője van: az anya mellett az apa (róla szokás elfeledkezni) és az orvos. Véle­ményem szerint pozitív abor­tusz nincs és nem is lehet a be­avatkozást a normalitás rangjára emelni. Bármennyire az anyával szimbiózisban él a magzat, kü­lönálló lény. Az abortusz nem tekinthető az anya kizárólagos önrendelkezési jogának. A pro­testáns keresztény etika szerint, ha az ember tudja, hogy rosszat tesz, válassza két rossz közül a kevésbé rosszat. Ilyen alapon etikailag megengedhető az abortusz, ha az anya élete a mag­zat miatt veszélyben van és a két élet közül kell választani. Ha a magzat nemi erőszak következ­tében fogant és az anya is az abortusz mellett dönt. Amennyi­ben a magzat kimutathatóan genetikailag károsodott és sú­lyos fogyatékosként jönne a vi­lágra. Ebben az esetben képmu­tatás lenne az anyára és apára kényszeríteni egy életen át tartó terhet. Természetesen az egyház lelki gondozóként erősíti a hoz­zátartozókat, hogy a fogyatékos ember is ember, fogadjuk el lé­tüket és segítsük őket, ha a vilá­gon vannak. Az abortusz nem lehet büntetőjogi kérdés ilyen jellegű törvényi szabályozása nem járható út. Szerintünk er­kölcsileg felkészült legyen a leendő anya és apa, úgy, hogy gyermekét áldásként fogadhas­sa, emberhez méltó körülmé­nyek között nevelhesse. — A fiatalok erkölcsi képét, jellemét elsősorban a család formálja... — A keresztyénség a család méltóságát, becsületét hirdette minden korban és a maga mód­ján próbálta segíteni. Teológus diákjaink külön kérésére szemi­náriumokon foglalkozunk ezzel a témával. A család a legele- mentárisabb emberi közösség. Ha nincsenek ilyen biztos pon­tok egy gyermek életében, könnyebben csapódik ide-oda. A családban tanulhatja meg a másságot elfogadni, hogy valaki szép, csúnya, az emberi kapcso­latok kialakítását, megbecsülé­sét. Átérezheti, hogy ő valaki­nek fontos. A családmodell vál­tozik, a Biblia sem abszolutizál­ja. Az egyetlen Abszolút az Örökkévaló Isten. A keresztény hit családpárti, ebben a közös­ségben őrizze meg mindenki a maga emberségét. Ez az elv nem azonos azzal a családfogalom­mal, ahogyan ötven évvel ez­előtt éltek az emberek. Előrevi­vő gondolat az, hogyan éljenek együtt a különböző generációk a családban. Újra kell tanulni, mit jelent az idősek tisztelete és nem azért mert anyagilag támogatják a fiatalokat. A fiatalok másságát pedig az idősebbek fogadják el. —Meglátása szerint mennyi­re vonzó ma a fiataloknak a val­lás? — Minden iránt rendkívüli az érdeklődés, ami nem a materia­lizmus irányában fogant. Min­dent mindennel összekapcsol­nak, ilyen fogalmak például az ufók, a kanálhajlítások, a ter­mészetfelettiek, a megmagya­rázhatatlan jelenségek világa, ide sorolják a vallást is. Az egész társadalomban, önhibáján kívül, hihetetlenül képzetlen a fiata­labb generáció és ezt sokan ki­használják. Az irracionalitás címszó alatt minden eladható. A hagyományos vallások mellett megjelentek az új vallási közös­ségek. A keleti filozófiai rend­szerek felhígított változatait ügyesen alkalmazták a nyugati ember gondolkodásához. Keve­sen szánnak rá az életükből 20- 25 évet, hogy az igazi jógát meg­tanulják. Például a reinkarnáció homlokegyenest mást jelent a két gondolatrendszerben. A ke­letiek szükséges rossznak tart­ják, mert a lélekvándorlás gátol­ja, hogy az elhunyt hazataláljon a nagy világlélekbe, beolvadjon, megpihenjen. A nyugati több lehetőséget érez a lélek más és más testet öltésében. Egy vallá­silag erőtlen, ideggyenge társa­dalomban, ahol minden negye­dik embernek idegrendszeri problémája van, a szebb és jobb élet ígéretét jelenti. Piacképes, demonstratív áru lett a vallásos­ság, a vallási kiadvány. Az igazi egyháznak ott a felelőssége, hogy ismerje ezeket a jelensége­ket, a mozgatórugóit, az össze­függéseket, hogy a háttérben üzleti érdekek állnak. Erről ta­núskodik a divatos vallási áram­latok földrészek közötti áradása, most itt van a „nagy kelet-euró­pai halastó”, ahol gazdag lehet a fogás. Hosszú távon a hiteles ke­resztyénség jelenti az egyetlen védelmet ezek ellen. A mun­kánk akkor eredményes, ha a fiataloknak utat, jövőt muta­tunk, közösséget nyújtunk a csá­bító ám kétes távlatok helyett. Bede Zsóka A szegények orvosa, a gyógyító herceg Batthyány-Strattmann László boldoggáavatási pere 1915-ben örökölte meg a her­cegi címet, a körmendi birtokot, a kastélyt, a parkot és a Stratt- mann nevet dr. Batthyány Lász­ló. Negyvenöt éves volt, híres szemész, tizenöt éve operálta, gyógyította már a szegényeket Köpcsényben (Pozsony közelé­ben, ma Ausztriához tartozik), magánkórházában. Trianon után, 1920-ban Körmendre köl­tözött népes családjával (14 gyermeket szült felesége, Co- reth Mária, tizenegyet fel is ne­veltek). Birtokai jövedelméből itt is kórházat rendezett be. Folytatta azt az életet, amely kortársaiból megrendülést, cso­dálatot váltott ki. Szent életű­nek, imádságos lelkűnek tartot­ták, aki különös érzékenységgel viseltetett a szegények iránt. Ingyen kezelte, operálta őket. Feltérképezte Körmend nyomo­rúságát. 1920-ból maradt meg egy füzet, amelyben családon­ként, személyenként írja le az emberek testi, lelki állapotát, tesz javaslatot gyámolításukra. A segítő legtöbbször saját maga volt. 1929 őszéig operált, akkor súlyos, fájdalmas betegség tá­madta meg. 1931-ben meghalt. Betegek ezrei siratták, és őrizték emlékezetükben. Az egyház példamutató hívét gyászolta. Bées érseke szentelte be kopor­sóját, a szombethelyi Mikes püspök temette el Németújvá­ron (ma Ausztria, Güssing), a családi kriptában. A boldoggáavatási eljárást 1944-ben a bécsi egyházmegye indította el. 1951-ben azonban elakadt az ügy, a politika meg­bénította a magyar katolikus egyházat. 1971-ben Ijjas József, a magyar püspöki kar akkori el­nöke tett lépéseket a per folyta­tására. Elküldte Rómába a szombathelyi püspökségen őr­zött tanúkihallgatások jegyző­könyvét. A következő dátum 1986, amely fordulatot hoz Bat­thyány-Strattmann László ügyé­ben. A bécsi, a kismartoni és a szombathelyi püspökség együtt szorgalmazza a boldoggáava- tást. A perben az ügyvéd szere­pével dr. Gyürki László kanono­kot, a körmendi Szent Erzsébet templom plébánosát bízzák meg. Amit a közvélemény itt­hon és külföldön tud a szegé­nyek doktoráról, azt 1986 óta tudja. Gyürki László hatalmas energiát fektetett a munkába. Újjáélesztette a gyógyító herceg kultuszát. Gyűjtötte élete doku­mentumait, templománek ol­dalszárnyában egy kis múzeu­mot rendezett be. Művészeket kért fel, Lesenyei Márta elkészí­tette Batthyány-Strattmann László szobrát, Kiss Sándor pla­kettet és két bronz táblát csinált. A templom falán, a kastély park­jában elhelyezték a szobrot, az emléktáblát, majd a várkerület egyik szép utcáját is a hercegről nevezték el. Újabb jegyzőköny­veket vettek fel, jelentkeztek az egykori betegek, elmondták emlékeiket a herceg gyermekei. Körülnéztek Körmenden a bol­doggáavatási eljárás római megbízottai. Úgy tűnt, hogy II. János Pál magyarországi látoga­tásán bejelenti a boldoggáava- tást. Gyürki László és a beava­tottak azonban tudták, nincs még olyan állapotban a per. Megvan a dokumentált életrajz, a sok tanúvallomás, de hiányzik a bíborosi kar ítélete. A bíboro­sok jelenthetik ki ugyanis, hogy a bizonyítékok alapján Bat­thyány-Strattmann László hősi fokon gyakorolta az erényeket. Ha ez az állásfoglalás meglesz (1991. decemberére jelezték, de késik), akkor jöhet a csodatevés bizonyítása. Vallomások, orvo­si vélemények szükségesek hozzá. Ha csodás gyógyulást sikerül bizonyítani, utána szólal meg a pápa és nyilváníthatja boldognak a gyógyító herceget. Időpontot senki sem tud mon­dani. Az egyházat nem sürgeti az idő. Hogy magyar példáknál, maradjunk: még mindig folya­matban van Kaszap István bol­doggáavatási pere, és csaknem hétszáz évvel a halála után, 1943-ban avatták szentté Mar- gitot, IV. Béla lányát. Jelenleg a Vatikánban 1200 boldoggáava­tási kérelmet jegyeznek. Köztük van a győri Apor Vilmos püs­pök, az erdélyi Márton Áron püspök és Mindszenthy József bíboros ügye is. (MTI-Press) b. r. Üvegkép a szegények orvosáról

Next

/
Thumbnails
Contents