Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-08 / 84. szám
0 1992. április 8., szerda SZÍNES csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A nleglejlok közöli 5 db 500 forintos könyvvásárlási utalványt sorsolunk ki, melyet postán küldünk el. Miért alszunk egyre rosszabbul? Sok ember panaszkodik alvászavarokra, ez a kor haladtával normálisnak tekinthető. Ha összehasonlítunk két, azonos körülmények között élő fiatal, illetve idős embert, több különbség is adódik alvási szokásaikban. Az idősebb később és nehezebben alszik el, éjjel többször felébred és reggel is korábban kel, mint fiatal társa. Az előzőkből az is következik, hogy kevesebbszer él át mélyalvási fázist, ezért alvása felszínesebb, köny- nyebben megzavarható. Az időskori alvásszerkezet így tulajdonképpen a depresszió egyes tüneteivel azonos, a depressziós emberek is hasonló alvászavarokkal küszködnek. Orvosok és pszichológusok évtizedek óla vizsgálják az okot. de még ma sem tisztázott, hogy mi állhat az alvási igények és szokások megváltozásának hátterében. Valószínűleg az ún. belső óra eltolódásáról van szó. A belső óra szabályozza a szervezet 24 órás ritmusát, többek között az alvást és az ébrenlétet is. Az idősebbeknél ez a belső óra könnyebben esik ki a ritmusból, mint fiatalabb korban. Az idősebbek hajlamosak arra is, hogy nappal pihenjenek, esetleg el is szundikálnak, így nem csodálható, hogy éjszaka viszont nem álmosak. Az idősebb férfiak négyszer olyan gyakran panaszkodnak rossz alvásra, mint a fiatalabbak, a 60 év feletti nők viszont kétszer annyian szenvednek alvászavarokban, mint velük egykorú férfitársaik. Alvászavarról egyébként — orvosi értelemben — akkor beszélhetünk, ha hetente legalább három alkalommal megzavarja valami az alvást, ha legalább fél óráig tart, míg újra el tud aludni az ember, illetve, ha 6 óra hossznál tovább egyáltalán nem tud aludni. Az alvási nehézségek megítélésében azonbaóvatosnak kell lennünk. Sok ember ugyanis sokkal jobban alszik, mint ahogy 6 gondolja magáról. Főként azért, mert az álmatlanul, hánykolódva eltöltött órákra sokkal inkább emlékszik, mint azokra, melyeket átaludt. Mit tehetünk a jó alvásunk érdekében? Az altatók szedése álljon az utolsó helyen, amivel próbálkozunk. Ne szunyókáljunk napközben, és megfelelő fizikai aktivitással gondoskodjunk arról, hogy estére elég fáradtak legyünk. Szigorúan tartsuk be a lefekvés-felkelés ritmusát. Keveset és korán vacsorázzunk, az alkoholtól és a dohányzástól pedig mindenképpen tartózkodjunk. Ferenczy Europress Betörések csak kön nyűbú vároknak ! A japán rendőrség tudomására jutott egy tokiói szálló bűnös üzelme, mely kábító- szerélvezóknek és -szállítóknak adott hajlékot. Ebben a vásárló- és szórakozónegyedben a siető üzletemberek és félénk szerelmesek kedvéért próbaképp bevezették a pénzbedobós automatát, amely azonnal kiadja a szobakulcsként használható mágneses kártyát. A nyomozók lesbe álltak és sikerrel le is fülelték néhány régóta keresett ügyfelüket. Azóta már diszkrét portás áll a recepcióban, de a szobabérlés így sem tart tovább 45 másodpercnél. Történt ezzel egy időben, hogy egy olyan szállodát is meglátogattak a gengszterek, amelyet előszeretettel vesznek igénybe a nászutasok. Válaszlépésre nemcsak a bűnüldöző szervek készülnek fel, hanem fantáziát látva a nászéjszakázó vendégekben, a Nippon Kokan KK konszern is. Úszó szállodát rendelt, mely néhány hónap múlva el is készült. A 8 szintes, 103 méter hosszú, 24 méter széles és 33 méter magas úszó luxushotelt egy vontatóhajó húzza ki (5 csomós „sebességgel”) valamely folyótorkolatba vagy csendes tengeröbölbe. Ott lehorgonyoznak és megkezdődhetnek a nyugalmas vagy izgalmas éjszakák. A hajón bárok, tánctermek, uszodák és rulettszalonok gondoskodnak a vendégek szórakoztatásáról. A fedélzeten pedig fegyveres őrség lesi, nem közelít-e néhány, mindenre elszánt könnyűbúvár? L. B. (FEB) Derül a bíróság Ezek itt nem viccek. Abszolút hiteles történetek következnek egy ügyvéd barátom szájából. Általában a bíróságon sok a szomorúság, nagy-nagy tragédiák játszódnak le, de a tárgyalóteremben néha derülnek is az egybegyűltek, több év alatt egy vicckötetre való anyag is összegyűlt, íme néhány ízelítőül, ahogy az ügyvéd látta: A közelmúltban egy bűnügyet tárgyaltunk, egy idősebb falusi bácsi tanúnak volt megidézve. A jegyzőkönyvvezető fiatalasszony beszól a mikrofonba, s a folyosón elhelyezett hangszórón keresztül beszólítja a bácsit: — Jánosi Péter! Belép a bácsika a tárgyalóterembe, odatotyog a bíróság asztalához, tisztelettudóan köszön, miután levette a kalapját. A jegyzőkönyvvezető, akinek a perrendtartás szerint fel kell vennie a tanú személyi adatait, megkérdi a bácsit: — Hogy hívják? Erre a bácsi csodálkozva néz a hölgyre: — De aranyoskám, az előbb még tudta... * * *■ Gábor Rupit beperelik apaság megállapítása végett. Jön a tárgyalás, Rupit kihallgatják, nem ismer el semmit, tagadja, hogy ő lenne a gyerek papája. Ekkor a törvénybíró megkérdi: — Na, Rupi, orvosszakértői véleményt akarsz-e? — Az micsoda, kérem szépen? — kérdez vissza a fiatalember. — Megvizsgálunk téged is, a gyereket is, s abból megállapítják, hogy lehetsz-e az apja. — Akarom kérem, hogyne akarnám! — De Rupi — figyelmezteti a bíró—, azt ki kell fizetni. — Jaj, tisztelt bíró úr, én azt nem tudom kifizetni! — Hát mit akarsz — csattan fel a bíró —, én fizessem ki? ! — Dehogy, bíró úr! Fele-fele. A * * Egy nénit tanúként hallgattak ki egy válóperben. Miután végzett a mondókájával, megkérdi őt a bíró: — Mondja, az alperes szokott inni? — Hát, tisztelt bíró úr — válaszolja a néni ravaszkásan mosolyogva —, körülbelül annyit, mint maga. A teremben nagy mosolygás, már-már kuncogni kezdtek, a bíró ránéz a jegyzőkönyvet kitöltő hölgyre, és gyorsan lediktálja neki: — Az alperes nem fogyaszt alkoholt. * * * Tizenhét-tizennyolc éves lányanya állt a bíróság előtt, beperelt egy fiatalembert, hogy az lenne az apa. Az első tárgyaláson a bíró kérdezte a lányt, hogy mikor volt kapcsolata a fiatalemberrel. Erre 6 mondta, hogy szeptember 15-én. Ezután felkérték a törvényszéki orvost, állapítsa meg, mikor lehetett a fogamzás. Az orvos meg is jelölte azt a tíz napot, amikor a fogamzás történhetett, de ez a periódus vagy két hónapos távolságra esett a lány által említett dátumtól, tehát nem stimmelt a dolog. A bíró jóindulatú volt, segíteni akart a szegény lányanyán, akinek még ügyvédje sem volt, újra előhívta személyes megkérdezésre, hogy próbálja ezt az ügyet tisztázni. — Gondolkozzon csak — biztatja a lányt a bíró —, hányszor volt magának kapcsolata a fiatalemberrel? — Egyszer, bíró úr. — Próbáljon meg jól visz- szaemlékezni, csak egyszer volt? — Hát..., egyszer. — De gondolkozzon!! —... Hát, bíró úr, igaz..., még volt egyszer... A bíró már kezdett reménykedni: — Na, na!... És mikor? — Hát ugyanakkor, bíró úr. Pár évvel ezelőtt egy beteges hajlamú férfi pere folyt. A vádlott a végén követelte, hogy az élettársát tanúként hallgassák ki, vagyis a feleségével mondassák el, hogy az utóbbi időben többet foglalkozik vele. Azt akarta bizonyítani, hogy javulás állt be a nemi életében, hogy most már normális életet él. A tanú a közelben, a folyosón volt, a bíróság jóváhagyta a kérést. — Na, jöjjön be az élettárs — mondja az elnök. A terem zsúfolva volt, mindenki kíváncsian fordult az ajtó felé, hogy lássák, ki az az élettárs. Erre nyílik az ajtó, és belép az egyik pocakos ügyvédkollégánk, aki nem tudott semmiről semmit, és nagy értetlenséggel nézett jobbra meg balra, hogy miért röhög rajta mindenki. * * * Válóperben kihallgatják a felperes nő két tanúját, akik nagyszerűen elmondják a szöveget, bebizonyítják, hogy az alperes nap mint nap verte a nőt, ezért az kénytelen volt elmenni a háztól. A bíró megkérdi az alperest: — Magának vannak-e tanúi? — Hogyne kérem, én is ki akarok hallgattatni két tanút! Megjegyzendő, hogy ez az ötödik-hatodik tárgyaláson volt, ilyenkor már nehezen «hagynak jóvá új tanúkat. — Na de mit akar velük bizonyítani? — kérdi a bíró. —Tisztelt bíró úr,® t akarom ezzel a két tanúval bizonyítani, hogy ez a két tanú, akit a felperes részéről kihallgattak, szemen- szedett hazugságokat mondott, nem igaz, hogy én mindennap vertem a feleségemet. A bíró nyilván el akarta kerülni a felesleges időhúzást, tett egy ajánlatot: — Jól van kérem, kössünk egy egyezséget: mondjuk, hetente egyszer verte. — Hát ez már egészen más, bíró úr — kiáltott fel boldogan a férj —, így igen. Ebbe beleegyezek!... Pedig jogi szempontból mindegy, hogy naponta vagy hetente verte, a lényeg az, hogy verte, és ezért az 6 hibájából bontják fel a házasságot. Esetleg az aszszonykának nem volt mindegy... * ** Egy hagyatékmegállapítási ügy folyt több felperessel és alperessel, testvérek, rokonok szerepeltek a perben. Nem működött a hangosbeszélő, a bíró megkérte az egyik ott lévő kollégát, álljon az ajtóba és szólítsa be a feleket. A jegyzőkönyvvezető mondja a nevet: Ábrahám János. A kolléga kikiáltotta a folyosóra: — Abryhám János! Később a jegyzőkönyvvezető: — Abrahám Péter. A kolléga az ajtónál:—Ábrahám Péter! —■ Ábrahám Lina. — Ábrahám..., milyen ábrahám? — kérdezte a kolléga. Az egyik ügyvédtárs odasúgta neki: — Ábrahám Lincoln. — Ábrahám Lincoln! Nem jelentkezett senki, erre a műveltségével nem dicsekedhető kolléga visszaszólt: — Kérem szépen, Ábrahám Lincoln ma nem jelent meg ! Molnár H. Lajos Beküldendő: a ny diai jelűit sorok meglejtese. Beküldési határidő: április 17. Cím: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: 111. A megfejtéseket
