Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

1992. április 8., szerda----------MINDENT BELE „ A pénzszagú zenét egyből megérzi a közönség” Hangszerekkel ülésezik a Vének Tanácsa Mindig is szerettem ifjúsági klubokban fiatalokból álló ama­tőr rockegyütteseket hallgatni, mert zenéikben, szövegeikben az átlagtól eltérően fejezték ki magukat, illetve nyílvánítottak véleményt a bennünket körülve­vő világról. Ugyanakkor érde­keit az is. hogy ilyen drága hangszer- és berendezésárak mellett miképpen tudják fenn­tartani. menedzselni magukat, valamint mennyit kell vesződ­niük egy-egy előadás létrejöt­téért. Kapóra jött, hogy értesül­tem a békéscsabai Vének Ta­nácsa zenekarról. Az „öregek" biz­tosan tudják a vá­laszokat — véle­kedtem. — Annyiban már valóban vé­nek vagyunk, hogy külön-külön is több együttes születését és te­metését éltük át személyesen — mosoly odik el Gyebrovszki András basszus- gi táros — Köz­beszólt a katona­ság. nem találtunk próbahelyet és még sorolhatnám az okokat. A zenél viszont annyira szeretjük, hogy mindig újra kezdtünk. —-A Vének Tanácsa is magá­nyos zenészek véletlen találko­zásából alakult? — Hárman — Vitmajer Ist­ván énekes, gitáros. Zanócz Róbert dobos és én — már többször játszottunk együtt. Az­tán megismerkedtünk három fúvós sráccal. Bartos György harsonással. Bíró Tamás trom­bitással és Víczián István szaxo­fonossal. majd elkezdtünk együtt zenélni. Néhány hónap már eltelt azóta. így mondha­tom, hogy nemcsak közösen játszunk, hanem egy baráti tár­saságot is alkotunk, ami talán még fontosabb. — Mennyit kellett spórolno­tok. hogy hangszereket vásárol­jatok? — Volt. aki eladta a motorját, más kölcsön kért vagy kuporga- totl. A fizetésünk nagy részét is arra fordítjuk, hogy minél jobbra cseréljük a felszerelésünket. —A szülők mit szóltak a hob­bitokhoz? — Eleinte szerintem passzí­van álltak a dologhoz, de azért A klubokban igényli a közönség az élőzenét. A felvételen a Vének Tanácsa egy üttes Fotó: Lehoczky Péter vacsorát mindig kaptunk — ve­szi át a szót nevetve Zanócz Ró­bert. —Később aztán ha eljöttek egy koncertre és látták az ered­ményt. azt, hogy milyen hoz­záállással és mivel foglalko­zunk, akkor örültek. — Bár. ti főként a magatok szórakoztatására játszotok, de egy zenekarnak legalább ilyen fontos, hogy közönség előtt is lemérje tudását. — Kétszer játszottunk Bé­késcsabán. az Ifi Casinóban és a legszebb álmainkat is felülmúlta a közönség reagálása. Szeren­csére a városban és a megye né­hány más településén is újjá­éledt a klubmozgalom, ahol igénylik a gépzene helyett az élőzenét. Most a legfontosabb az, hogy a 45 perces saját szá­mainkból összeállított anyagun­kat nyárig legalább 1 órásra fej­lesszük fel. Egyébként nem a műsoridő kitolása a lényeg, ha­nem az, hogy minél tisztábban, pontosabban játszunk. Úgy néz ki. sikerült állandó próbahelyet találnunk, köszönhetően Tőkés Gyulának, a Békési úti Közös­ségi Ház vezetőjének. — Mivel egyre több amatőr zene­karalakul a megyé­ben és Békéscsa­bán. felvetődik, hogy van-e valami­lyen konkurencia közietek? — Az amatőr és a „fű alatt” működő zenekarok többsé­génél erről nem beszélhetünk — mondja Vitmajer István. — Drukko­lunk egymásnak és igyekszünk segíte­ni, hiszen mind­egyikünknek az a célja, hogy minél jobban megtanul­jon zenélni és bará­tokat szerezzen ebből a körből. — Karrierről nem is álmod­tok? — Természetesen, ha lehető­ségünk nyílna, kipróbálnánk magunkat komolyabb szinten is. Ezt azonban nem a pénzért ten­nénk, hiszen a „pénzszagú” ze­nét a közönség egyből megérzi. — Most mi a legfontosabb számotokra? — Az, hogy együtt maradjon a zenekar és mondjuk 10 év múl­va úgy lépjünk fel, mint a Na­gyon Vének Tanácsa. Nvemcsok László Dr. Surján László népjóléti miniszter: „Amint látják, én már tudom, mikor él jól a nép. Ha alszik...” Fotó: Fazekas Ferenc Dr. Sepsey Tamás, a Kárpótlási Hivatal vezető­je: „Izgalmas dolog ez a kárpótlás, de nekem nagyon kell már pisilni” SÍRUNK es NEVETÜNK „Nevetséges” rovatunk e heti témáját, valamint a hozzá kapcsolódó képet Kéki János­né, dévaványai olvasónk szol­gáltatta. A Berci névre hall­gató valóban csökönyös sza­marat gazdája és a kovács­mester két órán keresztül húz­ta és tolta, míg végre a ko­vácsműhelybe kényszerítette. Olvasónk egy aláírást is rög­tönzött a képhez: „Ez kérem egy demokra­tikus szamár. Húzzák is, tol­ják is, mégse halad egy lépést sem előre.” („Nevetséges” jeligére to­vábbra is várjuk leveleiket.) Játszva nyerhet! Rocklegendák: Supertramp Koncertek-hanglemezminőségben Múlt heti képaláírásos játé­kunkra ismételten rengeteg le­velet kaptunk. Nyerteseink: Bíró István (Vésztő. Széchenyi út 14.), Mezei Imre (Gyula. Damjanich u. 6.) és Zsidek Péter (Békéscsaba. Aulich u. 3.). Ók Gyulán, a Béke sugárúton található Axia Hanglemez- és Könyvkereskedés által felaján­lott ajándékokat kapják majd meg — postán küldjük el szá­mukra. A legötletesebb képalá- súásokból viszont minden ked­ves olvasónknak átnyújtunk egy csokorra valót: Na. kisfiam, válassz pót­anyukát!: Hej. ha én is közte­tek lehetnék!; KufTervizit: Ke- rekecske-dombocska: Farok­állító farok: Kiváló Aruk Fó­ruma: Tessék választani!; Egy popsi, két popsi, három popsi haj. megfogta az én férfisze­memet; Lányok, ne takarjá­tok el Zsíros Gézát!; Aki a ki­csit nem becsüli, a nagy ot nem érdemli; ___hű de puha! Ilyet még nem éreztem! Ez a Szi­lán!”; Ha nem szólalunk meg. honnan tudja a zsűri, hogy7 melyikünk a legintelligen­sebb?™ Ezen a héten egy békéscsabai olvasónk által gyakran felvetett, napjainkban igen aktuális kér­désre szeretnénk (humoros!) válaszokat kapni. Ön szerint hogy lehet kevés munkával sok pénzt keresni? Ötletes, humoros válaszaikat szokásos címünkre (5601 Bé­késcsaba, Pf.: 111) váijuk. A legszellemesebb megoldások beküldői között a Musidand Bt. Hanglemezbolt és CD- kölcsönző (Békéscsaba. Cent­rum Áruház, emelet) által fel­ajánlott értékes ajándékokat sorsorljuk ki. Beküldési határ­időáprilis 13-a. A borítékra, levelezőlapra ne felejtsék el felírni: Játszva nyer­het! Egy zenekar számára na­gyobb dicséret nem létezhet, minthogy a Pink Floydhoz ha­sonlítják. Márpedig a szimfoni­kus rockzenét játszó Super- tramppel ez történt: néhány év alatt szuperzenekarrá vált! Pe­dig az első időszak nem sejtetett dicsőséges jö­vőt. Egy holland milliomos hajó­jára verbuvált muzsikusokat 1970-ben a jó­nevű szerzőpá­ros: Roger Hogdson és Ri­chard Davies. Az első „tűmé” olyan jól sike­rült, hogy az an­gol származású zenészek a foly­tatás mellett döntöttek. Európában jelentették meg első lemezeiket — a várva várt siker azonban elmaradt. Kali­fornia már szebb jövővel ke­csegtetett... Az áttörést a harmadik album hozta meg, mely a Crime of the Century dímet viselte. A siker titka: a rendkívül sokszínű, ár­nyalt hangzás, igényes tartalom­mal! A következő, ’75-ös lemezt már arannyal „vonták be” (Cri­sis? What Crisis?). S elkezdődött a monstre tur­nék sorozata: Supertramp a vi­lág körül. Telt házat vonzanak majd mindenütt. A teljesen egyéni hangvétel mellett a koncertekre a lemezminőségben előadott dalok csalják be a zenerajongó­kat. (Az abszolút tiszta előadás­módban egyes szakemberek szerint a Pink Floydot is lekörö­zik.) A ’77-es és a két évvel későb­bi (Amerikai reggeli) gyűjte­mény csak úgy ontja a jó érte­lemben vett slágereket. Az újabb koncertkörút párizsi állo­másának előadását egy dupla album őrizte meg az utókornak. Hangversenyeik valóban előadások: színpadot építenek, függönyt feszítenek ki, filmbe- játszások színesítik (ha egyálta­lán még színesíthetik) tovább a koncertet. A közönség pedig? Templo­mi csendben ül, s áhítatosan hallgatja a muzsikát... Belefe­ledkezik a csodálatos látványba és hangzásba. A Supertrampet leggyakrab­ban a Pink Floydhoz hasonlít­ják, de a Jethro Tullal (a színpadi ötletek), a Beatlessel (a több szólamú, tiszta énekkórus), a Yessel (a felvételek hangulata miatt) is gyakran állítják párhu­zamba. Mindezek ellenére a „Tramp-hangzás” az első taktu­sok után egyér­telműen felis­merhető: telje­sen egyéni stí­lust képviselnek. A szuperze­nekar a már em­lített Rick Da- viesen (ének, billentyűs hang­szerek) és Roger Hogdsonon (ének, gitár, bil­lentyűsök), kí­vül Dougie Thompson (basszusgitár), John Anthony Helliwell (fúvó­sok) és Bob C. Bemberg (dobos) alkotja. A rockzenében űrt betöltő együttes hazánkban is nagyon népszerű. Több albumát is áru­sítják a hazai hanglemezboltok. Az egyik legismertebb zenei szaklap, az angol Melody Ma­ker a következőket írta a Super- trampról: „Nem tehetsz róla, hogy amikor ezt a muzsikát hal­lod, behunyod a szemed és a fejed lágy mozgásba kezd; a végén rádöbbensz, hogy ez a vi­lág, mindennek ellenére, olyan rendben lévőnek tűnik...” Szigeti Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents