Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

- BOTRÁNYKÖVEK 1992. április 8., szerda О <ВЕШ MEGYEI HÍRLAP­JA Ki fizeti az MDF-elnök telefonszámláját? Február vége óta vajúdik az orosházi polgármesteri poszt be­töltése. A városatyák sehogyan sem j útnak dűlőre, ezért az alpol­gármesteri címet eddig magáének tudható városi MDF-szerve- zet valamely meghatározó személyiségével kívántunk beszélget­ni. Kivétel nélkül Pleskó Pál elnököt ajánlották, mondván, hogy ő itt a valódi „szürke eminenciás”. —Mi tette önt politikussá? — Nem voltam tagja sem a KISZ-nek, sem az MSZMP-nek — válaszolja. — Soha nem fe­lejtettem el, hogy munkás szár­mazású vagyok. Igyekszem fel­vállalni sorstársaim érdekvédel­mét. — Korábban a vállalat szak- szervezeti bizottságának tagja volt? — Mindig is nehéz ember­nek, renitensnek tartottak. Le­het, hogy demagógia amit mon­dok: ha az embernek egy csöp­pet igaza van, a végtelenségig elmegy érte. — Javítson ki, ha tévedek: szakszervezeti bizottsági tag volt? — Régóta feszült bennem a vágy, hogy valamit tenni kelle­ne. 1984 végén lettem szb-tag, munkavédelmi, újítási felelős. — Ma is tagja a szakszerve­zetnek? — 1991 elején belekénysze- rítették az embereket szakszer­vezeti tagságuk megerősítésé­be. Ekkor léptem ki. — S létrehozott egy munkás- tanácsot. Úgy hallottam, hogy akiket bevitt ennek vezetőségé­be, többnyire utcára kerültek. — Újraszerveződtünk, meg­erősödtünk, taglétszámunk elér­te a 300-at. De megindult a szakszervezet aknamunkája is. Lefejezték a munkástanácsot, a vezetés bázisát alkotó „nagy­hangú” műszakiakat küldték el. — Sokan sérelmezik, hogy belevitte őket egy „utcába", ön viszont a helyén maradt. — Nagyon nehéz kérdés. A hatalom minden törvényesnek mondható, ám nem humánus eszközt felhasznált a gyenge szerveződés szétverésére. — Érez emiatt lelkiismeret- furdalást? — Hogyne! Reméltem, hogy a vezetők közül néhányat mel­lém állít a beosztottak iránti er­kölcsi kötelezettség. De senki nem állt mellém. A mai napig sem. — Van-e bizonyítéka arra, hogy ezeknek az embereknek munkástanácsi tevékenységük miatt kellett elmenniük? — Ezt így szó szerint bebizo­nyítani nem lehet. Ránk akarták ragasztani, hogy mi a munkásré­teg alja vagyunk. Minőségi lét­számcserével és más módon építették le ezeket az embereket. Az egypártrendszer a parlamen­ti választások során elvesztette hadállásait. A szakszervezetben megmaradtak utóvédbástyái. Ehhez ragaszkodik ma is gör­csösen a régi pártállam. — Ki képviseli a régi pártál­lamot a vállalatnál? — Senkit nem vádolok. Úgy vagyok vele, hogy ellenfelein­ket—s nem ellenséget mondok, mert soha nem volt ellenségkép­zetünk, csak ellenfeleink... — ...mintha éppen Békéscsa­bán jelentette volna ki egy közel­múltbeli zártkörű rendezvényen Csurka István: már nem ellen­félről, hanem ellenségről kell beszélni. — Ezt kinek-kinek a saját er­kölcsi értékítélete alapján lehet eldönteni. — Nem ok nélkül kérdezem: hogyan értékeli a munkahely és a politika viszonyát? — A megboldogult Csengey mondta az 1989. novemberi népszavazás előtt: maradjunk távol a népszavazástól. Az egyik kérdés ugyanis az volt: a párt vonuljon-e ki a munkahe­lyekről? Az „igen” arra volt jó, hogy az MSZP, MSZMP benn­maradhasson, az új pártok vi­szont ne tudjanak ott gyökeret verni.-— A gyári dolgozók két dol­got elismernek: ön jó szakem­ber. továbbá nagy energiát for­dít pártja politikájának népsze­rűsítésére. Alapvető kifogásuk viszont az, hogy nem tudja kü­lönválasztani a munkahelyét a politizálástól. — Elfogadom ezt a bírálatot. Ez így is van. Az ember nem tudja kettéosztani önmagát. Akár az árakról, a bérekről, akár a kávé minőségéről, a munkahe­lyi légkörről beszélgetünk a gyári büfében: politizálunk. Úgy érzem, a munkahelyemen csak a legszükségesebb politi­kai munkát szoktam végezni. Ha valakivel beszélnem kell dél­előtt, munkaidőben, azt este nem tudom megtenni. — A dolgozók azt fogadják leginkább visszatetszéssel, hogy szívesen nyilvánul meg a mai vezető politikusokkal közvetlen kontaktust tartó emberként. Mintegy hivatkozva barátsá­gukra. — Nem szoktam ezzel kér­kedni, visszaélni. — Igaz az, hogy ezeket a kapcsolatokat a: üzemből ápol­ja és szervezi? — Ez nem jellemző, de ha azt mondanám, hogy nem fordul elő: hazudnék. Van amikor csak délelőtt tudok beszélni valaki­vel. Aki azt állítaná, hogy ő ilyet nem csinál, szintén nem monda­na igazat. —Hogyan rendezi az MDF a vállalattal a telefonköltséget? — Hát, azt mondanám, hogy sehogysem. De az vesse rám az első követ, aki — ha nem is politikai — magáncélból még nem vette volna igénybe a válla­lat telefonját. Napközben sokan keresnek meg politikai ügyben. Nem tudok mit csinálni. De van­nak olyan közéleti kötelezettsé­geim, amelyek miatt kénytelen vagyok beszélgetni. Nem taga­dom, hogy igénybe vettem a vál­lalati telefont.-— Állítások szerint ez rend­szeresen előfordul, s elég hosszú telefonálásokról van szó. — Nem hiszem, hogy ez olyan óriási költséget jelentene. Interurbán-beszélgetést csak a legszükségesebb esetekben szoktam folytatni. Vállalati „megfigyelőim” információi nem helytállóak. Inkább mások hívnak a vállalatnál. — Ez sem túl szerencsés do­log, munkaidőben. — Hát igen, de mit tudok csi­nálni? — Miért nem függetleníti önt az MDF? — Összeegyeztethetetlennek tartanám a lelkiismeretemmel, hogy az MDF-ben végzett poli­tikai munkáért illetményt vagy anyagi elismerést fogadjak el. — Leginkább az „csípi" a dol­gozók szemét, hogy egy órával a munkaidő kezdete után érkezik a gyárba, s eggyel a vége előtt távozik onnan. Napközben pe­dig ki-kiruccan a polgármesteri hivatalba, s máshová. — Nem szeretem, a helyzeti előnyeimet érvényesíteni. Két­ségtelenül volt rá eset, hogy tar- tósabb távollétre volt szüksé­gem. Ilyenkor szabadságot vet­tem ki. Ha nem tartott el egész nap az elfoglaltságom, koráb­ban visszajöttem. Ebből maradt csúsztatásom, amit más alka­lommal vettem igénybe. — Ha ki akar menni munka­időben , engedélyt kell kérnie va­lakitől? — Nem kell, mert olyan a munkaköröm, hogy a vállalat két üzeme között állandóan, szinte óránként közlekedjem kell. — A késői bejárás, korai ha­zamenetel kacsa? — Próbálja valaki nekem bebizonyítani. Én a munkaidőt régen is szentségként igyekez­tem betartani és betartatni. Bort iszik és vizet prédikál aki ezt állítja. — Amióta elnök lett jócskán leadott munkaköri feladataiból. Igaz, azt tartják, sok is volt egy­nek. Csak hát a könnyítésre ép­pen pártelnökké választása után került sor. Összefüggnek ezek a dolgok? — Valamilyen kapcsolatnak kell lennie a kettő között. Mun­kaköröm szűkítésének egyszerű oka volt: 1990 őszén két ható­Pleskó Pál az MDF orosházi elnöke és egyik megyei alelnöke. Tősgyö­keres orosháziként 1944-ben született. Ot testvérével korán elvesztették szüleiket, ám mégis együtt nőhettek fel. Ma is Orosházán élő bátyjuk nevelte fel őket. de sokat köszönhettek nemrég elhuny t mostohaanyjuk­nak is. Orosházán járt általános iskolába, s miután hely ben nem vették fel. a kecskeméti piarista gimnáziumban végzett 1962-ben. Később gépjár- művillamossági-műszcrésznek tanult. Az egyetemre nem sikerült bejut­nia. Egyetlen munkahelye van 1964 óta: az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat. Itt kapott lehetőséget a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola, majd a SZOT főiskolájának elvégzésére. A vállalat villamos művezetője 1969-től. Egyik bátyja 1956-osként, a másik 10 évvel később, az egyetem elvégzé­se után külföldre távozott. 1987—1988 fordulóján három hónapot maga is Dél-Afrikában töltött. Politikával azóta foglalkozik. Az MDF orosházi szervezetének elnökévé 1990 novemberében választották. Március 31. Lám, lám. nem kell Kónya Imréért aggódnunk sokáig. A Tisztelt Ház elfogadta a köztisztviselők jogállását szabá­lyozó törvényt, amely egyúttal a képviselők és miniszterek fizeté­sét is rendezi. A kormánytagok több mint 150 ezret, az államtit­károk 107 ezret, helyetteseik 90 ezret kaphatnak havonta. A hon­atyák fizetése 56 ezernél kezdő­dik. ám a frakcióvezetés, a bizott­sági tagság és az egyéb különböző parlamenti tevékenység a tulipá­nos frakciófőnök bérét 237 ezer forint fölé nyomja. Ehhez már csak a 28 ezer forintnyi adómen­tes költségtérítés jön hozzá... A poén olcsó: azért ennyi, mert megérdemli, csakúgy, mint az ország többi felelősi?) vezetője. És különben is. a rendszerváltás végrehajtóinak ez megjár, elvé­ság, cég is vizsgálatot végzett vállalatomnál. Ót évre vissza­menőleg megvizsgálták villa­mos tevékenységemet. Okát nem firtatom, miért éppen az én munkámat vizsgálták. Valószí­nűleg hibát akartak találni. Ki­derült, hogy a hiányosságok nem a hozzá nem értésemből fakadtak. Megállapították: munkaköri feladataim olyan grandiózus méretűek, hogy fizi­kai képtelenség eleget tenni ne­kik.-—A város politikai életén ott érezni a keze nyomát. Úgy is, hogy tavaly, június 30-át köve­tően elmarasztalta a város mun­kahelyi vezetőit azért, mert nem zászlózták fel az épületeket. — Úgy éreztem: 450 éves megszállást követően ez a nap olyan kincs volt, melyet külső­ségekben is megnyilvánuló lenni a város életében. Miért nem vállalt önkormányzati sze­repet? —Ennek még előtte állok, ha úgy nézem. Csak annyit válla­lok, amennyit maximálisan jól el lehet végezni. — Nem akart képviselő len­ni? — Fölmerült, olyannyira, hogy negyedikként a pártlistán is szerepeltem. Néhány válasz­tópolgár voksán múlott. — Sokan meglepődtek azon, hogy Szokodi Sándor visszavo­nulása után nem pályázta meg az alpolgármesterséget. — Egy „üleppel” csak egy lovat lehet megülni. — Harmadjára sem sikerült jelöltjüket, Németh Bélát meg­választani. Újra őt jelölik? — Szokodi Sándor lemondá­sa derült égből villámcsapás Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat vezérigazgatóját, Papp Jó­zsefet a politika és a munkahely közötti viszony lehetséges zavarairól kérdeztük. — Bizonyos politikai funkcióban lévő emberek ne kötődjenek kis mun­kahelyi közösségekhez, mert óhatatlanul felmerülhet, hogy befolyásolni akarják környezetüket — mondta. — Meghatározott politikai funkciók­tól kezdve kívánatos lenne függetleníteni betöltőjét. Ez számára Ls na­gyobb mozgásteret biztosítana. — Mit tenne, ha arról szerezne tudomást, hogy a vállalatuknál mun­kaidőben v alaki politikai tevékenységet foly tat? — Az a feladatom, hogy a legjobb eredményre vezessem a dolgozókat. A politikának kellene a helyzet lehetetlenségét felismerni. Itt több párt valamilyen szintű vezetője dolgozik. Legtöbbjük esetében különösebb problémáról nem hallottam. A politika nem zavarhatja a munkát. A kettőt külön kell választani. — Az MDF' itt dolgozó városi elnöke, egyben megyei alelnöke kért engedélyt ingyenes telefonhasználatra, s kapott-e munkaidő-kedvez­ményt? —Tőlem nem. örömérzetnek kellett volna áthatnia. Valamennyi vállalat vezetőjét felhívtam, de egyiket sem a munkahelyemről. — Ha megharagszik is érte, meg kell mondjam: ebben a „feddésben" kis pártállami atti­tűd érezhető. — Ez kétségtelenül hiba volt részemről. Távol áll tőlem a kioktató stílus. Néhány olyan vezetőnek, aki elfelejtett ennek a kérésnek eleget tenni, mint ál­lampolgár — s nem mint MDF- elnök — küldtem egy képesla­pot. melyre ráerősítéttem egy június 30-án hordott nemzetiszí­nű szalagot. Ezen a napon a nemzet évszázados álma valóra vált. — Az ünnepségeket ön külö­nösen a szívén viseli. Állítólag oda-odaszól az iskoláknak is, hogy küldjenek gyerekeket az ünnepségekre. — Iskoláról soha nem volt szó. Az tény, hogy október 23-a előtt írtam valamennyi iskolá­nak levelet. Abban szó sincs ilyesmiről. Arról írtam, hogy a rendszerváltás óta az úttörő- mozgalom, a KISZ és a DE- MISZ sorra elhaltak: űr keletke­zett az ifjúság nevelésében. Ma sem mondjuk, hogy csak a cser­készet a jó. Valamire szükség volna most is az otthon és az iskola között, ezért ..hontalan”, árva az ifjúságunk. —Miért nem az önkormány­zat indítja ezeket az akciókat? — Nyilvánvalóan a polgár- mesteri hivatal dolga lenne. Las­san két év után „megmozdulhat­na” már végre a hivatástudat. —Az a benyomásom, ön érez magában annyi késztetést, hogy képes meghatározó módon jelen volt. Az 1990. októberi koalí­ciós megállapodásnak megfele­lően jelöltük Németh Bélát. Matematikailag már az első al­kalommal be kellett volna „fut­nia” a titkos szavazáson. Az a baj, hogy a kisgazdapárt meg­osztott. Két-három kisgazda „hezitálása” megakadályozta megválasztását. — Ismét Németh Bélát jelö­lik? — Németh Béla vállalkozó, így tudnia kellene, vállaljon-e munkát vagy alpolgármester lesz. Egy embert nem lehet ilyen hosszú ideig kétségek között tartani. A város vezetésében beállt bizonytalanságért — nem akarok vádaskodni —az érintett kisgazda-képviselők a felelő­sek. —Szóval új jelöltjük lesz? — Nagy valószínűséggel. Az ellenzék egy második alpolgár­mesteri címre „pályázott”. Ha ebbe belemegyünk, már fel­szállt volna a „fehér füst”. Dön­teni kollektiven szoktunk: de­mokratikusan, a fogalom nemes értelmében. Az alkotmány száműzte a politikát a munkahelyek­ről (?). Ha mást tapasztatnak, arról igazán nem az alkot­mány tehet. Olvasom, hogy az MDF Pedagógus Kollégiumá­nak vezetője a lakitelki iskola igazgatósági telefonszámát adta meg az őt pártügyekben keresőknek. Mielőtt példáza­tunkban bárki Ls az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat li­báira kenné a dolgot, a lakitel­ki eset is bizony ítja, hogy nél­külük is lehetünk ludasak. Kiss A. János (frlAPRA-NAfe gre megszabadítottak a kommu­nizmus rabságától. S ahogy a régi lecke mondja: a felszabadítók jogát nem illik firtatni. Április I. Vicces nap volt. Többen megtréfáltak, de volt. amin nem tudtam kacagni. Pél­dául azon. hogy a honatyák tekin­télyes (többségében kormánypár­ti) része szeretne választójogot adni a külföldön élő magyarság­nak. Nem ül ki mosoly az arcom­ra. ha arra gondolok, hogy az én életem alakulásában meghatáro­zó döntéseket hozó parlamentet (részben) olyanok válasszák majd. akik mondjuk Kanadában vagy éppen Ausztráliában élnek. Rágondolni is rossz, hogy a leg­fontosabb állami funkciókat gya­korló testület úgy kerülhet négy­éves. vissza nem hívható státus­ba hogy őket nem az itt élők vá­lasztották szabad akaratukból. Szomorú, hogy most próbálnak bombabiztos politikai tőkét ko­vácsolni a határon túl élő magya­rok honfiúi érzéséből. Április 3. Jóleső érzéssel dőlök hátra a karosszékben — még nem jutottunk el arra a sorsra amire már egymillió család kényszerül Magyarországon. — Minek örülsz? — kérdezi az asszony. — Hát öröm az egyáltalán, hogy még nem élünk a létminimum aiatt?! Milyen torz dolog, hogy azzal büszkélkedsz, hogy nem kell spó­rolnunk a húson, zöldségen, vajon — és ha szűkösen is —, de még futja a fontos dolgokra. Az már más kérdés, hogy meddig... Kőhalmi Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents