Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám

1992. április 7., kedd

HAZAI TÜKÖR

áBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP

Esély a munkára

Szeghalom térségében egyre jelentősebb mértékűvé válik a munkanélküliség. Az országos átlagnál egyébként is jóval magasabb arányt tovább ronthatja a városban szóbeszéd útján terjedő hír az Ikarus gyár létszámleépítéséről. Erről a helyi munkaügyi központ hivatalosan még nem kapott értesítést.

A munkanélkülivé váltak keresik a kitörés lehetőségét és ezért tenni is akarnak. így például tanfolyamok elvégzésével próbálják javítani elhelyezkedési esélyeiket. Ennek egyik formája az a közelmúltban indult német nyelvtanfolyam, amelyet az 1. Sz. Általános Iskolában tart két pedagógus, Nagy Zsig- mondné és Tóth Imre. Céljuk a hallgatókat az alapfokú, „A”

2.

Hitetlenül... vagy mégis?

A csöngetésre egy ősz hajú, apró, idős asszony, Kiss Mihály édesanyja nyit ajtót. S amikor bemutatkozom és elhadarom, hogy mi járatban vagyok, a néni arcán furcsán kígyózó ráncok gyorsan elárulják, hogy nem örül nekem. Megértem, hisz látszik rajta, hogy a bánat, a keserűség, a fájdalom meg a gyanakvás szétválaszthatatlan ve- gyülete örvénylik benne.

Aztán hirtelen mégis meggondolja magát és beljebb hív a lakásba. Odabenn nyugalmat árasztanak a bútorok, de nem úgy a gazdájuk. Leülünk az ebédlőbe, s alig váltunk néhány szót, máris lecsap közénk a csönd. Figyelem. Úgy kapaszkodik egyik keze a másikba, mint hajótörött a roncsba. Magam is lebegek a teljes tanácstalanság meg a teljes határozottkategóriájú nyelvvizsgára felkészíteni.

A tanfolyam hallgatói közül Farkas László hét hónapja munkanélküli, a sikeres vizsga után reméli, lehetősége lesz kőműves szakmájában német nyelvterületen elhelyezkedni. Az Erdélyből áttelepült Fehér Sándor Attila szintén németországi munkavégzésben látja jelenlegi nehéz helyzetének megoldását. A kö- rösladányi Kürti Istvánné nem külföldön, hanem idehaza kívánja hasznosítani a tanultakat, ám ez az „idehaza” nem jelenlegi lakóhelye. Nagy Zsigmondné elmondotta még, hogy a hallgatók nagyon lelkesek, a nem könnyű anyagot sok gyakorlással igyekeznek elsajátítani.

Gila Károly

ság között, aztán mégis előhozakodom a kérdéssel.

— Tessék mondani, milyen gyerek volt a Misi?

Rám néz, s mintha hálás lenne, hogy nem rögtön arról kérdezem, amiről mostanában mindenki beszél, így válaszol:

— Fliggye eí, nagyon szófogadó, a legjobb gyerek volt. Soha eddig semmilyen bánatot nem okozott. Tudja, mi mindig együtt laktunk. Képzelje, egyedül még nagyon moziba sem ment el. Nekem mondta állandóan, hogy anyu, gyere már el velem. Én meg rendszerint azzal ütöttem el a dolgot, hogy ugyan, ne viccelj már, hívd apádat! Á, apa elalszik—válaszolta —-, aztán nem tudom utána kivel megvitatni a fdmet.

Hát ennyire otthont szerető gyermek volt... az én fiam. Csendes, jól kezelhető, nem agresszív, sohasem verekedett, ez a világért vissza nem szólt volna az apjának. Mindenki áldott jó gyereknek ismerte. Akin csak tudott, segített. Nem is hiSemmi sem kötelező

— A testületnek nem is volt szándékában a jelenlegi piacot beszüntetni. Szeretnénk kulturált helyet biztosítani az árusításhoz — mondja Nagy Béla polgármester. Mi úgy ítéljük meg, hogy a piac felértékelődik, amit látogatottsága is bizonyít. A jelenlegi hely alkalmatlan erre a funkcióra, fejleszteni sem lehet. Az Énei lehetősége azért nem jó, mert a beépítési korlátozások miatt kicsi a fennmaradó területrész. A testület úgy döntött, hogy egy engedélyezés szintű tervet készít. Amennyiben a szakhatóságok nem emelnek kifogást, akkor meghirdetjük a vállalkozók körében az átadni kívánt részt. Ezzel párhuzamosan megkezdjük a terület és a nyílt piaci árusítás kialakítását. Ez azonban nem azt jelenti, hogy erőszakkal eltöröljük a régit. Az itt élő emberek akár életük végéig árulhatnak ott. Azonban ha ez a piac tényleg működőképes lesz, akkor éppen a vevőkör és az ott működő kereskedelmi tevékenység miatt mennek oda az emberek.

Ázsiai állapot helyett

— A piac nem .attól piac, hogy holnaptól azt mondjuk: ez

szem el róla, hogy ilyet csinálhatott — nyel egyet a néni, és meghatározatlan arckifejezéssel néz mélyen a szemembe. Azt kutatja, hiszek-e neki.

— Nem lehetett észrevenni rajta valamiféle változást? — állok elő az újabb kérdéssel.

—Aztán, hogy történt vele az a baleset, másabb lett. Ugyanis 1988. augusztus 1-jén karambolozott egy Trabanttal. Akkor még rendőr volt és traffipaxos kocsival járt. Nagyon súlyosan megsérült, leszakadt a szájpadlása, eltört az álla, kihullottak a fogai. Csak Pesten tudták rendbehozni. Szóval azután vettem észre, hogy szomorúbbá vált. Gyakran fájlalta a fejét. Elég sokszor szedett gyógyszert, főleg Quarelint.

—Volt valamilyen hobbija?

— Az autókat szerette, de nem úgy, hogy az lett volna a mindene. Á, csak módjával: rendben tartotta mindegyiket. Az első kocsit, egy 1200-as Zsigulit még akkor vettük kéz alól, amikor rendőr lett. Utána vett egy 1300-as, majd pedig egy 1500-as Ladát, de volt neki még valami márkás nyugati motor- kerékpárja is.

— Legutóbb viszont a Misi egy bordp 1500-as Ladával járt. Azzal mi lett?

— Nem tudom. Illetve — bizonytalanodik el —, nekem azt

a tér árusításra van. Attól válik piaccá, hogy a környezet kulturáltabb, vonzóbb. Van kézmosási lehetőség, vécé és van a gombának, az élelmiszernek bevizsgálási hely. Az új helyen előbb-utóbb kialakul egyfajta kereskedelmi forgalom, ahol gyakorlatilag a kistermelő is jobb pozícióba kerül. A parkolás megoldott, a gyalogátkelő helyeket pedig ha kell külön is biztosítjuk — erősíti meg mondandóját a polgármester.

— A jelenlegi piac ázsiai állapotokat tükröz: a földön, a fal tövében és a művelődési ház egyirányú parkolójában árusítanak. Ezzel szemben a vállalkozók naponta jönnek hozzánk, hogy kenyér-, illatszer boltot vagy ABC-t nyitnának. Ok is helyet kémek. Azért, hogy ne legyen Medgyesegyháza bódé- és „sufniváros”, egységes megoldás szükséges. A feladatot úgy kell megoldanunk, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. A község parkja kicsi, más szabad terület pedig nincs. Az Énei udvara jó javaslat volt, de a védőtávolságok miatt nem kivitelezhető. Az egyetlen kulturált, hasznos megoldást a tervezet megvalósításában látjuk. Hangsúlyozom: nem kötelező és csakis a fokozatosság elvét megtartva, a vállalkozók közreműködésével kivitelezhető a terv. A lehetőség tehát adott, így ki-ki igénye szerint vehet részt a megvalósításban.

Halasi Mária

mondta, hogy eladta cigányoknak, mindenféle papír nélkül, 200 ezer forintért. A pénzt viszont nem láttam, s ugyanakkor annak a kocsinak a rendszám- tábláját itt találták meg a rendőrök, a garázsban.

— Mennyi idős volt az a kocsi?

— Kétéves múlt januárban.

— Arról tetszik tudni, hogy a fia ezt az utót, amiről most beszélünk, bejelentette a biztosítónál, hogy ellopták tőle Pesten?

— Most hallom, magától — rezzen össze, mintha valami csínytevésen kapnám. — Erről nem tudtam — néz maga elé. — Úgy össze van már keverve ez az egész, hogy a jó isten sem igazodik el rajta.

— És a BMW-t mikor tetszett először látni?

— Mikor is? Várjon csak — látszik rajta, hogy kutat az emlékei között, aztán nagy sokára kiböki: — december közepén vagy karácsonykor, amikor elmentünk vele a Dunántúlra, a másik fiamhoz.

—Misi mit mondott? Honnan van az autó?

— Nekem arról beszélt, hogy nyerte. Másnak meg azt mondta, hogy részletre vette. De már hallottam azt is, hogy Pesten, a Nagykőrösi úti autópiacon vásárolta két ismeretlen férfitől, 600 ezer forintért. Én már csak

akkor tudtam meg, hogy van egy gyönyörű kocsija, amikor mindenki arról beszélt a városban, hogy a Misinek milyen nagy a szerencséje. Még a rendőr barátait is furikáztatta Szolnokon. Egyszer aztán rákérdeztem: új kocsid van, fiam? — Igen, nyertem — válaszolta.

— Nem volt gyanús, hogy össze-vissza beszél?

— Nem — rázza tagadólag a fejét az édesanya.

— Elég furcsa, hisz elképzelem, ha én nyernék egy nem is akármilyen autót, tán még madarat is lehete fogatni velem. Annyira örülnék.

— Öcsi nem ilyen... volt. Nem dicsekedett soha, semmivel.

— Akkor ezek szerint természetes a családban, hogy ilyen egyszerűen tudnak meg egy ekkora „örömhírt” ?

— Hát... így adta elő. De ezen én nem csodálkoztam különösebben, mert az utóbbi időben nem volt már valami közlékeny velem. Amikor leszerelt, azt is csak az utolsó napon tudtam meg. Csupán ennyit szólt: ja, nem is mondtam még, ma dolgozom utoljára a rendőrségen.

—Akkor mégsem lehetett túlságosan jó a kapcsolat önök között...

— Nézze, nem veszekedtünk, de ő valahogy nem közölt

velem sok mindent. Maga döntött, önállóan mindig — sírja el magát megint a néni.

Figyelem ezt a hófehér hajú, jóságos öregasszonyt. Látom, hogy arcán úgy lapul meg észrevétlenül egy-egy gondolat, mint gyík a szikla repedéseiben. Keresi a magyarázatot, de ő sem találja. S amikor megnyugszik, megtörli szemeit és így folytatja:

— Nyugdíjas vagyok, s pont, amikor a legnagyobb szükségem lenne a támaszra, most itt maradtam egyedül. Jóllehet, van másik fiam is, de az nagyon messze lakik innen. Másképp képzeltem... Valahogy úgy, hogy a Misi megnősül és itt élünk majd békességben együtt. De ennek már vége — nyomja meg az utolsó szavakat és elhallgat. Maga elé néz, még motyog valamit...

S akkor én arra gondolok, hogy nem faggatom tovább, mert tudom, van úgy néha az ember, hogy fölöslegesnek tart minden szót. Hogy valamit leg- belül önmagában sem ért, legfeljebb csak érez. És erről másnak hiába próbálna bármit is mondani, úgysem értenék meg.

Vagy mégis? Mert kis idő múlva újra megszólal...

Nagy Tibor

(Folytatjuk)

A mai fűtési díjak és energiaárak mellett már nem csak biztató kísérlet, hanem jelentős megtakarítást hozó valóság a Nyíregyháza-Sóstón épült napcsapdás lakóház, melynek tervezője és tulajdonosa Nagylucskay László épületgépész. A 100 négyzet- méter alapterületű gázkazán-padlófütéses lakóházban a délre tájolt napcsapdával egyharmadával sikerült csökkenteni a fűtési költségeket. A nagy üveges, kertes előtérben mínusz 20 fok alatt sem esik a hőmérséklet 5 fok alá. A ház építőanyaga Mátra gázbeton, építész tervezője pedig az Ybl-díjas Bán Ferenc

MTl-fotó

Piaci perpatvar Medgyesegyházán

„Hogy a kecske is jóllakjon...”

„Végigkísérve a történelmet tapasztalhatjuk, hogy a piac mindig a fontosabb utak keresztezési pontjainál helyezkedett el. Minden településnek előny, ha ilyen lehetőséget tud biztosítani. A piac adott esetben a település kulturális, gazdasági centrumává is válhat. Medgyesegyházán lenne igény a bevásárlóközpontra. A vasúti átjárónak településünkön központi szerepe van: legalább 8-10 község ezen a metszésponton keresztül érhető el. Ezért az e csomópontba tervezett kereskedelmi központ nem csak a helybelieknek jelentene potenciálisan jó piaci lehetőséget” — fejtegeti Nagy Béla medgyesegyházi polgármester a tervezett bevásárlóközpontról. A terv nyilvánosságra hozatala nem aratott egyértelmű lelkesedést, sőt ellenvélemények is akadtak.

Maradjon minden a régi helyén

„Felesleges kiadás egy új terület beépítése. Nem megfelelő a hely. Égyre kevesebb lesz a vevő. Maradjon minden a régi helyén” — hangzottak az érvek a közmeghallgatáson. Az egyoldalúság elkerülésére néhány helyi lakos személyesen is kifejtette véleményét: fazekas Andrásáé nyugdíjas szerint jól megfelel a jelenlegi hely. A kertben megtermelt terményekkel ő maga is kijár a piacra. — Kell egy kis nyugdíjkiegészítés. A piac megfelelő, csak több pad kellene az árusításhoz. Sokan a földön árulnak, ami nem jó, de a piacra szükség van. Az idős emberek csak így tudják biztosítani a megélhetésüket — mondja.

— A sorompó miatt idegenkedünk az új helytől, mert ott nehezebb a közlekedés. A falu

zöme a sorompón erről lakik. Itt a buszmegálló, a vasútállomás és minden üzlet — támasztja alá az előző véleményt Fazekasné szomszédja. Gulyás Györgyné szerint a korszerűbb piacra máris szükség lenne, mert itt kicsi a terület. A külföldi árusok miatt korán kell kelni, hogy helyet kapjanak a padoknál. À földön árusítás tarthatatlan és kultúrálatlan. A sorompóval elzárt falurész kiesik a megszokott forgalomból.

Bár személyesen nem sikerült Gyurkó Mátyással beszélnünk, de a falugyűlésen említett véleménye megfontolást érdemel: megoldás lehetne — javasolta —, ha az Éneitől az önkormányzat megvenné vagy bérbe yenné a telepi udvar egy részét, így a régi helyen maradna a piac és bővíteni lehetne a bevásárló- központot. Többen helyeselték ezt a megoldást is.

Olvasóink írják

Kovácsmühely, játékterem a lakótelepi garázsban?

Békéscsabán a Pásztor utca 25., 27. és 29. szám alatt élők és a környéken lakók nevében kérjük a Szerkesztőség és az illetékesek segítségét. Napjaink az utóbbi időben elviselhetetlenné váltak. Felháborodottan tapasztaltuk, hogy a délutáni óráktól kezdődően egyetlen esténk, hétvégénk nyugalma sincs biztonságban. Egy vállalkozó ugyanis játéktermet nyitott az alattunk lévő garázshelyiségben. Két hete a környékünk hangos a fiatalok trágár ordítozásától, a játék indulatától felhevült erősködőktől, a motorberregéstől. Ezek a fiatalok a lakóépület lépcsőházát illem(?)helyként használják.

Az első napokban már a rendőrségnek is be kellett avatkoznia, hogy az előírt 22 órai zárási időt betartsák. Tiltakozó levelünkre az önkormányzat irodája a következőket válaszolta: „Az ügyet kivizsgáljuk, ám ez hosszú ideig elhúzódhat.” Az engedély kiadásához egy nap is elegendő volt, a visszavonáshoz egy év is kevés. Várjuk ki, amíg az ügyes vállalkozó meggazdagodik a tudomásunk szerint nem engedélyezhető, átmenetileg talán ,,elsüllyesztett” pénznyerő automatákból, azután továbbáll? Addig tűrjünk, addig ablakot sem nyithatunk a bűz, a hangoskodás, a kiáramló zenebona miatt? A lakótelepeken élők ezután ki lesznek szolgáltatva az ilyenfajta vállalkozók kénye-kedvének, a „vállalkozói szabadságnak” ? Akár kovácsműhelyt is nyithatnak a garázshelyiségben, ha megfelelő helyen kopogtatnak? Az önkormányzat illetékesei gondolkodás nélkül kiadják a vállalkozói engedélyt, hiszen ők nem itt élnek.

Összefogásra kérem a környéken lakókat a garázdaság ellen! A nyugalmunkért! Név és cím a szerkesztőségben

Ha még egyszer születnék

...miniszter lennék. Persze az FM-ben, hogy olyan biztonsággal ülhessek a bársonyszékben, mint amilyennel csak lehet ma, amikor a tárca háza táján abszolút semmi gond. Hogy is volna, hisz az egész magyar határ sziklaszilárd alapokon áll, a nagyüzemeket felveti a tenger pénz, a kisebb-nagyobb gazdák meg úsznak a boldogságtól. Tehát minden jel arra mutat: remek esztendő várható. Arról már nem is beszélve, hogy a sajtó hangulatkeltésével ellentétben nem omlik össze a magyar mezőgazdaság. Szépen is néznénk ki, ha ilyesmi előfordulhatna.

De erről szó sincs. Ha riogat is az agrárérdek-védelem, a MOSZ, hogy a tavalyi 6 millió tonna búzával szemben jó, ha 3,6 millió terem az idén. Ugyan kérem, ki hisz a baljóslatoknak? Én nem, nem vagyok babonás. Különben, ha mégis így lecsökkenne a búzatermés, legalább nem kell eget-földet megmozgatni az eladás miatt. Hogy a kukoricatermés fele lesz a tavalyinak, s hogy a csökkenő szarvasmarha-, sertés- és húscsirkeállományról szól a nóta? Nem kell izgulni. Összeszámolták talán darabonként a gazdákat, akik elképesztő sokan hagyták abba a disznótartást? Én biztos nem, másnak meg nem hiszek... Szóval, nem hagyom magam ijesztgetni semmiféle hangulatkeltéstől. Tessék tudomásul venni, vannak vesztesek és nyertesek, s az állami beavatkozás a piacgazdaságban nem komilfó. Ugye, hogy nem kellett a tojásügyben sem intézkedni, elmúlt az magától is. Hogy a tojásmaffia vagyonokat keresett rajta, na bumm! De lehet, hogy csak szóbeszéd ez is, mint az, hogy a világ minden országában támogatja az állam a mezőgazdaságot, csak nálunk nem. Nem is értem, mire jó ilyesmit terjeszteni, meg olyat, hogy a volt litván miniszterelnök asszony azt mondta többek közt Münchenben, hogy káros volt a kolhozok gyors feloszlatása. Szerintem akár gyorsan, akár lassan, tisztességesebb egy gazdálkodó egység felszámolása, mint a pátyolgatás.

Még folytathatnám, miért lennék földművelésügyi miniszter, ha újból születnék, de újabb adatok várnak. Mégpedig, hogy a tavalyinál 70 százalékkal kevesebb minőségi vetőmag, 80 százalékkal kevesebb műtrágya lett megigényelve. Vetek majd rá egy pillantást, még akkor is, ha tudom, hogy nem más az egész, mint hangulatkeltés. yass íviárta