Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-30-05-01 / 102. szám

1992. április 30-május 1., csütörtök-péntek MINDENT BELE l&Bte MEGYEI HÍRIAP Az Abigél az élvonalat vette célba „Hátborzongatóan cinikus zene" — Ez a mi birodalmunk, itt szoktunk próbálni — mutat kör­be a szűk irodahelyiségben Sza­bó Ferenc, a gyulai Abigél együttes basszusgitáros-vezető­je. — Eddig a 48-as klubban gyakoroltunk, de a klub meg­szűnése után a többi megyei ze­nekarral együtt kirúgtak ben­nünket...----Mit kell tudni az Abigélről? — kérdezem a helyiség egyetlen „hagyományos” ülőhelyén, egy széken. A többiek hangfalakon, a földön csücsülnek. Kasoly Attil^, az Abigél tech­nikusa felel a kérdésre: — 1986-ban alakultunk, az alapító tagok többnyire az Erkel gimibe jártak. Mára kicsit kicse­rélődött a csapat, az ós-Abigélt ma már csak hárman képvi­seljük: Szabó Feri, Sándor Laci. a szólógitáros és én. Bereczki László (trombitán és szaxofo­non játszik) és Szikszai Csaba, a dobos, csak nemrégiben csatla­kozott hozzánk. — Az együttesnek úgyneve­zett „korszakai” voltak — vette vissza a szót Szabó Ferenc. — Sajnos, amikor már kezdett egé­szen jól menni, jött a katonaság. Ez egy hosszú szünetet hozott a zenekar életében, két és fél évig nem játszottunk. flogy visszatéijek a „korsza­kokra”, az első koncertjeink a Mérsékelt övezet címet visel­ték. Úgy érzem rengeteget fej­lődtünk azóta. Utána követke­zett az „Embertánc” — ezt sza­kította félbe a katonai szolgálat. Mostanában pedig teljesen új dolgokkal próbálkozunk. Ennek a szakasznak még nem adtunk nevet. — Milyen stílusú a muzsiká­tok? A technikus vette vissza a szót: —Úgy igazán nem is lehet meghatározni. Ha azt mondom például, hogy alternatív rockze­ne, nem fedi a valóságot — de valami olyasféle. —-Fellépések, megméretteté­sek? — Megfordultunk már né­hány helyen, ennek ellenére nem sokan ismernek bennünket. Kisebb klubokban szeretünk leginkább fellépni — a zenekar jellegének ez fekszik a legjob­ban. Egyébként voltunk már Szegeden, Gödöllőn, meghí­vottként Németországban, a Ditzingeni Rockünnepen, Stutt­gartban... A versenyekről pedig annyit: egyszerűen hülyeség. Nem le­het csak úgy megállapítani, hogy ki a jobb — ez nem futó­verseny. — A zene a hobbitok. Mivel foglalkoztok emellett? Van vala­milyen zenei végzettségetek? Bereczki László válaszol: — Hárman az idősebbek dolgoz­nak, mi Szikszai Csábival még tanulunk. Egyébként éppen Csabi és én jártunk zeneiskolá­ba is, a többiek amolyan „auto­didakta” módon, önszorgalom­ból sajátították el a zene alapjait. —Jövő? — Elsősorban a köztudatba szeretnénk bekerülni — aztán pedig irány az első vonal... Kiss János, az együttes mene­dzsere kísér ki az autóhoz. — Hogy tudsz segíteni egy jóformán teljesen ismeretlen ze­nekarnak? —-Tudod — kezdte —, a 48- as klub vezetése idején olyan ismeretségekre tettem szert, amit nem szabad nem kihasznál­ni. Két lehetséges utat látok egy fiatal zenekar előtt: elózcnekar- ként bekerülni valamelyik „nagy” elé, vagy külön tűmét indítani. Ez utóbbi kicsit utó­pisztikusnak tűnik, de még meg­látjuk. És természetesen demoka- zettákat, videofelvételeket, fényképeket küldünk mindenki­nek, aki csak számít a szakmá­ban. Persze az egész munka rákfe­néje a pénzhiány — nem hi­szem, hogy be kell mutatni, mennyibe kerülnek ma a hang­szerek... Talán ha lát valaki bennünk egy kis fantáziát, vala­milyen reklámozási dologban megegyezhetnénk. Például pla­kátjainkon feltüntethetnénk a szponzor nevét... Tudom, nem örülnek neki a többiek, de elmondom: azért vállaltam el a menedzselésüket, mert tehetségesnek tartom őket, s mert annyira tetszik cinikus zenéjük. Hátborzongatóan cini­kus muzsikátjátszanak! Adok egy kazettát, hallgasd meg, és csak akkor írd le, amit most hallottál, ha egyetértesz vele. Leírtam... Szigeti Csaba T ehénfenékszépség-verseny E heti játékunkban szlogenírásra kérjük olvasóinkat. Az Apport Információs és Vállal­kozási Svéd—Magyar Kft. vállalkozó» irodát nyit Békéscsabán, a Munkácsy u. 4. szám alatt, ahol technikai és üzleti partneri kapcsolathoz információkat, tudnivalókat kínál. Klub keretén belül szolgáltat információkat hazai és kül­földi vendégek bevonásával. A klub zártkörű, ahol a fehér asztal mellett kötetlenül ismerkedhetnek, tájéko­zódhatnak egymás üzleti tevékenysé­géről a klubtagok. Kérjük olvasóinkat, hogy a fenti tevékenységi kör frappáns, egymon­datos megjelölésével szlogent, jel­mondatot találjanak ki. Az első három helyezett meghívást kap május 6-án 17 órára a Garzon Szállóban rendezendő ünnepélyes megnyitóra. Az első he­lyezett 5000 forint pénzjutalmat kap, amit a megnyitón adnak át. A pályáza­tokat telefonon a (66) 28-623-as tele­fonon mondhatják üzenetrögzítőre. A levélben pályázók pedig szerkesztő­ségünk (Békéscsaba, Munkácsy u. 4. sz.) utcai postaládájába dobhatják be szlogenjeiket május 4-én 16 óráig. Játszva nyerheti Múlt heti képaláírásunk nyertesei, Szrnka Jánosné és Varga Anikó átveszik a Pont Bt. német—magy ar vegyes vállalat aján­dékait Kovács László tulajdonostól és Lácz Edit ügyvezető' igazgatótól Fotó: Kovács Erzsébet Emlék és koncert Tudta, hogy közeledik a ha­lál, és egyszer csak azt mondta: „Úgy döntöttem, megyek.” Napról napra jobban gyötör­ték a fájdalmak. És egy nap elha­tározta, nem veszi be többé a gyógyszereket, amelyek úgy- ahogy életben tartották. A végén már csak morfiumot kapott és fokozatosan elveszítette öntu­datát. Végső pillanatai békések voltak, mosollyal arcán távo­zott Ez Freddie Mercury, a Queen énekese utolsó heteinek történe­te. Az együttes maradéka azt ál­lítja, hogy a tavaly novemberi halála előtti napon azonban még volt ereje kijelenteni: —Remélem, egy napon száz­ezrek csatlakoznak hozzám az AIDS elleni küzdelemre. Ez a kívánsága április 20-án este, a londoni Wembley-stadi- onban teljesült. Vele egykorú pályatársai és újabb nagyságok, barátok, kollégák és ellenfelek — David Bowie, Roger Daltrey, a Def Leppard, az Extreme, Bob Geldof, a Guns’n, Roses, Elton John, a londoni közösségi evan­géliumi kórus, a Metallica, George Michael, a Spinal Tap, Lisa Minelli, az U-2 műholdon Kaliforniából, dél-afrikai együt­tesek ugyancsak műholdon, Paul Young és mások — össze­sen 98-an — világrekord-kon­certet adtak a világrekorder Freddie Mercury emlékére. Az AIDS-re mindössze ingyen osz­togatott piros szalagok emlé­keztettek és Elizabeth Taylor, aki rövid beszédben szólította fel a stadion 72 ezres közönsé­gét és a program egymilliárd té­vénézőjét és rádióhallgatóját vi­lágszerte, hogy mindig használ­janak óvszert. Néhány szám a rekordok közül: a jótékonyságot szervező cégek — Észak-Amerikában a Fox Broadcasting Company, mindenütt másutt a Queen alapí­totta Mercury Phoenix Trust — AIDS-betegek támogatására szétosztható első napi bevétele a közvetítések díjából való­színűleg megközelíti a40 millió dollárt. 13 műhold közvetítette a műsort több mint 70 ország egy- milliárd nézőjének és hallgató­jának. A Live Aidtól eltérően a műholdak nemcsak a központi programot közvetítették, hanem 21 ország tévétársasága a hely­színen vágta saját kedvére a 19 kamera képét, anyanyelvű köz­vetítéssel. A korábbi Queen-re- kordok között megemlítették az együttes 1986-os budapesti fel­lépését is, melyről a Queen Ke­let-Európábán bemutatott első egész estés koncertfilmje készült. A Wembley-stadion- ban 15 ezer hot dog, 20 ezer hamburger, 13 ezer liter sör, 64 ezer doboz kóla fogyott. 100 ezer hivatalos Freddie Mercury - trikót adtak el. Mindenki nagyon szerette Freddie Mercuryt és a Queent. Igaz lehet ez? — Szeretnénk megmutatni, hogy a Metallica tiszteli a Queen életművét — mondta színfalak mögötti nyilatkozatá­ban Lars Ulrich. Gary Cherone, az Extreme-ból egyszerűen csak ennyit mondott: — Elképesztő, mennyire imádjuk a Queent és Freddie-t. Axl Rose, a Guns’n, Roses vere- kedős énekese Elton Johnnal karöltve énekelte a „Bohemian rhapsodyt”. Zenei világok talál­koztak a Wembleyben: a heavy metal és a kemény rock jótéko­nyan felkarolta az általa eddig megvetett „glam rockot”. Azt a csillogó-ragyogó könnyűzenét, amelyet a Queen és barátai, El­ton John, David Bowie és más idősödő sztárok árusítanak az utóbbi években. Kérdés, lesz-e folytatása a zenei stílusokban e „nagy találkozásnak”? De hogy a kemény rock és a glam rock egymást, egymás közönsége előtt „törvényesítő” hétfő esti londoni összeborulása üzletileg mindkét műfajnak használni fog — újabb és újabb bevételi rekor­dok formájában—az biztos. A Wembley-stadion közön­sége lelkes volt, mintha csak fut­ballmeccsen ültek volna. A szervezők büszkén jelentették, hogy egyetlen tiszteletjegyet sem adtak senkinek: közönség­nek, újságíróknak, illusztris vendégeknek, mindenkinek fi­zetnie kellett a jelenlétért. A kat­lanból a gyepszőnyeget fölszed­ték, a színpad előtt egy gombos­tűt sem lehetett leejteni, a csápo- lók vezényszóra, egy ütemre csápoltak, énekeltek. A tévéképernyőkön talán nem látszott, de a stadion nem volt tele. Míg a katlan egyik vé­gében a zenészek keményen dolgoztak, addig a másik végé­ben üres ülések tátongtak, s hosszú sorok kanyarogtak a büfébódék körül, amelyeket ott állítottak fel, ahol meccseken az egyik kapu szokott lenni. A lelá­tókra sült kolbász, hagyma, fok­hagyma bűze áradt. Ha nem le­hetett volna tudni, hogy ez a vi­lág eddigi legnagyobb élő rock­koncertje, a világ legnagyobb élő rockzenészeivel, akár vala­mi majális is lehetett volna a népligetben. Ezért volt jó. Mészáros György

Next

/
Thumbnails
Contents