Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30-05-01 / 102. szám
bBÉKÉSMEGYEI HÍRLAPNYUGDÍJASOK Jöjjön a sportcsarnokhoz! Mi is ott leszünk május elején a sportcsarnoknál. Szeretnénk bemutatkozni egyesületünk nevében, vázolni elképzeléseinket, céljainkat. Szakértőink — jogi, kárpótlási, érdekvédelmi és tb. ügyekben válaszolnak a feltett kérdésekre. Nem ígérünk semmit — adni sem sokat tudunk. Felneveltük gyerekeinket, szakmát, diplomát adtunk nekik; némelyikük ott ül a Parlamentben, rólunk is döntenek. Mögöttünk egynéhány jobb és nagyon sok nehéz év van. Mi 60-70-80 évesek, megjárva a Don-kanyart, Recsketés ajugó- határt ahonnan egyszer csak elmaradt a levél; helyette írt a századparancsnok, hogy, hősi halált... Mi békét akarunk. Határainkon kívül és belül. Nincs nagyobb fájdalom, mint gyermeket, unokát temetni. Lehet ügy is — balkáni módra — é|ni és cselekedni, mint déli szomszédunk. De úgy is mint Spanyolországban. A fran- coista rendőrkapitány együtt dolgozik a szocialista polgár- mesterrel. Mi erre szavazunk. Mert szavazni elmegyünk és sokan vagyunk. Nem jó az embernek egyedül lenni Ez a bibliai igazság különösen érvényes az idős korra, amit szégyenlősen nem merünk öregségnek nevezni. Pedig bizony a nyugdíjas ritkán fiatal, s ha az, akkor épp elég baj, mert betegségek gyötrik időnap előtt. Persze az új nyugdíjasok is messze állnak még az öregség- • tői, hisz a mai fogalmaink szerint az 55-60 éves ember szinte középkorúnak számít. Feltéve, hajó a fizikai és szellemi állapota, vagyis nem használódott el a több évtizedes nehéz munkában. De akár így, akár úgy van, az idő teltével egyre magányosabb magányosabbá válik az ember, holott épp a koránál fogva egyre inkább igénye volna a kisebb-nagyobb társaságra, közösségre. Régen, a nagy családok idején, amikor három nemzedék élt egy fedél alatt, ez nem volt probléma. Az öregek szinte sohasem voltak egyedül, s hasznossá is tudták tenni magukat, mert mindig akadt valami dolguk a házban, ha más nem, hát a gyermekek felügyelete. A könnyen mozgó, ifjú nyugdíjasok ma is sokat segítenek a fiataloknak, s nyugodtan mondhatjuk, munkáVass Márta juk nélkülözhetetlen. Nem is ők vannak egyedül, hanem azok, akiknek nincs családjuk, vagy tőlük távol él. Ok használhatják ki legjobban a klubokat, egyesületeket, a társasélet e lehetőségeit. Itt Békéscsabán például a városi nyugdíjas egyesület Andrássy úti székhelyét, ahova egyelőre hetenként kétszer — hétfő és csütörtök délután—lehetelmenni. Széjjel nézni, beszélgetni, kézimunkázni, kártyázni, sakkozni, szóval egy kicsit szórakozni. Nőknek, férfiaknak egyaránt. írom e sorokat... Törvénytelenül ...azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek valami sérelmük van. Akiket megbántottak, megaláztak, jogsértés érte őket vagy igazságtalanul bántak velük. Azoknak is akiknek örömük van. Azoknak, akik szívesen emlékeznek régi dolgokra és nem j akarják, hogy feledésbe merüljenek. Akikkel vagy akiknek a környezetében történt valami, ami nagyobb nyilvánosságot is megérdemelne. Azoknak, akik nagyon i egyedül vannak, nincs kihez szólniuk, de lenne mondanivalójuk. Azoknak, akik nincsenek megelégedve helyzetükkel, beleértve a tágabb közösség (család, város, ország) bajait és van- I nak elképzeléseik ennek orvos- lására. Azoknak, akik versben vagy ! prózában szeretnék kifejezni érzéseiket, gondolataikat. Egyszóval azok, akiknek van mondanivalójuk, írják meg. A Békés Megyei Hírlap megfelelő teret biztosít ezek közlésére. Szerkesszük együtt a „Nyugdíjas oldalt”. Cím: 5600 Békéscsaba, Andrássy út. 22. sz. Békéscsabai Városi Nyugdíjas Egyesület Mi lesz ha? Sarkadi ismerősöm meséli. Amikor kételkedni kezdek, megsértődik. Különben tényleg nem egy Hári János. A színhely: Sarkad. Délelőtt 10 óra. Egy Kossuth utcai buszmegállóban többen várakoznak. Egy Dakota-törzsbeli megunta az ácsorgást, kiugrott az úttestre és lestoppolt egy személygépkocsit. Pisztollyal. Pesten vette, hat tölténnyel, tizennégyezerért. Nem is nagyon titkolja. De mi lesz, ha legközelebb a postán vagy a benzinkútnál „stoppol”? Az oldalt írta: Béla Vali, Sárközi Gyula és Vass Márta. A fotókat Kovács Erzsébet és Fazekas Ferenc készítették. Nincs még rendőrségi törvény. Majd lesz. Szeptemberben tárgyalja a parlament. Nem sürgős. Mire való az a nagy kapkodás. A kitüntetésekről szóló törvényt már megalkottuk. Több mint fél éve. Hogy ebben a majdhogynem krízishelyzetben kiket lehet kitüntetni eredményes, jó munkáért? Hát azokat, akik eredményesen és jól dolgoztak. Havi kettószázhatvanezerért. De maradjunk az eredeti témánál. Attól tartok, hogy a készülő új rendőrségi törvény sem lesz igazán tökéletes. Ezért két dolgot javasolnék. Az első: vegyék figyelembe a közvélemény-kutatás segítségét, kérjenek javaslatokat, a sok használhatatlan mellett egy-két jó is akadhat. A második (ez már konkrét javaslat): tegyék érdekeltté az állományt a bűnügyek felderítésében. Anyagilag is. Például egy zsebtolvaj elfogása 5000 forint, egy betörőé 10 000 forint, egy cserbenha- gyásos gázoló 25 000 forint és a fegyveres postarabló 50 000 forint. Ennek kettős haszna lenne. Először is lényegesen csökkenne az anyagi haszonszerzés miatti bűncselekményeket elkövető rendőrök száma; másodszor jelentősen emelkedne a felderített bűneseteké. Hát nem megéri? Nagy Lonca A nővérem fodrásznál van — fogad a kertes ház kapuja előtt Langschadl Jánosné húga. — Jöjjön csak be, megérkezik hamarosan a feleségem, így a férj. S valóban. Akihez jöttem, Langschadl Jánosné, született Maxin Judit jólfésült frizurával percek múlva benyit saját lakásába. Gyorsan intézkedik, hogy kávé kerüljön elém. Aztán a múltba repülünk. Juditon, vagy ahogy a gyárban hívták nagy Loncán (a húga Ilona volt a kis Lonca...) látszik, hogy szívesen emlékszik az elmúlt évtizedekről. — Tudja a mi családunk téglagyári dinasztia. Ott dolgozott az apám, anyám, aztán mi öten testvérek, az én fiam... soroljam? Kemény 37 évet húztam le, mire 3700 forinttal nyugdíjba mentem. — Hány évesen került a téglagyárba? — Alig múltam 14. — Emlékszik-e mennyi volt a fizetése? — 16 pengő hetente. —- Ez az összeg sok volt-e vagy kevés? — Nem volt rossz. De mi a szüleimnek adtuk haza a keresetünket. —Azt hallottam, hogy mindig kiállt a munkatársai mellett. — Hallotta, hogy nagy szám volt? Valóban! Nem szerettem, ha igazságtalanul bántottak bárkit is. Sokaknak nem tetszett, hogy hőbörgök. Nem voltam párttag, hát pártfegyelmit sem adhattak. De az igazsághoz tartozik, a Téglából Г ‘ r~ Nagy boncának még arra is telik az erejéből, hogy a kertben ténykedjen. Pedig a nyugdíj mellett dolgoznia kell hogy én már csak a jóra, szépre emlékszem. Arra, hogy milyen összetartok voltunk. Arra, hogy együtt örültünk, sírtunk. Névnapokat, születésnapokat tartottunk. Örültünk, ha valakinek az esküvője volt és sírtunk, ha meghalt valamelyik társunk rokona. Emlékszem a kirándulásainkra, Beregfürdőre, Szárszóra. Nehéz 37 év volt, de jó. —Most hogyan él? — Dolgozom. Igaz, hogy a nyugdíjam emelkedett, de nem annyival, hogy meg lehessen élni belőle. Elromlott a porszívó, tönkrement a mosógép, kerítés kellene. Hát pénz kell hozzá, hát dolgozom. Van egy unokánk, a fiam is a Jaminai Téglában dolgozik. Nagy Lonca kikísér, aztán látom, hozzálát, hogy a kertet szépítse. Egy kis derű Tisztaságmánia János bácsi átballag a szomszédba; ahogy benyit az ajtón, látja, hogy Józsi bácsi, a szomszéd egy kulcslyukra hajolva leskelődik. — Mit néz olyan nagyon, szomszéd? — kérdi János bácsi. — Pszt, fürdik a feleségem. — Na és, nem látta még meztelenül? — Hát, meztelenül már sokszor... de fürödni... Nem hiszi Két javakorabeli férfiú beszélget a csabai vasútállomáson. — Képzeld — mondja az egyik —-, a múltkor megismerkedtem itt egy csinos nővel, aki a gyulai vonatra várt. Elhiszed? — El. — Beszélgettünk, majd meghívtam egy kávéra hozzám. Tudod itt lakom a közelben. Elhiszed? — El. — Ott aztán minden megtörtént, ami férfi és nő között megtörténhet. Elhiszed? — El. — Utána kikísértem az állomásra, s mivel közben elment a vonat, felültettem egy gyulai buszra. Elhiszed? — Nem. — S miért nem? — Mert amikor te egy ilyen randevút le tudtál bonyolítani, akkor még Csabán nem volt busz. Bemutató Az ötéves lányunoka teli szájjal harsogja az óvodai napi eseményeket a nagyapának. így aztán még a túlsó oldalon közlekedők is részesei lehetnek annak a fontos eseménynek, amit a leányzó így aposztrofál: — Papa, fütyibemutató volt az óvodában. A nagypapa pillanatnyi elképedését értetlenségnek vélve, az unoka magyarázólag hozzáfűzi: — A fiúk tartották. Ki tudja? A már öt éve nyugdíjas nagyfőnök megnősül, s egy negyven évvel fiatalabb nőt vesz feleségül. Körülbelül egy év múlva találkozik egy volt beosztottjával, s elújságolja neki, hogy fia született. — Kitől? — kérdi „szórakozottan” az annak idején cseppet sem elkényeztetett beosztott. — Hogyhogy kitől?! Hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni? — háborog a „nagyfőnök”. — Jó, jó, azt hittem tudja. Azt nem lehet A két kertszomszéd jóban van, segítik egymást ezzel-az- zal. Egyszer Józsi — a fiatalabb — azt mondja: — Te Gyuri bácsi, ne vegyél az idén fűszerpaprika-palántát, hozok én magot. Hozott is, el is ültették. Telt az idő, úgy az ötödik-hatodik héten Gyuri bácsi amúgy paprikavörösen kifakad: — Te Józsi, az anyjuk szentségit, reklamáljunk, mert nem kelt ki a paprika. Józsi színt váltott. — Azt nem lehet — nyögte. — Már mér ne lehetne. — Mert loptam a magot a téeszből. — Hát akkor tényleg nem lehet. Még a történethez tartozik, hogy a hetedik hétre kikelt és rendkívüli jó termést szüreteltek. 1992. április 30-május1., csütörtök-péntek Korfa-üzenet Nézem lapunk korfáját. Ez mutatja, hogy a Békés Megyei Hírlap olvasóinak korösszetétele milyen. Előfizetőink között hányán vannak a fiatalok, hányán a középkorúak és mennyien a nyugdíjasok vagy a nyugdíjhoz közelállók. Nos ebhői a korfából kiderül, hogy olvasóink közel egyharmada ötven év feletti. Ami azt jelenti, hogy nyugdíjasok vagy hamarosan nyugdíjasok lesznek. Az adat ismeretében fel kell tenni a kérdést: elegendő, életkorra szabott információt, hírt, olvasnivalót nyújtunk-e idősebb olvasóinknak? Nyugdíjas munkatársaink véleménye szerint enyhén szól- ! va tehetnénk többet is ezen a téren. Megszívleltük hát a kritikát, és úgy döntöttünk: csinálják, mutassák meg ők, mi foglalkoztatja a nagymamákat, a nagypapákat, a napi munkából kiöregedetteket. ' Mostantól Sárközi Gyula, Vass Márta nyugdíjas munkatársaink Béla Vali kolléganőnkkel együtt időről-időre jelentkeznek egy nyugdíjasokhoz szóló oldallal. Van az életnek egy szigorú törvénye: mások világát, örömét és baját csak a hasonló sorsban és körülmények között élők érthetik meg igazán. Nincs ez másként a nyugdíjasok esetében sem. Ezért hát azzal is tisztában vagyunk, felemásra fog sikeredni ez a próbálkozás, ha önök, kedves olvasók nem sietnek segítségünkre. Ha nem írnak, ha nem vesznek részt az oldal szerkesztésében. Hívjuk, várjuk önöket, a leveleiket, az ötleteiket! Segítsenek munkatársainknak, akiknek ezúton is jó munkát kívánok. Önöknek kedves olvasók pedig azt kívánom, teljen sok örömük ebben a kezdeményezésben. Árpási Zoltán Közhírré tétetik Jöjjön el Ha ráér. Ha nincs megelégedve magával és jobb társaságra vágyik. Ha van havi 10 forintja. Ha szeret ultizni. Ha sokallja a nyugdíját. Akkor is, ha kevesli. Ha otthon i nagytakarítás van. Ha unatkozik. Ha beszélgetni akar és másutt nem jut szóhoz. Ha tud sakkozni. Ha valami mondanivalója van. Ha hajlan- I dó másokat is meghallgatni. Ha szidni akarja a (volt) főnökét (azt is meghívjuk). Ha csak meg akarja pihentetni a fájós lábait egy kényelmes fotelben. Ha a tátott szájjal, irigykedve hallgató férfitársaságnak a legapróbb részletességgel el akarja mesélni a hódításait. Ha szeret- : nebiliárdozni. (Asztalt hozzon magával!) Sárközi Gyula Ha tenni tud (és akar) valamit a saját és a többi nyugdíjas érdekében. Ha egyedül van. Jöjjön el a „Nyugdíjasházba”, Békéscsaba, Andrássy út. 22. sz. Csevegés a vonaton — Ó, de régen láttalak Osa! És milyen jól nézel ki... — Te sem panaszkodhatsz. Hová tartsz így fölpakolva? — Csak Csorvásra, az unokákhoz. Te is? —Persze. Mi újság nálatok? —Semmi. —Képzeld, nemrég Bandival találkoztam. Emlegettünk. — Nagyon régen nem láttam... Úristen, hogy szerettük egymást valaha! — Most volt az aranylakodalmuk. A tiétek sincs messze, ugye? — Még három év, ha megérjük.
