Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25-26 / 98. szám
a 1992. április 25-26., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Toldi és Bence a „betolható” nádasban Fotó: Lehoczky Péter Szorító A megérinthető Arany nyomában is elindult az a százhatvan középiskolai és egyetemi irodalomtanár, könyvtáros, kutató, szerkesztő, muzeográ- fus, népművelő, író, akik a Magyar Irodalomtörténeti Társaság háromnapos tudományos konferenciájára összesereglettünk Békéscsabára. (Az eddigi tudósításokból nem tűnt ki elég világosan: elsősorban talán nem is a békési—bihari emlékhelyek száma és jelentősége miatt éppen ide, s nem mondjuk Debrecenbe vagy Nagykőrösre, mert egyedül a Békés megyei önkormányzati testület vállalta fel az évfordulós ünnepségekkel járó anyagi terhek enyhítését.) Álltunk a geszti kastély és kerti lak, a szobrok, festmények, rajzok, fényképek, a szülőház (helyén emelt épület), a Csonkatorony, az íróasztal, a kalapja, a Petőfitől kapott kávéfőzője, foteljei, üresen maradt kéziratlapjai, könyvei, a könyvekbe rótt kézírásos megjegyzései (például egy véletlenül Kemény János nevű űr Balladája eme részlete: „Tán valakit látni vágy a / Láthatatlan táv ölébe?!” mellett csak ennyi: „Jaj!”), az 1877-es kalendárium Mar- tius-ra kinyitott lapja (9. péntek és 10. szombat: „Nagy hóesés, félöles hó”; 11- én: „—7 fok”, 12-én: „—9 fok”), szellemének bronz, fa, kő, papír hüvelyei előtt, megidéztük templomból, iskolából, holdfényes s már csak hangszalagról bejátszható farkas- üvöltéses nádasból, s vártuk, egyre vártuk — feltámadásunkat... Helyette, érette, általa a miénket, hiszen éppen az ekkora Szellemek Művében érzékelhető, újra meg újra a Teremtés csodája, amelynek kényszerét csak A kedves emlékhelyek egyike, az Ó-torony azok érezhetik, akiket megérintett a Teremtő, s akiknek érintésére mi magunk meg akkor vágyunk leginkább, amikor felrémlenek körülöttünk a Semmi, a Visszhangtalanság, a Pusztulás árnyai. A feltámadás mégsem ott következett be, ahol lába nyomának és keze érintésének a mikrohullámai esetleg még ott vibráltak a levegőben, hanem a nagyszalontai hajdani Úri Kaszinó fűtetlen, silányul kifestett, nyikorgó padlójú termében, amikor a tizenhárom-tizennégyéves iskolásgyerekek elmondták Az ó- toronyt, a Családi kört, a Zách Klárát, Arany-dalokat énekeltek és maguk készítette jelmezekben, kellékekkel (például be- és kitolható „töretlen nádassal”), recsegő-ropogó hangszórón bejátszott Kodály—Bartók zenei betétekkel előadták а Toldi gyermekszínpadi változatának az első részét. Sem ők, de talán betanító, drága tanáraik sem tudták mit cselekednek; hogy ebben a sminknélküli produkcióban milyen őserővel fakadtak fel a költő ihlető forrásai: a nyelv, a népélet, a hajdani táj, élettér, jellem, a hétköznapok történelmi telítettsége; hogy miként derengett fel, tűnt át ezekben a tiszta tekintetekben, áttetsző arcvonásokban, a fejek plasztikájában, ebben az egész lényi és lényegi nemességben az apa és az édesanya, Eresei Julianna csillagkép fényességű embersége; s hogy miként állt elénk váratlanul ezen a poros színpadon — a megérinthető Arany. A bizonyosság, hogy Európa irodalomtörténete azért vette semmibe s nem tudta máig sem felfedezni, befogadni a maga keleti Shakespea- re-jeként, mert már akkor, a költő életében idegen volt tőle ez a rembrandti, aranybama mélység, az a Színyei Merse-i fűzöld kedély s az erdélyi városok egeinek a kékmagassága, amelyek között, közé, „leláncolt Prométheuszként” helyet teremtett a magyar szellemnek, egy olyan világban, amelynek Herderje már el is temette ezt a nemzetet, s azóta sem értik, honnan ez a merészség: Veszhet közülünk még talán nem egy: De szállva, ím elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy! A megérinthető Arany: a reménység, hogy messzebb látott mindannyiunknál... Banner Zoltán „Független olvasat" Döbbenten olvastam a Magyar Hírlapban a Ruszt Józseffel készült interjút. A szegedi színházból évekkel ezelőtt kivált rendező és színészcsapata, a Független Színpad jelenleg még mindig igen mostoha körülmények között, de színházat.csinál. A kiválás óta eltelt években bizonyítottak — ha egyáltalán Ruszt Józsefnek még bizonyítania kell — színvonalas előadásokkal, országosan, szakmailag elismert színészek szerződtetésével. (Gondolok itt például Gábor Miklósra, Vass Évára.) S ma még mindig egy külvárosi művelődési házban kénytelenek dolgozni, alapvető feltételek nélkül. Miközben ország- és Budapest-szerte üresednek meg s töltődnek be, így vagy úgy, színházigazgatói, főrendezői posztok. Sok mindenki juthat ma színházhoz, lehetőséghez. Miért pont Ruszt József nem? Az a Ruszt József, aki eddigi rendezéseivel, színészgenerációk felnevelésével és a pályán való elindításukkal talán egyedülálló az országban. Színészpedagógusként — mondjuk ki — páratlan. A szakmában az elmúlt években többen döntöttek úgy, hogy egy időre abbahagyják. Szakmai, emberi, etikai feltételek nélkül gyakorlatilag lehetetlen színházat csinálni. Ruszt még dolgozik, s reméljük, hogy nem kényszerül feladni. Hiszen nincs olyan, megbecsülésre érdemes egyéniség a magyar színjátszásban, akire ne lenne égetően szüksége a hazai színházművészetnek. S addig adjuk meg a lehetőséget neki, s a hozzá hasonló embereknek, amíg egyáltalán léteznek. Amíg a szakma középszintű „tehetségei” el nem uralják az egész területet. Figyeljünk oda, amíg nem késő! M. K. Hanglemez készül számítógéppel A Choral Kulturális Szolgáltató Kft. megkezdte az első hazai, számítógép segítségével készülő hanglemezek készítését. A főleg komolyzenei kiadásra specializálódott kft. tökéletes hangminőséget biztosít a lézerlemezgyártáshoz. Az amerikai számítógép képes 2-16 csatornás hangfelvétel készítésére és szerkesztésére. Mód van digitális hangmódosításra és automatikus keverésre. Eddig a „zenész kft.-ben” három lézerlemezt és két kazettát készítettek elő ipari gyártásra MT1 Fotó: Balaton József Harruckern, minden jobbágyának atyja és oltalmazója A földesúr a vármegye fejlődéséért Harruckern János György báró neve általában előfordul a magyar történelem nagy összefoglaló munkáiban. Vagy a Rá- kóczi-szabadságharcot követő időkben nagy birtokadományt nyert külföldi arisztokraták sorában említik, vagy a háborúk pusztításai nyomán megcsappant lélekszámú országterületek benépesítése, újratelepítése kapcsán. Az osztrák történet- írást tekintve megállapítható, hogy a híres hadvezér, Savoyai Eugén mellett meglehetősen árnyékba szorult hű emberének alakja. Ráadásul a Harruckern név már a második nemzedékkel letűnt, a történészi felejtéshez bizonnyal hozzájárult ez a tény is. Hiányt pótol így Josef Sixt kitűnő, számos levéltári forrást hasznosító életrajza Har- ruckemről, amely új eredményeivel kiegészíti, helyenként módosítja az Éble Gábor levéltáros régi, de mindeddig alapvetőnek számító családtörténeti munkájából nyerhető képet. Harruckern nem volt előkelő származású. Édesapja schen- kenfeldeni polgár volt, takács- mesterségből élt. Fia is a felsőausztriai Schnekenfelden mezővárosban született -1664-ben. Ifjúságáról vajmi kevés biztosat tudunk. Tanulmányai elvégzése után egy ideig a Serényi grófok szolgálatában állt. Nyelveket sajátított el, kibontakoztak jó képességei. 1692-ben élelmezési biztossá nevezték ki. Ezzel megtalálta igazi működési területét, egyre feljebb emelkedett, s olyan élelmezési szakember vált belőle, akit a nagy hadvezér, Savoyai Eugén nem nélkülözhetett. A török ellen vívott, sok győzelmet hozó felszabadító háborúban bizonyíthatta tehetségét, becsületes és lelkiismeretes munkával megnyerte elöljárói bizalmát. 1699-től biztosként az aradi vár építésének gazdasági ügyeit kellett kézben tartania. Ez is bizalmi feladat volt, hiszen az építkezés költségelőirányzata hatalmas summát, mintegy 600 ezer forintot tett ki. Mivel állásában vagyoni felelősséggel tartozott, ekkor már meglehetősen gazdagnak kellett lennie. Ehhez valószínűleg előnyös házassága segítette hozzá, amelyet 1693-ban kötött nemes Vorstem Anna Máriával. Birtokot Magyarországon próbált szerezni. 1695-től a Drávánál bérelt földeket, ezeket azonban később visszakapta az eredeti tulajdonos, Széchenyi György. A spanyol örökösödési háború kitörésekor ( 1701 ) a Lombardiába benyomuló Savoyai Eugén kérésére Harruckemt mellé rendelték a sereg élelmezési stábjának igazgatójául. Az élelmezési igazgató a hadvezér bizalmas emberének számított, a seregvezetés adminisztratív, kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen része nyugodott a vállán. Hatalmas pénzösszegekkel kellett gazdálkodnia. Az általa vezetett stáb legfőbb feladata az emberek és a lovak élelmezésének biztosítása volt. Harruckern rendelkezett a szükséges szervezőkészséggel, vállalkozói tehetséggel, fáradhatatlan energiával és önálló döntésképességgel. 1703-ban alezredesi rangot kapott. Ezt az előmenetelt alátámasztotta Savoyai Eugén véleményezése: ténykedésében nem tapasztalt hibát, Harruckern bizonyította szorgalmát, ügybuzgalmát, körültekintését és se- rénységét. 1710-ben megkapta a császári udvari kamarai tanácsosi címet is. Harruckern a török háborúban (1716—1718) jutott katonai pályája csúcsára. A hadjáratok sikereiben, a péterváradi győzelemben, Temesvár és főként Belgrád bevételében Harruc- kernnek és stábjának is része volt. Az uralkodó elismerése nem késett. 1718-ban III. Károly birodalmi lovagi diplomával jutalmazta, majd a szolgálataiért kért anyagi jutalom fejében a Báró Harruckern János György gyulai uradalmat is neki adományozta. A lovagi diploma szerint már 30 éve szolgálta a császárt és 26 hadjáratban vett részt. Újjáalakított gazdálkodásával Olaszországban, Németalföldön és Magyarországon a kincstárnak 2 millió forintot felülmúló hasznot hajtott. A török háborút lezáró pozsa- reváci békekötés után Harruc- kem megmaradt az általa oly alaposan ismert szakterületen. Hadseregszállítóként működött, s így is jelentős hasznot hajtott a kincstárnak. Az uralkodótól 1729-ben megkapta a magyar bárói címet. A bárói diploma is kiemeli különböző funkcióiban a kincstár bevételeinek növelését eredményező szolgálatait. valamint magyarországi birtokának benépesítése terén szerzett érdemeit. Az idős Harruckern még két háborúban vett részt. 78 évesen, 1742. április 18-án hunyt el. Elégedetten, sikeres életutat maga mögött hagyva fogadhatta a halált. A schenkenfeldeni takácsmester fiából báró lett, akit a bécsi Stephansdóm kriptájában helyeztek nyugalomra. Vagyona nagyságát jól mutatja, hogy csupán készpénzben több, mint 120 ezer forintot osztott szét testamentumában nővérei, gyermekei és unokái között. A török kiűzése és a Rákóczi- szabadságharc után nagy számban nyertek Magyarországon birtokadományt külföldi, többnyire a birodalomból származó arisztokraták. Harruckern —- mint láttuk—számos érdeméért és 30 évi hű szolgálat után kérte jutalmát az uralkodótól. Az udvari kamara a Harruckemnek járó jutalom értékét 24 ezer forintban állapította meg. Ennek fejében kapta meg a hatalmas, Békés vármegye négyötödére kiterjedő, de a szomszédos vármegyékbe is átnyúló gyulai uradalmat. Mivel a birtok becsárát 53 347 forintban állapították meg, a különbözetet Harruckemnek ki kellett fizetnie. Har- ruckem hatalma teljessé vált a vidék felett, amikor 1732-ben Békés vármegye fóispáni tisztét is megkapta. Első feladata az volt, hogy birtokát benépesítse és így jövedelmezővé tegye. A helységek nagyobb részét a környező vidékekről ideköltöző magyarság népesítette be. A Felvidék felől szlovákok áramlottak errefelé, Harruckern birtokán Szarvast és Mezőberényt (Csabát már Har- ruckem birtoklása előtt) szállták meg. Más magyarországi nagy- birtokosokhoz hasonlóan Har- ruckem Németországban is toborzott telepeseket. Az 1720-as évek folyamán Gyulára, Elekre és Mezóberénybe érkeztek németek. Különösen vonzó volt, hogy Harruckern szabad vallásgyakorlást engedett uradalmi lakosainak. A súrlódások elkerülése végett lehetőleg külön helyen telepítette le az eltérő vallású és nemzetiségű jobbágyokat. A birtokait benépesítő telepesek az első években jelentős kedvezményeket kaptak. Ha az állami adót nem tudták megfizetni, nemegyszer Harruckern előlegezte meg nekik uradalmi pénztárából kamat nélkül. Az egyházi tizedet megvette és örökre jobbágyainak ajándékozta. A földesúri adó méltányos volt, a robot minimális. „Harruckern! Ez az 6 jobbágyinak még a sírban is mindenkor drága és szerető földesurok, minden jobbágyának atyja és oltalmazója” — kiált fel Tessedik Sámuel, aki több helyen is összegezte a jeles földesúr érdemeit. Harruckern ma is számot tarthat az utókor emlékezetére. Nálunk Békés megyében elsősorban azért a szerepéért, amelyet földesúrként vidékünk XVIII. századi újjáépítésében és benépesítésében, egy demográfiai és gazdasági növekedést hozó időszak kibontakozásának elősegítésében játszott. Dr. Dusnoki József
