Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

1992. április 22., szerda HAZAI TÜKÖR MEGYEI HÍRLAP Tiltakoznak a megemelt tb-járulék ellen a cigányzenészek A Független Cigány Zené­szek Országos Szervezete tilta­kozik a megemelt társadalom­biztosítási-járulék mértéke ellen — jelentette be sajtótájékozta­tóján a cigányzenészek február óta működó érdekvédelmi szer­vezete. A szervezet szóvivője, Oláh Tibor elmondta: a parlament ál­tal elfogadott törvény a cigány­zenészekre mint vállalkozókra vonatkozik, ugyanakkor figyel­men kívül hagyja e réteg halmo­zottan hátrányos és az utóbbi időben fokozottan romló hely­zetét. Ma a cigányság körében 70 százalékos a munkanélküli­ség, ezeknek is csaknem fele több éve munkanélküli, tehát nem részesülhet munkanélküli­járadékban. Az idáig kiváltsá­gosnak tekintett, mintegy 3000 fős zenész réteget is — a törvény következtében — a lecsúszás veszélye fenyegeti — hívja fel a figyelmet a szervezet. A cigánymuzsikusok kiemelt bérezése már megszűnt, ugyan­akkor vállalkozóként sújtja őket a tb-járulék fizetési kötelezett­ség, nem részesülnek semmiféle kedvezményben. Megoldatlan az utánpótlás is, pedig — vallják a cigányzenészek — a magyar kultúra szerves része ez a műfaj, amelyet azt megillető virtuozi­tással és felelősséggel mutatnak be szerte a világon. (MTI) Magyarország is részt vesz az üvegházhatás mérséklésében A kormány elfogadta a szén­dioxid-kibocsátás csökkentésé­ről szóló nyilatkozatot. Ezek szerint — a nemzetközi elvárá­sokhoz igazodva — 2000-re az 1985—87-es szintre csökkenti hazánk az energiafelhasználás révén a levegőbe kerülő széndi­oxid mennyiségét. A széndioxid több mint 50 százalékban játszik szerepet az üvegházhatásban. A fennmaradó részben a freonok, halonok, a metán, a dinitrogén- oxid és más gázok szerepelnek. Az 1980-as évek elején, kö­zepén — a nagyobb termelés miatt — körülbelül 90 millió tonna volt évente a gazdasági tevékenységből származó szén­dioxid-kibocsátás, hazánkban 1990-ben már csak 75 millió tonna. Számottevően ellensú­lyozhatja az erdőtelepítés is a széndioxid-kibocsátást. (MTI) „Higgyék el, ebben nincs átverés!” Brazíliából indult Elszoktunk már attól, hogy egy üzleti ajánlat tisz­tességes és kedvező is lehet egyszerre. Az utóbbi hónapokban egy űj céggel, új vásárlási móddal ismer­kedhetett meg a közönség. Ami azonban nekünk új, az a világ más részén már bevett gyakorlat. Brazília, ’60-as évek vége, szegénység, infláció. Egy bank hivatalnokai „beleszerettek” az akkor újdonságnak számító Volkswagenbe, a „Bogárba”. Mindannyian szerettek volna venni maguknak egyet, ám pénzük erre nem volt. Csoportba álltak, összeadták a pénzt (min­denki ugyanannyit), s így meg tudtak venni egyet. Aztán szép folyamatosan mindenkinek lett „bogárhátúja”. Ok találták ki a vásárlói klub szisztémát. Azt a szisztémát, mely alap­ján a szegedi központú Mitax Organ Kft. is működik. A vásár­lásnak ezzel a módjával hazánk, megyénk még csak most ismer­kedik. Megkértük Faragó Csa­ba hálózatmenedzsert, mutassa be olvasóinknak. — Azokat az időket éljük, amikor az emberek egyre in­kább kezdenek elszegényedni, lassan már csupán az alapvető létfenntartási dolgokat veszik meg, ugyanakkor nem szívesen mondanak le egyfajta életszín­vonalról sem. Ok azok, akiknek a legtöbbet tudunk segíteni. —Hogyan és mivel? — Először is a vevőnek fel kell keresnie bennünket. Kata­lógusunkból mindent megren­delhet, luxuscikkektől a kom- merszekig. A vevő kiválasztja, amire szüksége van — mi beosztjuk egy csoportba a választott érték­nek megfelelően. Az alsó határ 50, a felső pedig 200 ezer forint, amivel beléphet, s 24 hónapon belül kamatmentes részletre megvásárolhatja a kiválasztott árut. — Az előbb említette, hogy négyen juthatnak havonta a ki­választott áruhoz. Hogy döntik el a sorrendet? — Vevőinkkel rendszeres kapcsolatot tartunk, mindenről értesítjük őket. így arról is, mi­kor hívjuk össze a társaságot. Két vevőnk minden hónapban a szerencse útján juthat kiválasz­tott tárgyához, a másik kettő pe­dig licitálás során kaphatja meg, amire vágyik. Érdemes végig­gondolni: kedvező és könnyített fizetési feltételeket biztosítunk, a két esztendő alatt nem infláló­dunk, „előlegbe” megnyerheti és használhatja a terméket a vá­sárló. — Ha valaki „vér szemet kap" és nagyobb értékben sze­retne vásárolni, van valami aka­dálya? — Nem, nincsen. A szerző­dést bármikor módosítjuk a ve­vőkérésére. Sőt, ha ki akar száll­ni, át is ruházhatja. Ha pedig nem tudja fizetni a részleteket, akkor is megkapja az addig befi­zetett összeget — a 24 hónap lejárta után. — Az emberben motoszkál a kisördög: minden csillogónak és szépnek tűnik. Nincs valami ,fekete” a háttérben? — Garantáltan elsőrangú cik­keink vannak, a legnevesebb cé­gekkel állunk kapcsolatban. Egyébként a termékekhez jótál­lási jegyet is adunk. Gond esetén vissza is cseréljük, tehát az ügy­fél minden esetben jól jár. — Terveik között szerepel profilbővítés? — Természetesen! A jövő­ben elsősorban a bútorokra he­lyezzük a fő hangsúlyt, de rövi­desen mezőgazdasági kisgépek­kel is szeretnénk foglalkozni. Bővíteni, minél többet nyújtani egyszerűen muszáj! Ráadásul meg kell küzdenünk azzal a szemlélettel is, hogy ami jól hangzik, abban biztosan valami átverés van. Higgyék el, mi tisz­tán dolgozunk! — Békéscsabán, a Kazinczy utca 4. szám alatt már van egy fiókjuk. A megyében máshová is terveznek? — Igen, Mezókovácsházán, Orosházán, Szarvason és Szeg­halmon tervezzük új üzletünk megnyitását. Szigeti Csaba Emancipált nők a maffiában Erre senki nem számított Ná­polyban: Carmela Palazzo, egy „köztisztviseletben álló” Ca­morra család tagja kipakolt a rendőrségen. És kiderült, hogy szép csendesen emancipálódtak a dél-olasz maffiák női család­tagjai is, sőt szinte teljesen ter­mészetesnek tartják, hogy férjük, öccsük, bátyjuk, apjuk letartóztatása vagy halála után egyik napról a másikra átvegyék azok feladatait. Carmela a nápolyi sikátorok­ban született és nőtt fel, itt nevel­te gyermekeit is, beszorítva a híres Palazzo-klán szigorú sza­bályai közé. Hírhedt maffiózó­család volt, de Carmela mégis úgy döntött, hogy szakít e ha­gyománnyal. Mi vezette Carmelát a rend­őrségre? Múltjában a magyará­zat. 12 éves korában elrabolta egy rivális klán, megerőszakol­ta, majd egy hónapig fogva tar­tották. Családja fegyverrel sza­badította ki. Két évvel később, 14 évesen terhes lett és férjhez kellett mennie. Ez a házasság azonban nem tartott sokáig. Új férfi lépett az életébe, egy igazi Camorra „főnök”. Ebből a kap­csolatból három gyerek szüle­tett. A férfi azonban egy lövöl­dözés során életét vesztette, és meghalt Carmela fivére is. Leg­nagyobb fia kábítószeres lett. Valószínűleg ez utóbbi volt a fiatal nő számára az utolsó csepp a pohárban. Carmela vallomása a rendőr­ségnek — „aranyat ért”. Tucat­jával kerültek lakat alá a maffió­zók. A razziák legmeglepőbb eredménye azonban az volt, hogy sok olyan nőt is letartóztat­tak, akikről kiderült: vezető po­zíciót töltöttek be a Camorrán belül. A legidősebb, az 55 éves Anna De Rosa, a Giuliano-klán feje volt, s az alvilág teljes bizal­mát élvezte. O a „hamis lottó koronázatlan királynője”. A közvélemény csak most ébredt rá egy észrevétlenül vég­bement nagy változásra: arra, hogy a bűnözők között meg­szűnt a férfiak egyeduralma. Ezen még a vizsgálóbíró is meg­lepődött és kijelentette: „Úgy látszik, az emancipáció már a déli gengszterek körében is vég­bement”. FEB Olvasóink írják Szerencsére vannak kivételek Szívesség! Kedvesség! Egyre inkább csak szókincsünkben szerepelnek! Gyakorlati alkalmazásuk, különösen hivatalokban, üzletekben, sajnos nem tapasztalhatók! Szerencsére vannak kivételek! A napokban a Békéscsabai 1. Sz. Postahivatalban, a kijelölt fiókba lottó-, totószelvényeket dobtunk be, köztük tévedésből 2 db ,,Fogadónál marad" totószelvényrészt is (név nélkül). Telefonon — kérésemre — Kotroczó Dezső hivatalvezető- helyettes úr több ezer szelvény közül körülbelül egy óra alatt kikerestette az ominózus papírokat, amiről engem azonnal értesített. Ha pénzt nem is fogok nyerni, akkor is nyertem! Köszönet érte! Nagy Ferenc, Békéscsaba Kárpótlás Van is alapja, meg nincs is. Ha például én kitalálnám, hogy IV. Béla idejében kivégezték valamely ükapámat, s ezért fizessenek nekem egymillió forintot, akkor nem volna alapja. Ha valaki földdel rendelkezett, s erre igényt tart, mert meg akarja művelni, az jogos. Azt, hogy az illető birtokosok viszont nagyobb egységben akarnak maradni, már az ő dolguk, és senkinek nincs joga felettük intézkedni. Az megint csak jogos, hogy a több földterülettel rendelkezőt nagyobb résztulajdon illeti meg, s hogy mindenki akkor önállósítja magát, amikor akarja. Az viszont már jogtalan, hogy kárpótlási jegyeket osszanak szét, melyek segítségével vállalati részvényeket lehet vásárolni. Minden más vagyoni értéktöbblet, mely az elmúlt negyven év alatt keletkezett, apáink öröksége és a munkások keze által keletkezett. Ezt elherdálni senkinek nem áll jogában, mert az egyenlő a lopás fogalmával. A munkások a megtermelt érték töredékét kapták meg munkabérként, a többit fejlesztésekre szánták. Ókét most .mivel kárpótolják? Ifj. Salamon György Böröczky József parodista kedvenc időtöltése, hogy mini model­leken elkészítse az elmúlt évtizedek verseny-motorkerékpárjait. A több tucatból álló gyűjteményben fellelhető az ’50-es, ’60-as évek legendás hírű motorjainak megszólalásig hasonló kicsinyí­tett mása. Minthogy motorversenyző nem lehetett, így ezekkel a parányi gépcsodákkal éli meg a győzelem örömét Fotó: MTI 11. Barátok nélkül Kecskés főhadnagy még mindig telefonál. Van időm gondolkodni. S mivel úgysem tudok kibújni a bőrömből, már megint azon morfondírozom, hogy Kiss Mihály egy ilyen iszonyatos tettre vajon miért szánhatta el magát... Aztán hir­telen eszembe jut valami. Hisz az az ember homoszexuális! Akkor viszont könnyen előfor­dulhat, hogy AlDS-es. És ez mindent megmagyarázna, mert ha tudja, hogy beteg, és csak hónapjai vannak hátra, akkor már úgyis mindegy neki. Leg­alább addig, amíg él, van egy szép autója... De nem. Mégsem! Mert bevillan, hogy amikor leg­utoljára az édesanyjával beszél­tem. s valahosv szóba került ez a dolog is, akkor a néni azt mond­ta, hogy teljes képtelenség, mi­vel a Misi még nemrégiben is vért adott. Mikor is?... Felírtam valahová. Izgatottan lapozgatni kezdem jegyzetfüzetemet, s megdöbbenek... Dátum szerinti sorrendben ez áll itt: 1991. no­vember 11 -én Kiss M ihály kiolt­ja Jónás Mátyás életét, rá tizen­hat napra, vagyis 1991. novem­ber 27-én meg vért ad. S lehet, hogy pont azzal mentette meg valaki életét. Akkor pedig... Gondolataimból a nyomozó szavai hoznak vissza a szobába. — Érdekli még valami? — kérdezi. — Hát persze — válaszolom. — Jó, akkor folytassuk — ül le velem megint szembe. — Ellenőrizték „szűkebb ba­ráti kapcsolatait”, hogy nem fe­dez-e valakit? — Igen —jön a válasz —, de semmiféle újabb adalék nem merült fel. Mondhatnám úgy is, hogy nincs egy olyan bizonyíték sem, ami arra utalna, hogy takar­gatna valamit vagy esetleg társa lenne. Tudja, mi is kombinálgat- tunk egészen február 17-éig, míg nem kerültek elő a testdara­bok. Attól fogva viszont szinte biztos, hogy csakis úgy történ­hetett a dolog, ahogy a Kiss úr elmondja. — Azonosítható volt a holt­test? — szólok közbe. — Az összes adat birtokában azt tudom mondani — feleli Kecskés Zoltán —, hogy egyér­telműen Jónás Mátyásról van szó. Egyezik a fogazat, a testma­gasság, a testsúly, a hajzat... — Főhadnagy úr, ön szerint elképzelhető, hctgy ha valaki ilyen szörnyűséget csinál, utána nem változik meg? Nem lehet látni vagy észrevenni rajta vala­mi rendellenességet, kapkodást, idegességet? Azért kérdezem ezt, mert Szolnokon mindenki, aki ismerte, arról beszél, hogy ugyanolyan volt, mint koráb­ban, nem veszekedett, nem csap­kodott, nem látták nyugtala­nabbnak. — Mondja — vág közbe a rendőrtiszt —, ugyan kivel ve­szekedett vagy kivel csapkodott volna? Hisz a saját elmondása szerint nem volt közelebbi kap­csolata az édesanyjával, a mun­katársaival meg főleg nem. Az ismerőseivel is csak felületes kapcsolatban állt. Amennyire én ismerem az előéletét, nem volt egy valódi haverja, nem volt egy olyan ember, akihez igazán kö­tődött volna. Ön rátalált egy olyan „barátra”, aki mondjuk a partnere volt Kiss úrnak októ­bertől februárig? — kérdi tőlem a főhadnagy, s választ sem várva folytatja: — Ugye, hogy nem. Tudjuk, hogy voltak budapesti és szolnoki homoszexuális kap­csolatai, de higgye el, hogy egy olyan embert sem találtunk, aki­hez igazán kötődött volna. Mon­dom, még az édesanyjához sem fűzték szorosabb szálak: hagy­jál engem, mit érdekel, mikor jövök haza, semmi közöd hozzá — hát ilyen válaszokat adott, ha kérdezte az anyja. A testvérével meg alig találkozott. így ugyan ki vett volna észre rajta valami­lyen változást? Kiben tükröző­dött volna vissza, hogy Kiss úr megváltozott? De hogy magá­ban őrlődött, morfondírozott, az szinte biztos. Mindenesetre kö­télből lehetnek az idegei, mert eleinte többször is kihallgattuk, de mégsem mondta el... Tártotta magát az eredeti meséjéhez, mi­szerint csak az orgazdasághoz, meg a biztosítási csalás kísérle­téhez van köze. Pedig föltettünk neki elég kényes kérdéseket, ám kezdetben mindegyiket kivédte, és kapásból megválaszolt rájuk. Szóval, meggyőződésem, hogy Kiss Mihály erős idegzetű em­ber, olyan, aki jobban bírja az ilyesféíe lelki megterheléseket. — Tehát akkor ön szerint fel­tételezhető, hogy egyedül csi­nálta. Mit gondol, miért? — A motiváció teljesen egy­értelmű. Nézze, eleinte, amikor még nem emberöléssel volt gya­núsítva, mi is rágódtunk azon, hogy egyedül vagy társakkal együtt hajtotta-e végre ezt a bűn- cselekményt. De menet közben egyre inkább arra jutottunk, hogy a képbe épp a személyisé­géből adódóan nagyon is beleil­lik az egyedüli elkövetés. Hisz gondolja csak meg, ennek az embernek az autó, és csakis az autó állt az élete középpontjá­ban. Erre utal, hogy az előző Ladájába riasztókat, nápfényte- tőt, központi zárat szerelt, s le­vitte Szolnokon a Tiszaligetbe lefényképezni a kocsit. Mindig tisztogatta, babusgatta, mint ahogy a gyereket szokták. Az pedig, hogy most már elég volt a Ladákból és mindenképpen nyugati autóra vágyik, nagyon is elképzelhető róla. Szóval, mim den jel arra mutat, hogy magá­nyosan követhette el a gyilkos­ságot. De ez még mindig csak huszadrangú dolog... A legfon­tosabb, hogy olyan részleteket mondott el, olyan tényeket kö­zölt velünk, amik mind azt erősí­tik, hogy egyedül volt. Persze semmi sem elképzelhetetlen, és előfordulhat, hogy idővel még majd bonyolódik ez az ügy, de hogy Kiss úrnak Jónás Mátyás halálához és feldarabolásához köze van, az ma már teljesen biztos. Semmi olyan fordulatot nem tudok elképzelni, hogy va­laki más követte volna el a gyil­kosságot, Kiss Mihály pedig magára vállalja ezt az egészet. Nem, az teljességgel lehetetlen — teszi hozzá a főhadnagy, s órájára pillant —, jó, akkor el­megyek és lekísérem Kiss urat, hogy tudjon vele beszélni -— mondja, s becsukja maga mö­gött az iroda ajtaját. Nagy Tibor (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents