Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-16 / 91. szám
1992. április 16., csütörtök HAZAI TÜKÖR gKÉS MEGYEI HÍRLAP A Magyar Honvédség kijelölt egységei megkezdték a Nagytevel térségében lévő volt szovjet földalatti frontvezetési pont feltárását. A feltehetően több szintes betonbunkerben 400 szovjet katona teljesített szolgálatot 1990 őszéig Fotó: mti Felügyelt sertések Szavalóverseny a költészet napján A verset és a költészetet szeretők népes tábora gyűlt össze április 11-én Orosházán, az Üveggyári Klubban a Szocialista Párt helyi szervezete által meghirdetett József Attila szavalóversenyre. A versenyzők dolgozói és tanulói kategóriában mérték össze tudásukat. Dolgozói kategóriában első helyezést ért el a Füzesgyarmatról érkezett Vargáné Nagy Erzsébet, második a kardoskúti Dunai Attila, harmadik az orosházi Öllé Katalin lett. A tanulók versenyében a legjobban Domán Ildikó, az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium tanulója szerepelt, aki egyben megkapta a versenyzőtársak által megítélt különdíjat is. Őt Balogh Bernadett, a Mezőkovácsházi Hunyadi Gimnázium tanulója követte. A harmadik Zsíros Ágnes, az Orosházi Táncsics Gimnázium tanulója lett. A zsűri különdíját Borbély Mária, az Orosházi Gép- és Gyorsíró Szakiskola tanulója érdemelte ki. A középiskolai kategóriában az első három helyezést elért tanulók külön jutalomként részt vesznek az MSZP által Kis- gyonbányán 1992 júliusában szervezett olvasótáborban. Mojsza József — „Elkeseredéssel szólnak a sertéstenyészetek vezetői az egyre szűkösebb lehetőségekről, valamint teljes a bizonytalanság a tenyészetek további sorsát illetően” — mondták a herceghalmi Hungahib vállalat szakemberei, akikkel a napokban az egyik békéscsabai termelőszövetkezetben végzett törzskönyvezési munkálatok után beszélgettünk. A törzstenyészetek sorsa legalább olyan kérdőjeles, mint általában a szövetkezetekben dolgozó embereké — állapították meg, majd ezt követően a törzskönyvezéssel kapcsolatos változásokról esett szó: Azokat az állattenyésző vállalatokat, amelyek eddig a fajtatiszta sertések törzskönyvezését végezték, január elsejétől állami felügyelet alá vonták. Mivel a kinevezési jog a minisztérium kezében volt, ezért nem csoda, hogy az állam a továbbiakban is szeretné „rajta tartani a kezét” ezen az ország élelmezése szempontjából is fontos ütőéren. A sertéstenyészetek törzskönyvezésére új formát alakítottak ki. Az országban úgynevezett utódszervezetként a Mező- gazdasági Minőségellenőrző Intézet segítségével létrehoztak négy egyesületet, amelyek feladata lesz a fajtatiszta sertések törzskönyvezése. A jövőben a Dél-Alföldön — így Békés megyében is—az újonnan megalakult egyesület végzi a törzskönyvezést a kistermelőknél és a vállalatoknál. Megyénkben több sertéstenyészet van, ahol a Hungahib vállalat a „fő védnöke” a tenyészállománynak, ott továbbra is a vállalat törzskönyvez. H. M. Csődbe jutottak Április elsejei közlésünk óta újabb Békés megyei cégekről derült ki, hogy csődeljárás, felszámolási vagy vég- elszámolási eljárás folyik ellenük. Az alábbiakban olvashatják — a Heti Csődértesítőből vett adatok alapján — az újabb listát. CSŐDELJÁRÁSOK Cég neve Eljárás kezdete A fizetési haladék lejártának ideje Califomia-Coop Kft., Békés április 2. júliusi. Körösvidéki Cipész Szövetkezet, Békéscsaba április 2. július 1. Körös vidéki Hangya Kft., Gyomaendrőd április 2. július 1. Körös-Cel Kft., Gyomaendrőd FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSOK április 2. július 1. Cég neve Eljárás kezdete A követelések bejelentésének határideje BSZK Békéscsabai Szolgáltató Ipari Kisszövetkezet március 25. április 24. Fűrészker Kft., Gyula március 25. április 24. Gépcoop Leányvállalat Október 6. Mgtsz, Nagyszénás március 25. április 24. Körös-Company Kft., Békéscsaba március 30. április 29. Ferencz-Farm Mg. és Kereskedelmi Kft., Bélmegyer március 25. április 24. Sas Kereskedelmi Kft., Mezőhegyes március 25. április 24. VÉGELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSOK Cég neve Eljárás kezdete A követelések bejelentésének határideje Galenus Gyógynövény-Kereskedelmi Bt., Békéscsaba Kner Nyomda f. v. m. Dobozragasztó és Kifejtő Gmk., április 2. május 2. Békéscsaba április 2. május 2. Kner Nyomda f. v. m. Wupa Gmk., Békéscsaba április 2. május 2. Mezőkovácsházi Mg. Gépg. Váll. f. v. m. Alkatr. Gy. Gmk., Mezőkovácsháza április 2. május 2. Pilóta Gépjárművezető-képző Bt., Vésztő március 26. április 25. Unior Ruti butik Kft., Orosháza április 2. május 2. Olvasóink írják Más vélemény -közgazdász szemmel Régi olvasója és előfizetője vagyok a Békés Megyei Hírlapnak. Megkülönböztetett érdeklődéssel olvasom mindig az ,,Olvasóink írják” rovatot, mivel más megvilágításba helyezi bizonyos események megítélését, mint a hivatalos sajtó. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy a mai változó világban ki kivel, kikkel szimpatizál, kinek tetszik vagy nem tetszik a kormányzat intézkedése, politikusaink megnyilatkozása, véleménye. Ez így helyes, az igazi demokráciában ez természetes dolog. Közgazdaságilag szeretném véleményemet elmondani—mint 20 éve gyakorló közgazdász — és a másik oldatról szeretném megvilágítani F. L. gyomaendrődi egykori .falumbelimnek" azt a véleményét, hogy mi lesz szegény Kupa Mihállyal és a költségvetéssel, ha a Békés megyei vezetők, vállalkozók azon törik a fejüket, hogy akár a kárpótlás és a szövetkezeti átalakulás-, akár a gazdálkodásukban a költségvetés rovására ügyeskednek az adókkal. Az én véleményem az Önével teljesen ellentétes. Ha a jelenlegi jogszabályok lehetővé teszik, hogy a vállalkozások, vállalatok közgazdaságilag átlátják és felismerik, hogy mit kell tenniük azért, hogy ez az adó a vállalkozóknál vagy a vállalatoknál maradjon, nemhogy hiba, hanem egyenesen dicséretes dolog. Vállalkozóknak, vállalati vezetőknek ne fójön feje az országért, ellenben mindent tegyenek meg azért, hogy törvényes eszközökkel az ott dolgozók minél több pénzhez, vagyonhoz jussanak, a vállalatuknak pénzügyi gondjaik ne legyenek, okosan tudják a pénzt forgatni. Higgye el, az a vállalatvezető, aki mindennap az országért aggódik, az nem tudja, hogy mi történik otthon a vállalatánál, s a nagy aggódás eredménye a vállalkozás, vállalat tönkremenetele. Ha országunkban, megyénkben, a vállalatainknál minden az igazi piachoz fog igazodni, s ezt a kormányzat is akarja, netán a költségvetésen keresztül támogatja is, úgy mindenkinek a zsebében elegendő pénz lesz, a kormánynak épp úgy, mint a vállalkozókon és a vállalatokon keresztül az ott foglalkoztatott dolgozóknak. Remélem, nem haragszik, hogy más véleményen vagyok. Őszinte híve Dr. Megyeri Zsolt, Békéscsaba Elnézést sem kért... Szervezett autóbusz-kiránduláson vettünk részt 39-en 1992. április 11-én, melynek úti célja Szabadka lett volna. Hét órás várakozás után Röszkén, a határállomáson közölték, hogy a buszvezető iratai hiányosak, ezért nem hagyhatjuk el az ország területét. Ezután visszafordultunk úgy, hogy az autóbusz vezetője elnézést sem kért utasaitól és hajlandóságot sem mutatott arra, hogy az útiköltségként felvett pénzösszeget visszatérítse, pedig az ő hibájából hiúsult meg az utazásunk. Majd később —felháborodásunkra — az összeg körülbelül 60 százalékát visszafizette, mondván: a fennmaradó rész őt illeti meg, mert eddig is felmerültek költségei. Ezek ellenére továbbra is a teljes összeget követeltük, amit nem kaptunk meg. Az eset utáni napon megjelent egyik családtagja és földhöz vágva, egyéb megjegyzések kíséretében visszaadta az ösz- szeg hiányzó részét egy személynek. Ezek után úgy véljük, hogy Ginál János nem tartozik a korrekt vállalkozók közé és az utazás szervezőinek is tanulságul szolgálhat az eset, hogy legközelebb a szervezés előtt meg kell győződni arról, kivel indul útnak. Természetesen várjuk a visszajáró pénzt, hiszen az erkölcsi veszteség és bosszúság már utólag nem téríthető meg. Póruljárt szabadkígyósi utasok 9. ' Kezdő, amatőr, hányaveti módon... Január 8-án reggel a főváros egyik kerületi rendőrkapitányságán — ott, ahol novemberben Jónásék bejelentették fiuk és autójuk eltűnését — a bűnügyi osztály vezetőjének asztalán megcsörrent a telefon. Szolnokról keresték. Szappanos Mihály főhadnagy hívta pesti kollégáját és beszámolt neki, hogy előző nap mibe botlottak. Sorolta a részleteket, s amikor a fiatal rendőrtiszt kiejtette Jónás Mátyás nevét, a vonal másik végén hirtelen nagy csönd támadt. Majd pár pillanat múlva jött a válasz: — Ezt a BMW-t vitték el a tulajdonosával együtt még tavaly novemberben! S ettől a pillanattól kezdve meglódult, beindult a hatalmas gépezet. A Budapesti Rendőrfőkapitányság körözési csoportjának tagjai szinte azonnal kocsiba vágták magukat, és elindultak Szolnok felé. S miután megérkeztek, megmutatták az eltűnt fiatalember fényképét, elmondták, milyen ruha volt rajta, milyen ékszereket viselt és így tovább... — Most már tudtuk, hogy mit kell keresnünk — meséli tovább Szappanos Mihály —, s így még aznap délelőtt újból házkutatást tartottunk Kissék lakásán. S a televízió alatti szekrényben megtaláltunk egy csomó homoszexuális magazint, videokazettákat, lefoglaltuk levelezését, amelyek ugyancsak egyértelműen utaltak homoszexuális kapcsolataira. Még ugyanott egy dobozból egy arany nyaklánc és egy aranygyűrű is előkerült. Mindkettőbe „Anna” monogram volt vésve. (így hívják az áldozat, Jónás Mátyás feleségét — A szerző.) S innen már egyértelművé vált számunkra, hogy Kiss Mihálynak nemcsak az autó, hanem a fiatalember eltűnéséhez is köze lehet. — S mivel a sértett fővárosi volt—folytatja a főhadnagy —, a pesti kollégák még akkor elvitték tőlünk az egész ügyet. Utána már ők találták meg a garázsban Jónás Mátyás személyi igazolványát, de ennek ellenére Kiss Mihály még sokáig tagadott... Hát ennyi a történet — tárja szét a karját a főhadnagy, s még hozzáteszi: — a többit meg már úgyis tudja... Hát persze, hogy tudom — gondolom magamban —, csak még mindig sok mindent nem értek. Mert minél inkább elmerülök ebbe az ügybe, annál jobban érzem, hogy sűrűsödik körülöttem a köd. Olyan ez, mint amikor vastag porréteg telepszik valamire, s kezdenek elmosódni a fontosnak vélt részletek, úgy, ahogy egy elöregedett televízió képernyőjén szoktak elhalványulni a szereplők. Itt van például egy újabb szóbeszéd, miszerint Kiss Mihály nagyon jól tudhatta, hogy Szolnokon, a cukorgyári tóból minden áprilisban leengedik a vizet. Akkor vajon miért oda dobta áldozata testrészeit? Ezt a kérdést természetesen Szép Mihálynak, a cukorgyári vízmű vezetőjének is fölteszem. — Pletyka az egész — legyint. — Nem igaz, hogy minden évben leengedjük innen a vizet. Lehet annak már öt éve is, hogy utoljára üres volt a tó. Az idén igaz, megint kiürítjük, mert a tolózárat meg kell javítanunk, de erről Kiss nem tudhatott. Csak a napokban döntöttük el. Tehát nyugodtan lehetett abban a hiszemben, hogy itt úgysem találják meg a darabokat. Elhallgat a fiatalember, látszik rajta, hogy töri a fejét valamin, aztán újból nekidurálja magát. — így utólag visszagondolva, azt hiszem, pont én voltam szolgálatban akkor éjszaka, amikor Kiss itt járt. Arra emlékszem, hogy az idő tájt lejött egy kocsi, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a dolognak, mert errefelé elég nagy a mozgás. Idejárnak a szerelmesek is — jegyzi meg huncutul. —Ismerte Kiss Mihályt? — Hát persze. Járt ő erre már máskor is. Emlékszem rá, nem messzire laktak ide: a kórház mögött, az Ág utcában. Volt egy farkaskutyája, azt idomítgatta, meg a pisztolyával is itt gyakorolt. — Amikor február 17-én megtörtént a helyszínelés és kiemelték innen a tóból a holttestmaradványokat, akkor is látta? — Igen. —Észrevett rajta valamit? — Teljesen közömbösnek tűnt. Mintha nem is érdekelte volna az egész. Semmi megrendülés, semmi megbánás nem tükröződött az arcáról. Mintha nem is egy embert darabolt volna föl. Keményen viselte... Ott állt — bólint a part felé —, egyből megmutatta, hogy hová dobta. Még kérdeztek tőle valamit, aztán beültették egy piros Zsiguli kombiba. Amikor a búvárok alámerültek, már nem volt ott. Benn gunnyasztott az autóban. Beszélgetünk még erről-ar- ról, szó szót követ közöttünk, s hirtelen eszembe jut még valami: ugyanis amikor a mentőfőorvossal találkoztam, s megemlítettem neki, hogy elég furcsának tartom, hogy nem találtak azonosítható vémyomokat Kissék garázsában, akkor ugye ő azt válaszolta, hogy használnak olyan fekete műanyag lepedőket, amit ha előzőleg a betonra terített, akkor azzal a vérszennyeződések jó részét felfoghatta. S mikor ezt elmesélem neki, Szép Mihály a homlokára csap, s így reagál: — Most, hogy mondja, emlékszem rá. Igen. Még a feleségem is látta, hogy valamikor november táján lebegett egy fekete fólia a víz tetején. —Es? — Nem tudom, hogy az-e, ami ott hever a parton — int egy kicsit távolabbra, arrafelé, ahol valóban egy fekete nejlonkupac látszik. —A rendőrök nem kérdezősködtek erről? — Nem. Nekik csak a holttest volt a fontos. Amikor aztán előkerültek a testdarabok, úgy el- szeleltek innen, mintha puskából lőtték volna ki őket. Ki tudja hányadszor gondolom már végig ezt a borzalmas történetet, ám sehogy sem akar a fejembe menni, hogy ebben olyan sok szarvashiba van, hogy ennyit még egy laikus—ha csak krimiket olvas — sem követ el. (Elég, ha a házkutatáson megtalált holmikra gondolunk.) Kiss Mihály viszont majd tíz évig rendőr volt. Sokkal inkább tudnia kellett, hogy ilyen kezdő, amatőr és hányaveti módon nem lehet elintézni a dolgokat. Logikailag próbálom összerakni a részleteket, de nem sikerül. Lehet, hogy nincs is ebben az egész szörnyűségben semmiféle logika. Mert pillanatnyi érzelmi állapotában biztos bárki csinálhat olyat, ami egyébként nem jellemző rá. Kíváncsi vagyok, egyáltalán beszámítható-e ez az ember? És vajon ő maga talál-e magyarázatot tettére? Mindenképpen beszélnem kell a pesti nyomozókkal... meg hát Kiss Mihállyal is. Többszöri próbálkozásra sikerül a közelükbe férkőznöm. Nagy Tibor (Folytatjuk)
