Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-16 / 91. szám
It Búza Barna domborművé a battonyai OTP-fíók falán Szerkesztő: Ménesi György. Telefon: Battonya310. Járdát építenek Kisdombegyház. — Az önkormányzat az idén öt utcában összesen 1900 méter járda építését tervezi. A munkákat e hét végén kezdik meg egy helyi vállalkozó vezetésével a Petőfi utcában. A járdaépítésre és egyéb felújítási munkákra a vállalkozó mellett két-három munkanélküli-segélyen lévő fiatalt is alkalmaz az önkormányzat, dé számít a lakosság támogatására is. Kábelkölcsön Battonya. — Az újonnan megalakult kábeltévé-egyesület 1 millió Ft-ot kért és kapott a helyi önkormányzattól. Az egyesület a hitelt kábelvásárlásra fordítja, így a város központi területén hamarosan elkezdődhet a hálózatépítés. Inkább parkot! Ke ver mes. — Az önkormányzat döntése értelmében lebontották a polgármesteri hivatal közvetlen szomszédságában álló régi autóbuszvárót és a lán- gossütő épületét. Mivel a terület hasznosítására csak alkoholt forgalmazó vállalkozók jelentkeztek, az önkormányzat a parkosítás mellett voksolt. Hatan vannak Kisdombegyház. — Április l-jétől kettővel gyarapodott a polgármesteri hivatal létszáma, így a polgármesteren és a körjegyzőn kívül még négy szakember áll a helyi lakosok rendelkezésére. Tegyük hozzá, kulturált körülmények között: a hivatal épületét felújították, igényes bútorzattal és korszerű iroda- technikai berendezésekkel látták el. 1,4 milliót kap Battonya. — A város strandfürdőjét ebben az évben is Zsi- day-Galgóczi Zoltán bérli. Támogatásként 1,4 millió Ft-ot kap a helyi önkormányzattól. Hozzák a húst! Kis- és Magyardombegy- ház. — Április 9-étől csütörtökönként ismét a Gyulai Húskombinát mozgó húsboltja látja el friss hentesáruval a két települést. Ismét az övék! Battonya. — A képviselő- testület két, korábban egyházi tulajdonban lévő ingatlant adott vissza a helyi református egyháznak. Ezek a következők: a Hunyadi utcai iskola, valamint a Szalai utcai temető. Az oldal fotóit Kovács Erzsébet készítette. BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE 1992. április 16., csütörtök Egyik szemük sír, a másik meg nevet — Nőnek a betétek és a hátralékok Az OTP is várja a fellendülést Battonya. — Mint közismert a battonyai térséget az elsők között érte el a munkanélküliségi hullám. Áz üzletek panganak, a kereskedők többsége a vásárlóerő hiányára panaszkodik. Vajon, hogyan látja a helyzetet egy bankszakember? A kérdésről a battonyai OTP-fiók vezetőjével, Karsai Istvánnal beszélgettünk. Borvirág A szeszes italokat rendszeresen és mértéktelenül fogyasztó embert a köznyelv alkoholistának hívja. Az alkoholista beteg ember, mondják az orvosok, gyógyításra szorul. Alkoholbetegek voltak, vannak, lesznek, ezt sajnos tudomásul kell vennünk. Az azonban már egyáltalán nem lehet közömbös senki számára, hogy kik az alkoholisták, és hogy milyen az arányuk az összlakosságon belül. Mert ha tömegek vélik az alkohol segítségével megoldani, felejteni napi gondjaikat, az már az adott társadalom zavarait is jelzi. (Az úgynevezett jóléti alkoholizmust most hagyjuk, bár kétségtelenül létezik ez is.) Tisztes falusi kereskedők panaszaiból tudom, de saját tapasztalataim is megerősítenek ebben: vidéken úgyszólván csak palackozott italokat árusító üzleteket vagy közönséges kocsmákat érdemes nyitni. Azok még mindig garantáltan hozzák a nyereséget. Nyereség! ?,,Önnek volt egy egészséges szíve, egy mája és két jó veséje. Ezt mind el tetszett inni” — jut eszembe gyermekkoromból egy antialkoholista plakát szövege. (Kép: a fizetőpincér átnyújtja a számlát a borvirágos orrú vendégnek.) Vajon mi fog állni azon a számlán, amelyet a most felnövő generációnak kell kiegyenlítenie? Húsvét közeledvén, nem árt, ha gondolunk erre is. És utána a következő húsvétig mindennap. Et cetera, et cetera. . „Marika! Nem baj, hogy meggyógyultam!” Kissné nyugdíjba megy —Tavaly nagyon jó évet zártunk — bocsátja előre Karsai István.—A bankunk iránti bizalom egyik kifejezője a lakossági megtakarításból származó pénzek nálunk történő elhelyezése. Ennek összege az elmúlt évben megközelítette a 100 millió Ft- ot. Ügy tűnik, hogy ezt a jó eredményt ebben az évben is tudjuk tartani. A lakossági bizalom növekedésének sok oka lehet, az egyik talán az, hogy végre beköltözhettünk ebbe az ízlésesen berendezett új fiókhelyiségbe. Minden bizonnyal a szakmai munkán túl a kulturált körülmények is fokozták a bizalmat fiókunk iránt. Konkrétan az idei év első negyedében csak a könyves betétekben 5 milliós volt a növekedés. Ennél korszerűbb megtakarítási forma az értékpapír-vásárlás, a növekedés itt 15 millió Ft. Azt kell mondanom, hogy — bankos szemmel nézve — a mai gazdasági helyzetben ez elképesztően jó eredmény. — Milyen egyéb okai lehetnek a lakossági betétek növekedésének? — Ahogy én látom, ezt kedvező és kedvezőtlen tényezők egyaránt befolyásolják. A betétek után viszonylag magas kamatot fizetünk, követve az infláció mértékét. Külön megemlíteném a letéti jegyek ösztönző hatását. Ezt a megtakarítási formát tudjuk ajánlani azoknak, akik „csak” rövid távra helyeznek el pénzt nálunk. A letéti jegy után már egy hónapra is évi 24% nettó kamatot fizetünk. Talán ezzel is magyarázható, hogy az értékpapír-állomány növekedése fiókunkban háromszor nagyobb, mint a könyves betéteké. Sajnos a vállalkozási kedv hiánya is hozzájárul a betétek növekedéBattonya. — A helyi középiskolában soha nem látott gazdag programmal tervezik megrendezni a Mikes-napokat. A háromnapos rendezvény április 22-étól 24-éig tart. A diákigazgató-választás', a különböző vetélkedők és sport- versenyek még a hagyományos programok közé tartoznak. A hőlégballon- és a sárkányrepülő-bemutató azonban még nagyobb városokban sem számítana mindennapi eseménynek. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, séhez. Pillanatnyilag a bankokban elhelyezett pénz általában nagyobb nyereséget hoz, mint az, amit a vállalkozásokba fektettek. Viszont ha egyszer megpezsdül a gazdasági élet, azok jutnak óriási lehetőségekhez, akiknek lesz majd mit beforgatniuk. —Gyanítom, hogy a jelenlegi helyzetben egyre több olyan ügyfelük is van, aki az esedékes részleteit sem tudja törleszteni. — Sajnos az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ilyen mértékű hátralékállománya soha nem volt az OTP-nek. Pedig a hitelek engedélyezését rendkívül szigorú feltételekhez kötjük, de azt például mi sem láthatjuk előre, hogy ki mikor válik munkanélkülivé. Hogy konkrét legyek: a lakossági hátralékok összege hosszú éveken keresztül 100 ezer Ft alatt volt. Jelenleg viszont meghaladja a 6,5 milliót. — Ilyen körülmények között érthető, ha önök alaposan meghogy néhány száz Ft-ért bárki a magasba is emelkedhet ezekkel az eszközökkel, akkor igazán érthető, miért várják a diákok annyira az idei Mikes-napokat. Á szervezők szeretnék a helyi lakosságot is bevonni a diáknapok eseményeibe, ennek egyik jeleként közös véradásra szólították fel a felnőtt battonyaiakat. A rendkívüli érdeklődésre számottartó rendezvénysorozatot számos vállalat, pénzintézet, valamint a helyi önkormányzat is szponzorálja. gondolják, kinek nyújtanak kölcsönt. Vajon a hitelt felvenni szándékozók nem félnek az eladósodástól? — Van, aki tart ettől, van, aki nem. Sokan egyszerűen nem mernek hitelt felvenni a magas kamatok és a létbizonytalanság miatt. Mások élnének a lehetőséggel, de tőlük meg kötelesek vagyunk megfelelő fedezetet, garanciát kérni, amivel sajnos a többségük nem rendelkezik. A következmény? A hitelnyújtási tevékenységünk jelentősen visszaesett. — Milyen esélyeik vannak a tartozásaik behajtására? — A fizetési letiltások 60- 70%-ára ilyen válasz érkezik: az illető munkanélkülivé vált, az OTP-t megelőző tartozásai vannak, gyakran már a kezes is munkanélküli. Ilyenkor a behajtás vagy a törlesztési kötelezettség bizonytalan ideig szünetel. Közben „ketyeg” a kamat és a késedelmi kamat. Egy 100 ezer Ft-os tartozásból 3 év múlva könnyen lehet 250 ezer Ft-os adósság is. A megoldást mi is csak a gazdasági élet megélénkülésében látjuk. Ügyfeleink túlnyomó többsége becsületesen törlesztené tartozásait, ha lenne miből, ha lenne munka. Csaknem tízmilliós nyereség Battonya. — A közelmúltban tartotta küldöttgyűlését a Battonya^—Dombegyház és Vidéke ÁFÉSZ. A tanácskozáson elhangzott, hogy 233 millió 628 ezer Ft-os árbevétel mellett a szövetkezet tavalyi nyeresége 9 millió 630 ezer Ft volt, s ez mindössze 370 ezer Ft-tal maradt el a tervezett 10 milliós nyereségtől. Se a tagságra, se a vezetőségre nem volt jellemző a pesszimizmus. 1991-ben két új vegyesboltot épített az áfész, egyet Battonyán, egyet Dombegyházon. A két beruházás értéke megközelíti a 10 millió Ft-ot. Felújításokra, kisebb értékű berendezések vásárlására tavaly 1 millió Ft-ot költöttek. Az alaposan lecsökkentett létszámú dolgozói kollektíva 38%-os bérfejlesztésben részesült, az ebédhozzájárulás havonkénti összege 2 ezer Ft volt. Az idei feladatok között szerepel a vagyonnevesítés befejezése, további szervezeti átalakítások, s legfőképpen a változó körülményekhez rugalmasan alkalmazkodni tudó, ésszerű gazdálkodás. Ha az elfogadott tervek valóra válnak, akkor ebben az évben a Battonya— Dombegyház és Vidéke ÁFÉSZ 200 milliós árbevétel mellett 6 millió Ft-os nyereségre tesz szert. Kevermes. — Dr. Cs. Tóth Zoltán körzeti szakfőorvos levelében a következőket írta szerkesztőségünknek: „Kedves munkatársam, Kissné Kasznár Mária május 1-jével nyugdíjba megy, jelenleg szabadságát tölti. Ha lehetséges, szeretnék pár sort olvasni róla a lapjukban.” A „kedves munkatárs” körzeti ápolónő. Cs. Tóth doktor beszélgetésünk elején hangsúlyozza, hogy se Kissné, se ő semmi rendkívülit nem vitt véghez. Csak tették, illetve teszik a kötelességüket legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint, immár 13 éve közösen. Kissné Kasznár Mária: „Ha olyan fiatal lennék, mint amilyennek a képen látszom, akkor még legalább 10 évig használhatnám a számítógépet” — Marika már egy éve nyugdíjba mehetett volna. Az egészségügyben most zajló változások miatt azonban nem lett volna egyszerű pótolni őt. Most viszont eljött annak az ideje, hogy elköszönjünk egymástól — így Cs. Tóth doktor. — Mi jellemezte a közösen ledolgozott éveinket? Itt soha nem volt felhang, nem volt kiabálás, nem volt veszekedés. Normális emberi és normális munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Ennek ékes bizonyítéka az is, hogy több mint egy éve bevezettük a komputeres betegnyilvántartást. Marika ezt a technikát a lehető leggyorsabban megtanulta, sőt vállalta, hogy tudását átadja az utódjának. Szorgalmára jellemző, hogy sokszor munkaszüneti napokon is bejött gyakorolni a rendelőbe. Az is előfordult, hogy együtt „bűvöltük” az akkor még ismeretlen gépet. A hosszú évek során jó kapcsolat alakult ki az ő családja és az én családom l&zött, éppen most mesélte, hogy a pesti unokája legszívesebben nekem adná a betegbiztosítási kártyáját. —A főorvos úr szavaiból úgy tűnik, hogy önt az Isten is körzeti ápolónőnek teremtette — fordulok Kissné Kasznár Máriához. — Vargabetűvel kerültem az egészségügybe — neveti el magát. — 1954-ben Orosházán mezőgazdasági technikumot végeztem, utána másfél évig gyakornokoskodtam, majd egy másik faluban községi agronó- mus lettem. Nem jöttem ki az ottani tanácselnökkel, de fátylat a múltra! Szegedre vezetett az utam az ápolónőképzőbe. Újabb két évig tanultam, majd öt évig kórházban dolgoztam. Nagyon sajnáltam otthagyni a munkahelyemet, a szüleim kérésére jöttem haza Kevermesre. A mostanában megszüntetett bölcsődében helyezkedtem el. „Kislányom, csak addig legyél itt, amíg felépül az orosházi kórház. Gyűjtjük a pénzt, beköltözünk a városba, s akkor ott megint kedvedre való munkát végezhetsz” — vigasztaltak a szüleim. Szükség is volt erre, mert három hétig a bölcsődéből mindig bőgve jártam haza. Aztán megszoktam, megszerettem az új munkámat, férjhez mentem, itt ragadtam. Tizenkét évi házasság után elváltam. Évike, a nagyobbik lányom 11 éves volt ekkor, Mónika pedig 7. Nagyon nehéz évek jöttek, de végül felneveltem, taníttattam, férjhez adtam a lányaimat. Boldog nagymama vagyok, van már három unokám. Amikor idekerültem a doktor úr mellé, fel kellett frissítenem az ápolónőképzőben tanultakat. Délelőttönként kötöztem, vérnyomást mértem, délutánonként pedig a falut jártam biciklivel. Felejthetetlen az egyedülálló idős emberek ragaszkodása. A kezelés végeztével mindig mondták: „Marika! Ne menjen még, beszélgessünk egy kicsit!” Mikor letelt a kúra, szinte könyörögtek: „Marika! Nem baj, hogy meggyógyultam, jöjjön be ezután is!” Előfordult, hogy az injekciózás előtt én gyújtottam be a vaskályhába, főztem teát, közben pedig hagytam, hogy a néni vagy a bácsi kiöntse a lelkét. Magyarán lelki gondozást is végeztem, mint minden igazi egészségügyis. — Hát ezért szeretik és tisztelik Marikát—veszi vissza a szót Cs. Tóth doktor. Örülök annak, hogy nyugdíjasként is számítanak rá: az otthonházban (az idősek bennlakásos otthonában) helyettesítőként folytathatja szakápolói tevékenységét! A Mikesben végeznek IV. A gimnáziumi osztály Osztályfőnök: Szabó Istvánné. Végzősök: Ambrózy Edina, Baráth Julianna, Berek Jolán, Czibula Szilvia, Csizmadia Mónika, Csordás Krisztina, Dobozi Tünde, Dohor Tünde, Fenyves Mónika, Gonda Szilvia, Hadobás Erika, Kiss Bernadett, Kovács Cecília, Kovács Klára, Kulcsár Katalin, Németh Gabriella, Opauszki Ágnes Tünde, Szabó Andrea. IV. В gimnáziumi osztály Osztályfőnök: Janicsek Dezső. Végzősök: Balázs Katalin, Bogáromi Katalin, Csóti Krisztina, Csizmás Amold, Fülöp Andrea, Gál Anikó, Halász Rita, Harangozó Mónika, Hurguly Erika, Janosov Anna, Kosa Mariann, Lukácsi Anita, Petrás Krisztina, Roczkó Gabriella, Szabó Erzsébet, Szatmári Erika. IV. C szakközépiskolai osztály Osztályfőnök: Sándor Lajos. Végzősök: Árgyelán Sándor, Babar András, Balázs János, Balázs László, Berki Attila, Berki István, Gábor Pál, Kiss Ferenc Endre, Kocsis Nándor, Koósz József, Kupeczik János, Mekkel Zsolt, Nagy György, Nagy Sándor, Oláh Gábor, Putnoki László, Rajos Pál, Stefani- desz Attila, Szabó Ferenc, Szekeres János, Szikora Zsolt, Varjú József. IV. D szakközépiskolai osztály Osztályfőnök: Nagy István. Végzősök: Bátori Gábor, Bórák Csilla, Bozsó Sándor, Dudics György, Erdélyi Emese, Fábri Ilona, Ferencz Péter, Gulácsi Éva Erika, Gyalai Melinda. Halász Tamás, Harangozó Anna Mária, Horváth Mónika, Karsai Anikó, Karsai Zoltán, Lőcsei Tibor, Nagy Attila, Péter Árpád, Pipicz Tamás, Pozsár Zsolt, Rácz Róbert, Rusz Tibor, Stuber Zsolt, Tasi Zsolt, Terék Gyula, Zsombok Sándor. Ilyen még tényleg nem volt! Ügyfélfogadás elegáns, de nem hivalkodó környezetben
