Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-15 / 90. szám

1992. április 15., szerda © BŰNBE(L)ESÉS Mini Twin Peaks Nagybánhegyesen Az ugrató ugrató „Aranyifjak” az Amor presszóban Mint légy a tejbe, úgy poty- tyantam az események kellős közepébe Nagybánhegyesen. Gondoltam a férjemnek szánt rósejblit itt is megvásárolhatom és egy hirtelen fékezéssel meg­álltam a Horizont ABC előtt. Mondhatnám úgy is: friss vol­tam, mint a primőr, amikor az elsők között szemlélhettem meg a mindenkinél korábban kelő betörő munkájának eredményét. S ekkor, mintha csak a Twin Peaks tévéfilmsorozat elevene­dett volna meg: a rendőrség el- mélyülten és módszeresen ke­reste a nyomokat, a tulajdonos pedig emlékezetében kutatott a lehetséges „bossszúra éhes” tet­test illetően. Mint kiderült a boltvezetőt hajnal négykor ugrasztottá ki ágyából a magyar- bánhegyesi postáskisasszony remegő hangja: siessen, mert a telefonkagylóból megmagya­rázhatatlan, „démoni” hangok szűrődnek át az éter hullámain. A sugallatra a tulaj reflexemen ugrott bele a másnapra odaké­szített ruhájába és rossz sejté­sekkel telve rohant a színhely felé. A látvány talán a képernyő­ről lépett a valóságba — villant át agyán. Az udvari kapu nyitva, az ablakrács félredobva a raktár előtt hevert, a sörös rekeszek szétdúlva és a betört ablak üvegcserepei szanaszét szóród­va mindenütt — a fdmsorozat szerkesztői sem találtak volna élethűbb terepet egy betöréshez. Mert, hogy az volt, az tény. És nem is akármdyen kókánymun- ka: a bejárat felett, emeletnyi magasságban a riasztó némán „tátogott” a szakszerű kezek ál­tal szemétdombra dobott érzé­kelője után. A betörő az ablakon ment be és az ajtón jött ki, felte­hetően megpakolva néhány áru­féleséggel. Nem hagyott maga után mást csak egy poros láb­nyomot és rendetlenséget. Saj­nos nem ez volt az első eset — sóhajt a gazda — s már csak abban reménykedhetünk, hogy ellentétben a tévével, ennek a sorozatnak mihamarabb vége lesz. H. M. A betörő az ablakon ment be, és az ajtón jött ki — mutatja az ABC vezetőjének a felesége Nagybánhegyesen Megjelent a „megélhetési bűnözés” Szeghalom térségében a kö­zelmúltban több sikeres rendőr­ségi akció „vágott rendet” a bű­nözők között. Sorra ismertté vál­tak a szeghalmi garázdák, a be­törők, sőt a biharugrai haltolva­jok is. Arról, hogy általában mi­lyen a helyzet a bűnözés terüle­tén Kucsera Lajostól, a szeghal­mi kapitányság osztályvezetőjé­től informálódtunk. Bevezetőjében elmondta, hogy — csakúgy, mint az egész országban — nőtt a vagyon elle­ni bűntettek, ezen belül a betöré­sek aránya. Ez összefüggésben van a jelenlegi gazdasági hely­zettel is, hiszen a növekvő mun­kanélküliség, a mostoha életkö­rülmények miatt egy korábban alig előforduló „bűnözési mód”, az úgynevezett megélhetési bű­nözés is megjelent. Ez annyit jelent, hogy a tolvaj többnyire Csak annyit lop el és csak abból, amire létfenntartásához szüksé­ge van. Itt az esetek nagy részé­ből nem is lesz bűnügy, a káro­sultak az eltulajdonított — eset­leg helyben elfogyasztott — te­jért, kifliért nem tesznek felje­lentést. Ugyanakkor a másik póluson megjelentek a szervezett bűnö­zés csírái is, például a láthatólag megrendelésre történő lopások; vagyis csak bizonyos árucikke­ket visznek el az üzletekből. El­szomorító, hogy durvább lett az elkövetés módja. Például a betö­rő a lakatot leverve jut be a bolt­ba, de azért az ajtót is összetöri. Ez nyilvánvaló a betörő szemé­lyiségén is múlik, az esztelen rombolásra nehéz logikus ma­gyarázatot adni. Kihasználva a sajtó nyilvá­nosságát az osztályvezető két dologra hívta fel a lakosság fi­gyelmét; a megszaporodott ke­rékpárlopásoknál igen nehéz az eltulajdonított jármű azonosítá­sa. Könnyebb és eredményeseb­bé teszi a nyomozást, ha a káro­sult tudja kerékpárja típusát, gyári számát és esetleg különle­ges ismertető jelét is. A másik esetben arra kéri azokat, akik­nek szomszédságában üres ház, lakás van, lehetőségeikhez mér­ten figyeljenek rá, nehogy könnyű prédája legyen a betö­rőknek. Gila Károly Az adott napon első helyen jelzett mérési helyen 5.30—14.00 óráig, a második helyszínen 14.30—22.00 óráig végeznek méréseket. A helyszínek és az időpontok szolgálatszervezési okok­ból kivételesen változhatnak. Április 15.: Békéscsaba—Orosháza (47-es út), Békéscsaba belterület (44-es út). Április 16.: Békéscsaba—Gyula (44-es út), Békéscsaba belterület (44-es út). Április 17.: Békéscsaba belterület (44-es út), Békéscsaba belterület (44-es út). Április 18.: Békéscsaba—Békés—Mezőberény (47-es út), Békéscsaba—Gyomaendrőd (46-os út). Április 19.: Békéscsaba—Orosháza (47-es út), Békéscsaba—Szeghalom (47-es út). Április 20.: Békéscsaba—Mezőkovácsháza, Békéscsaba—Gyula (44-es út). Április 21.: Békéscsaba—Gyomaendrőd (46-os út), Békéscsaba—Békésszentandrás (44-es út). Azon a holdtalan, kormos éj­szakán orráig sem látott az em­ber. A magyarbánhegyesi puly­katelepen az ott dolgozóknak e fekete hajnalon midenfajta nesz ütötte meg a fülét. Hangos nóga­tás, lódobogás, cifra káromko­dás ismétlődött, mintha meg­akadt volna a tű egy ócska leme­zen. Viszik a lovat — villant agyukba, amikor meghallották, hogy egyetlen, s nem éppen szi­laj paripájukat valaki egyre ugratásra biztatja. A betyárját! Hamarjában szóltak a rendőrök­nek, akik a még mindig kerítés­ugratással bajlódó, kapatos fia­talembert felszólították, högy menjen velük. A fiú eleinte ezt is ugratásnak vélte, majd a kapi­tányságon valami kezdett meg­világosodni előtte: talán még­sem kellene bevallani a lókötés eme zseniálisnak éppenséggel nem nevezhető módját. — Miért akarta ellopni a lo­vat? — kérdezték a rendőrök a mámorából éppen csak felocsú­dott fiatalembertől. — Nem akartam én elvinni. — Hiszen még akkor is a ke­zében volt a kötél, amikor odaér­tünk! — Az úgy volt, hogy a ko­romsötétben a vasúttal párhuza­mosan botorkáltam, s egyszer csak ott lógott előttem egy kötél. Megfogtam, aztán felnéztem. Na, ez a ló volt a végén... K.A.J. Ámor. Ezúttal két fiatalember vesztének okozója. Nem szerel­mi csatákban vérezfek el, hanem egy betöréses lopáson buktak meg. Április 6-án hajnalban a két fiú—egyikük korábban már összeütközésbe került a tör­vénnyel — betört a battonyai Ámor presszóba. Az udvari ab­lak üvegcserepei nyomában ők is bezúdultak az irodába, amely­ben „téli álmát” aludta egy vén „mackó”. Tizenkét egyforma, tizenkettes fúróval mélyített lyukat „rajzoltak” nyolcas alak­ban a nem különösebben ellen­álló természetű páncélszekrény zárszerkezete köré. Nem hiába vállalták az álmatlanságot: 200 ezer forint készpénzt (a tulajdo­nos állítása szertint), 400 ezret érő aranyékszert, 50-60 ezer fo­rintnyi nyugati valutát találtak. (Aki keres, talál... S ők úgy talál­ták, mindez jobb helyen lenne náluk.) Az arany eddig nem ke­rült elő, minden más azonban igen. A betörők is. Az eset észrevé­tele után néhány órával sikerült annyi nyomot, adatot össze- gyűjteniük a mezőkovácsházi nyomozóknak, amennyivel bát­ran nekivághattak a két ifjú őri­zetbe vételének, s az éjszakai házkutatásnak. A két gyanúsí­tott azóta is tagad, mint egy gombnyomáson kapott költő, ám a rendőröknek elegendő bi­zonyítékuk van az alapos gyanú megfogalmazásához. A batto­nyai bíróság közben az „aranyif­jak” előzetes letartóztatását ren­delte el. Sokakban felmerülhet: ho­gyan került az arany a presszó­trezor mélyére? Kiderült, hogy az üzlet tulajdonosnőjének pa­nellakásában valakik egyszer már nem hivatalos látogatást tet­tek. Ezért a hölgy „átmentette” értékeit a biztonságosabbnak hitt cukimackóba — hallottuk a még nyomozás alatt lévő ügy részleteit a két mezőkovács­házi rendőrtől, Mihály Antal hadnagy, főnyomozótól és Bun- dácsik Gábor hadnagy nyomo­zótól. Kiss A. János Csaknem 600 ezer forintnyi értéket rejtett gyomrában ez a battonyai „mackó”, amíg tehette Fotó: Huszka János Az amerikai asszonyok az egyszer használatos pisztolyt kedvelik Tíz lövés garantáltan Ma már közhely, hogy az amerikai magánembereknek több kézi lőfegyver van a birto­kukban, mint az egész NATO- nak.' Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a gépkocsi-terve­zőköz hasonlóan, itt is állandó a kísérletezés, az igyekezet a súly csökkentésére és a teljesítmény fokozására. Talán épp a Kalasny iko vök új generációja adta az ötletet az eddigi nehéz, kemény fából ké­szült borítók, tusák, markolatok műanyaggal való helyettesíté­sére. À préseléssel nagy tömeg­ben előállítható alkatrészekhez járulna még egy belga mérnök találmánya, aki a cső és acél­Lebukott két betörőcsapat Úgy tűnik, rossz napok járnak a Szeghalom környéki betö­rőkre. Rövid időn belül két tár- -saság is befejezte nem túl áldá­sos tevékenységét. Először a szeghalmiakat vonták ki a for­galomból. Ok 1991 decemberé­től 1992. február végéig kilenc betöréses lopást követtek el. El­látogattak többek között a helyi gázcseretelepre, az Árpád foga­dóba és az újtelepi iskolába is. Az okozott kár értéke körülbelül 200 ezer forint, mely részben megtérült. A másik csapat Vésztőn „dol­gozott”. Itt három személy elő­zetes letartóztatásban várja az ügy lezárását. Ok 400 ezer forin­tos kárt okoztak, amikor betör­tek a helyi általános iskolába, illetve a művelődési központba. A nyomozás ebben az esetben hamar eredményre vezetett, így az ellopott tárgyak nagy része megkerült. szerkezet kiválasztásán fárado­zik valami könnyebb fémötvö­zettel. Tudják, hogy ez nem le­het örök életű, de a tíz lövést ga­rantálja, több meg szükségtelen — teszik hozzá — egy útonálló megfékezéséhez. Csakhogy a konzervatív Dél, amely az egész fegyverbiznisz kétharmadának piaca, úgy rea­gál erre, hogy elég, ha az injek­ciós tű eldobható, egy fegyver­nek örök életűnek kell lennie. De amíg az üzletemberek, far­merek és kamionsofőrök ra­gaszkodnak a jól bevált típusok­hoz, úgy tűnik, néhány félősebb asszony érdeklődik az „egyszer használatos”, könnyű és lapos fegyver iránt, mely belesimulhat a retikülükbe, a sminktáska és az öszszecsukható miniemyő tár­saságában. A kiszolgált katonák persze hallani sem akarnak egy új „já­tékszerről”, nekik csak a hadse­regben megszokott modell kell. A kísérleti labor most azon fára­dozik, hogy számukra legalább a lőszer tekintetében valami új­jal álljon elő. S lehetséges egy különös, konstrukciós változta­tás is. Ennél az egész elsütőszer­kezetet az ütőszeggel együtt egy apró elektromos gyújtó helyet­tesíti. Épp úgy, mint a rakéta­indításoknál. L. B. Ferenczy Europress Ha ló nincs, szerszám is jó A Viharsarok Termelőszö­vetkezet Orosháza és Tót­komlós közötti útja mellett lévő tanyamúzeumból érté­kes lószerszámot lopott vagy loptak ismeretlen tettes vagy tettesek. Az elkövetők felfe­szítették a szépen kialakított tanyaépület istállójának ajta­ját s elvittek közel 30 ezer forint értékű lószerszámot. Hiányzik egy pár díszes egyed, egy szóló, használt lószerszám, egy pár nyakló, egy fehér suba. Az istállóban több minden volt még, ám ezek nem kellettek a tolvajok­nak. Otthagyták az értékes kéziköszörűt, néhány cserép­edényt, favillát és más régi eszközöket. A rendőrség még mindig nem találta meg, hogy kik le­hettek a tettesek, azt viszont minden bizonnyal meg lehet állapítani, hogy célirányosan, kifejezetten csak az említett tárgyakra volt szükségük az elkövetőknek. A tanya főépü­letébe nem hatoltak be. A rendőrség arra kéri a gyűjtő­ket, a lótenyésztéssel és -tar­tással foglalkozó lakosokat, hogy ha az említett eszközök­höz hasonlót kínálnak szá­mukra megvételre, akkor azt jelezzék a tótkomlósi rendőrkapitányságon, Pri- mayer Zoltán rendőr alhad­nagynak. P.J.

Next

/
Thumbnails
Contents