Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-15 / 90. szám

1992. április 15., szerda MINDENT BELE Amatőrök profi módon — Ha igazán jó zenekart akar a lakodalomba szerződtetni, ke­resse meg a nagybánhegyesi Premiert — mondja egyik szomszéd a másiknak. Munkám közben pedig arra lettem figyel­mes, hogy több településen is megüti fülem a zenekar nevének emlegetése. Hol iskolákban, fa­lusi rendezvényeken, hol az idő­sek klubjában nyújtott emléke­zetes műsor után illette dicséret a nagybánhegyesi zenészeket. Felkeltette érdeklődésem az együttes és személyesen felke­resve kértem, valljanak életük­ről, munkájukról. A zenekar tagjai Keszeli Jenő. Andos Győző, Ménesi Tamás. Csizmadia Károly, a mai harmincas korosztály kép­viselői. Mint megtudtuk tizené­vesen is „rajongtak” a zenéért, majd ki így, ki úgy szorosabb kapcsolatba is került egy-egy hangszerrel. A Premier Rt. nevet viselik és 13 éve zenélnek együtt. Gyerekkori haverok vol­tak, majd gondoltak egyet és összeálltak muzsikálni. — A boldog békeidőkben a lelkesedés és egyszál erősítő volt az összes vagyonunk. Ma már 7-800 ezer forintot érő fel­szerelésünk van. amit kemény munkával dolgoztunk össze — mondja Keszeli Jenő. a zenekar „pénzügyese”, majd így folytat­ja: úgy indultunk, hogy rockze­nekar leszünk, később azonban alkalmazkodtunk a helyi igé­nyekhez. Körülbelül 500-2000 között van a megtanult dalaink száma. Repertoárunkon a csár­dástól. a keringőn. a Hopsza Sá­rin át a Miki manóig minden megtalálható. Szereti a közön­ség. ha azonnal tudjuk játszani, amit kémek. — Úgy hallottam, hogy a gyermekműsorok terén verhe­tetlenek vagytok. — Tulajdonképpen az egész műsorszervézés is egy télapós gyerekműsorral kezdődött. A gyerekek csillogó szemét látva mondtuk: ez az, amiért érdemes dolgozni. Ma már összeállítá­saink is vannak és a környéken sokat szerepelünk iskolákban, óvodákban. Mint megtudtuk játszottak már felajánlásra, támogatások szervezésére, gyerekek vagy más népek megsegítésére. Első­sorban alkalmi rendezvényeken vesznek részt — ahogy ők mondják hakniznak —, a munka gerincét pedig a lakodalmak, családi ünnepségek teszik ki. —A rockhoz kötetlenség kell és ha nem alapítunk családot ta­lán mi is többre visszük — szól közbe Andos Győző, majd azt is megtudjuk, hogy mindannyiuk- nak van munkahelye, felesége, gyermekei, akiket nagyon sze­retnek és bár nagyon kedvelik a zenét, azért a család az első. A szakmát autodidakta mó­don tanulták meg, és Beetho­ventől Lakatosig mindent sze­retnek hallgatni is. Egyik tagjuk nemrégen elköltözött Szegedre, de muzsikálni ő is visszajár. A zene sokaknak üzlet lett — mondják — és szerencsés egy­beesés, hogy a lakodalmas nó­ták divatba jöttek. —Apropó, mit lehet ezzel ke­resni? — Inkább csak kiegészítő konyhapénznek lehet nevezni. Általában befektetjük a szere­lésbe, ami marad elosztjuk. Sokszor pénz helyett egyéb jut­tatásokért vállaljuk a „melót”, vagy csak magáért a hangula­tért. Nekünk ez a hobbink. Sok mindenről esett még szó: támogatókról, továbbképzésről, saját felvételről, a nagy lehető­ségekről, fellépésről, múltról és jelenről. Egyvalami azonban mindig visszatért: a zene iránti szeretet, a lelkesedés, az együtt- muzsikálás varázsa, a tervek, és a hajtóerő, hogy számukra a ze­nélés az ami, soha nem hagyható abba. A vélemények után pedig bátran mondhatjuk: profi mó­don maradtak amatőrök. Halasi Mária A nagybánhegyesi Premier Rt. zenekar a hétvégi lakodalomban húzza a talpaiávalót A sógorok szerint lokál! JÓ, jobb, Gösser... Ha gyártásában nem is verjük a világot, ivásá- ban bizonyosan nem kullogunk hátul. Hát még most, hogy a valaha verhetetlennek hitt kőbányai (igaz, sokan ma is esküsznek rá), messze nem egyeduralkodó immár a folyékony kenyerek kö­zött, hogy finoman jellemezzük. À határok meg­nyitása óta nem pult alóli különlegesség már az Aranyfácán, sem a Lajtán túlról való innivaló. Igyekeznek is kiépíteni „hadállásaikat” a márkás nyugati sörgyártók. Valószínű sokakat meglep: а grázi, Gössert is gyártó Steirerbrau teljes keleti exportjának 28 százaléka Magyarországra esik. (Már Moszkvát is célba vették!) Az utca azonban nem egyirányú, mert 14,5 milliárd schilling értékű exportjával szemben 11,5 milliárd import áll. Parancsoljon! Amelyben annak is köze lehet, hogy a két szom­szédnak már régtől fogva közös és jó érzéke van az életörömök és az élvezetek iránt... 320 zöld- cimkés Gösser-bolt található már hazánkban, amelyeket azonban a sógorok következetesen sörlokáloknak neveznek, s itt álljunk is meg egy pillanatra! Nálunk ugye estefelé betérve valamelyik ivó­ba keveseknek lényeg, hogy hová, mire ülnek, légypiszkos-e az ablak, csorba poharakban mérik vagy sem az aranysárga nedűt. A Gösser (is) nagyon kényes rá, hogy vendégei patikákban fogyasszák a sört. Új partnereiknek külön image- tervet készítenek, csapóiét adnak, sokáig maguk tartják karban a berendezést. Hogy mindig érvényesüljön jelszavuk: jó, jobb, Gösser! (fábián) Játszva nyerhet! Múlt heti játékunkra — ön szerint hogyan lehet kevés mun­kával sok pénzt keresni? — is­mét rengeteg szellemes választ kaptunk. Nyerteseink: Tóth Marianna, Békés, Nyíri u. 17., Zámboly Pétemé, Kaszaper, Komlósi u. 11/A és SzcgediBa- lázs, Békéscsaba, Mikkeli tér 5. Ok a Musicland Bt. Hanglemez- bolt és CD-kölcsönző ajándé­kait április 22-én 17 órakor ve­hetik át Békéscsabán, a Cent­rum Áruház emeletén. A legöt­letesebb válaszokból viszont egy csokorra valót minden ked­ves olvasónknak átnyújtunk: Köpönyegforgatással; Fió­kot kell nyitni a bankban: fe- szítővassal; Amerikai nagy­bácsi örökösének kell lenni; Keresztezném a gilisztát a sündisznóval, hátha kell még valamelyik határunkon a „tüskés huzal”; Mint Zsíros úr: egy fenékkel három nyer­get ülnék; Antall úr sógorának kell lenni; Anyósok és hárpia feleségek elrablására és ki­csempészésére specializálnám magam; Anyósomat megtaní­tanám kézen állni, s kitenném az utca sarkára perselynek: „Adakozz, vagy álmodban megjelenik” táblával. Ezen a héten képaláírási já­tékra hívjuk önöket. Azt írják meg címünkre, mi jut eszükbe erről a majmos fényképről. A legötletesebb, legszellemesebb válaszokat beküldők között a Pont Bt. német—magyar ve­gyes vállalat ajándékait sorsol­juk ki. Beküldési határidő április 20. A borítékra vagy levelező­lapra írják rá jeligénket: „Játsz­va nyerhet!” „Nevetséges” rovatunk e heti fotójához nem fűzünk kommentárt. Csupán az olvas­hatóság kedvéért leírjuk a kitört lakásajtó megmaradt üvegrészén látható szöveget: „Balatoni Józsefné. Kérem itt dobja be a levelet, mert a cigányok ellopták a postalá­dámat”. („Nevetséges” jeligére továbbra is várjuk leveleiket.) Fotó: Tóth László Rocklegendák: Gary Moore Húsz év vándorlás a gitárral A ’60-as évek végétől nap­jainkig változtak zenei irányza­tok, stílusok, muzsikus példaké­pek és változott a zenei divat. Az útvesztőkben tehetséges, nagy­ra hivatott zenészek, együttesek tűntek el és újak jelentek meg. Gary Moore azonban — akit a szakma egyszerűen csak „ír gi­tárosként” emleget — ebben a változásban már 20 éve az állan­dóságot képviseli. Nevét örökre beírta a rock halhatatlanjai közé. 1954. április 4-én született Írországban és származása mindvégig nagy hatással volt gondolkodására, zenéjére. Mi­vel apja koncertszervezőként dolgozott, a lakásukban is ren­geteg hangszerbe botlott az ifjú Gary. Figyelmét leginkább a gi­tár keltette fel. Bár balkezes, a hangszert automatikusan a jobbkezesek tartásában nyom­ták a markába. A szokatlan kéz­tartást így soha nem „nőtte ki”. Az első komolyabb próbálko­zása a Skid Row együtteshez fűződik. Négy büszke ír elhatá­rozza, hogy meghódítja a zenei világot. 1971 decemberében egy alaposan előkészített turné előtt Moore faképnél hagyja tár­sait. Ez már előrevetített valamit abból, hogy az ír gitáros nem egy-két zenekarban öregszik meg. 1972-ben megalakítja a Gary Moore Bandet, majd a Colos­seum II. formációban játszik. Az első igazi sikereket azonban a Thin Lizzy együttesben aratja. Itt együtt muzsikál Phil Lynot- tal, akihez kisebb-nagyobb megszakításokkal 1985-ig fűzi kapcsolat. Egyik legnépszerűbb közös alkotásuk a Black rose, amelyben teljesen rátaláltak egymásra. Már ekkor látható, hogy Moore életében nem okoz gon­dot a váltás. Londonban bele­botlik Greg Lake-be, a szenzá­ciós Emerson Lake and Palmer trió volt tagjába, de együtt zené­lésük nem sokáig tart. A válás után a ’80-as években ismét hí­res zenészek társaságában talál­juk. Többek között játszik lan Paice-vel, a Deep Purple dobo­sával, Bob Daisley-vel a Rain- bow-ból, majd Uriah Heepből, Neil Murray-vel a Whitesnake- ból, Black Sabbathból, de a fel­sorolást órákig folytathatnánk. 1989-ben a Crash magazin olva­sói az év gitárosának választják. A lemezeladást, a slágerlistákat és a koncertek látogatottságát figyelembe véve 17 évi zenélés után ez idő tájt érkezik a csúcsra. Már Japánban is az elsők között jegyzik, Amerikát azonban nem sikerül meghódítania. A rocktörténelemben nem sok olyan zenészt ismerünk, aki Garynél több formációban ját­szott volna. Mégis, nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy б a szakma nagy magányosa. Per­sze azért egy örökre elválasztha­tatlan, mély barátságot kötött az ír—a gitárjával. Nyemcsok László

Next

/
Thumbnails
Contents