Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-14 / 89. szám

1992. április 14., kedd iniíirnn 1 1ПЛПТ11 Т11ПТ I n tés, valamint a kötelezett elismerése az elévülést megszakítja. Az elévülés meg­szakadása, illetőleg az elévülés megszakítását előidéző eljárásjogerős befejezése után az elévülési idő újra kezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg. A határidők számítása 12. § ( 1 ) N apón—ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik —naptári napot kell érteni. (2) A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés (pl. kézbesítés) történt. (3) A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határ­idő (időtartam) lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel. Ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja. (4) Ha valamely nyilatkozat megtételére előírt határidő utolsó napja szombat, vasárnap vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. (5) A törvényben meghatározott határidő elmulasztása akkor menthető ki, ha e törvény ezt kifejezetten megengedi. A munkaviszonyra vonatkozó szabályok 13. § (1) A munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, illetőleg törvényi felhatalmazás alapján egyéb jogszabály szabályozza. (2) Kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó bármely kérdésről rendelkezhet, de—a (3) bekezdésben foglalt kivétellel—jogszabállyal ellentétes nem lehet. (3) Kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása, a törvény harmadik részében meghatározott szabályoktól — ha e törvény másképp nem rendelkezik —eltérhet. Ennek feltétele, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg. (4) A kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása semmis, ha az a (2)— (3) bekezdésbe ütközik. (5) Ha e törvény munkaviszonyra vonatkozó szabályt említ, ezen az (1)—(2) bekezdésben foglaltakat kell érteni. Második rész A munkaügyi kapcsolatok 14. § A munkavállalók szociális és gazdasági érdekeinek védelme, továbbá a mun­kabéke fenntartása érdekében e törvény szabályozza a munkavállalók és a munkáltatók, illetve ezek érdekképviseleti szervezeteinek kapcsolatrendszerét. Ennek keretében biztosítja a szervezkedés szabadságát, a munkavállalók részvé­telét a munkafeltételek alakításában, meghatározza a kollektív tárgyalások rend­jét, illetve a munkaügyi konfliktusok megelőzésére, feloldására irányuló eljárást. 15. § (1) A munkavállalóknak, illetve a munkáltatóknak joga, hogy — a külön törvényben meghatározott feltételek szerint — gazdasági és társadalmi érdekeik előmozdítása, védelme érdekében, mindennemű megkülönböztetés nélkül, má­sokkal együtt érdekképviseleti szervezetet alakítsanak, illetve az általuk válasz­tott szervezetbe — kizárólag az adott szervezet szabályaitól függően — belépje­nek vagy az ilyen jellegű szervezetektől távol maradjanak. (2) Az érdekképviseleti szervezetek jogosultak szövetségeket vagy szövetke­zéseket létesíteni, illetve ilyenekhez csatlakozni, ideértve a nemzetközi szövetsé­geket is. I. fejezet Az országos érdekegyeztetés 16. § A munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő országos jelentőségű kérdésekben a kormány a munkavállalók és munkáltatók országos érdekképvise­leti szervezeteivel az Érdekegyeztető Tanácsban egyeztet. 17. § (1 ) A kormány az Érdekegyeztető Tanács egyetértésével a) meghatározza a foglalkoztatás érdekében a munkavállalók nagyobb cso­portját érintő gazdasági okból történő munkaviszony-megszüntetéssel kapcsolat­ban az e törvénytől eltérő szabályokat; b) dönt a kötelező legkisebb munkabér (14. §) és a munkaügyi ellenőrzés tekintetében; c) javaslatot tesz a napi munkaidő leghosszabb mértékének, illetve a mun­kaszüneti napok meghatározására. (2) A kormány az Érdekegyeztető Tanácsban országos bértárgyalásokat kez­deményez. (3) Az Érdekegyeztető Tanácsban létrejött megállapodást—az Érdekegyezte­tő Tanács javaslatára—a munkaügyi miniszter jogszabályban kihirdeti. (4) A munkaügyi miniszter — az Érdekegyeztető Tanács egyetértésével — meghatározhatja a munkaminősítés rendszerét. ntHa II. fejezet A szakszervezetek 18. § E törvény alkalmazásában szakszervezeten a munkavállalóknak minden olyan szervezetét érteni kell, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munka- viszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése. 19. § ' ( 1 ) A szakszervezet joga, hogy a munkaszervezeten belül szerveket működtes­sen, ezek működésébe tagjait bevonja. (2) A szakszervezet joga, hogy tagjait anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről tájékoztas­sa, továbbá a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő körben pket a munkáltatóval szemben, illetőleg az állami szervek előtt képviselje. (3) A szakszervezet jogosult a tagját — meghatalmazás alapján — annak élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben bíróság, más hatóság, illetve egyéb szervek előtt képviselni. 20. § A szakszervezet az e törvényben meghatározott szabályok szerint jogosult kollektív szerződést kötni. 21. § ( 1 ) Az állami szervek és a munkáltatók kötelesek a szakszervezetekkel együtt­működni, ennek keretében érdekképviseleti tevékenységüket az ehhez szükséges információk biztosításával elősegíteni, valamint észrevételeikre, javaslataikra vonatkozó álláspontjukat, ennek indokait velük közölni. (2) A munkáltatónak intézkedése megtétele előtt, ha az a munkavállalónak legalább 25 százalékát vagy több mint 50 főt közvetlenül érinti, a szakszervezet munkahelyi képviselőjét tájékoztatnia kell. 22. § (1) A szakszervezet a munkáltatótól minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szoci­ális érdekeivel kapcsolatos. A munkáltató ezt a tájékoztatást és intézkedésének indoklását nem tagadhatja meg. A szakszervezet ezen túlmenően jogosult a munkáltatói intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját, véleményét a munkáltatóval közölni, továbbá ezzel összefüggésben konzultációt kezdemé­nyezni. (2) A szakszervezet — az illetékes szakhatóság tájékoztatása mellett — jogosult ellenőrizni a munkakörülményekre vonatkozó szabályok megtartását. Ennek keretében a munkaviszonyra vonatkozó szabályok végrehajtásáról az érintett szervtől tájékoztatást kérhet és a szükséges felvilágosítást, adatot rendel­kezésére kell bocsátani. (3) A szakszervezet az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szervek figyelmét felhívhatja, és ha azok a szükséges intézkedéseket kellő időben nem teszik meg, megfelelő eljárást kezdeményezhet. Ennek eredményéről az eljárást lefolytató szerv a szakszervezetet tájékoztatni köteles. 23. § ( 1 ) A munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult a munka- vállalókat, illetve ezek érdekképviseleti szerveit közvetlenül érintő jogellenes munkáltatói intézkedés (mulasztás) ellen kifogást benyújtani. (2) A kifogást a munkáltató vezetőjéhez, a kifogásolt intézkedésről való tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül kell benyújtani. Kifogást az intézkedés megtételétől számított egy hónapon túl nem lehet benyújtani. (3) Nincs helye kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a munkavállaló jogvitát kezdeményezhet. (4) Ha a munkáltató a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye. Ha az egyeztetés hét napon belül nem vezet eredményre, az eredménytelenség megálla­pításától számított öt napon belül a szakszervezet bírósághoz fordulhat. (5) A kifogásolt intézkedést az egyeztető eljárás eredményes befejezéséig, illetve a jogerős döntésig végrehajtani nem lehet, illetve végrehajtását fel kell függeszteni. 24. § (1) A munkáltató köteles biztosítani annak lehetőségét, hogy a szakszervezet az általa szükségesnek tartott információkat, felhívásokat, valamint a tevékenysé­gével kapcsolatos adatokat a munkáltatónál szokásos vagy más, megfelelő mó­don közzé tegye. (2) A szakszervezet joga, hogy munkaidő után, illetve munkaidőben a munkál­tatóval történt megállapodás szerint a munkáltató helyiségeit érdekképviseleti tevékenysége céljából használhassa. 25. § (1) A munkáltató köteles a szakszervezet tisztségviselője számára munkaidő­kedvezményt biztosítani. (2) A munkaidő-kedvezmény mértéke valamennyi tisztségviselőt figyelembe véve összesen—eltérő megállapodás hiányában—minden három, a munkáltató­val munkaviszonyban álló szakszervezeti tag után havi két óra. E kedvezmény mértékébe a munkáltatóval való tárgyalás időtartama nem számít be. A munka­idő-kedvezmény felhasználásáról a szakszervezet dönt. A munkából való távol- maradást előre be kell jelenteni. Békés megyei hírlap 1992. április 14., kedd Negyedik rész A munkaügyi vita I. fejezet Kollektív munkaügyi vita 194. § (1) A munkáltató és az üzemi tanács, illetőleg a munkáltató (a munkáltatói érdek-képviseleti szervezet) és a szakszervezet között felmerült jogvitának nem minősülő munkaviszonnyal összefüggő vitában (kollektív munkaügyi vita) az érintett felek között egyeztető tárgyalásnak van helye. (2) Az egyeztetés a tárgyalást kezdeményező fél írásba foglalt álláspontjának a másik fél részére történő átadásával indul. (3) Az egyeztetés időtartama alatt, de legfeljebb hét napig a vita alapjául szolgáló intézkedést végrehajtani nem lehet, továbbá a feleknek tartózkodniuk kell minden olyan cselekedettől, ami a megállapodást veszélyeztetheti. Közvetítés 195. § (1) A felek a konfliktus rendezése érdekében tőlük független, a konfliktusban nem érintett személy közvetítését vehetik igénybe. A közvetítőt a felek közösen kérik fel közreműködésre. (2) Az egyeztetés időtartama alatt a közvetítő a felektől—az általa szükséges­nek tartott mértékben — tájékoztatást, illetve adatszolgáltatást kérhet. Ebben az esetben a 194. § (3) bekezdésében meghatározott határidő a tájékoztatás megadá­sára, illetve az adatszolgáltatásra előírt határidővel, legfeljebb azonban öt nappal meghosszabbodik. (3) Az egyeztetés befejezésekor a közvetítő köteles az egyeztetés eredményét, illetve a felek álláspontját írásba foglalni és a felek részére átadni. Döntőbíráskodás 196. § (1) A kollektív munkaügyi vita rendezéséhez a felek — megállapodásuk alapján — döntőbírót vehetnek igénybe. A döntőbíró döntése, ha ennek a felek előzetesen írásbeli nyilatkozattal alávetették magukat, kötelező. (2) A döntőbíró egyeztetőbizottságot hozhat létre, amelybe a felek azonos számú képviselőt küldenek. 197. § A döntőbíró eljárása kötelező a) a 24. §-sal; b) a 63. §-sal, a mérték tekintetében; c) a 65. § ( 1 ) bekezdésével egyet nem értés esetén összefüggésben felmerült viták tekintetében. 198. § (1) Az egyeztetés során (194—195. §) létrejött megállapodás, illetve a döntő­bíró döntése (196—197. §) kollektív szerződéses megállapodásnak minősül. (2) Az egyeztetés, valamint a döntőbíráskodás során — a felekkel egyetértés­ben —szakértőt, illetve tanút lehet igénybe venni. (3) Az egyeztető, illetve a döntőbírói eljárással kapcsolatban felmerült indo­kolt és szükséges költségek — eltérő megállapodás hiányában — a munkáltatót terhelik. II. fejezet A munkaügyi jogvita 199. § ( 1 ) A munkavállaló, a szakszervezet, illetve az üzemi tanács a törvény rendel­kezései szerint a munkáltató munkaviszonyra vonatkozó szabályt sértő intézke­dése (mulasztása) ellen, valamint a munkaviszonyból származó igények érvénye­sítése érdekében munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. (2) A munkáltató — ha a törvény másképp nem rendelkezik — a munkavi­szonnyal kapcsolatos igényének érvényesítése iránt munkaügyi jogvitát kezde­ményezhet. (3) A munkaügyi jogvitában bíróság jár el. (4) A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben munka­ügyi jogvita abban az esetben kezdeményezhető, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette. (5) A felek a bírósági eljárást megelőzően egyeztetni kötelesek. Az egyeztetés során a felek között létrejött megállapodás egyezségnek minősül, amelyet írásba kell foglalni. 200. § (1) A munkáltató sérelmes intézkedése esetén az egyeztetést a kézbesítést, illetve az intézkedés megtételét követő tizenöt napon belül írásban kell kezdemé­nyezni. (2) Az (1) bekezdésben előírt határidő elmulasztását — ha a másik fél nem fogadja el—a bíróságnál—legfeljebb hat hónapon belül—lehet kimenteni. Ha a bíróság a kimentésnek helyt ad, a 199. § (5) bekezdésében foglaltakat nem kell figyelembe venni. 201. § Ha az egyeztetés a kezdeményezésétől számított nyolc napon belül nem vezetett eredményre—a 202. §-ban foglalt kivételekkel—az elévülési időn belül bírósághoz lehet fordulni. A keresetnek az intézkedés végrehajtása — a 23. §-t, illetve a 202. § ( 1 ) bekezdésének c), d) pontját kivéve—halasztó hatálya nincs. 202. § (1) A keresetet az egyeztetés eredménytelenségének megállapításától, illető­leg a 201. §-ban meghatározott határidő lejártától számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni: a) a munkáltató egyoldalú intézkedésével végrehajtott munkaszerződés-mó­dosítással, b) a munkaviszony megszüntetésével — ideértve a közös megegyezésen alapuló megszüntetést is —, c) a rendkívüli felmondással, illetve a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel (109. §), d) fizetési felszólítással (162. §), valamint a kártérítésre kötelező határozatta! [173. § (2) bekezdés] kapcsolatban. (2) Ha a munkavállaló a munkaviszony megszüntetése, vagy a kötelezettség­szegése miatt a munkáltató által alkalmazott jogkövetkezmény (109. §) ellen a keresetét hat hónap eltelte után nyújtja be, nem követelheti munkaviszonyának helyreállítását és eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő foglalkoztatá­sát, továbbá munkabérkövetelést is csak a kereset benyújtását megelőző hat hónapi időre támaszthat. • Ötödik rész Vegyes és átmeneti rendelkezések ' 203. § (1) E törvény 1992. július 1 -jén lép hatályba. (2) A kormány felhatalmazást kap, hogy a) a bedolgozók foglalkoztatásával, illetve b) a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzésével kapcsolatos szabályokat megalkossa, c) a törvény hatálybalépése miatt szükséges jogszabály-módosításokról, illet­ve hatályon kívül helyezéséről rendelkezzen. * (3) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az alábbi jogszabályok hatályu­kat vesztik: a) —a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény, — a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1978. évi 3. törvényerejű rendelet, — a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 75. § (4) bekezdés b) pont, — a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1979. évi 29. törvényerejű rendelet, — a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1981, évi 4. törvényerejű rendelet, — a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1981. évi 32. törvényerejű rendelet, — a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1983. évi 11. törvényerejű rendelet, — a társadalombiztosítás szervezetéről és irányításáról szóló 1984. évi 5. törvényerejű rendelet 9. § (6)—(7) bekezdés, — a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1984. évi 11. törvényerejű rendelet, — a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1984. évi 24. törvényerejű rendelet, — a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1986. évi 12. törvényerejű rendelet, — a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1986. évi 16. törvényerejű rendelet, —a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 64. § a) pont, —a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1989. évi V. törvény, —a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1989. évi XL1. törvény, — a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1991. évi XLVIII. törvény, — az Állami Vagyonügynökségről és a hozzátartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény 40. § (2) bekezdés a) és b) pont, —a betegszabadságról szóló 1991. évi XCII. törvény 1. §-a, — a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról hozott 1992. évi II. törvény 62. §-a (1) bekezdésének 2. pontja, b) — a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 350. §, 351. § (3) bekezdése, 354. § és a 359. § előtti címből az „új eljárás kezdeményezése” szövegrész; ezzel egyidejűleg a 349. § ( 1 ) bekezdés elnevezése 349. §-ra változik, — egyes polgári eljárásjogi szabályok módosításáról szóló 1979. évi 31. törvényerejű rendelet 15—20. § (1)—(2) bekezdés, — a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladatai és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 45. §, — a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról hozott 1992. évi II. törvény 61. §-a, 1—2. pontja,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents