Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-13 / 88. szám

0 1992. április 13., hétfő

GAZDASÁG

Legfontosabb az érdekeltek megegyezése

Az emberek okosabbak a rossz agrárpolitikánál!

Aki a földre trágyát szór, az a jövőben bízik Archív fotó: Kovács Erzsébet

Juhász Pál országgyűlési képviselő, az SZDSZ agrárszóvivője a napokban Békéscsabán tartott előadást a Szabad, demokrata esték elnevezésű rendezvénysorozat keretében. A képviselővel az éjszakába nyúló vita után beszélgettünk.

— A magyar mezőgazdaság sorsát, közeljövőjét meghatározó tön'ények megszülettek, az átalakulás elkezdődött. Megítélése szerint hogyan minősíthetnénk az elindult változásokat?

— A mezőgazdaság átalakítása rosszul sült el, bár nem végzetesen, nem tragikusan. Az agrárpolitika — a nem megfelelő szabályozási forma miatt — nem a legjobb sínekre került. A mezőgazdaság mindezek következtében a szükségesnél nagyobb mértékben szenvedi meg az elkerülhetetlen átállást. Sőt, a kívánatosnál lassúbb lesz az új arculat kialakítása, a ciklikus válságból a kormányzatnak „sikerült” tartós válságot teremtenie.

— Mi volt a legnagyobb baja az úgynevezett szocialista mező- gazdaságnak?

— Egyszerre jelentkeztek a szerkezetéből adódó feszültségek és a túltermelési válság. A nagyüzemek azért nem voltak kellően hatékonyak, mert merev igazgatási rendszerrel funkcionáltak, a döntés egy szűk csoport kezében volt, ezért nehézkesen reagált a piac kihívásaira. A kisüzemek túl pitiánerek voltak, jellemző volt rájuk a pazarló élőmunka, a termékek rossz minősége.

—■ Mi ebben az országban abban a tudatban éltünk, hogy a mezőgazdaság egyértelműen sikerágazat.

— A magyar mezőgazdaságot szerte a világon sikerágazatként tartották nyilván, mert — nagyon érdekes módon — a két rossz szerkezeti eleme együtt viszonylag sikeresen működött. De!

A haldoklás jelei

már a látszólagos siker időszakában megmutatkoztak, a mezőgazdaság reformját mindenképpen el kellett kezdeni.

— Ezek szerint a mai válság törvényszerűen következett be, végeredményben függetlenül a rendszerváltástól.

— Tulajdonképpen igen. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a mai túltermelési válság kezelésére nem készült fel a mezőgazdaságunk. Egyértelműen a kormány hibája, hogy sorozatosan rossz ütemben és mindig késve avatkozott be a problémák kezelésébe. Például nézzük a sertéstúltermelést. A kormány öt hónapot késett, ezért a szükséges ÍO százalékos kocaállomány-csökkenésből 25 százalék lett. A minisztérium felelős azért, mert olyan nagymértékű lengést vitt be az agrárágazatba, amit legalább 3-4 évig „iszunk meg”.

— Mi a véleménye az átalakulást lényegében meghatározó kárpótlási és átalakulási törvényről?

— Mind a kettő kellett. A mozgási teret azonban a jogszabályok rosszul jelölték ki. A kormányzatnak nincs jövőképe a mezőgazdaságban lehetséges üzemrendszerekről. Ebből következik, hogy az egyes kérdéseket külön kezelték, kezelik. Az eredmény pedig: szétszórt szabályozás. Rendkívül rossz a törvényekben, hogy különválasztják a tulajdonost a mező- gazdasági vállalkozótól. A vállalkozók által használt föld előreláthatóan háromnegyed részben idegen tulajdonú lesz. Abszolút helyzet alakulhat ki.

Folyamatos lesz az érték kivonása az agrárszektorból,

ugyanakkor rendkívül nehéz lesz tőkét bevinni a termelésbe.

— A kormányon lévő koalíciós pártok viszont pontosan azt hangsúlyozzák, hogy ezek a törvények helyezték vissza a tulajdon szentségét a megfelelő helyre.

— A tulajdoni jog szentségét túlhangsúlyozták. Európa nyugati részében a földtulajdon igen erősen korlátozott! Legtöbb országban az a törekvés, hogy a föld használóját, művelőjét hozzák tulajdonosi helyzetbe. Gyakori, hogy kényszerbérletre ösztönöz az állam.

— Azért is érdekes, amit mond, hiszen áz úgynevezett nyugati világ alappillére a tulajdon szentsége.

— A mezőgazdaság a lehető legbonyolultabb ipar, ahol az államnak másra át nem ruházható szerepei vannak. Ezért kell a tulajdont bizonyos szempontokból korlátozni.

— Napjainkban mit tart ön a legrosszabbnak a válófélben lévő mezőgazdaságban?

— Legelőször, hogy parancs van: döntenünk kell, hogy mit akarunk és mit kezdünk a visz- szakapott földekkel. Igen ám, de a másfél millió embert felkészületlenül érte a kihívás. Ráadásul

válság van, bizonytalan az ágazat jövője. Ebben a szituációban óhatatlanul árnyékra vetődnek az emberek, s ami még szomorúbb, hogy a félelmek fognak dönteni, nem a közgazdasági racionalitás.

A magyar mezőgazdaság kiszolgáltatottá vált

Most senki sem tudja megmondani, hogy mit tegyenek a termelők.

— A régi agrárrendszer ha nem is volt tökéletes, de működött, a benne részt vevők nagyjából egészéből tudták a dolgukat. Van esély arra, hogy immáron piaci alapokon rendeződjenek a sorok, kikristályosodjanak az érdekek?

— Mindennél fontosabb lenne a kormányzat részéről az agrárkömyezet kialakítása, mert a rendszer ma nem működik. Például: a termelők nem tudnak pénzhez jutni, a bankok szervezete pedig alkalmatlan egy olyan finanszírozásra, ami a termelést a piaccal összhangba hozná. A pénzintézeteknek egyszerűen nincs információjuk a termelőkről. A bankok ezért kizárólag csak annyi vállalkozást finanszíroznak, amennyi a politikai nyomás hatására elkerülhetetlen. Maradéktalanul sürgős lenne a hitelszövetkezetek létrehozása, csakúgy, mint az egész vállalkozási láncot finanszírozó bankok megjelenése.

— Mindezekhez azonban ismerni kellene a kormányzat elképzeléseit.

— Az állam világos feladat- vállalása napjainkban hiányzik. A mezőgazdasági termelés, értékesítés biztonsága csak világosan körvonalazott állami szerepvállalással lehetséges. A kormány erre viszont nem tett lépéseket.

— Ennek ellentmondani látszik, hogy a kormány agrárpolitikai rendtartása gyakorlatilag már elkészült.

— Ez igaz, de érdemben nincs a tervezetben benne az állami feladatvállalás. Magyarán, hogy a termelők, a mezőgazda- sági vertikumban részt vevők mire számíthatnak.

— Nem valami rózsás kilátások, ha igazat adunk az ön szavainak.

— Valóban nem, de az emberek okosabbak minden rossz politikánál. Ez pedig óriási reményünk. Vagy nézzük az elmúlt hónapok, hetek tapasztalatait. A falvakban mindinkább meghatározó az alkukészség, a problémák konstruktív megközelítése. Más szóval úgy is mondhatnám, hogy jobb híján

kezd megjönni az emberek esze.

Ezzel magyarázható, hogy a mezőgazdasági termelés a mai napig sem esett annyit vissza, mint azt közgazdaságilag várni lehetne.

— Akkor mégiscsak van remény?...

— Illúzióink nem lehetnek. A mezőgazdaság új rendszerének kialakulásához legalább 8-10 év kell, plusz legalább ennyi, amíg a vagyoni viták, a megannyi bizonytalanság holtpontra jut, és a termelés folyamatosan csökkenni fog.

— Bizonytalan a jelen, bizonytalan a jövő, de — mint ahogy beszélgetésünk elején szó volt róla—a mezőgazdaságban érdekelteknek ma kell dönteniük. Ebben a szituációban az ön megítélése szerint mire kell leginkább odafigyelni?

— A legfontosabb, hogy az érdekeltek próbáljanak egymással megegyezni. Előre kössenek megegyezéseket, hogy augusztusra túl legyenek a földek felosztásán. Nem szabad elfelejteni, hogy úgy is lehet közösen dolgozni, hogy részben külön vannak. Rengeteg átmeneti formáció van az egyéni és közös gazdálkodásnál. Az agrárszakembereknek nagy felelősségük, hogy a lehetséges új típusú szövetkezetek, kis- és középüzemek modelljeit ismertté tegyék a falvakban.

Lovász Sándor

Vállalkozók a helyi közélet alakításáért

A Magyar Vállalkozói Kamara gyulai régióját tavaly szeptember 3-án alapította meg 26 gyulai vállalkozó. A szervezetnek azóta a fürdővárosban 100 tagja van és két tagozata Tótkomlóson, illetve Medgyesegy- házán. Összejövetelüket az Erkel Hotelban tartják, ahol a régió állandó irodája működik. Stefa- novits István, a gyulai régió vezetője a következőket mondja: — Régiónkhoz kapcsolódva egymás után szerveződnek a helyi tagozatok. Remény van arra, hogy a már em 1 ített két településen kívül hamarosan Mezőhegyesen, Dombegyl^ázon, Szarvason, Orosházán, Békésen és Sarkadon is létrejön — hozzánk kapcsolódva — a vállalkozói kamara helyi szervezete. De

ezt a gyarapodást nem szabad félreérteni. A helyi szervezetek legfontosabb feladata, hogy az adott településen élő vállalkozók érdekeit jelenítsék meg és közvetlenül képviseljék a különböző helyi fórumokon.

— A vállalkozók érdekeinek képviseletét hogyan képzelik el a régió segítségével?

— A teljesség igénye nélkül például felvettük a kapcsolatot más szervezetekkel, helyiekkel és külföldiekkel egyaránt. Megfogalmazott célunk, hogy a vállalkozók és az önkormányzat megfelelő kapcsolatba kerüljenek egymással. Szeretnénk a helyi gazdasági és társadalmi tényezőket úgy befolyásolni, alakítani, hogy mindinkább vállalkozásbarát környezetben élhessünk. Két év múlva választások lesznek. Akkor leszünk elégedettek, ha Gyulán — többek között munkánk eredményeként is — a vállalkozók súlyuknak megfelelő szerepet kapnak a város életében.

— Mindezek mellett önök konkrét segítséget adnak a gyulai vállalkozóknak. Kérem, beszéljen ezekről.

— Kiépítjük például számító- gépes információs bázisunkat, amely a vállalkozásokat, a partnerkapcsolatokat és az üzleti lehetőségeket segíti. Az információs rendszerünk az országoshoz kapcsolódik. Jelenleg az országban 13 helyen van a Magyar Vállalkozói Kamarának helyi régiója. Célunk, hogy megteremtsük az egymás közötti közvetlen kapcsolatot. Sőt, két-három éven belül bekapcsolódunk nemzetközi információs rendszerbe is.

— Rendszeresen szerveznek találkozókat, kötetlen megbeszéléseket, ahol a vállalkozói kamara tagjai megismerhetik egymást, a városban lévő üzleti lehetőségeket. Milyen sikere van a rendezvényeknek?

— Havonta kétszer találkozunk és általában 30-40 ember jön össze. A közvetlen információcserén kívül rendszeresen hallhatóak felkért előadók különböző témakörökből. Szó volt az adózásról, a számvitelről, a hitellehetőségekről és a vállalkozások indításának lehetséges módjairól. Rendezvényeink nyitottak, mindenkit szívesen látunk.

Használjuk a fejünket is

Olajsütők

A modem konyha egyik nélkülözhetetlen készüléke az olajsütő, más néven a fritőz. A fritőz szó francia eredetű. A bő zsírban sütés franciául annyit tesz: frit, aki süt: friter (fritőr). A sütőberendezés pedig frituse (fritőz). Zsargonjában mindinkább elterjedt a fritu elnevezés. Nálunk az olajsütőket az 1950-es években egyes éttermek konyháin használták. Ezek a készülékek azonban elég terjedelmesek és nagy olajigényűek voltak. Használatukhoz 15—20 liter olaj kellett. Ezek alapján fejlesztették ki a mai modem készülékeket, amelyek teljesítménye 800—2000 W-ig terjed. Olajigényük 0,5— 2,5 liter, alkalmasak: burgonya, húsos ételek, feltétek, zöldséges ételek, köretek, gombás készítmények, hal, tészták, fánkok, lángös sütésére. A készüléket ajánlatos sík és stabil felületre elhelyezni. Olyan helyre, ahol nincs útban a főzéskor. Célszerű az olajsütő alá hőálló tálcát tenni, felfoghatjuk vele az esetleg kifutó olajat.

■ Üzembe helyezés: használat előtt tisztítsuk meg, de olyan tisztítószereket használjunk, amelyek nem karcolják az edény falát, amely általában alumínium (zománcozott), illetve teflon. A teflon bevonatú készülék tisztítása könnyebb. A tisztítás után töltsük fel a használati utasításban megjelölt mennyiségű olajjal vagy zsiradékkal. A készülékben a minimum és a maximum jelzés szolgál tájékoztatóul. A feltöltés után állítsuk be a kívánt sütési hőmérsékletet, majd kapcsoljuk be a készüléket. A piros jelzőlámpa mutatja a készülék zavartalan működését. A zöld pedig jelzi, hogy a zsiradék elérte a beállított hőfokot.

Jó tanácsok a használatával kapcsolatban: a forró olajnak szárító hatása van, ezért a nem megfelelő hőfokon sütött élelmiszerek kiszáradnak, rágósak, élvezhetetlenek lesznek. A zsiradékban való sütéskor legalább 150 fokra van szükség, de a 200 fok feletti hőmérséklet a leggyakoribb. Viszont vigyázni kell, ugyanis az olaj füstpontja: 220—240 fok. A használt zsiradékot újból fel lehet használni, de ajánlatos leszűrni, ha a készülék nem rendelkezik olajszűrőbetéttel. (Mint pl. a deLonghi.) A felső szűrőbetétet általában 15 sütés után ajánlatos cserélni.

Melyiket vegyük meg? Ennek egyik meghatározója általában a készülék ára és minőségi követelményei. Pl.: el van-e látva a készülék fedélszűrőbetéttel? (Ami a felszálló zsírszemcséket abszolválja, közömbösíti.) A készülék sütő részének az anyaga alumínium, i I letve teflon bevonattal készült-e? Hideg vagy meleg falú? A sütésbefeje- zése után a készülék fala megfogható-e? A sütőkosár kiemelése liftes megoldással történik-e? A hőmérséklet szabá- lyozható-e?

Az edény alakja is befolyásolja a minőséget. Elvileg a négyszögletes készülék a jobb elhelyezés szempontjából — hosszabb élelmiszerek sütésére is alkalmas. A betekintő ablak növeli a minőséget. A mikrofil- ter egyes típusoknál szűri az olajat, ételmaradékot (fém- és papírszűrő is kapható). Időmérő óra van-e felszerelve a készülékre? A forgókosaras fritu 50% olajtakarékos és 25% energiatakarékos.

Néhány, jelelenleg forgalomban lévő készülék ára és tulajdonságai:

DeLonghi: (olasz) ára:

11 000 Ft, teljesítménye: 1880 W, olajigénye: 1,2 liter. Az edény alakja kerek. Olajtakarékos és energiatakarékos készülék, kémlelőablakkal rendelkezik. Liftes megoldású, forgókosaras, programozható. Az edény bevonata teflon. Hátránya: a motor túlmelegszik, élettartama rövidebb.

Bosch TFB 600 (német), ára: 10 900 Ft, teljesítménye: 2000 W, olajigénye: 2,5 liter. Az edény alakja szögletes, liftes megoldású.

Tefal 76800, ára: 6390 Ft, teljesítménye: 2000 W, olajigénye: 2 liter olaj vagy 1,6 kg növényi zsiradék. Az edény alakja kerek, hasznos térfogata: 1 kg hasábburgonya.

Maulinex (francia), ára 4990 Ft, teljesítménye: 2000 W, olajigénye: 2,5 liter. Az edény alakja kerek, hasznos térfogata: 1 kg friss burgonya, illetve 0,8 kg mélyhűtött hasábburgonya. A sütés hőmérséklete fokozat nélkül beállítható. Szűrőbetéttel ellátott.

Csúcsminőség a jelenleg forgalomban lévő készülékek között a Moulinex automata, melynek ára 15 500 Ft.

Török Miklós

Képünk a békéscsabai Univerzál Aruház műszaki osztályán készült Fotó: Lehoczky Péter