Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-13 / 88. szám
1992. április 13., hétfő О (BÉKÉS MEGYEI HÍRLAPGAZDASÁG Tavaly még volt, ha drágán is A piac és a fizetőképesség majd eldönti, hogy indokolt volt-e a mosoly Fotó. Kovács Erzsébet közötti árrést a közvetítő-forgalVállalkozz — jövedelem nélkül? Egy ország, egy tőzsde Még a Budapesti Értéktőzsdének sincs igazán nagy forgalma, mégis vannak, akik már a bővítést szorgalmazzák. Egyre többen sürgetik, hogy hozzanak létre ügynevezett regionális tőzsdéket, ahol a helyi vállalatok, a frissen alalkult részvény- társaságok papírjait bevezethetnék a piacra, ahol a cégek hozzáedződhetnének a tőzsde törvényeihez, s erőt gyűjthetnének a budapesti, illetve a nemzetközi megmérettetéshez. A nagyobb országokban általában nem csak egy tőzsde működik, ha kell, annyit szerveznek, amennyit el tudnak tartani a befektetők, amennyit az értékpapírok kínálata megkíván, amennyi kenyeret tud adni a brókereknek. Az Amerikai Egyesült Államokban a New York-i a legnagyobb pénzügyi központ, az ország teljes tőzsdei forgalmának négyötödét bonyolítja. Ez azonban a teljes értékpapírforgalomnak alig egyötöde. Az üzletek zömét az úgynevezett „pulton keresztüli” decentralizált adásvétel keretében bonyolítják le, a forgalom összege azonban mégis imponálóan magas. A New York-i tőzsdén kívül az USA- ban másik 11 önálló tőzsde működik. Nagy-Britanniában is a londoni értéktőzsdén összpontosul a forgalom zöme, ám jeles szerep jut a 13 vidéki tőzsdének is. Ezek működését a főváros központi tőzsdéje szabályozza. Ez egyben azt is mutatja, hogy a regionális „fiókinétzmények- nek” koránt sincs akkora önállóságuk, mint amerikai társaiknak. A francia tőzsdei forgalom 97 százalékát bonyolítja a párizsi értéktőzsde, a többin a hat vidéki intézmény osztozik. Japánban nyolc tőzsde működik, az üzletek 86 százalékát a tokiói, 10 százalékát az oszakai brókerek bonyolítják. Németországban a legtöbb tartománynak saját tőzsdéje van. A 8 független német tőzsde közül a legjelentősebb a frankfurti és a düsseldorfi, itt azonban egyenletesebb a forgalom megoszlása a különböző tőzsdék között, mint az előbb említett országokban. A vezető szerepet játszó frankfurti tőzsdén csak a teljes német forgalom fele bonyolódik, ám nem árt tudni, hogy a Bundesbank, a német jegybank ezen a tőzsdén bonyolítja le nyíltpiaci műveleteit, azaz az állami, illetve nagyvállalati kötvényvásárlásokat és eladásokat. Csupán az érdekesség kedvéért: a német tőzsde működési rendje eltér a hazaiétól. Ott hivatalos alkuszok — makierek — működnek, akiknek az a feladatuk, hogy anélkül teremtsék meg a papírok keresletét és kínálatát, hogy önmaguk színre lépnének. Az tehát, hogy egy országban mennyi tőzsde működik, nem elvi, nagyon is gyakorlati — mondhatnánk: matematikai — kérdés. Mint ahogyan azt is a szigorú megfontolások határozzák meg, hogy az adott országban szükség van-e regionális tőzsdeközpontokra vagy elegendő a forgalom lebonyolítására egy központi intézmény. A kulcskérdés: egy-egy országban csakis egységes normarendszer alapján bonyolódhat az értékpapírok forgalma. Bácskai Tamás Közismert, hogy a magyar éghajlati sajátosságok, tradicionális adottságok kedveznek a zöldség- és gyümölcstermelésnek, ami évtizedek óta nemcsak a lakosság fogyasztási igényeit látta el, hanem jelentős mértékben exportált is. Ami a belföldi piaci felhozatalt illeti, e téren látszólag kedvező volt a helyzet az elmúlt években is. A mindenkori folyó árakon számítva 1991 -ben a piacokra került burgonya 28,2 százalékkal, a gyümölcs 5,6 százalékkal ért többet az előző évinél, de forintértékét tekintve 2,4 százalékkal kevesebb zöldséget forgalmaztak a boltok. Vidéken még valamivel kedvezőbb volt a helyzet, mint a budapesti piacokon. Az árak alakulása szempontjából nem ugyanaz a helyzet a felvásárlási árak, valamint a bolti, piaci forgalom árait illetően. A zöldségfélék átlagos felvásárlási ára 1991-ben az előző évinek mindössze 90,6 százalékát érte el, a gyümölcsök átlagos felvásárlási ára viszont 31 százalékkal magasabb volt az 1990. évinél. A fogyasztó a burgonyáért, a zöldségfélékért és a különböző gyümölcsökért is jóval A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat a bőrünkben. Hát akkor meg...? Értékek és értékpapírok III. 1990-ben a kötvények mellett — az új társasági törvény eredményeképpen — megjelenhettek a tőzsdén a részvények is. Innen folytatjuk beszélgetésünket Jaksity Györggyel, a Lupis Brókerház igazgatójával.-—A spontán és irányított privatizáció során nagyon sok emberfektethette a pénzét értékpapírokba. A megalakuló részvénytársaságok ugyanis a dolgozóik körében kínálták elsődlegesen a papírjaikat. Nem hiányzik ez a forgalom a tőzsdéről? — Az értékpapírok előbb- utóbb úgyis megjelennek vagy a brókerszervezeteknél, vagy a tőzsdén, hiszen a piac nemcsak magára a tőzsde épületére korlátöbbet fizetett tavaly, mint két éve. Csupán néhány jellemző példa: a burgonya a boltokban két éve átlagosan 14,20-ba került, 1991-ben már 24,60 volt kilója, a különbség 73,4 százalék. A piacokon az ár kisebb mértékben drágult: az 1990. évi átlagos 16,60-ról 1991-re 21,33- ra. Közkedvelt gyümölcsök közül az alma átlagos bolti ára 1990-ben még 22,60 forint, tavaly már 37,50 forint volt, az idén 40 forint fölé emelkedett, s a piaci ár is számottevően nőtt egy év , alatt: 24,70 forintról 32,40-re. Hasonló tendenciákkal találkozunk más zöldség- és gyümölcsfélék árait illetően is. Az alma példája azonban azért is figyelemre méltó, mert már két éve e termék jelentősen veszített külföldi piacaiból, de a hazai árakban a fogyasztó azonban ezt a helyzetet nem érzékelhette. Pedig a sok probléma, a felvásárlás alacsony ára, a termeléshez szükséges eszközök drágulása a termelési kedvet jelentősen csökkentette. Mindez érzékelhetően megmutatkozik az értékesítési adatokban is. A felvásárlási árak és a piaci, bolti értékesítési árak tozódik. A piacot szervezni kell, mert élénkülése csak ettől várható, kellenek azok a szervezetek is, melyek az egyes tranzakciókat szakszerűen le tudják bonyolítani. — Van pénze az embereknek értékpapír-vásárlásra ? — Van, de még nem ismerték fel azt, hogy célszerű a megtakarításaikat értékpapírokban tartani. Most különben is olyan időket élünk, amikor mindenki kivár. 1988 óta nem érdemes a vállalatoknak beruházni, mert drága a hitel, nem érdemes értékpapírt venni, mert az éves hozadéka nem biztos, hogy meghaladja az inflációt. Nem érdemes vállalkozni, mert ösz- szedölt a fizetőképes kereslet világa, és különben is több szereplő van a piacon, mint az kívánatos volna. Meg kell várni — gondolja a befektető, míg kitisztulnak a viszonyok, amikor a hiteléhség megszűnévésel pénztúlkínálat lesz, ennek nyomán pedig elviselhető mértékűre csökkennek a kamatlábak. A kisbefektető csak biztosra mazó kapja. A termelő számara az árak gyakran a növekvő termelési költségeket sem fedezik teljes mértékben, s ez a termelési kedvre visszahat, ami viszont a következő időszak ellátását vagy azok árait befolyásolhatja. Más, hasonló termékek esetén még nagyobb problémák jelentkeznek. Példa erre a borszőlő, a must és a bor, amelynek 1991. évi értékesítése nem érte el az előző évi volumen egyhar- madát sem! S ez a kevés is az 1990. évinél átlagosan 5,8 százalékkal alacsonyabb áron talált vevőre. Közben a fogyasztói árak — ha nem is a többi termékhez hasonló mértékben — tovább emelkedtek. Úgy vélem, az 1991. évi tendenciák arra hívják fel a figyelmet, hogy a termelők érdekeit mind az árakat, mind a felvásárlás biztonságát illetően jobban figyelembe kell venni. Ez biztosíthatja csak a lakosság már megszokott folyamatos és kielégítő színvonalú — ha nem is olcsó — élelmiszerellátását. akar menni. Ebben a jelenlegi helyzetben tehát kivárásra rendezkedik be: nem vásárol semmit. Ettől a magatartástól azonban még lassabban következik be az élénkülés, az életképes cégek kiválasztódása. —-Miért érdekelje a kisbefektetőt mindez? О biztonságban akarja tudni a pénzét és fütyül a makrogazdaság nyavalygásai- ra. — A befektető haszna az értékpapírok révén két dologból tevődik össze: az osztalékból és az árfolyamnyereségből. Ez a kettő együtt jelenti a hasznot, a hozadékot. Közülük azonban csak az osztalék jelent évente valóban pénzt, az árfolyamnyereség akkor jelentkezik, ha jó időben tudják eladni az értékpapírokat. Ha tehát a befektető akkor vesz értékpapírt, amikor az olcsó vagy olcsóbb (vagyis recesszió idején) és nem rövid távra spekulál, akkor a gazdaság élénkülésekor nem várt árfolyamnyereségre tehet szert. És a dolognak éppen ez a lényege. A ,,Több szempontból is hátrányosan érinti a jelenlegi személyi jövedelemadó-rendszer az egyéni vállalkozókat” — állapítja meg az az önálló képviselői indítvány, amelyet Gaál Gyula, Matyi László és Kuncze Gábor SZDSZ-képviselők javaslata alapján a T. Ház hamarosan tárgyal. Mint azt Kuncze Gábortól megtudtuk, a jelenlegi rendszerben az egyéni vállalkozók adóelőleg-fizetési kötelezettségének nem a megállapított jövedelem, hanem az árbevétel szolgál alapul. így a befizetendő adó olykor meghaladhatja a teljes jövedelem összegét. — A mostani szabályozás szerint — mondja a képviselő —, ha az egyéni vállalkozó értékesít, akkor a kifizetőnek a vállalkozó számlájának áfa nélküli értékéből le kell vonnia 3 százalék adóelőleget, s be kell fizetnie a költségvetésbe. Ez a mezőgazdasági termelők esetében 2,5 százalék, állattenyésztők esetében 0,5 százalék. A gondot az okozza, hogy az előleg levonása nem a tényleges jövedelem, hanem a bevétel alapján történik, még akkor is, ha a vállalkozónak vesztesége van. így megeshet, hogy egy alacsony, 3—4 százalékos árréssel dolgozó nagykereskedőtől a vásárlók pont azt a százalékot fogják előleg címén elvonni és befizetni az államkasszába, ami a haszna volna, így előfordulhat az a helyzet, hogy a nagykereskedő egész évben jövedelem nélkül dolgozik. E szabályozás jelentős adminisztratív többletterhet ró mind a befektetések elmaradása esetén azonban a magánszektor megtakarításai nem tudnak a jó megtérülésű akciók (beruházások) finanszírozási forrásaivá válni. Ehelyett azokat a költségvetés éli fel. Mint tudjuk, nem túl hatékonyan. így nem csoda, hogy várhatóan még 1992-ben is folytatódik a gazdaság összezsugorodása. De ez nemcsak a gazdaságnak, hanem az állampolgárnak sem jó. Ha tehát az állampolgárok bíznak a gazdasági fellendülésben,.ráadásul tesznek is érte valamit, akkor a gazdaság felélénkül. — Vagyis a vállalkozásélénkülés az állampolgár hitén múlik? — Kis leegyszerűsítéssel igen. Ellenkező esetben csak az árnyékgazdaság, a feketepiac fog fejlődni, ami lehet, hogy egy-két embernek, vállalkozásnak óriási hasznot hoz, de a nemzet gazdasága elsorvad. — Mindezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy a tőzsde vállalkozásélénkítési csodaszer vagy egyszerűen csak kereskevállalkozóra, mind a kifizetőre. Abszurd helyzetet teremt, hogy például egy vállalat felvásárlója mondjuk hajnali fél négykor, zuhogó esőben, miközben vásárol a termelőtől, egyenként, ott helyben vonja le a 2,5 százalékot, s állítja ki a bizonylatokat... — Önök szerint tehát a jelenlegi rendszer szinte végrehajthatatlan... — Ez a rendszer nem is működik. A vállalatok, a vállalkozók jelentős része nem is hajtja végre. Ráadásul így a költségvetés szempontjai §em érvényesülnek. —Mit javasol? — Törvénymódosító javaslatunkban azt a megoldást ajánljuk, hogy az egyéni vállalkozó negyedévenként határozza meg a bevételei és a költségei különbözeiéként adódó jövedelmét, és ennek év elejétől göngyölített összege után fizessen 20 százalék jövedelemadó-előleget. Természetesen a befizetendő ösz- szegből a korábban már befizetett vagy levont összeg visszatartható. Ez annyiban is eltér a törvény más pontján megfogalmazott szabálytól, hogy az eredeti szöveg szerint ha például egy vállalkozó az első negyedévben 100 000 forint veszteséget ért el, akkor nem fizet adót, ha a második negyedévben 100 000 forint jövedelme van, akkor 20 000 forint előleget fizet, noha a félév során valójában nem keletkezett jövedelme. A mi javaslatunk ezt a problémát is kezeli, amennyiben az előbbi esetben az egyéni vállalkozónak nincs adóelőleg-fizetési kötelezettsége. Újvári Gizella delmi és közvetítő, befolyásoló mechanizmus? — A tőzsde nem csodaszer, de óriási hatással lehet a gazdaságra. Éppen ezért minden fejlett piacgazdaságban támogatást kap a tőzsde és a befektető. Mindezzel együtt a tőzsde nem újraelosztó mechanizmus, csak az adásvétel kereteit adja meg. — Miért érdemes tőzsdézni? — A bankbetétek forrásadója 20 százalék, míg az osztalék típusú jövedelmeké csak 10 százalék. Aki mer és tud hosszabb távon gondolkodni, befektetni, annak mindenképpen érdemesebb részvényeket vásárolni, mint például kötvényeket, mégha ez utóbbi hozama pillanatnyilag magasabb is. Az amerikai gazdaságban például százéves átlagot figyelembe véve a kötvényeken legfeljebb 8 százalékos hozamot lehetett realizálni, míg a részvényeken 12 százalékot. Aki tehát vállalja a nagyobb kockázatot, hosszabb távon nagyobb haszonhoz juthat. Természetesen mindez egy viszonylag stabil, kiszámítható gazdaságot feltételez. Egy ilyen gazdaság felépítésének alapja azonban a befektetői bizalom és kultúra kérdése. Merth László, Ferenczy Europress Ny. V. Ferenczy-Europress Amerikai fánk és leértékelt könyvek. Igazi magyar vállalkozás az Utca közepén Fotó: Kovács Erzsébet Pénz-tárca Befektetésről, vállalkozásról mindenkinek
