Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07-08 / 57. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1992. március 7-8., szombat-vasárnap Gyula bölcsője: a Törökzug Gondolatok az ősi és középkori város kialakulásáról, terjeszkedéséről, építkezéséről három építési perióduson, bővítésen ment keresztül. Benne a legrégebbi, az Árpád-kori kő- és mészhabarcs alapzatú, melynek hossza 22,5 méter, szélessége pedig 8,8 méter. Feltételezhető e templommag Gyulamonostorral való azonossága. zat, a palotahely utcát, Gyulamonostort és a középkori város területét ő is a mai belvárosi részekre helyezte. Kiváló helytörténészeink munkásságát követően a Törökzug területén 1971—78-ban végzett régészeti feltárások közelebb vittek annak a kérdésnek a tisztázásához, hogy hol terült el a régi város a vár építését megelőző időkben. A napvilágra került alapfalak, kövek, egy imponáló méretű plébániatemplomról tanúskodtak, melynek belső hossza 50, belső szélessége 18 méter volt. A templom Az 1695 elején visszafoglalt gyulai várnak és Gyula városának ábrázolását a nürnbergi Zündt Mátyás 1566-ban készült metszetéről, hitelesebben pedig a vár és az előváros 1685-ben készített alaprajzáról, a város 1722-es és egyéb térképeiről érzékelhetjük olyan időszakokban, amikor a vár uradalmi irányítói, közigazgatási és védelmi központként funkcionált. Ezen ábrázolások — a Zündt Mátyásét kivéve — a Fehér-Körös (Élővíz-csatorna) és a már fel- töltött, de még nyomon követhető Kis-Körös által bezárt keskeny, majd szélesedő szigetek keleti részére vetítik a városképet. Tehát közvetlen a vár előtti, a mai belváros területére, a Béke sugárút vonaláig terjedően. A máig is tartó szemlélet szerint e térségben játszódtak le a középkor történései, és ide helyezte a fantázia a török ostromot megelőző idők eseményeit is, a megmaradt kevés okmányok segítségével. Dr. Karácsonyi János történetíró a mai belváros területén kereste a régi plébániatemplomot, a ferencesek kolostorát és templomát, a titokzatos palotahely utcát és Gyulamonostort, melytől a város nevét származtatjuk. Erősen ellenezte Mogyo- róssy János amatőr történész azon véleményét, hogy a ferencesek temploma és kolostora a Törökzug területén állt. Dr. Scherer Ferenc történetíró elfogadta Mogyoróssy állítását, mivel az már idő közben Imp- lom József tanár úr 1935. évi feltárása révén bizonyítást nyert, de a régi plébániaegyháIde temették Corvin János feleségét és leányát Következtethető az is, hogy széles időszakon át a három ízben megnagyobbított templom körül jelentős számú, folyamatosan szaporodó, gazdagodó népesség élt. Csupán a templomban 359 sírt tártak fel XIV— XV. századi leletekkel, de becslés szerint az épületen belül és közvetlen környékén minimálisan ezernél több sírra következtettek a régészek. A sírokat előzőleg feldúlták, bolygatták. A romoktól délre feltárt hulladék- gödörből több száz XIII. századbeli edénycserép és vaseszköz került elő. Ugyancsak Törökzugban található a már említett ferences kolostor és templom maradványa is, amelyet a plébániatemplomnál korábban tártak fel, s attól körülbelül 350 méterre fekszik északkeleti irányban. A kolostor 1420—1452 között létesült, és 1556 körül szűnt meg működni, a reformáció térhódítása következtében. Ide temették Corvin János feleségét és leányát, Erzsébetet, a Corvin család utolsó ágát. Ez az igen gazdag régészeti leletekkel rendelkező térség déli irányban, a mai Józsefváros (Németváros) nyugati területével is érintkezett, észak felé pedig találkozott Ajtósfalva szélével. Ezen ismeretek birtokában szemlélve a Zündt Mátyás 1566-ban készült metszetét, a tények annak részbeni hitelességét erősítik, eltekintve topográfiai tévedéseitől, torzításaitól, melynek oka valószínűleg az, hogy alkotója emlékezetből vagy elbeszélés alapján, képzeletből készítette azt. Helytelen és aránytalan e képen a vár és a megerősített város elhelyezkedése, de nagy, alapvető érdeme a városrész Kis-Körösön túli ábrázolása a plébániatemplommal és ferencesrendi kolostorral. Ez az egyetlen képes ábrázolás utal a vár megépítése előtti történelmi időszak helyszínének térbeli elhelyezkedésére, visszamenve Gyulamonostor 1313. évi említése előtti időkig, az ősi Gyula település vélhető kezdetéig. Utal arra is, hogy itt alakult ki és gyarapodott a régi város, magába olvasztva a szorosan mellette fekvő, ugyancsak ősi Krakó (Karkó) falut. Utal a térség további életére, melyet a vár 1404—1445 közötti építése, a török uralom terjeszkedése szakított félbe, ítélt halálra, majd feledésre. A fokozódó török veszély hatására ugyanis a lakosság ösztönösen, majd tudatosan irányítva, az épülő vár felé települt, így a régi város — a törökzugi terület — az 1566-os várostrom kezdetéig elnéptelenedett. Kőépületeit, templomait lebontották. Gyula régmúltjáról írásos dokumentumok helyben nem maradtak, azok a dúlások, tűzvészek következtében megsemmisültek. A meglévők távolabbi családi és volt királyi levéltárakból kerültek elő. A legrégebbi az a birtokadományozó oklevél, melyet Károly Róbert király állíttatott ki, amikor három napot töltött e vidéken, s Gyulamonostor helységjelöléssel két birtokadományozó oklevelet keltezett, 1313. június 20-ai és 22-ei dátummal. A monostor neve már megtalálható egy 1214. évben keltezett okmányon, melyet történészileg hitelesnek nem fogadnak el. Ettől függetlenül kétségtelen, hogy a monostor már 1313 előtt állt, hiszen annak létesítéséhez szerzetesek letelepedése, rendház és templom építése szükségeltetett. Mindez Ruzicskay György illusztrációja Bálint Tibor könyvéből A feltárt templom alapjai bizonyítják: itt volt egykor a város bölcsője Fotó: Fazekas Ferenc udvarbíró, bán és több megye főispánja, majd 1224-től 1226- ig újra nádor. IV. Béla alatt lett kegyvesztett, s mint felségsértő, 1240 előtt börtönben végezte életét. Az időbeni egyezés figyelembevételével valószínűsíthető a várbirtokok visszaszerzését végző bizottság vezetőjének ezen Gyula nádorral való azonossága. Más eredetű, nádori méltóságú Gyula nevű főúrról ugyanis említés nem található. Lehet, hogy ő kapott itt birtokot, de elképzelhető, hogy már előtte is bírhatta e vidéket, s 6 alapította a monostort, telepítette a rendet, annál is inkább, mert Gyulamonostor neve nem szerepelt az általa felülbírált Krakó, Szerhet, Várajt, Vári falvak neve mellett. Feltehető, hogy a monostor feletti saját birtokjogát nem vizsgálta, illetve nem kellett felülvizsgálnia. Talány az is, hogy a birtokadományozó oklevél kiállítását követően, húsz év elteltével a pápai tizedjegyzékben Gyula- monostor helyett már véglegesen a gyulai plébániaegyház megnevezés szerepel. A szerző és kiadó a várvédők emlékének adózott müvével abban a korszakban évtizedeken átívelő, kialakult rendi életet és kultúrát igényelt. Gyulamonostor esetében ezt -— feltételezések szerint — a bencésrendiek teremtették meg. Az építtető földesúr személyére vonatkozó okmányok nincsenek, bár a pontosan be nem azonosítható Gyula személynév is már elég korán jelentkezett e vidék történelmében. 1221-ben II. Endre király elrendelte a kiskirályok által erőszakosan elfoglalt, illetve az elődei által tékozlón eladományozott várföldek és várnép visszaszerzését. Az e célból Bihar, Békés megyékben kiszálló bizottságot egy Gyula nevű volt nádor vezette, Illés, Sándor és Tiborc ispánok részvételével, nagy szolgálatokat téve több esztendőn át a királynak. A felségsértő kegyvesztett lett IV. Béla idejében III. Béla, Imre, II. Endre és IV. Béla királyok alatt, folyamatosan 1191—1234-ig a legnagyobb méltóságokat viselte egy Gyula nevű főúr, ki 1201-ben már vajda (erdélyi?), azután A várnépnek túl messze volt a plébániatemplom Összegezve: Véleményem szerint Gyula fejlődési vonala, település-, falu-, majd városi szintre emelkedése a vár építése előtti időszakban a Törökzugból indult ki, nyugatról kelet felé. Az építészeti, tárgyi leletek mellett vannak egyéb, közvetett logikai érvelések is ezen állítás alátámasztására. 1. A várban 1440 táján épülő és 1445-ben, az „Apostolok tiszteletére szentelt” kápolna létesítésének indoklása ez volt: „A vámépnek túl messze van a plébániatemplom.” Ezt a megállapítást a Törökzugban lévőre vonatkoztathatták, hiszen az va: lóban messze van a vártól, még a mai belvárosi területre vélelmezett templom, túl közel lett volna ahhoz. 2. Ajtósfalvával kapcsolatban 1556-ban az adóróvó mondja: „Az ajtósiak Gyula város szélén laknak.” A törökzugi Gyulához, Ajtós határa, széle, valóban közel lehetett, összeérhetett. Nehezebb ezt a mai belváros területére képzelt ősi Gyulára feltételezni, mivel a távolságjóval nagyobb. 3. A régi térképeket szemlélve, a mezőgazdasági kultúra kialakulására a józsefvárosi és a törökzugi terület volt a legalkalmasabb. Ez á térség nagyságában, szélességében egységes képet mutat, míg a vár előtti terület vízágakkal szaggatott keskeny földsávokból állt. 4. Elgondolkodtató, hogy a mai belvárosi részeken, az újabbkori építkezések során csak egy római eredetű, török időkben átalakított fürdő és két kisebb, késői építésű kápolna maradványait találták, viszont a törökzugi leletek arról tanúskodnak, hogy már a XIII. század idején építkeztek és munkálkodtak e tájon a bencés és a ferences rendek. E két rend tevékenysége és irányítása alatt fejlődött ki és honosodott meg a kert- és szőlőkultúra, ipar és kereskedelem, a hatalmas és gazdag Losonci, Maróthi és Corvin családok birtoklása alatt. A településmagból városi szintre terebélyesedett vidék a török fenyegetettség árnyékában sorvadni kezdett, mivel a lakosság védelmet keresve, fokozatosan az épülő vár közelébe települt. A 129 évig tartó pogány megszállás időszaka alatt pedig az ősi Gyula területe teljesen elpusztult, és helyi okmányok, tanúk hiányában a feledés homályába merült. Az 1695 után beindult újratelepülés térképei ezen a területen már csak szőlőgyümölcsös, zöldséges területet és kukoricaföldeket jeleznek, meg mocsarat és vizet... A szakvonalon eddig feltárt eredményeket érdemes volna tovább kutatni, és széles körben publikálni. Intézkedni kellene a méreteiben ritka, korában és napjainkban is figyelemre méltó templom teljes feltárása és bemutatása érdekében. Mindez hozzájárulna a város egészséges lokálpatriotizmusának erősítéséhez, helytörténetének megismeréséhez, megbecsüléséhez. Bálint Tibor
