Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07-08 / 57. szám
© 1992. március 7-8., szombat-vasárnap CSALÁD - OTTHON Azok a csodálatos gépek. (Felvételeink a békéscsabai Szilfid Karcsúsító Szalonban készültek) Lélekidéző a karcsúsító szalonból Ahol a boldogságot centiméterben mérik... Első stáció Hiúság, asszony a neved! Hát én is rászántam magam a kar- csúsodásra. Csábító a környezet, ahol ezzel biztatnak: ha kitartok, ha legalább tízszer elmegyek, ha csökkentem a napi befalt ételmennyiséget, van reményem. Mindenre elszánt és lelkes vagyok. Miközben kitartóan mozgatnak a gépek, végzem az előírt gyakorlatokat, szigorú kedvességgel irányítanak a karcsú alkalmazottak. Nyitott szemmel, füllel tapasztalom sorstársaim jelenlétét. Jönnek, áradnak, hozzám hasonló domborulatokkal és akarattal. Sok a csinos, fiatal nő is, ők kondicionálnak. Bármire képes vagyok, csak szabaduljak a mérlegen kerekedő számoktól, a rajtam gömbölyödő túlzásoktól ! Második stáció Ma kicsit nehezebben indulok az egyórás frissítőre. Igaz, nem volt izomlázam a múltkor, de annyi mindenhez kellene ez az idő. Az étrendet — már a második diétás receptet kapom mankónak — igyekszem betartani. Kicsit ugyan elgondolkoztat a két és fél dekagramm húsból főzött becsinált leves ideája, legfeljebb azt kihagyom. Hétvégeken jó étvágyú, négytagú családom és 2-3 baráttal, barátnővel kibővített kompániánk sáskarajként pusztítja a töltött káposztát, a füstölt sonkát, a habrolót. No, mindegy: főzök, tálalok, mosogatok, gyönyörködöm a faló társaságban, miközben harsányan ropogtatom az Abonettet párizsival. Hogy melyiknek az íze idézi jobban a fűrészport, azon még tépelő- döm. Harmadik stáció Biztatnak a lányok a szalonban. Máris magasabbra emelem a lábam. Mintha a termet kör- beövező tükrök is kevesebbnek mutatnának. Mára koedukálód- tunk, mutatóba megjelentek a teremtés koronái. Ok is adnak magukra. Mindenki elszánt arccal hajlít, rázatja magát, erőlködik. Aktívan együttműködöm a hét géppel, de miért éppen az ötödik gyakorlatnál leszek olyan ménkű éhes? Amikor az utolsó tornamasináról legördülök, jutalmam a csemege táperő: korpatabletta ásványvízzel. Mi tagadás, úgy nyeldeklek, mit a liba töméskor. Összekacsintunk a szemben fulladozóval, jelszó: mindent a szépségért! Negyedik stáció Jézusom, adj erőt! Két kilóval kevesebbet mutat a mérleg az eddiginél. Bár itt centiméterekben mérik a boldogságot, lelkesedésem határtalan. Megsokszorozódott lelkierővel átkapcsolok a diétás kakaó ivására. Reggeli helyett egy deciliter a fogyasztó hatású, barna nedűből, ebédre alma, csökkentett energiatartalmú aszpikos rakott hús, korpatabletta, vacsorára csillagok az égből (az éhségtől). Megéri, megéri, megéri. Már nem szuszogok akkorákat, ha két tömött szatyorral a harmadikra kapaszkodók. Más az érzésem, a tartásom, feljött egy muzeális emlékezetű szoknyám. Szeretem a gépeket, vannak még csodák! Ötödik stáció Eljő az idő, amikor kipróbálhatom a mélymeleget. Bárki halandó azt nem tudhatja, miről beszélek, szóval az egy pocakcsökkentő fantasztikus kezelés. Másfél órán át fekszel a hátadon, bebugyolálva különleges elektromos övékkel és várod a hatást. Legalább öt ilyen után számíthatsz eredményre. Az első félórában határtalan az önbizalmam: hiszen ez semmiség, vagy csak én érzem így? Az utolsó harmadban csorog az izzadság a homlokomon, csiklandoz a saját verítékem. Ember, légy erős! Letápászkodom, a zuhanyozóba vonszolom a testem, majd irány a torna. Több, mint két órát töltök a csicsergő szalonban. Otthon mélymeleg álomba zuhanok. Feszítek az Adrián bikiniben az égető napsugárban. Velővel töltött sertésborda illata cirógat, mellettem a lányaim csokoládés tejszínes jégkrémet nyalnak, a férjem bajszán sörhab. Én erős vagyok. Hatodik stáció Egy hetet kihagytam. Hiába, ha az ember lánya reggeltől estig ír és szerkeszt, bűnbe esik. Nem tud a munkától elszakadni még egy órára sem. Ilyenkor a kolléganőim este hatkor terítenek: füstölt húsos szalonna, száraz- kolbász paradicsommal, sümegi sonka tormával. Ellenállok. Egy ideig. A lelki ismeretem teljes válságba jutott. Ha korog a gyomor, nem szárnyal a múzsa. Dühödten összevásárolok mindent, ami fogyaszt és diétás. Csakazértis befalom. Jártam a karcsúsító szalonban is. Január közepén kezdtem, most március eleje van. Az eredmény: 1-1 centiméter a kritikus helyekről eltávozott. A közérzetem tagadhatatlanul sokkal jobb. És még nincs vége a próbatételnek... Hölgytársaim, a folytatása következik! Bede Zsóka Csábító étel, gusztusos tálalás — korpatabletta ásványvízzel Fotó: Kovács Erzsébet E heti család-otthon mellékletünkből kimaradt a Kertészkedés és a rejtvényrovatunk. Most elósorban a nőknek nyújtunk olvasnivalót, elnézést uraim: Bede Zsóka szerkesztő Leplezetlenül Fiú lesz vagy lány? 1. Mitől függ, hogy fiú lesz vagy lány a születendő újszülött? A magzat neme már a petesejt és a hímivarsejt egyesülésekor eldől. Hogy ezt meg lehessen érteni, szólni kell egy keveset az örökléstanról is. A petesejt magjában 22 kromoszóma (az örökletes tulajdonságokat hordozó szál) mellett még egy úgynevezett X nemi kromoszóma is van. A hímivarsejt magjában ugyancsak található 22 kromoszóma és szintén még egy nemi kromoszóma is, de ennek vagy X vagy Y a jele. На X kromoszómát tartalmazó hímivarsejt termékenyítette még a petesejtet, a magzat lány lesz, akinek a nemi kromoszómái XX jelűek. Ha pedig Y kromoszóma került a petesejtbe, fiú lesz, XY nemi kromoszómákkal. Ennek megfelelően az utód neme kizárólag a férfitól függ, de ő azt befolyásolni nem tudja. Hogyan lehet már a születés előtt megállapítani a magzat nemét? Már ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget ez a kérdés. Az ókori Egyiptomban már ismertek recepteket, amelyeknek segítségével meg akarták állapítani, hogy fiú vagy lány várható. II. Ramses idejéből származó papíroson olvashatjuk: „Ha a nő meg akarja tudni, vajon terhes-e vagy sem, tegyen két edénybe földet, vessen belé tönkölyt és árpát, azután locsolja meg vizeletével. Ha a gabonamagvak kikelnek és növekednek, akkor terhes. Ha a növekedő gabona közül az árpa nő jobban, akkor fiúra, ha a tönköly, úgy lány magzatra számíthat.” Amidőn ezt utánvizsgálták — köztük magyar szerzők is — abból a szempontból tanulmányozták, hogy milyen hormonok hatnak itt, és így a figyelmük e fiú-leány kérdésre is kiterjedt, s azt látták, hogy az árpa fokozott fejlődésekor 76 százalékban fiú, a búza erőteljesebb fejlődésekor 69 százalékban leány gyermek született. Ennek természetesen — a szerzők véleménye szerint is — alig van gyakorlati jelentősége. Kétségtelen —állapítják meg a szerzők —azonban, hogy a régi egyiptomiak megfigyelésének volt némi alapja. Nem jutottak eredményhez azok sem, akik a terhes nő savóját vizsgálták, mégpedig olyan meggondolásból, hogy aki fiúval terhes, annak a savója a herefehérjét bontja. Voltak, akik megfigyelték, hogy ha az apa sokkal idősebb az anyánál, inkább fiú születik. Gyakorlati értéke természetesen ezen megfigyeléseknek sincsen, éppen úgy, mint egy másik kutatóénak, aki szerint télen történt közösülésből több fiú magzat származik. Poass nevű kutató szerint magas hegyekben több a fiúmagzat, mint a síkságokon. King szerint először szülőknél több a fiú magzat. Domt szerint terhes vizelettel oltottak egészen fiatal, három hónapos hím nyulakat, és azt találták, hogy a még le nem szállt heréik megnagyobbodnak és azokban a spermiumképzés megindul, ha a vizelet leánymagzatot viselő terhestől származik, az utóbbi évtizedekben végzett utánvizsgála- tok azonban ezt nem erősítették meg. Ugyanilyen eredményt ad a különböző fémtárgyak és ingák lengetése a terhes hasfal felett, például: aranyláncon csöngetett karikagyűrű, rézből készült kúpos inga, varázsvessző kimozdulása stb. Jelenleg legeredményesebb nemmeghatározást leszívott magzatvízből ülepített magzati sejtek kromoszómavizsgálata adja, melyet elsősorban a nemhez kötött örökletes megbetegedések kiszűrésére végeznek. Ennél sokkal egyszerűbb és veszélytelenebb eljárás az ultrahangvizsgálat, melyet azonban etikai szempontból kell mérlegelni, ugyanis mi történne az emberiséggel — vetik fel a gondolkodók —. ha például minden család csak a fiú- vagy fordítva, a lánygyermeket óhajtaná megtartani?! Európa számos nyugati államában a biztosító társaságok nem járulnak hozzá a nemmeghatározáshoz, azt kizárólag igen szigorú egészségügyi jogszabályhoz és javaslathoz kötik. Dr. Jakubecz Sándor Szives szóval „VÉGRENDELET” „Jó ideje foglalkozom már azzal a gondolattal, hogy végakaratilag megrendezem a saját temetésem. Az utóbbi években ugyanis elég sok végső tisztességadáson vettem részt, és elrémisztett a bensőségesség hiánya. Az állami temetés monoton szürkesége, az ismétlések sokasága, az elhunyt egyéniségének eltűnése. Mindenki egyformán a legjobb apa vagy anya, szerető, példás életű hitves stb., stb. egész az égig dicsérve. Darab-darab. Az egyházi temetés se volt megkapó, a hangosítóból dübörgött a szó és az ének. Szóval csupa kiábrándultság az érzelmi megrendülés helyett, pedig az élet halálba fordulása megrázkódtatás, vagyis a sírból soha vissza nem térő több figyelmet érdemel. Régen meg is kapta: egy egész éjszakát virrasztónak a ravatala mellett a hozzátartozók, szomszédok, barátok. Persze ez abban az időben volt, amikor többnyire otthon haltak meg az emberek és a háztól temettek. Legalábbis faluhelyen. Onnan emlékszem még mai is a nagy, muzsikás temetésekre, amikor a háztól a sírhelyig a fúvós zenekar gyászindulója szólt. Majd a temetői szertartás után hegedűre váltottak a zenészek és húzni kezdték az elhunyt kedvenc nótáit. De visszatérve mondandóm lényegére, az elképzelésem a következő. Két részből álljon a temetésem. Az egyik, amikorén búcsúzom, a másik a búcsúztatásom. Ez utóbbi nagyon egyszerű lesz: elmondja valaki Kosztolányi Dezső Halotti beszédét. Ennél se többet, se szebbet emberről, aki már csak volt — mondani nem lehet. A mai videovilágban az én búcsúm is könnyen megoldható, mert én akarok azokhoz szólni utoljára, akiket szerettem, becsültem. Tehát kazettán lesz a kép és hang, s hogy megjelenjék a gyászolók előtt, csak technikai feladat, az meg nem probléma. A kérdés az — ezért is írok Önnek -, hogy akkora megalázás, sérelem ért a szakmámban, amit a temetésen sem hagyhatok szó nélkül, mivel a halálomat okozhatja, vagy sietteti. Mégiscsak meg kell tudni az embereknek, hogy ki és mivel tett sírba. Ez a legkevesebb, amit megtehetek. Mit szól hozzá?” Gratulálok az elképzeléséhez. Csupán egy tanácsom lenne: az átokról se feledkezzen meg. Évezredek tapasztalata ugyanis, hogy roppant idegekre menő megátkozottként élni. Vass Márta
