Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám

1992. március 30., hétfő HAZAI TÜKÖR In memóriám Réthy Dezső Az a szörnyű rendszer, amely emberek tömegét pusztította el, űzte határainkon túlra, tette itt­hon lehetetlenné; amely ember­milliókat fosztott meg'jogaiktól — letűnt. Az üldözötteket napjainkra már rehabilitálták; az elrabolt javak szerény mértékű kárpótlá­sa folyamatban van; a rendszer áldozatai közül sokakat meg­örökítenek szobor, emléktábla, utcanév formájában, de talán nem is gondolunk arra, hogy hány embert kergettek az ön- gyilkosságba! Hányán nem bír­ták elviselni a gazságokat, éle­tük munkájának elvételét, el­pusztítását vagy éppen a tűrhe­tetlen testi-lelki szenvedést. Réthy Dezső a békéscsabai Rudolf, majd Rózsa Ferenc Gimnázium megbecsült an­gol—német szakos tanára volt. Réthy Béla neves gyógyszerész és felesége, Vidovszky Erzsébet házasságából nyolcadikként született Békéscsabán, 1908. február 29-én. Az egyetemet el­végezve visszatért szülővárosá­ba, hogy itt, a gimnáziumban oktassa a két fontos idegen nyel­vet. Munkáját a háború akasztotta meg, neki is be kellett vonulnia. Szerencséjére sosem kellett fegyvert fognia; ez méltatlan is lett volna humánumához. 1945 elején alakulatát nyu­gatra vitték, ahol hamarosan francia hadifogságba esett. Az ottani lágerélet vetekedett a leg­sötétebb gulaggal; maga is sú­lyosan megbetegedett, ezért si­került a táborból kijutnia. Az amerikai zónában levő Pocking város határában kialakított tá­bort kereste fel, ahonnan mi­előbbi hazatértét remélte, hiszen nemcsak az iskola várta, hanem felesége és két kislánya is. 1946januárjára fordult a nap­tár, mire visszatérhetett Békés­csabára. Igazolták, de alig kezd­te el a tanítást, a szovjet hatalom hazai vazallusai fölöslegesnek, sőt károsnak találták az angol és a német nyelvet, s ezek helyett az oroszt erőltették rá a gyere­kekre. Nyelvtanár azonban nem volt hozzá, ezért Réthy tanár úr is beült az iskolapadba orosz nyelvet tanulni, hogy tovább taníthasson. A fogolytáborban szerzett betegsége és szervezete ellenál­A szülőkön múlik a legtöbb Úgy tíz évvel ezelőtt, egy vá­logatott futballmérkőzés után Fischer Sándor tanár úr hosz- szabb elemzést készített, nyelvi szempontból vette bonckés alá a közvetítését. Találkozott-e azó­ta hasonlóval? — kérdeztük Vass István Zoltánt, a Magyar Rádió főmunkatársát a magyar nyelv hetén. — Nem tudok ilyenről. A nyelvi és a mikrofonbizottság szokta elemezgetni a műsoro­kat, a rendszeresen megszólaló riporterek munkáját. Hogy vala­kit is eltanácsoltak-e a mikrofon közeléből? A legritkább eset­ben, akkor X teljes joggal mond­hatná, no de kérem, hozzám ké­pest Y... — A rádió hol áll megítélése szerint a szép magyar beszéd tekintetében? — Szívem szerint azt monda­nám, hogy különb az írott sajtó­nál, de sajnos ez nem igaz. Ne­héz függetleníteni a gazdasági okoktól, mert a szakmában ná­lunk közismerten alacsonyab­bak a fizetések, mint a nyomta­tott sajtóban. Ezért nagyobb a fluktuáció, amiből pedig az kö­vetkezik, hogy kénytelenek mikrofon elé engedni olyanokat is, akiket legalább egy-két évig nem lenne szabad, ehelyett be­szédtechnikai órákra kellene járniuk. De sajnos, a kompro- misszurpot már a bejáratnál megkötjük... — Pedig a hallgatók sokat várnak a rádiósoktól! — Joggal. A dolog mégis úgy fest, hogy az elektronikus mé­diák kiszélesedésével sikerült országosan is rontani nyelvün­ket. A tv-ben kivált sokan van­nak, akik a pesti aszfaltnyelvet beszélik; felkapott szóvégi hangsúlyokkal, affektáltsággal, a rosszul megválogatott kifeje­zésekkel. Azt hisszük, hogy a sajtó a kultúra hordozója, eköz­ben a nyelvi hibákat úgy terjesz­ti, mint a fertőző betegségeket. Lassan azt mondom, inkább nekünk kellene a vidéken élők­től tanulni, mintsem nekik tő­lünk. — Mi lenne a teendő? — Ha valaki szépen beszél, az döntően a szüleinek köszön­hető. Ez az elsődlegesen megha­tározó, s ezt a saját példámból is tudom, remélem nem tartanak emiatt beképzeltnek. Nem hi­szek abban, hogy amennyiben nincs meg az alap, majd az egye­temi jegyzetek segítenek. Rész­korrekciók persze lehetnek, s egy-egy példa örökre megmarad az emberben. Annak idején az lóképességének nagymérvű romlása levette a lábáról. Meg­operálták, de hetekig feküdt élet-halál között, míg végül újra folytathatta munkáját. Időközben beléptünk a gyá­szos ötvenes évekbe. Sorra szü­lettek a koholt vádak, s az üldöz­tetésekben a Viharsarok az élen járt. 1950. március 27-én az ál­lamvédelmi hatóság emberei „kihallgatásra” a lakásáról vit­ték el Réthy Dezsőt. Kémkedés­sel vádolták! Erre természete­sen semmiféle bizonyítékuk sem volt, csupán a vádlott agy- ba-főbe verésével próbáltak be­ismerő vallomást kicsikarni. Aztán két napra elengedték az­zal, hogy „gondolkozzék”, majd 30-án ismét jelentkezzen. Testileg-lelkileg összetörve már nem tudta volna elviselni a rá váró újabb kínzásokat, s 30- ára virradólag önkezével vetett véget életének. Ez 42 éve történt... 42 éves volt... Gondoljunk rá tisztelettel, s őrizze meg az emlékét az iskola, a szülővárosa — a haza! Láng Miklós „...sikerült rontani nyelvün­ket...” újságíró-iskolának megvolt az a haszna, hogy Benczédy profesz- szor úr az előadásokra hozott egy paksamétára való rossz pél­dát. Imádott mazsolázni a hibák között, amelyeket aztán nekünk tisztába kellett tenni, nyelvileg helyessé formálni. (fábián) Olvasóink írják Jól jövedelmező otthoni ,,munka” Napjainkban — a munkanélküliség növekedésekor — sok ilyen hirdetés jelenik meg:,, Otthon végezhető szellemi munka, amely jól jövedelmez...” Véleményem szerint most alakul a BONGÓ-III (természetesen a Tvl BONGÓ-ja legális). Nem olyan régen a hiszékenyek 500forin­tos Bongója már befulladt. Most jön a harmadik? Ez a ,,munkaalkalom" hirdetésekben így jelenik meg: ,,Otthoni adminisztrációs munkát ajánlunk”. Igen, néhány cím 600 forintért, aztán újabb 500, illetve ki tudja mennyi küldése, valóban nem igényel szaktudást. Ahhoz sem kell szaktudás, hogy hagyjam magam becsapni, elég a naivság. Ez munka? Ez szerencsejáték! De vajon legális-e? Amíg van hiszékeny ember, összejöhet az , .ilyen hirdetőknek" néhány hét alatt 4-5000 forint. így bízzunk egymásban ?! Aki már valóban dolgozott, tudja, mi az a munka. Ez biztos, hogy nem az. Ez az olyan emberek kihasználása, akik szeretnének a szó valódi értelmében dolgozni. Ezt nevezik a hirdetők ,,,Információ-Közvetítő bedolgozásnak”, amely most van kialakulóban. Bízom benne, ez nem fogja behálózni országunkat. Remélem, egy ilyen hirdetés nem csak azok figyelmét kelti fel, akik igazából keresik a munkalehetőséget: s talán a megél­hetés reményében. Javaslom egy-egy ,,ilyen munkát” hirdetőnek, vegyen értelmező kéziszótárt (egy utánvételes levél árából) és nézze meg benne a munka, az adminisztráció, az információ, az információközvetítés stb. szavakat. De а ВТК paragrafusait is tanulmányozhatná. Jó lehetőség: 600forintért kapok egy névsort—ez az információ —, aztán a névsor egyikének küldjék 500forintot. S ha a szerencse rám nevet — itt kell a ,,kitartás és szorgalom” —, én is kapok valamit. Kérdés, hogy mit? Budur Sándor, Csorvás Sarokba szorítva vallók? Meghatódva olvastam a Békés Megyei Hírlap március 9-ei szá­mában Sarokba szorítva „vallók" című írását, amelyben lelkifurda­lás és panasz viaskodik egyszerre. Az ön vallomásai igazán őszinték lehetnek, hiszen ezt bizonyítja többek között jövedelmének, a 10 402 forintnak a nyilvánosság elé tárása is. Am azzal tisztában kel! lennie, hogy nyugdíjának összege a létminimum feletti megélhetéshez már megfelel, ezen felül ön is számíthat áprilistól nyugdíjának emelésére. Ezért a pesszimista magatartása nem fogadható el... Férjét sajnos elvesztette, kinek hiánya pótolhatatlan, ezért együtt érzek önnel. De életkörülményeit tovább mérlegelve; hazánkban csaknem 3 millióan élnek fele annyi pénzből, mint ön, asszonyom. Csaknem 3 millió sarokba szorított lélek sóhajtozását lehetne nap mint nap hallgatni... De e sóhajtozó lelkek között bizonyára sokan vannak, akik ,,beszorítanak” egy-egy újságot, könyvet, s olykor színházlátogatást is. Ezekhez a sóhajtozó lelkekhez tartozom én is, mint rokkantnyug­díjas az 5950forint összegű nyugdíjammal. Oláh Ferenc Ráth-Végh István r • • к Г~И ТТПТ11 TX r/ЛЖ T [AZ ERENYOV щр.. 19. Az öv történétét Tullia meséli el barátnőjének, ekképpen: „Ámbár— szólt hozzám egy napon Callias — meg vagyok győződve, hogy nincs nálad er­kölcsösebb és tisztább feleség, mégis féltem az erényedet, s azt hiszem, segítségére kell len­nünk. — Mit tettem, szívem, minő hibát követtem el, hogy ilyen gyanút fogtál? De hát teljesen alávetem magamat a határoza­todnak. — Egy szüzességi övét aka­rok rád illeszteni. Ha erényes nő vagy, nem ellenezheted, ha pe­dig nem lennél az, úgy be kell látnod, hogy okom van rá. — Mindent megteszek, amit csak akarsz; bármilyen legyen az az öv, boldogan fogom visel­ni. Csak érted élek, csak a tied vagyok, szabad akaratomból, távol a világtól, melyet lenézek és megvetek. Lampridióval nem állok többé szóba, még csak rá sem fogok nézni. — Ezt ne tedd, sőt éppen azt akarom, hogy úgy érintkezzél vele, mint jó baráttal, s ne legyen okunk panaszra sem neki, sem nekem; neki amiatt, hogy netán ridegen bánnál vele, nekem vi­szont, mert túlságosan kedves találnál lenni hozzá. Az öv meg­engedi, hogy teljesen szabadon közlekedjél vele, én pedig teljes biztonságban lehetek. Egy selyemszalaggal meg­mérte a derekam kerületét, má­sikkal az ágyékom távolságát. Eztán így szólt: — Gondom lesz rá, hogy ki­mutassam, mennyire becsüllek. A láncocskák aranyból lesznek, selyembársonnyal bélelve; a többi rész is mind aranyból lesz, s a nyílás drágakövekkel lesz körülrakva. A leghíresebb aranyművest bízom meg vele; remekművet kell alkotnia. így tisztességedre lesz, ami talán megalázásnak látszik. Megkérdeztem, mennyi idő alatt készül el az öv? — Két hét alatt — válaszolta, s megkért, hogy addig ne igen találkozzam Lampridióval; azu­tán annyit lehetek vele együtt, amennyit csak akarok. A két hét alatt Lampridio — kinek a dolgot elmondottam — nem közelített hozzám. Féltünk, hogy Callias észrevesz valamit, mert még a lakájait is megbízta, hogy ügyeljenek ránk. Másnap, hogy Lampridio hozzánk költözött (ti. annyira összebarátkozott a két férfi, hogy Callias — kellő óvintézke­désekkel — házába is fogadta a barátot), Callias közölte, hogy birtokunkra kell utaznia, Anco­na közelébe. Tudod, hogy bájos és pompás kastélyunk van ott. Ebéd közben erről beszélgetve, Lampridio azt mondta, hogy szí­vesen elkísérné Calliast, mert nagyon jólesnék egy kis falusi levegő. »Semmi sem lehet kelle­mesebb — felelte ez —, mint veled együtt élvezni azt.« Hét napot töltöttek együtt, s ezalatt Callias még jobban megszerette Lampridiót, olyannyira, hogy bizalmasává tette, és legtitko­sabb gondolatait is közölte vele. Dicsérte neki az én szellemessé­gemet, finom modoromat, s ki­emelte, hogy amivel vala­mennyi nő fölött kitűnők, az az én közismert és megtámadhatat- lan erényem. — Igen — felelte Lampridio —, de hát tegyük fel, bár nem valószínű, hogy le akarna térni az erény útjáról: nem volna mégis célszerű megóvni a kísér­téstől? Kétségtelen, hogy meg lehet bízni egy feleségben, még inkább a cselédség őrködésé­ben, de egy jó lakat a legbizto­sabb. — Teljesen osztom a nézete­det — mondá Callias —, és Ste­fano, az aranyműves, máris ké­szíti a rácsot, mely az én Túl liám erődjét védelmezni fogja. — Bölcsen cselekedtél — válaszolt Lampridio. — Az iga­zat megvallva, én örökre hű ba­rátod akarok maradni, de ha sza­badon érintkezem a feleséged­del, esetleg gyanú ébred benned, ami téged kínozna, s rám nézve gyűlöletes lenne. Míg ha nálad van a lakat kulcsa, nem kell tar­tanod semmitől, és nem lesz okod a gyanúra. Most pedig en­gedd meg, hogy visszamenjek a városba, igen fontos és igen sür­gős ügyeket kell az ügyvédem­mel elintéznem. Callias beleegyezett, és meg­bízta barátját, hogy sürgesse meg a kitűnő aranyművesnél az övét. — Hogy lásd — szólt hozzá —, mennyire második énemül tekintlek, rád bízom legnagyobb titkomat. Lampridio tehát visszaérke­zett. Mikor belépett szobámba, éppen társaság volt nálam. Min­denkit udvariasan üdvözölt, átadta nekem Callias levelét, és fülembe súgta, hogy az öv 3—4 nap múlva készen lesz. Később: — Minden rendben van, asz- szonyom — mondta —, pár nap múlva az öv már itt lesz. Ez a drágakövekkel ékesített arany­kapu kápráztatóan fog ragyogni a kegyed kertecskéje előtt, úgy­hogy még szemérme is büszke lesz rá, hogy ilyen védelmezője van. Leírta az övét és hozzátette: — Azonban a kulcs maga nem volt elzárva, s mialatt az aranyművessel tréfálkoztam és figyelmét elvontam, íme, ezt a viasznyomatot vettem le a kulcsról. És immár mi sem áll útjában a boldog napjaink­nak....” Meg kell adni, hogy ügyesen szerkesztett kis erkölcsi torz­kép. A férj rabulista ékesszólás­sal indokolja meg a felövezést; a feleség gyanúoszlató készség­gel vállalja, mert sejti, hogy a szeretője segíteni fog az ügyön; a pótkulcs megszerzése pedig olyan gondosan van előkészítve és fordulatosán megoldva, hogy a későbbi novellisták hasonló megoldásai messze mögötte maradnak. S most átugorva az esemé­nyekben dús XVIII. századba, mindjárt az elején nagy névvel találkozunk. Voltaire, a költőkirály, tudó­sok fejedelme és fejedelmek tu­dósa méltónak ítélte a szüzessé­gi övét, hogy megénekelje. 1722-ben jelent meg híres verse erről a kényes témáról. Illő tisz­telettel nyúlok a nevezetes köl­teményhez; rímtelen és gyarló fordításomat csupán az menti, hogy a nagy költő verse rímes ugyan és tökéletesre csiszolt francia nyelven íródott, de tar­talmi gyarlóságának nem árt a leggyengébb fordítás sem. (Folytatjuk) Félelem a jobb- és baloldaltól Az ,,anarchizmus” fogalma nem újkeletű dolog. Mindenfajta államhatalom tagadása s az egyén felszabadulásának és az egyén abszolút szabadságának hirdetése mindamellett, hogy zűrzavar uralkodik az élet minden területén. így a gazdasági életben, a jog területén, az oktatásban, a közbiz­tonságban, tehát megszűnnek a társadalmi együttélés szabályai is. A zűrzavar gyümölcsét természetesen vannak, akik learatják és nagyszerűen kamatoztatják. Ilyen lobbyk, olyan lobbyk, erkölcste­len haszonszerzők, gengszterek, embercsempészek, fegyvercsem­pészek, csalók, valutaüzérek stb. Ugyanakkor eljön az ideje annak, amikor ezek az önző és hata­lomra törő emberek érdekterületeik növelése érdekében összecsap­nak, s a harcból az erősebbik és gazdagabbik kerül ki győztesen, s ekkor már kezdetét veszi valami. Ezzel egyidőben megjelennek a nincstelen és munkanélküli töme­gek, akik hangzatos jelszavakkal és hazug ígéretekkel manipulálha­tók. A parlamentben már többször elhangzott a ,,baloldali veszély” fogalma, a jobboldali veszélyt viszont tagadják. Van viszont egy harmadik veszély is, nevezetesen a ,,Babiloni fogság”, amikor is egy országban nemzeti egység helyett nemzeti kétség és nemzeti békétlenség uralkodik, s így még nagyobb idegen erők kebelezik be nevető harmadikként. .... ,, . ,, .. ifj. Salamon György Tisztelt Építkező! Mától már nem csak a rádióban hallható, de a valóságban kapható is az LB-r—KNAUF termékcsalád Békéscsabán. POLITERMI — LB—KNAUF nemesvakolatok — LB—KNAUF alap- és hőszigetelő vakolatok — LB—KNAUF csemperagasztó Mindez két helyen, a Lasseisberger Knauf Békés megyei kizárólagos forgalmazóinál rendelhető. Várjuk Önt is március 30-átóI. Mácsai Sándor ügyvezető Építőipari Előregyártó, Kivitelező és Szolgáltató Kft., Békéscsaba. Bemutatóterem: Csaba u. 13. Telefon: (66) 26-984. Telephely: Gyár u. 8. Telefon/telefax: (66) 22-021. Borbély Gáborné tüzelő- és építőanyag-kereskedő Békéscsaba, Berényi út 140. Új Tüzéptelep. Telefon/telefax: (66) 24-454.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents