Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-25 / 72. szám
LEVELEKBŐL 1992. március 25., szerda <D Zsíros úr adja a kenyeret? Amit az önök lapjában olvastam, az mélységesen felháborított. Konkrétan: Zsíros Géza nyilatkozata a sportrovatban. Amit eddig nem tudtam: Zsíros Géza adja a kenyeret. Kinek és mióta? Érdekes, én ma is a boltban vettem. A szomszéd is. De még jó, hogy tudjuk. Ezentúl Zsíros Géza lakására járok kenyérért. Ha már ő adja. Egyes szám első személyben... Micsoda merészség, egoizmus, mérhetetlen felsőbbrendű- segi érzés kell ahhoz, hogy valaki ilyet ki merjen jelenteni. Ha tíz-tizenöt éve állna a vállalat élén, és bizonyított volna, ez még akkor is túlzás lenne. De ígyA népnek meg a cirkusz a labdarúgópályán...? Mert a sok baromnak az is elég? Elvégre a kenyér már megvan... Azt 6 adja. 1992. március 6-ára kellemes programot ígért a békéscsabai ifjúsági ház plakátja. Este 9 órakor a Los Andinos együttes fellép a városban. Kedveljük ezt a zenekart, 1990 nyarán a Békés Megyei Könyvtárban szerepeltek, ekkor annyira megtetszett a zenéjük és a régebbi emlékeket felidzéve határoztuk el, hogy elmegyünk a koncertre. Én próbáltam információkat gyűjteni (jegyelővétel, helyszín), ezért március 3-án elmentem az ifjúsági házba. Megvallom meglepetés ért, a földszinten és az emeleten egyaránt felfordulás. Festettek. „Ugyan, lesz-e itt 6-án előadás?” — villant át az agyamon. Kiderítettem, az Ifi Kaszinóban rendezik a koncertet, jegyeket a kezdés előtt lehet váltani. Elmentünk a koncertre, fél 9- kor már a nézőtéren ültünk, ekkor ugyanis még találtunk két fotelt. Akik viszont kb. 10 perccel később jöttek, már csak állóhelyet szerezhettek, ami nagyon kényelmetlen volt a rengeteg Végtelenüt elkeserítő és szomorú, hogy ebben az országban ilyen emberekre bíznak milliárdos vállalatokat. Neki persze nincs gondja. Önmagában a képviselői fizetése többszöröse egy átlag család havi bevételének, meg még vállalat, vállalkozás. De mindez nem jogosítja fel arra, hogy a hétköznapi emberre — aki a kenyérnek valót elveti, aki learatja, aki megőrli, megsüti és eladja— ilyen megalázó, lekicsinylő megjegyzést tegyen. Én magam az előző választásokra, sok-sok társammal együtt, nem mentem el. Ma már tudom, rosszul tettem. Mert az ország rossz kezekbe kerül. Egyre többen rettegünk, hogy pici gyermekeink mire nőnek majd fel... Remélem sok-sok társam ott lesz a következő választásokon, ami után a Zsíros embernek. Amíg vártunk a kezdésre, széjjel néztünk és fájó szívvel vettük tudomásul, 20-30 éven felüliek alig-alig vannak, a közönség nagy része tizenéves. A teremben egy ivópult állt, melynél szintén fiatalok öblögették a torkukat. A hangulat emelkedett, a zaj hatalmas. Végre fél 10 előtt néhány perccel megérkeztek a színparda Los Andinosék, és már el is kezdték első, a karneválról szóló számukat. A nagy zaj azonban nem csitult, a dal véget ért. Az együttes vezetője szeretettel köszöntött bennünket és kért mindenkit: kicsit csendesebben beszélgessen, majd folytatódott a zene, vagy inkább a zajjal vegyített muzsika. Minden műsorszám után mesélt valamit a frontember és sajnos állandóan csendet kellett kérnie. A negyedik, vagy ötödik dal végeztével a hangulat majdnem a tetőfokára hágott és ezt az illetékesek nem csak a Los Andinos zenéjének, hanem az elfogyasztott alkohol mennyiségének is köszönhették. A zenészek hiába akarták a Gézához hasonló embereknek még a nevét sem fogjuk hallani. Tisztelt Zsíros Úr! Ezennel az ön által adott kenyérről lemondok. Nyilatkozata után ugyan feljogosítva éreztem magam, hogy márványpalotájába járjak kenyérért, de félek, megkeseredne a számban. Továbbra is MEGVESZEM(Ü!) a boltban, azon a pénzen, amiért MEGDOLGOZTAM!!!!). Nekem ne adjon kenyeret ! Se ön, se azok, akik a mai tragikus helyzetet megteremtették. Dolgozni szeretnék. Becsületesen. Megélni tisztességesen. Boldogság és nyugalom... Léte- zik-e még? Zsíros Úr! A hitünket adja vissza. A kenyeret mindig is a dolgozó ember adta a hatalomnak. És ez ma is így van, még akkor is, ha ön ezt egész másképpen képzeli... S.T.-né tudásuk legjavát nyújtani, amikor a publikum egy részét nem is érdekelte a műsoruk. Aki szerette volna élvezni a muzsikát igencsak fülelnie kellett, hogy halljon valamit. A műsor felénél — legnagyobb csodálkozásunkra — gu- nyoros hangnemre váltottak. Megvallom, nekem (és lehet, hogy nem csak nekem) tetszettek ezek a számok, hiszen mindegyik valamilyen formában a részeg emberekről szólt, tehát célzásnak is beillett. Összegezve tehát a mostani műsort: a rendezők véleményem szerint rosszul „hozták össze” az egészet. Nem a festési munkák kellős közepébe kellett volna ezt a koncertet szervezni, inkább előtte vagy utána. Ettől függetlenül olyan sikerük volt, kétszer is visszatapsoltuk őket. Remélem, jövőre újra vendégeink lesznek a székesfehérvári fiúk és igazi műértő, értékelő közönségre találnak. Börcsökné Takács Marianna, Békéscsaba Jót is az orosházi Új Élet Termelőszövetkezetről! Az 1992. március 11-ei számban olvastam a Sokadszor az Orosházi Új Élet Tsz-ről című cikket. Megértem a téesztag felháborodását, elkeseredését, de én tudok jó példát is egy vezetőről. Mint kistermelő állok a téesszel kapcsolatban. Elkeseredésemben a téesz vezetőjéhez fordultam, mivel ahogy mondani szokták, a padlóra kerültem. Aki libát töm, tudja, milyen gyorsan odajuthat az ember, általában önhibáján kívül. A téeszelnök a „segélykiáltásomra” nem válaszolt, betegség miatt. Azonban Dányi László elnökhelyettes minden tőle telhetőt elkövetett, hogy önbizalmamat visszaadja. Segített, hogy a kétségbeejtő helyzetemből kijussak. Megemlítem, hogy Dányi úrral sajnos csak most találkoztam először, hiszen nem ismertük egymást. Tudvalévő, hogy a téeszvezetők ebben a zavaros időben milyen elfoglalt emberek, mégis ő szánt rám időt, hogy közösen keressük a megoldást a helyzetem javítására. Emberségből előttem kitűnőre vizsgázott! A lehetőségeihez képest mindent megtett az érdekemben, s ez nekem a létet jelentette. Végre egy vezető, aki az egyszerű embereken nem hogy taposott volna még, hanem kiemelte a kátyúból őket. Köszönöm Dányi úr! Szalai László, kistermelő Piszkos pénzt mosogatók dala X. Y. miniszter úr azt üzeni, A piszkos pénzt nem ismeri, Szerinte a pénz mind tiszta, A reformot izmosítja. Honnan lettek a milliók Üzletekre meg gyárakra? Ti piachoz mit sem értők nem tudjátok? Isten adta! Sz. B. A Los Andinos Békéscsabán Nyílt levél a skinheadekhez Kedves fiúk! Nagy megdöbbenéssel olvastam rólatok, 5 indulataitokon nem csodálkozom, ám vigyázzatok, mert tévútra tévedhettek akkor, ha valakit csak a bőre színe szerint ítéltek meg! Én világjárt öreg róka vagyok és utazásaim során engem is ért már kellemetlenség, amikor a volt NDK-ban kint dolgozó hazai vendégmunkásaink disznóságai miatt fejemhez vágták, hogy én is magyar vagyok. Kétségtelenül vannak a cigányság soraiban olyanok, akik rémtetteket hajtanak végre a polgári lakosság ellen, a szervezett bűnözésnek, lány- és kábítószer-kereskedelemnek gerincét képezik, marhatolvajok, lótolvajok, s százmilliós szélhámos csalásokat elkövető analfabéták is. Olyanokról is tudok, akik anyagilag kimagasló helyen állnak, s vezető beosztású emberek és külföldi bűnszövetkezetekkel állnak kapcsolatban. Ezek már hatalomra törnek. Mégis nagy szeretettel gondolok azokra a cigány srácokra, akikkel Százhalombattán együtt dolgoztam, s akikkel esténként a munkásszállón együtt söröztünk, s ők gitároztak nekünk. Mégcsak nem is ittak sokat, mert családjuknak vittek minden fillért. Szeretettel gondolok azokra a mezőberényi kollégáimra is, akikkel évekig jó barátságban együtt dolgoztunk, s ugyanúgy azokra a felvidéki kis falvakban élő ciányokra, akikkel nyaralásom alkalmával ismerkedtem meg, s akik olyanok voltak, mint a falat kenyér. Azt is tudom, hogy a menekültáradattal írástudatlan hordák és bűnözők is beözönlöttek hazánkba, s most is áramlanak hozzánk a zöld határon. Ki a felelős ezért? Ki a felelős azért, hogy negatív személyiségek szerencsejátékkaszinókból százmilliókat keresnek, s hogy közönséges bűnözők nyomorba taszított lányainkat legális kuplerájaikba terelik? Az a kormányzat és az az állam, amely minden fölött szemet húny, és mindent szabadjára enged. Mindemellett senkit ne bántsatok a bőre színéért! Ártatlan ne szenvedjen mások bűnei miatt és ne hagyjátok, hogy zöldfülűek majmoljanak benneteket! Ha nemeset akartok cselekedni, akkor szemezzetek önvédelmi csoportokat a polgári lakosság védelmében, „ha a tömény nem véd meg bennünket, védjük meg magunkat” alapon. Ifj. Salamon György, Békéscsaba Köszönet Gyergyószentmiklósról Az információ szabad áramlásáért Békéscsabán szervezett nemzetközi könyvtáros-tanácskozás a Hargita és Kovászna megyékből résztvevő magyar könyvtárosok nevében hálás kö- szönetemet tolmácsolom a Békés Megyei Könyvtár lelkes dolgozóinak, mivel mindent elkövettek azért, hogy '92. március 9—15-e között minél többet tanulhassunk, láthassunk és a lehető legjobban érezzük magunkat, hogy majd hazatérve, a jelenkori nehézségekkel küszködve, de tele lendülettel, tenniakarással, fokozatosan kitartással gyakorlatba ültessük mindennapi munkákkal a Békés megyében és Szegeden látottakat. Felejthetetlenné tették számunkra ezeket a napokat, megismertették velünk az anyaország könyvtárügyének helyzetét. Szívvel, lélekkel várjuk, hogy viszontláthassuk egymást a székelyföldön — Gyergyó- szentmiklóson. Csergő Kálmán, a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár vezető könyvtárosa Az illuzionista A Kolping család segít A Békéscsabai Belvárosi Kolping Szervezet az idén magára vállalta a Degré utcai gyermekotthon lakóinak születés- és névnapi köszöntését. Játékokkal, süteményekkel hozzájárulván szeretnénk örömet szerezni a gyermekeknek. Hiszen nekik az életben csak ilyen kis örömök jutnak osztályrészül, és ezt szeretnénk többször megismételni. Vannak, akik megkérdőjelezték e szervezet fontosságát. Itt szó sincs kényszerítő erőről. Mindenki önként lép be, azzal a keresztényi gondolattal, hogy embertársai segítségére legyen. Ezt mi örömmel vállaljuk és részt kívánunk venni országunk szociális gondjainak enyhítésében. Sajnos a legjobb indulattal sem jutel mindenhova az állam keze. A Kolping szervezet éppen ezeken a területeken szeretne segítőkezet nyújtani e hiányok orvoslására. Igaz, a vezetők és tagok katolikusok, mert Adolph Kolping katolikus pap hozta létre ezt a mozgalmat, azonban ez nem zárja ki, hogy más felekezetű fiatalokat ne karolnánk fel. Példa erre a sárospataki református kollégium vagy akár a Piarista rendház tanulói, ahol különböző vallású fiatalok készülnek fel az életre. „Vajon az igazán rászorulókhoz eljut-e Kolping eszméje?” Erre a válaszunk: Kolping eszméjét igenis meg kell őrizzük, még ha а „XIX. század közepén alakult” is. Hiszen ma is időszerű, és nem az számít, hogy 1991- et vagy 1992-őt írunk, hanem a szegénység, a rászorultság, a fásultság, a szeretet hiánya, az erkölcsös nevelésért, ezek szabják meg a tennivalókat! Tehát ezen eszmék által, tettekkel akarunk bizonyítani A Kolping család Emlékezés apák napjára Eddig egyszer volt Csárda- szálláson apák napja. A naptárak 1962. március 20-át mutatták, amikor Csárdaszálláson a nőtanács megrendezte az apák napját. Mindezt megelőzte egy- egy vitafórumon, hogy van nemzetközi nőnap és anyák napja, de az apák megünneplésére sohasem kerül sor. Az akkori nőtanács elnöke, Csipke Sándomé ezt a problémát magáévá tette és lelkiismeretes szervező munkájával meg tudta valósítani, hogy a nőtanács szervezésében apák napja lett megszervezve. Ez a rendezvény aztán annyiban kissé zártkörű volt, hogy arra csak apák és nagyapák voltak hivatalosak. Természetesen feleségeikkel együtt, már akinek még volt felesége. A vacsorával egybekötött rendezvény belépőjegyes volt, hiszen a nőtanács nem rendelkezett annyira anyagiakkal, hogy díjmentesen meg tudta volna rendezni. Annak érdekében, hogy ezt a rendezvényt minél olcsóbbá tegyék, Cinó Ferenc zenész is hozzájárult azzal, hogy kéttagú zenekarával a zeneszámokat ingyen, térítés nélkül szolgáltatta. Az mondhatom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. Ennek érdekében a mamák és a nagymamák is tudásuk legjavát adták. Az ünnepelt apák és a nagyapák is igyekeztek kitenni magukért. Ez a rendezvény a hajnali órákig tartott. Amit most írásomban megemlítettem, annak harminc éve. Azóta sok idő eltelt. Az akkor ünnepeltek közül sokan eltávoztak közülünk. Én is egyre közeledek a naplemente felé. Sajnos az évfordulóról csak a magam csendességében tudok megemlékezni, mert az én hűséges feleségem is eltávozott mellőlem. Makai Zsigmond, Csárdaszállás
