Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-25 / 72. szám
MINDENT BELE 1992. március 25., szerda Vécépapírral téliesítették a zenekari Barkast Búcsú a „Ricsétőr fél év után A békéscsabai születésű Pe- thő László és testvére, Gábor a ’70-es évek végén lakótelepi lakásuk pincéjében megalakították a Bunkó Bandet. Mondhatják erre, hogy az hétköznapi történet, ha két, zenéért rajongó tizenéves hobbiból zenélni kezd és együttesének minél „vadabb” nevet talál ki. A sztori nem is ettől érdekes, hanem a testvérek későbbi pályája miatt. László ugyanis a Moho Sapiensben és a Beatricében dobolt, Gábor pedig a Moho Sapiens után négy évig az Eddában basszusgitározott. Kettejük jelenlegi „viszonya” a zenéhez viszont már gyökeresen eltér. Amíg Gábor jelenleg Kanadában zenél, addig László letette a dobverőket. Döntésének okairól, zenekari csalódásairól beszélgettünk, miközben beavatott néhány kulisszatitokba is. —- Kezdjük talán azzal, hogy miként kerültél a Moho Sapiensbe. — Egerben jártam gimnáziumba, ahol az iskolazenekarban játszottam. Mivel a szakmai előrelépésre itt nem láttam lehetőséget, felutaztam Pestre és feladtam egy hirdetést az alábbi szöveggel: „Többéves gyakorlattal rendelkező 22 éves dobos zenekart keres”. A Moho Sapiens „jogelődje”, az Interview keresett meg és választott ki több jelentkező közül. A Moho Sapiens nevet 1987-ben vettük fel, amikor a Csillag születik versenyre pályáztunk. Egyébként ezt a zenekar meg is nyerte. — Ezzel az együttes lassan elindult a felfelé vezető úton. te mégis otthagytad. — A zenekaron belül olyan helyzet alakult ki, hogy az együttes vezetője, Vinnai Péter nem a zenekar tagjának, hanem csupán alkalmazottjának tekintett. Ebből én nem kértem, és mivel adódott a lehetőség a Beatricénél, váltottam. —A „baboskendőt” azonban csak fél évig viselted, majd a zenekarból való kiválás után fel is hagytál a dobolással. — Fogalmazzunk inkább úgy, hogy Magyarországon nem doboltam, ugyanis Kanadában tartózkodásom alatt néhány hónapot még játszottam. —A Kiesében csalódtál? — Amikor bekerültem Nagy Feróék közé, azt hittem, hogy teljesült egy nagy álmom. Aztán hamar beláttam, hogy én a zenekarban csak egy céltábla vagyok, ahová mindenki lőhet. Nekem azonban nincs beleszólásom semmibe. A koncertek utáni pénzelosztásoknál kategóriákkal kevesebbet kaptam a többiekhez képest, a fellépéseken maceráltak és saját tévesztéseiket is sokszor rám fogták, mivel én voltam az új fiú. —A közös gyakorlásokon ezt nem vetettedfel? — Közös gyakorlásokról nemigen beszélhetünk, hiszen Feró állandóan rohant a rádióhoz vagy egyéb dolgait intézte. Az együttes létszáma ottlétem rövid ideje alatt is többször változott, volt úgy, hogy basszusgitáros nélkül, hárman koncerteztünk. Még az is előfordult egy időszakban, hogy Feróval ketten alkottuk a Ricsét. Egyébként ez a banda zenei színvonalban már messze a régi mögött kullogott. Mivel a hangosításon is spóroltak, sokszor „Szokol-rá- dió” minőségben szólt a muzsika. —A hallottakból következtetve biztos egzisztenciát nemigen teremthettél a keresetedből. — Én úgy látom, hogy még a legismertebb zenekaroknál is csak a frontemberek élnek jól. A többieket sok esetben csak a csicskásuknak nézik. A zenészbarátságok is legtöbbször egyéni érdekekből köttetnek. A Ricsének, mint együttesnek a gazdagságáról csak egy példa: fűtetlen Bar- kasban utaztunk le Nyíregyházára koncertezni. Útközben meg kellett álni, hogy a hüvelykujjnyi réseket az autón vécépapírral betömködjük. Nem hiszem, hogy túl igényesnek tartanak, ha azt mondom, hogy nem ez volt az álmom. — Egyszer aztán betelt a pohár és felálltál? — A felállást megkönnyítette, hogy az egyik koncert után a technikusunk! !) közölte, hogy már nem igazán számít rám az együttes. Felmentem Feróhoz, aki a szemembe se nézett, úgy adta tudtomra, hogy valóban merénylet készül ellenem és már meg is találták az új dobost. Ekkor kérdeztem meg önmagámtól, mit keresek ebben a világban, és bár adódtak volna újabb, vonzónak látszó ajánlatok, mindet visszamondtam. — Mivel foglalkozol manapság? — Régi barátommal, Löffler Józseffel külkereskedelmi tevékenységbe fogtunk. Nyemcsok László Ahol az alsónadrág is ehető A Friderikusz-show egyik adásának szereplője az ifjabb Bodrogi nagy sikert aratott „őrült dolgaival”. Meg is látszott mindez a békéscsabai BOBO Shop forgalmán is, mely az ismert színész fiának a tulajdona. Alig lehet beférni a csöppnyi üzletbe, rengeteg az érdeklődő. A nagyforgalmú postán mindenki meg-megáll egy pillanatra, s mosolyogva, fejcsóválva vagy épp hangosan kacagva sétál el a bolt mellett. A Bodrogi-bolondságok széles palettájából csupán néhányat említünk: gumikalapács; szappan, amitől csak koszosabbak leszünk; fokhagymás, borsos rágó; mustárnak álcázott fogkrém; hashajtótea; spriccelő tárgyak: gyűrű, üvegszem, zsebkendő...; eltűnő tinta; műszákiét, „hozzávaló illattal és hanggal”; megehető alsónadrág és gumióvszer... Egyetlen szépséghibája van csupán az. egésznek: az ára... Ámbátor a tréfákért (is) meg kell fizetni... Nem minden kalapács ut szöget az ember fejébe... Akkor legalábbis biztos nem, ha gumikalapáccsal, s a BO-BO Shopban történik Fotó: Kovács Erzsébet Játszva nyerhet! Úgy látszik, képaláírásos játékaink a legnépszerűbbek. Ismét rengeteg levél érkezett, aminek mi természetesen nagyon örültünk. E heti nyerteseink: Balog Andrásné (Békés, Táncsics u. 104.) és Kiss Bálintné (Orosháza, Hajnal u. 13.). Ok a békéscsabai buszpályaudvaron található Kisáru- ház ajándékkosarait nyerték. Az ajándékokat a helyszínen vehetik majd át. Legötletesebb, legszellemesebb képaláírásokból viszont minden kedves olvasónknak átnyújtunk egy csokorra valót: Megszagollak, s megmondom ki vagy!; Van egy kis tüze?; Folytatása következik; Üzenetrögzítés; Könyörgöm, ne! Ne akarjatok az emberekre hasonlítani (ami a nyalást illeti)!; Kutyavilágban a kutyák is pártokat alakítanak; Tessék választani; Tavasz-hatnék; Hallottátok? Az országgyűlés most tárgyalja az abortusz- törvényt; Kutya-nász az avaron; Tüzeléstechnika; Mi vagyunk az ország példája: szabad és nincstelen; „Kutyából nem lesz szalonna” — sóhajt a pádon ülő kisnyugdíjas... Ezen a héten egy fantáziajátékra hívjuk Önöket. Azt írják meg címünkre (5601 Békéscsaba, pf. 111.), mit tennének, ha Önök nyernék meg a lottón a 108 millió 303 ezer 599 forintot? Humoros, szellemes dolgokat várunk! A legjobb ötleteket beküldők között a Sooter’s cég által felajánlott ajándékokat sorsoljuk ki. Beküldési határidő: március 30. A borítékra vagy a levelezőlapra írják rá: „Játszva nyerhet!”. „Mr. Hair” Az utóbbi időben csomóban hullik a hajam, már alig van néhány szál. Doktor úr, mit tegyek? Most már semmit... „Álomkór” A nejem mostanában nagyon gyakran elalszik közösülés közben. Mi lehet az oka? Alighanem On. E heti „Nevetséges” témánkat egy békési olvasónkkal történtek adták. Családjával gyakran jártak Romániába, rendszerint rokonlátogatóba. Egy alkalommal hosszabb időre utaztak. A kislány hegedülni tanult, s hogy ne essen ki a gyakorlásból, magukkal vitték a hangszert. Hazafelé jövet a román hatáORVOS-U* „Limonádé” Azt hallottuk, hogy a limonádé nagyszerű fogamzásgátló szer. Csak azt nem tudjuk, hogy a közösülés előtt vagy után kell meginni. Helyett... ron egy túlbuzgó és „nagy” zeneértő határőr megállapította a hegedűről, hogy nem lehet más, csak és kizárólag Stradivari! Ilyet pedig Romániából kivinni tilos! Hiába győzködték, magyarázták az utasok, hogy nem eredeti Stradivariiól van szó, a „zenetörténész” hajthatatlan maradt. Ráadásul az olvasni tuSÍRUNK es NEVETÜNK Rocklegendák: Vangelis Akinek a zenéje Három görög fiatalember érkezett 1968-ban Párizsba, hogy bebizonyítsa: a dél-európai ország sem szűkölködik tehetséges zenészekben. Triójukat Aphrodite’s Child-nak (Aphrodite gyermekének) nevezték. Legnagyobb sikerüket a Rain and Tears (Eső és könyvek) című slágerükkel aratták, de az Öt órakor kezdetűt is szívesen hallgatták a zenekedvelők. A 666 című kettős albumuk pedig ma is a gyűjtők kedvenc vadászzsákmánya. A hetvenes évek elején feloszlott a zenekar — ketten a három muzsikusból világhírűek lettek. Egyiküket Demis Rous- sosnak, másikukat Papathanas- siou Vangelisnak hívták. Kettejük kapcsolata később sem szakadt meg, bár mindketten egyre inkább szólóalbumaikkal vannak elfoglalva. A feloszlást követően a billentyűs hangszereken játszó Vangelis (producere javaslatára elhagyja keresztnevét) Párizsban, Londonban és Los Angelesben él. Eleinte filmzenéket komponál — érdeklődése egyre határozottabban az elektronikus hangszerek felé fordul. Szintetizátorokon és akusztikus ütőhangszereken egyedül játszva készíti nagylemezeit (akár a francia Jean-Michel Jarre). Ezek a szimfonikus rock stílusú kompozíciók hívták fel rá a Yes együttes figyelmét is. Amikor ’74-ben Rick Wakeman kilépett a csoportból, először Vangelis neve vetődött fel, de végül mégsem került a népszerű angol zenekarba. Első szólóalbuma 1975-ben jelent meg, Haeven and Hell címmel. Azóta jóformán minden esztendőben új lemezzel jelentkezik. 1980-ban Jón Ander- sonnal, a Yes énekesével készíMte20L-uJl „Lakatos” Olvastam valahol, hogy spirállal is el lehet kerülni a terhességet. Én csináltam is egyet, de a nőm ellenkezik. Erőltessem? Ne, mert börtönbe kerül. dásával is lehetett némi gond, ugyanis a következő állt a hegedűn: „Antonius Stradivari, Made in West Germany”. Ugyebár elég ritka a Nyugat-Német- országban (a gyártáskor még volt ilyen) készített Stradivari... Mindenesetre két ember nagyon boldog volt a határátlépés után. A határőr, mert „nagy halat” fogott, s a kislány. Két hónapig, a hegedű visszakapásáig ugyanis nem kellett gyakorolnia... (Továbbra is várjuk leveleiket, telefonjaikat „Nevetséges” rovatunkba. Címünk: 5600 Békéscsaba, pf. 111.). „látható” tett közös LP-t, Short Stories (Novellák) címet adták közös alkotásuknak. (Azóta több lemezt is készítettek együtt.) Máig legnagyobb sikerét egy ’81-ben bemutatott filmzenéje aratta, Oscar-díjat kapott érte. Címe: Charoits of Fire azaz Tüzes szekerek. A nálunk is bemutatott film két, származási okokból hátrányos helyzetű angol atléta küzdelméről és győzelméről szól -— az 1924-es olimpián játszódnak az események. Vangelis volt az első olyan Oscar- díjas, aki valaha is a rockzenéből indult. Évekig hallhattuk vasárnap esténként muzsikáját, A Hét című műsor választotta szignáljának egyik hatásos dallamát. A rendkívül termékeny szerző-muzsikus gondoskodik róla: neve sose merüljön feledésbe, továbbra is rendszeresen komponál filmzenét, s szinte évente ad ki új felvételeket. Ám nem csupán termékeny. Az ő muzsikáját nevezik „látható” zenének. Ennek igazolására elég feltennünk a lemezjátszóra egy korongot, s a zene rögtön megelevenedik szemünk előtt... Szigeti Csaba Egy régebbi kép a Pethő testvérekről, jobbról Gábor, balról pedig László