Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-25 / 72. szám

BÜNBE-(L)ESÉS 1992. március 25., szerda О jpES MEGYEI HIRLAP­гф­A süketnéma hangoskodásra ébredt „Mazsolák” a kifogásokról és feljelentésekről — Az emberi fantázia és lele­ményesség egyszerűen kifogyha­tatlan — fogadott dr. Fekete Jó­zsef őrnagy, a Békéscsabai Rend­őrkapitányság igazgatás-rendé­szetének vezetője. — Számtalan, mosolyra fakasztó kifogással ta­lálkozunk nap mint nap. Néhá­nyat azt hiszem érdemes köz­szemlére is tenni... A férj és az asszony együtt jöttek ki a kocsmából, mindketten ittas állapotban. Rövid séta után a félj verni kezdte a feleségét. Hogy miért? Az indoklásban a következő állt: .Azért vertem az asszonyt, mert elvitte otthonról az összes pénzt, s elitta a barátai­val” ... Idézet egy kifogásból: „Kérem a büntetésem mérséklését, ugyanis soha, semmilyen formá­ban nem vétettem a KRESZ-sza- bályai ellen, kivéve talán néhány gyorshajtást"... Egy másik esetben méltányos- sági alapon bíráltuk el egy orvos kihágását, figyelembe vettük, hogy foglalkozásához nagyon fontos az autó. A belvárosban a megengedett 60 helyett 90-nel száguldott — ezért pedig nem csupán pénzbüntetés jár... Ennek ellenére a kiszabott büntetésnek a mérséklését kérte mondván: , ,Nem ismertem az utat, eltéved­tem...” Azért ment 90-nel... ,JVem tartom igazságosnak a büntetésem, ugyanis nagyfokú szívbetegségben szenvedek. A nevezett napon és időpontban éppen otthonról a békéscsabai rendelőintézetbe siettem, sürgős orvosi ellátásra volt szükségem" — hangzik egy másik levél. Az egésznek az érdekessége csupán az, hogy ha sietnie kellett, akkor miért egy olyan helyen „bukott meg”, ami még véletlenül sem esik útba a lakásától a rendelőin­tézetig. Van olyan is, aki a túlzott meg­bánás taktikáját választja. Egy út a feleségével a zárás után mindenáron be akart jutni a vásárcsarnokba, virágot szerettek volna venni. Miután az épületben nem fogadták őket a „legszívé- lyesebben”, szétdobálták a virá­gokat. A levél így szól: „Tudom, nem becsületes magyar állampolgár­hoz méltóan viselkedtem, mert it­tam. Ráadásul ittas állapotban nagyon befolyásolható va­gyok..." Magyarán: az írás szerint azért nem becsületes, mert ivott. Két jóbarát találkozott a na­pokban egymással, s nagy esz­mecserébe fogtak. A házból, mely előtt megálltak, kijött a tu­lajdonos, s ordítva elküldte őket melegebb éghajlatra... A két koma továbbra is „örült” egymás­nak, s folytatták a tereferét. A háztulajdonos ezt megóvva újra kirohant, s lefújta őket könnygáz- spréy-vel, majd elővette „nun- csakuját” és azzal hadonászott. Már maga a történet is megér egy misét, de a kifogás az talán még jobb: „Én süket-néma rok­kantnyugdíjas vagyok. Azért tet­tem, amit tettein, mert féltem, hogy a két ember a hangoskodá­sával felébreszti és megijeszti a gyermekemet..." Ritka pillanat, hogy egy süketnéma hangos be­szélgetésre reagáljon... Vannak állandó „vendégeink” is, amolyan notórius, jogosítvány nélkül vezetők. Egyiküket pél­dául már ötször kaptuk el, s ötször büntettük meg. Úgy hetente jön feljelentés ellene... Újabban kivi­lágítás és rendszám nélkül közle­kedik. Az egyik „hölgy ügyfelünket” azért büntettük meg, mert ’83- ban lejárt a személyije. S mit gon­dol, mi volt a reakció? , JJem vet­tem észre, hogy lejárt". Kilenc éve érvénytelen az igazolvány... Egy urat szabálytalan parkolás miatt a helyszínen bírságoltak meg a rendőrök. Ám a delikvens úgy gondolta, hogy miután kifi­zette a bírságot, addig marad, ameddig csak akar. Sőt! A felje­lentés szerint a következőképpen reagált: „Legyenek most már bol­dogok, a pénzt meg kenjék a ha­jukra..." Tehát ott maradt az úr, negyed óra múlva visszatértek a rend­őrök, s akkor már feljelentették. S hogy mit hozott fel kifogás­ként? ,,Megálltam egy pillanatra a sportcsarnoknál, ahol éppen piac volt. Nagyon olvadt a hó, csörgött a kocsi tetejéről a szélvédőre. Nem akartam^ mást, csupán azt letakarítani. Am éppen akkor jött a rendőr, s azt sem hagyta, hogy mindezt elmondjam. Mondom, csupán egy pillanatra álltam meg"... Szigeti Csaba Boross Péter a főkapitányságon Rendőrségi törvény - Kormánysegítség a bűnözés ellen - Közszolgálati illetménytábla Boross Péter belügyminiszter a közel­múltban Békés megyében járt. A minisz­ter úr a főkapitányság épületében katoná­san rövid, feszes, ám egyetlen kérdést sem megkerülő sajtótájékoztatón válaszolt lapunk munkatársainak kérdéseire. —Mikorra várható a rendőrségi törvény megalkotása ön szerint? A csúszás, az idő­húzás nem okoz-e bizonytalanságot a rend­őrök körében? — Már a parlamenthez benyújtott tör­vényről van szó — válaszolta Boross Péter. — Remélem, hogy nem ma, nem holnap, és nem is holnapután, de mégiscsak napirendre tűzi még ebben a félévben a Ház. Köztudott, hogy ez nem olyan egyszerű kérdés a ma­gyar törvényhozás jelenlegi menetében. Az a rendőr, aki rendőrségi törvény hiányában bizonytalan — s ezt tíz perccel ezelőtt pa­rancsnoki értekezleten is volt alkalmam elmondani —, az ne legyen rendőr. Most már ne legyen. — Várható-e további kormánysegítség— s ha igen, milyen formában — egy olyan megye számára, mint Békés, ahol a határ- mellettiség a bűnözés jelentős számbeli nö­vekedését eredményezi. — Úgy vagyok informálva, hogy az Or­szágos Rendőr-főkapitányság Békés megye Békés megyében 98 rendőrrel gyarapo­dik az állomány. Többségüknek szeptem­ber elsejétől kezdődik a kiképzése rendőri létszámát 98 fővel engedélyezte növelni. Többségüknek szeptember 1-jétől kezdődik a kiképzése. Bizonyos budapesti rendőri tartalékállomány a megye területén működik második hullámban, hogy felfogja a különböző nem kívánatos idegeneket. Bi­zonyos akciószázadok jöttek létre — és szá­muk folyamatosan gyarapodik — a határőr­ség, a határrendészet keretében. Azt kell tehát mondanom, hogy kap azért segítséget a megye. — A közigazgatás személyi állományá­nak döntő többsége a politikai, társadalmi változások során a parlamenti demokráciá­ban elvárható lojalitással viseltetett, s szak­értelmét bizonyította. Most viszont a helyze­tük rendezésére hivatott közszolgálati tör­vény megalkotása húzódik, halasztódik. Az új illetményrendszernek a törvénytervezet­ben olvasható többlépcsős bevezetése pedig az állam egyik leghasználhatóbb támaszát veti évekre hátrányos helyzetbe. Igazságos­nak tartja ezt? — A parlamentben — ahol egyszer már vissza is kértük a törvényt, hogy a 300 módo­sító javaslatot bedolgozzuk — újabb 200 indítvány született, ha jól emlékszem. Hát kétharmados törvény, és a parlament ülését a televízió közvetíti. Ez a javaslattevő hajla­Egy olyan törvénnyel kapcsolatban, mint a közszolgálati, nagyon sok javaslatot tesznek mot rendkívül erősíti. Ebből adódóan egy ilyen kérdésben nagyon sok javaslatot tesz­nek. Rengeteg egymást keresztező vagy egymást semlegesítő javaslat születik. De hát ilyen ez, húzódik. Ami a törvényterve­zetben szerepel kétlépcsős határidő-javas­latként az illetményrendszer, az illetmény- tábla bevezetésére, annak egyszerű oka van: a költségvetés. Hozzá kell tennem, hogy számtalan olyan szervezet van — az önkor­mányzatokhoz tartozó igazgatási szervezet is —, amely annyi bérjutalmat osztogat ki egy évben, amelyből az új bértarifára sokkal hamarabb rá tud állni. De nem lehet kötele­zővé tenni azt, amire nem biztos, hogy 1992- ben át lehet térni. Illetve az idén biztosan nem, hiszen a parlament bizonyos közigaz­gatási, igazgatási kiadásokat még le is fara­gott. Ha megnézik, hogy némelyik hivatal­ban mennyi bérjutalomosztás és hányszor van, akkor könnyű kiszámítani, hogy ha nem is minden szervezetben, de egy seregnyiben az új bérezésre rá lehet állni. Ugyanis a köz- tisztviselő bérezése azt követően nem olyan, mint egy vállalati dolgozóé: ha jól megy a hűtőgépeladás, akkor a zsebembe nyúlok és prémiumot osztok. A közszolgálatban nem ez a bérezés rendszere. Nem érzem én ezt olyan nagy problémának. K. A. J. — L. E. Aki a rendőrségi törvény hiányában bi­zonytalan, ne legyen rendőr! Most már ne legyen! Fotó: Lehoczky Péter Pályázat újságíróknak A bűnözők célpontjai: az idős magányosok A bűnözés utóbbi két évben tapasztalt igen jelentős növekedésére, összeté­telének kedvezőtlen változására, a polgárok önvédelmi reflexének gyengesé­ge, a társadalmi alapú bűnmegelőzéshez szükséges infrastruktúra hiányossá­gaira való tekintettel a Belügyminisztérium Sajtó- és Tájékoztatási Főosztá­lya a Honvédelmi Minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági Koordiná­ciós Titkársága, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Népjóléti Minisztérium és a „Budapest Közbiztonsági és Módszertani Központ” Alapít- vánv támogatásával újságírók részére egyéni sajtópályázatot ír ki a BŰN- MEGELŐZÉS témakörben. A pályázat célja, hogy felhívja a figyelmet a bűnözéssel szembeni lehetséges védekezési módokra, a bűnözés társadalmi okaira, és segítse, hogy a helyi társadalmakban mielőbb kiépüljenek a hatékony bűnmegelőzéshez elenged­hetetlen társadalmi önszerveződések. A pályázatot az alábbi kategóriákban írják ki a kezdeményezők és a támogatók: 1. országos terjesztésű napi- és hetilapokban, 2. megyei, helyi napi- és időszaki lapokban megjelenő publikációkra, 3. a Magyar Televízióban és helyi televízióban, 4. a Magyar Rádióban és helyi rádióban sugárzott műsorokra. Az első két kategóriában pályázni lehet minden olyan kötetlen műfajú írással, amely 1992. március l.és október 31. között jelenik meg. A pályázaton való részvétel feltétele legalább négy ilyen cikk beküldése. A televíziós és rádiós kategóriákban a jelentkezés feltétele, hogy az említett időszakban sugárzott müsor(ok) (össz)ideje legalább 10 perc legyen. A pálvázat díjai: Valamennyi kategóriában: 1 db I díj 50 ezer Ft 2 db II. díj 30 ezer Ft > ) 3 db III. díj 20 ezer Ft A pályázat kiírói különösen ajánlják az alábbi témákat: — Az önkormányzatok és a polgárőrségek bűnmegelőzési tevékenysége — A betöréses lopások elleni védekezés lakossági lehetőségei — Veszélyhelyzetek felismerése, viselkedési alternatívák megválasztása rablások és más erőszakos bűncselekmények megelőzése érdekében — A hazai narkománia megelőzésének lehetőségei, drogellenes propagan­da — A gyermekek védelmében. Humán segítő szolgálatok, nevelési tanács­adók, családsegítő központok, civil szervezetek lehetőségei a korosztályhoz kapcsolódó bűnmegelőzésben. Szakmai segítségért, témajavaslatért az újságírók az ORFK Bűnmegelőzé­si Osztályához, illetve helyben a megyei rendőr-főkapitányságok, rendőrka­pitányságok bűnmegelőzési alosztályaihoz fordulhatnak. A pályázat beadási határideje 1992. november 20. Kérjük, hogy a publikációkrók, illetve a sugárzott műsorokról szóló doku­mentációt (a megjelent cikkek fénymásolatait, a sugárzott hang-, illetve videofelvételeit) a következő címre juttassák el: Belügyminisztérium Sajtó- és Tájékoztatási Főosztály, Budapest, V. kér., József Attila u. 2-4. Pf: 314.1903. A pályázatokat szakmai zsűri bírálja el a nyilvános eredményhirdetésre 1992. december 15-éig kerül sor. Brutális gyilkosság az istállóban - Álarcosok támadtak a 96 éves nénire Mostanában egyre sűrűbben hallunk idős, magányos emberekkel szemben elkövetett bűn­cselekményekről. A bűnözők ugyanis szeretik a „sima” ügyeket, a kis kockázatot és a nagy nyere­séget. Ha egyáltalán akad valami a horgukra... Amikor a békéscsabai F. La­jost „látogatták meg” hívatlan vendégek, valószínűleg nem távoztak üres kézzel. Pedig egy idegen biztosan nem feltételezte volna, hogy a 81 esztendős F. bácsi „lakásában” érték is rejtő­zik. Az idős ember ugyanis ta­nyán élt, pontosabban az évek­kel ezelőtt összeomlott épület melletti istállóban. Mániákusan gyűjtötte a lomokat, a használt ruhákat, a kukákból kimentett „kincseket”. Úgyhogy a sok holmi mellett már csak egy más­fél négyzetméternyi hely ma­radt, ahol éldegélt. A bejárati ajtót lécekből szögezték össze, ám azt mindig gondosan zárta — igaz, ennek ellenére köny- nyűszerrel be lehetett jutni —, s nem engedett be senkit a biro­dalmába. Odabent nem fűtött, ruhában aludt, egyszóval rend­kívül elhanyagolt körülmények között élt. A tragédia tavaly, egy őszi napon következett be, amikor a szomszédok szóltak F. bácsi unokaöccsének: már legalább egy hete nem látták az idős em­bert, valami történhetett. Ami­kor az ajtót betörték, akkor döb­bentek rá: a bácsit brutális mó­don meggyilkolták. De vajon miért? Mit árthatott ez a csöndes, magába zárkózó ember valaki(k)nek? Az ismerősök között köztu­dott volt, hogy F. bácsi a hosszú évek alatt összegyűjtögette a pénzét. Amikor a régi zakója el- rongyolódott, vett egy újat, s egy barátját meg is kérte: nejlon- zacskóba csomagolt pénzét varrja a kabátba. A műveletet — sajnos — nem tartotta titokban, s ez lett a veszte! A gyilkos(ok) valószínűleg magukkal vitték a pénzt. A rendőrség jelenleg is nagy erőkkel folytatja a nyomozást az ismeretlen tettes(ek) felderíté­sére — mondotta lapunkat tájékoztatva Fekete Béla alezre­des, a Békés Megyei Rendőr­főkapitányság bűnüldözési osz­tályának helyettes vezetője. **-*­Szerencsére egy ujjtöréssel s néhány zúzódással megúszta élete legrémesebb éjszakáját Z. Jánosné, aki a maga 96 évével a legidősebb sértett a főkapitány­ság nyomozóinak praxisában. Z. nénit minden bizonnyal sokan ismerik Szarvason, hi­szen idős kora ellenére is dolgo­zott; napraforgómagot árult. Nos, ő aztán tényleg nem gon­dolta, hogy őt, a szegény nyug­díjast azért rémítik majdnem halálra, mert valakik meg akar­nak gazdagodni a pénzéből. Egészen március 20-án este fél tízig, amikor a kamra felől gyanús zajokra lett figyelmes. Meg is nézte nyomban, mi tör­ténhetek s amikor a kamrába toppant, látta, hogy három álar­cos mászott be az ablakon. Egyi­kük befogta Z. néni száját, a másik pofozni kezdte. Pénzt követeltek. A védtelen asszony próbálta bizonygatni, hogy neki ugyan nincs pénze, nem hittek neki. Bezárták a szobába. A három jómadár végigkutatta a lakást, feldúltak mindent. „Hallottam, hogy keresés közben nem ma­gyarul beszélnek” — mondta vallomásában Z. néni. Aztán abbamaradt a kutatás, megszűn­tek a zajok, a hangok. A rablók elinaltak. Mint később kiderült, megtalálták, s magukkal vitték az idős asszony megtakarított pénzét, ami enyhén szólva cse­kélyke zsákmánynak bizonyult. Z. néni a szoba ablakán má­szott ki, úgy szabadult meg kényszerű fogságától. Eközben törött el az ujja. Azóta rettenete­sen fél, rokonoknál húzódott meg, nehogy újra megtámadják. A tettesek még nem kerültek rendőrkézre. A rablásokat rendkívül sú­lyos bűncselekmények — fűzte a történethez Fekete Béla. — Ezért olyan feszített munkával, energiával igyekeznek felderí­teni a tetteseket, mint az ember­öléseknél. Ráadásul ezeket a cselekményeket általában éj­szaka követik el, ami szintén próbára teszi a rendőröket. Az erőszak rohamos terjedéséről már nem is beszélve. L. E.

Next

/
Thumbnails
Contents