Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-04 / 54. szám
BÜNBE(L)ESÉS 1992. március 4., szerda О „Beszélői” találkozás a kislánnyal — A szabadságon kívül mi hiányzik a leginkább? — A cigaretta. Kértem a nagykövetségünktől segítséget, hogy egy kis pénzt kapjak, de nem is válaszoltak. Zárkából - színházba A zárkák után a dühöngőbe nyitunk be. Ebbe a sötét, kipárnázott falú, egy-két négyzetméteres helyiségbe addig zárják be a társaikra vagy önmagukra veszélyes rabokat, amíg le nem higgadnak. Egy fokkal jobb ennél a fogda, vagyis a magánzárka, ami legalább tágasabb és némi napfény is beszűrődik az ablakán. Bár a börtönben a férfiak vannak többségben, de három-négy hölgy is tölti Gyulán a büntetését. Egyikük, Éva írnokként dolgozik. — Ha rendesen végezzük a munkánkat, különböző kedvezményeket kapunk — fogad zárkájában. — Nemrégiben láttuk a színházban a Charley nénjét és eljuthattunk Zorán-koncertre is. Csodálatos élmény volt. —A külvilágban zajló eseményekről mennyiben értesülnek? — Főként az újságokon és a tévén keresztül.-— Melyik a kedvenc tévéműsora? — A Dallast soha nem hagyom ki, de szeretem a Tátikát is. — Mint egykori háziasszony, a bolti árakat követi? Tudja például mennyi egy kiló kenyér, vagy egy liter tej? — Csak tippelni tudok. A kenyér kilója úgy ötven forint, a tej literje pedig húsz forint körül lehet. — A családjával milyen sűrűn találkozik? — A Nyírségben élnek, tehát ritkán tehetik meg, hogy Gyulára jöjjenek. A legjobban azt sajnálom, hogy a lányom esküvőjén nem lehettem ott. Éva mindenről szívesen beszél, egyet azonban nem hajlandó elárulni. Nevezetesen, hogy milyen cselekményt követett el. Hölgytársai ezzel szemben „vallanak” bűneikről. Zsuzsa közel 3 millió forintos csalásért ül, Irén pedig rablásért. Ok is az elítélteknek azon köréhez tartoznak, akik a városban dolgoznak. — A lehetőséggel élni szeretnénk és nem visszaélni —• fogalmazza meg kettejük véleményét Zsuzsa. Pénzbírság helyett elzárás A börtönben lakók külön csoportját képezik az elzárásra ítéltek. Ok valamilyen szabálysértésért kirótt pénzbírság helyett a büntetésnek ezt a formáját választották, általában kényszerűségből. H. Mihályt például 6 ezer forintra büntették, de ezt nem tudta kifizetni. — A szakmám vegyésztechnikus, de jelenleg is munkanélküli vagyok — kesereg. — Két gyermek után fizetek tartásdíjat és a fennmaradó pár ezer forint a megélhetésre is kevés, nemhogy 6 ezer forintos bírság törlesztésére. így hát behoztak az intézetbe 30 napra. Persze, ettől én még büntetlen előéletű maradok. Az időm a börtönben azzal telik, hogy számolom a napokat, az órákat, a perceket, mert itt minden pillanat egy örökkévalóságnak tűnik. Börtönlátogatásunk utolsó állomása a parancsnok, dr. Hu- szágh József őrnagy irodája. — A Gyulai Büntetés végrehajtási Intézet alapfunkciója az előzetes letartóztatás foganatosítása — kezdi. — Ez annyit jelent, hogy addig vannak itt a vádlottak, amíg jogerős ítélet nem születik ügyükben. Ezen kívül intézetfenntartói jelleggel elítéltek is töltik nálunk büntetésüket. A harmadik csoportot az elzárásra ítéltek képezik. — A börtönnek milyen a ,,kihasználtsága" ? — A normál befogadóképessége 128 fő, de volt már rá példa, hogy 300 személyt kellett elhelyezni. Viccesen azt szoktam mondani a kollegáimnak, hogy hajói végzik a dolgukat, a jelenlegi bűnözési hullám mellett Ott, túl a rácson nem kell rettegniük a munkanélküliségtől. Emberközpontú intézetet — Parancsnokként mit tart a legfontosabbnak munkájában? — Azt, hogy a börtön is emberközpontú legyen. Ezért is kezdeményeztük a külmunká- kat, amelyek megszervezésében sokat segített a helyi polgármesteri hivatal. A börtönkapcsolatok kiépítése helyett szeretnénk a családhoz kötődő szálakat erősíteni. Ennek egyik eszköze a pedagógiai-pszichológiai nevelőmunka mellett a kimaradás bevezetése. — Az előrelépést milyen tényezők gátolják? — Szegény és szerény körülmények között dolgozunk. Az épület állaga romlik, a zárkák zsúfoltak, a konyhánk, mosodánk is felújításra szorulna. Ugyanakkor hiányoznak azon vállalatok, melyek munkát tudnának adni börtönön belül vagy kívül, amihez mi olcsó munkaerőt biztosítanánk. Miután elbúcsúzunk a parancsnoktól és záródnak mögöttünk a börtön kapui, eszembe jut az egyik elítélt kívánsága, amely így hangzott: „Pajtás! Ha kilépsz a szabad levegőre, helyettem is szippants egy jó nagyot belőle, nézd meg a lányokat és igyál meg egy sört”. Innen üzenem neki, hogy kéréseit teljesítettem. Nyemcsok László A gyulai büntetésvégrehajtási intézetben nemcsak magyarokkal, hanem külföldiekkel is találkozunk. Egyiküket, a román Нага Justiniantkocsifeltörésekkel vádolják. О már Romániában is töltött némi időt a sitten, így van összehasonlítási alapja, hol jobbak a körülmények. — Itt is jó, meg ott is — válaszol nevetve. — Romániában hamarabb elítélik az embert, tehát nem kell annyit előzetesben sínylődni. Magyarországon viszont jobb a kaja és már kezdem a főtt búza ízét elfelejteni, amit kint többször is kaptunk. — Melyik országban találtál több értéket a kocsikban? — A legideálisabb Magyar- országon feltörni román autót, amely piacra érkezik, mert az biztosan tele van. A hölgyek megpróbálják otthonossá tenni zárkájukat «- Fotó: Fazekas Ferenc Ágyaz a gépkocsifeltörö Egy elítélt a Zorán-koncertről Az első lépés a szabadabb, demokratikusabb börtönélet felé számunkra a városban tartott Zorán-esttel kezdődött. Mint fellépő művészek a premier előtt, mi is kissé lámpalázasan, de nagy várakozással léptünk ki a kapun. Szerény, 16 fős csapatunk — két lány és 14 fiú —ráz óvó szavak és intelmek elhangzása után 100 forint zsebpénzzel a zsebben elindult a művelődési ház irányába. Beszélgetve, sétálva haladtunk, kerülve a feltűnést, mert még új a szabad levegő íze a hosszú hónapok bezártsága után. Megérkezésünk után szétszóródtunk két-három fős csapatokra és elvegyültünk a többi érkező közé. Öltözködésünk miatt nem volt gond, mert mindenki a saját civil nihájában feszített. A lányok gondosan kisminkelve, a fiúk frissen borotválva. (Szóval nem úgy néztünk ki, mint akik börtönből jöttek.) Az előtérben Zorán kazettáit árusították, de szerény zsebpénzünkből ezt nem engedhettük meg magunknak. Azért egy-egy kávéra, kólára és ruhatárra elég yolt. A meghirdetett tombola sorsolásával kezdődött az est. Sorszámozott helyjegyeinkkel mi is részt vettünk, csak a szerencse nem szegődött mellénk, pedig az előttünk lévő sorból hárman is nyertek kazettát, belépőt egy későbbi rendezvényre. Egy hölgy pedig 1000 forintos vásárlási utalványt. Ez azonban csak kedvcsináló volt a koncert előtt. Amikor elkezdődött a koncert, mi már el is felejtettük, hogy honnan érkeztünk, csak a zene hangjaira figyeltünk. Zorán 15 év alatt kiadott szóló lemezeiből volt válogatás, bemutatva különböző korszakait, változásait, hangulatait. Hogy milyen sikeres volt a zenei válogatás, kiderült az erősödő tapsokból. Akit a válogatás nem tudott igazán lekötni, azt a csinos vokálista lányok hozták izgalomba. Több zeneszerző műve hangzott el — főleg Dusán szövegeivel —, emlékezésül a szülőkre, barátokra és a szerelemre. Zorán igyekezete egyre jobban lázba hozta a közönséget, jöttek a jobbnál jobb számai, amelyekre már mi is együtt tapsoltuk az ütemeket, egyre jobban belemelegedve. Számunkra az est meglepetése volt, amikor változatosságként bemutatták Gerendás Péter zeneszerzőt, aki már több zenét is írt Zoránnak, de most szólózott szintetizátoros gitárján és egy kis spanyolos ízt adott az esti koncertnek. Temperamentumával elragadtatta a közönséget. Azért a jó „öreg” Zorán az igazi sztár, a közönség kedvence, aki kijelentette a műsor elején: nincs jobb, mint az igazi közvetlen zenei élmény, ezt nem pótolhatja a legjobb lemez és kazetta sem. Kell és jó találkozni a közönséggel, mert ez bizonyítja azt számára, hogy szükség van erre a zenére. Kissé szűkmarkú volt az est végeztével, mert csak két ráadást sikerült kitapsolnunk. Sajnos minden véget ér egyszer, még a legjobb hangulatú koncert is. Kis csapatunk összegyűlt, együtt sétáltunk a „Tisztelt Ház” elé és ismét következnek a hétköznapok. Most belekóstoltunk egy új kezdeményezésbe és azt hiszem, nagyon megérte. Jó érzés volt kimenni, tudni azt, hogy megbíznak bennünk. Reméljük, lesz még ilyen és hasonló — vagy még jobb — élményben részünk. Igyekszünk rászolgálni a bizalomra, és igyekezni fogunk a jó reményében, hátha még jobb lesz. Ezzel a beszámolóval tartoztunk a többieknek, akik bent maradtak—vagy máshol vannak bent—, hogy követhessék mások is példánkat, dolgozzanak ők is jól, példamutatóan, hogy legközelebb velünk jöhessenek. Börtönriportunk mai részében is bekukkantunk a zárkákba, ahol magyar férfiakon kívül külföldiek, büntetésüket töltő hölgyek és elzárt személyek is tartózkodnak. Látogatásunkat pedig a börtönparancsnok irodájában fejezzük be. Rács mögötti beszélgetések a gyulai börtönben II. „A legideálisabb Magyarországon román autót feltörni”
