Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-04 / 54. szám
A Rockkatlannal kezdődött... Hegedűs László: „Most Prága a legfantasztikusabb!” Igen, az a Hegedűs ő, aki a Poptarisznyában rendre friss hírekkel jelentkezik, vasárnap például azzal, hogy milyen fantasztikus Queen-emlékkoncert lesz április 20-án a Wembley stadionban s olyan hatalmasságok lépnek fel, mint Eric Clapton, Madonna, Rod Stewart, Elton John. A csapat már hat nappal korábban összejön egy londoni stúdióban, minősítendő a koncert értékét. Jegyet máris képtelenség szerezni, de nagyon bízik a tv- közvetítésben, még az élőben is. És 5 az, akiről irigyei azt (is) terjesztik, hogy olykor nem is New Yorkból vagy éppen a londoni heathrowi repülőtér egyik fülkéjéből, hanem a szomszéd szobából hívja B. Tóthot... No és, ő az a Hegedűs, aki — ennek már jó pár éve — több oldalas idegen nyelvű nyilatkozatot íratott alá az újságírókkal egy pesti koncert előtt azzal, hogy az ott készült fotókat senki sehova nem terjeszti... Ő az, aki menedzsere a Calypso Rádiónak, és aki elhozta a Népstadionba filmet forgatni Freddie Mercuryékat! Most itt állunk a Hotel Stadion Grill-termé- ben, Hegedűs is hivatalos a hamarosan kezdődő ünnepségre, igaz, valahogy „kilóg” a társaságból. Körülöttünk ugyanis ünneplőbe öltözött villanyszerelők, könyvelők, műszakiak. Hogy miért a furcsaság? Szolid, csendes születésnapot ül a Budapest Sportcsarnok, a tizediket, s egy-egy szép karórát kapnak az úgynevezett „kiszolgálók” közül húszegyné- hányan. Köztük a „külsős” Hegedűs László is. — Őrzök egy névkártyát, rajta: The Multimedia Organisation Ltd., Berlin/West 30. Tel.: 341 -3030, központja London. — Állítólag ez a szám sosem jelentkezik... —Ez a berlini irodánk száma. Próbáld ki, biztosan jelentkezik egy kollegám, de én nagy ritkán vagyok ott. Ma már Pestről is szervezhetem az úgynevezett kelet-európai koncerteket. Elvégre itt itthon vagyok, annak idején sem jókedvemből mentem Berlinbe szerencsét próbálni. Szerencsére ilyen szempontból most már nincs különbség a West és East között. Gondoljon csak arra: Moszkváig is eljutottunk a nagy bulikkal ’89-re! Még mindig problémákkal küzdenek a fekete muzsikosok az Államokban. A dalaikat a szegregációs rádiókhoz, s a rithm and blues listákhoz kötik, s úgy tűnik, az előadók bőrszíne még mindig többet nyom a latban, mint az, hogy éppen mit játszanak. TINA TURNER — Mert a pesti és prágai piac befuccsolt. — Ezt azért korántsem állítanám. Jellemző, hogy miként vándorol az információ Európában: Prága ma a legfantasztikusabb piac! Nem utolsósorban, mert nem irreálisak a rendezési feltételek. Óriási koncerteket rendezünk, s érdekes, itthon alig tudnak róla. Az kétségtelen, hogy Budapest ma nem minden együttesre igazi vevő. Számos oka van, ne menjünk bele. — De menjünk! — Akkor csak a legfontosabb kettőt mondom. A BS bérleti díja 1992-ben 1,2 millió forint. Ahhoz képest, hogy 100 ezerről indult tíz éve... Á másik: ha mondjuk ma egy vidéki srác a barátnőjével, vagy ne adj isten egy mi korosztályunkbeli a családját elhozza Pestre, másnap mehet kölcsönért az OTP-be. No ezért tudunk kevesebb nagy koncertet rendezni, mint korábban. Az európai közönség intelligensebb, mint a kanadai, illetve az amerikai. Ez valószínű, a klasszikus zene hatásának köszönhető, ami az Újvilágra nem jellemző. STEVE NEGUS — SAGA — Igaz is, voltaképpen a jubileumról akartunk beszélgetni. Például a kezdetről. — Már az is majdnem legenda. A BS megnyitásának másnapján máris „beszokott” a közönség. Rockkatlan volt a címe a nyitóbulinak, 1982. február 13-án, a megnyitó másnapján. A két csúcszenekar, a P. Mobil és a kanadai Saga volt. Micsoda hangulat volt! No, persze még sok hasonló követte. Dire Straits, Duran Duran, aztán ’84 májusában Elton John, utána Santana, Alvin Lee, Laurie Anmderson, soroljam? Ki ne felejtsük Tina Tűmért, aki háromszor volt a vendégünk, először ’82 decemberében a női kézilabda-világbajnokság idején, másodszor 1985-ben, nem sokkal azután, hogy egy csapásA Multimedia főnöke ra újra abszolút világsztár lett a Privat tánc című nagylemezével. De azt azért zárójelben megjegyzem, a csúcs legutóbb a MTK-pályán volt, hasonlót magam is keveset életem meg, pedig jártam egy-két koncerten. Ázsiójáról csak annyit: éppen 15-ször annyit fizettünk neki tavalyelőtt, mint először! Ez ellen persze nehéz valamit is tenni, az egyetlen lehetséges reagálás; alkalmazkodni, * kompromisszumot keresni, szóval közös nevezőre jutni valahogy. Meg kell, hogy mondjam, többnyire sikerül is. Amíg rajtam kívül csak egy ember akad, aki kíváncsi rám, addig játszani fogok. ALVIN LEE — Nem mindenki járt Pesten, de majd’ mindenkivel kapcsolatban állt szervezőként. — Igen, s talán többeket — így Phil Collinst, Richard Clay- deimant, Peter Gábrielt közeli ismerősömnek nevezhetem. Aztán az Iron Maden, énekese Bruce Dickinson kiváló vívó, hogy sportról is beszéljünk. Kevesen hinnék, hogy a vad színpadi álarc mögött milyen klassz, érző fickók rejlenek. És semmiképp sem hagyhatom ki a Népstadionban forgatott Queen-filmet, az egyetlen film volt, ami állami támogatás nélkül is nyereséges volt! — Aligha egyedül gondolom: a tévé- és rádióállomásokban gazdagabb országok popkultúrája magasabb, ezzel szemben nálunk egyelőre védik az étert. — Meggyőződésem, hogy a várvavárt frekvenciamoratórium-feloldás sok mindent megoldana. Nekünk is vannak terveink a Calypsóval, de talán még korai a részletekről beszélni. Mellesleg Békéscsabáról is megkerestek, nem is egy helyről... Örömmel hallottam, hogy ott is fogható a Calypso. — Végül arról: mi jelenti a Multimédiának a legközelebbi nagy feladatot? — Azt hiszem, ezt már egy iskolásgyerek is tudja. Május 22-én Guns 'N Roses-koncert lesz a Népstadionban, legalábbis 99 százalék. No, ilyen se volt még, nyugodtan mondhatjuk. Fábián István SÍRUNK NEVETÜNK Mai „Nevetséges” témánkra egyik békéscsabai olvasónk telefonja alapján bukkantunk. A felirat a belvárosi iskola uszodájának falán található. (Rovatunk „Nevetséges” jeligére továbbra is várja az Önök ötleteit, leveleit, telefonjait.) Játszva nyerhet! Ezen a héten közvéleménykutató játékra hívjuk olvasóinkat. Arra kérjük Önöket, írják meg szerkesztőségünk címére (5601 Békéscsaba, pf.: 111.) „Játszva nyerhet” jeligére, mi lenne az első lépésük, döntésük, ha a Magyar Köztársaság miniszterelnöki bársonyszékében ülnének. A legjobb, legszellemesebb válaszokat beküldők között három Cosmo revitalizá- tort, azaz öngyógyító természet- gyógyászati eszközt sorsolunk ki, melyeket Krajcsó János termékforgalmazó ajánlott fel. Beküldési határidő: március 9. Elmúlt játékunkra több száz szellemes, ötletes képaláírást küldtek be olvasóink. Fortuna istenasszony a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium II/A. osztályos tanulóinak, a békéscsabai Sipos Zsuzsannának és a méhkeréki Csóka Istvánnak kedvezett. Ők az М-Land Kft. ajándékait házhoz szállítva kapják meg. A legötletesebb képaláírásokból egy csokorra valót átnyújtunk minden kedves olvasónknak: Ómagyar marha-siralom; Szürke marha: — Na, nem egy luxuskégli — de jobb, mint a vágóhíd; Torgyán gazda, segíts!; Reméljük, nem ez a magyar mezőgazdaság jelképe; Van még hely mellettem; íme, ide jutott a szürkeállományunk!; Inkább a szemét, mint a leveses fazék; „Magyar táj szürke ecsettel”; Én csak ennyit érek, hogy a szemétdombon élek?; Ide juttatott a legújabb agrárreform. Rocklegendák Joe Cocker, a legfeketébb hangú fehér A 9 és 1/2 hét című filmben hallottam először. Kim Basinger mellett az ő hangja volt csupán az igazi élmény. A Wood- stocki Fesztiválról készült filmben már láttam is. Tántorgott, ordibált, ,.repült” — de mindemellett csodálatosan énekelt... John Robert Cocker, vagy ahogy a világ ismeri Joe Cocker, ’44. május 20-án született az angliai Scheffieldben. Története 1963-ban kezdődik: az iparváros munkáskörzetében él. Szerelő, lakatos, benzinkutas. Mikor melyik. Esténként, éjszakánként kocsmákban lófrál. Dobon játszik és alkalmilag énekel. És sört iszik, néha 5 litert egy éjjel. ’64 nyarán fizetésnélküli szabadságot Vesz ki: Londonba utazik, hogy profi énekessé váljék. El is készít egy lemezt, a nyeresége mindössze 2 font. Vissza is utazik Scheffieldbe, folytatja a csövek hegesztését. „Emlékszem, az emberek akkoriban nagyon lelkesedtek a zenémért, a Minerva Klubban még üvegeket is vágtak hozzám” — mesélte később, már sikerei csúcsán. Három évig nappal hegeszt, esténként énekel, majd 1967- ben újra mindent egy lapra tesz fel: egy demokazettát küld Londonba, az egyik legtekintélyesebb producernek. Az eredmény egy újabb kislemez. Címe: Mar- jorine. Ez már slágerlistás dal ! A siker sarkallja: kiadja a With a little help from my friend (Barátaim kis segítségével) című Lennon—McCartney-szerzeményt, mely felkerül előbb az angol, majd az amerikai slágerlista élére is. A sajtó, a rajongók, a szakemberek csak szuperlatívuszokban beszél róla: az első fehér soulénekesnek, a rockzene fehér négerének, a „rockozó ráspolynak” nevezik. Napi gázsija hetek alatt 2 ezerről 25 ezer márkának megfelelő összegre ugrik, de ő maga ebből csak keveset lát. Menedzserei annál többet... ’69 augusztusában ő is ott van Woodstockban a fesztiválok fesztiválján — óriási sikert arat. Egy évvel később egy hatvan előadásból álló mamuttumét tesz pihenés nélkül, melynek vége néhányszáz dollár és jókora idegkimerültség. Másfél éves pihenés, majd egy újabb balul kiütő koncertkörút: Ausztráliából kitiltják botránykeltés, erőszak és kábítószer-fogyasztás miatt. Újra összeroppan. Egyszer-egyszer összeszedi magát, s kiad egy csodálatos lemezt, majd megint eltűnik. Kábítószer, alkohol, idegösz- szeomlás, a menedzserek „kisdedjátékai”... Aztán elérkezik a ’80-as évek közepe, mikor is minden megváltozik. A rockmuzsika reneszánsza őt is újra felemeli. Végre az őt megillető helyre került. Sorra adja ki nagylemezeit, válogatásait, s koncertezik az egész világon. Március 15-én hozzánk is ellátogat... Szigeti Csaba
