Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-04 / 54. szám
BOTRÁNYKÖVEK 1992. március 4., szerda BÉKÉS MEGYEI ШЩ A tengeri kígyó esete Szabadkígyóssal Kezd nyakatekert tengeri kígyóvá alakulni az a patikaügy, amely a szabadkígyósi képviselő-testület egyik döntése nyomán pattant ki. A képviselők tagjai igyekeztek a célszerűség alapján dönteni az (egyáltalán) eléjük került kérdésekben, gondolván, hogy a jogszerűség fölött a polgármesternek és a jegyzőnek kell őrködnie. A mai, megbízott jegyző meg is teszi ezt, ám a korábbi állapotokra mi sem jellemzőbb, mint hogy a köztársasági megbízott egy levélben a testület majd minden lényeges rendeletét és határozatát törvénysértőnek minősítette. — Az újságcikk megjelenése után elterjedt a faluban, hogy Süli Bertalan alpolgármesterrel mi robbantottuk ki a patikaügyet — mondja Virág István exképviselő. — Ez ugyan nem igaz, de tény, hogy olyannyira elegünk lett — másokkal együtt — az önkormányzatban folyó dolgokból, hogy visszaadtuk mandátumunkat. Az eredetileg megválasztott kilenc képviselőből négyen lemondtak a polgármester telefonbekötése és utcájának járdásítása után. Két képviselőt a faluvezetés megnyilvánulásai régóta távoltartanak a testületi ülések látogatásától. A volt jegyzőnek pedig — ki tudja miért — helyettesítés címén havi nyolcezer forintot „szavazott meg” a polgármester úr. Soroljam még? — Úgy gondoljuk, a polgár- mester úr sem érdemelte meg azt a 20 százalékos béremelést, amellyel januárban havi 36 000 forintra kerekedett a fizetése — vette át a szót Süli Bertalan. — Ami pedig a gyógyszertár-építési támogatást illeti: Jeszenszky Attila várhatóan további 150 000 forint vissza nem térítendő támogatást kap lakásépítés címén. A közművesített ingyentelek is megér úgy kétszázezret. — Miért mondtak le? — Mindig kritikusan szóltam a hibákról, s nem akartam, hogy a polgármester úr azt higgye, hogy a helyére akarok kerülni— foglalta össze indítékait az egykori alpolgármester. Virág István döntésének is megvan a maga oka: — A köztársasági megbízott törvénysértéseket felsoroló levele indított el a lemondás felé. A testület és a polgármester között pedig olyan feszültség keletkezett, amely elviselhetetlenné vált. Mindketten a lelkemre kötik: hívei annak, hogy legyen gyógyszertár Szabadkígyóson, csupán a módszert, a megoldást vitatják. Ha távoztak is, készek a község rendelkezésére állni bármilyen ügyben, de a mai szerep- osztásból nem kémek. Filó János, Szabadkígyós polgármestere töpreng egy kicsit, hogy nyilatkozzon-e, aztán ajegyzőnőt beinvitálva rááll. — Jeszenszky Attila rendelkezik-e a magángyógyszertáralapításhoz szükséges szakvizsgával és ötéves szakmai gyakorlattal? — A lehetőségek azt sugallták, hogy valaki felelőst keressenek. — Magyarán kell egy, az előírásoknak megfelelő alkalmas gyógyszerészt találni? — Biztos, hogy így lesz, ha ő még nem írhatja alá a gyógyszertári vállalattal a szerződést. — Ennek a másik gyógyszerésznek itt kell majd dolgoznia vagy elég, ha csak a nevét adja az üzlethez? — Ezt hadd ne tudjam. — Ahhoz képest, hogy önök a település 3 milíió forintját ajánlották fel, csak jó lenne, ha tudna ilyesmiről. — Mi Jeszenszky Attilával állunk kapcsolatban, s úgy érzem, nekünk vele szemben kell állni a sarat. Tudtommal—ha az ötéves gyakorlata nincs is meg — a szakvizsgával kapcsolatos lépéseket megtette. Sőt, a doktori disszertációjával kapcsolatos kutatásai is folynak. — Korábban nyugdíjasként egy gyógyszerész lényegesen olcsóbban gyógyszertári szobát kívánt létesíteni Szabadkígyóson. — Ez nagy tévedés. Én kerestem meg Dócs urat. Azt valóban mondta, hogy ekkora településeken gyógyszertári "szobában szokás gondolkodni. — A korábbi jegyző tevékenységének időszakában végzett testületi munkát a köztársasági megbízott igen kritikusan értékelte. — Valóban nagyon sok észrevételt kaptunk. Ezért kellett megszüntetnünk a munkaviszonyát. Megköszöntük a barátságát. — Az illetményen felül mégis havi 8 ezer forintos helyettesítési díjat is fizetett neki. Miért? — Miért? Mert én nem vagyok jogász, se pénzügyi szakember. Valószínűleg ezzel akarta a 17 ezer forintos fizetését egy kicsit rendezni. — Ha rosszul dolgozott, s a helyettesítés díjazása is vitatható, miért tett eleget a jegyző kérésének? — Azt mondta nekem, hogy a szabálysértési előadói munkakört is ő látja el. — Visszaperelik tőle a pénzt? — Hát, inkább ő perel, ő követel- Kiss A. János A tűzoltóparancsnok is a zsebébe nyúlt — 20 milliónak ketyegett az óra Az áfész a banknál is jobb? Azt mondják, akinek külföldi útra telik mostanában, annak nem áll rosszul a szénája. Hátha még a mesés Hawaiiba is elvetödik... De kinek van manapság erre pénze, amikor lassan egy liter tejért sem érdemes húszadika után a sarki boltig elbotorkálni (ha már egyszer egy fillér sincs a zsebünkben). Szegénység ide, válság oda, mégis előfordul, hogy magyar szó vegyül Los Angeles vagy Hawaii forgatagába. Jókora botrányszag kezdi körüllengeni azt a tanulmánvútHawaiit nem lehetett kihagyni — Mindjárt az elején szeretném eloszlatni a félreértéseket: erre a tanulmányútra felkértek, s én boldogan elvállaltam, hiszen sok tapasztalat, ismeret szerzésére nyílt lehetőségem — mondja Kovács János. A kingsburgi Quardien síküveggyárban látottak megnyugtattak annyiban, hogy az új orosházi üveggyárban sok tűzvédelmi, technikai megoldást meghonosítottak. Például a hidrogén alkalmazása figyelemre méltó: nálunk mindenki fél tőle, ott eszükbe sem jut. Az sem természetesen, hogy megszegjék a tűzvédelmi utasításokat. Nem értették például a kérdésemet, amikor érdeklődtem: milyen büntetést kap, aki tilos helyen dohányzik. Rendkívül nagy dolognak tekintem az ilyen utakat, igazán megéri. Igyekszem is hasznosítani. — Úgy hírlik, időközben módosult az eredeti útvonal. — Először is: nem igaz, hogy Floridában jártunk, hanem az ország másik szegletében, Kaliforniában, Los Angelesben, Freznóban, San Franciscóban. A 14 napos útból hét utazással telt, ráadásul közbeesett egy négynapos ünnep, amikor se üzemlátogatást nem tervezhettünk, s nem járhattuk az üzleteket sem. Hawaiiba a repülőjegyeket — a Perl Harbor évfordulójára rendezett ünnepségek miatt — óriási kedvezményekkel adták, nem hagyhattuk ki... — Sokféle információ kering a költségekről. — Pedig semmi titkolni való nincs benne; az országos parancsnokomtól annak idején engedélyt kértem az utazásra, és a fedezésére 50 ezer forintot. Jelentős összeget magánerőből kellett fedeznem. —Mennyit? — Negyvenötezret. A többit a Gépipari Tudományos Egyesület fi zette, tagsági viszony alapján. — Az sem lehetett kevés. Igaz egyébként, hogy összesen 300 ezer forintba került fejenként az út? — Nem tudom pontosan, mennyi volt, tény hogy az Ibusznak utólag tartoztam 8 ezer .forinttal, amit sajnos nem tőlük tudtam meg. (Információink szerint az út fejenként 240 ezer forintba került— A szerk.) Fiadzott a ruhapénz — Bizonyosan egyetértünk abban, hogy a szakmai fejlődéshez hozzátartozik az is: minél többet lát, messzebbre megy az ember, annál tapasztaltabb, teljeskörübb a tudása. Ez az egyik oldal, amellyel szemben sajnos ott áll a rideg valóság: a pénztelenség, a kemény gazdasági megszorítások. Ez alól tudomásom szerint a tűzoltóság sem kivétel. — Mielőtt a felvetésre válaszolnék, meg kell jegyeznem: az utat nyereségből fedeztük, tehát megtermeltük rá a pénzt. Ami pedig a pénzügyeinket illeti, sajnos, valóban nem állunk jól. A költségvetésből annyit kaptunk idén, mint tavaly. Az inflációt nem vették figyelembe most sem, egy évvel korábban sem. Annyira nincs pénzünk, hogy központi előírás szerint ebben az évben egymillió forintos bevételt kell produkálnunk. Emiatt kell többek között híd- mosást vállalnunk, időnként kölcsön adjuk a felszereléseinket... — ...vagy éppen 20 milliót. — Ezzel is a bevételeinket akarjuk növelni. Legalább 100-120 ezer forint kamatra számítunk. Az ügylet hátterét Kiss Imre gazdasági osztályvezető igyekszik megvilágítani: — A profilunkból adódóan nem könnyű az évi egymillió forintos féleséget, amelyet Valentinyi Márton megyei munkavédelmi főfelügyelő istápolt a múlt év végén. Szakmai út volt vagy kiruccanás? Ki, kik és mennyiben járultak hozzá a világlátáshoz? Ezekkel a kérdésekkel kopogtattunk be Kovács János tűzoltó ezredes, megyei parancsnokhoz a minap. Egyúttal arra is kíváncsiak voltunk, milyen üzletet látnak abban, ha 20 millió forintot kölcsönöznek a békéscsabai áfésznek. Ezzel kapcsolatban a fogyasztási szövetkezet illetékesét is megkérdeztük. bevételt „kitermelni”. Ha rövid időre is, de bizonyos összegeket meg kell dolgoztatnunk, nem beszélve arról, hogy a tervezett kiadásaink sincsenek teljes mértékben fedezve. Sajnálom, de éppen a nagy bankok, az MNB, a Mezőbank, az OKHB, a Takarékbank nem ígért elfogadható kamatot, csak 90 nap után. Mindössze 29 százalékot ajánlottak, a békéscsabai áfésztől pedig 35 százalékot kapunk, ráadásul — a szerződés szerint — a bejelentésünk után 48 órán belül kötelesek fizetni. —A mai világban azért minden hitel körül ott bujkál a kisördög: mi van, ha az adós nem tud fizetni? Nem gondoltak arra, hogy túl nagy kockázatot vállalnak? — Nem, sőt sokkal biztosabb helyen látjuk a pénzünket, mintha termelő vállalatnál helyeztük volna el. Az áfész napi bevételekkel rendelkezik, aminek elégnek kell lennie ahhoz, hogy fizetőképesek legyenek. Persze, ennek is megvan a maga rizikója, de hát nincs nyereség kockázat nélkül. Mellesleg a 20 millió egyik felét már visz- szafizették; február 25-én igényeltünk 10 és fél millió forintot, megkaptuk, azóta szét is osztottuk, a ruhapénz fedezete volt. Számításaim szerint ez 150 ezer forintot hozott nekünk a konyhára. — Önöknek van-e tartozásuk, hitelük más szervezetek felé? — Nincs. — Vannak-e információik arról, miért kellett ilyen feltételekkel az áfésznek a 20 millió ? — Pontosan nem tudjuk, feltehetően az új készletek beszerzésénél biztosította a fizetőképességüket. —Korábban is volt már ilyen megállapodásuk az áfésszel? — Nem, eddig még soha. — A kölcsönszerződésen kívül van-e a tűzoltóságnak vagy azon belül magán- személynek olyan ügylete az áfésszel, amelynek alapján az áf észt fizetési kötelezettség terheli. Nem tudunk ilyen megállapodásról. „Tűzoltás” napi kamattal — Mondja, az újságíróknak sok pénzük van? — kérdezi mosolyogva Szlancsik Pálné, a Békéscsaba és Vidéke Általános Fogyasztási, Értékesítő és Beszerző Szövetkezet főkönyvelője. —Merthogy jó lenne ha,,,kölcsönadnánk” ?—kérdezek vissza. — Bizony jó — sóhajt nagyot a főkönyvelő asszony. —Természetesen nem ezért kerestem meg Önöket, hogy a segítségemet felajánljam, bár tehetném. Kezemben egy megállapodás, amelyet Önök a megyei tűzoltósággal kötöttek. Húszmilliót vettek fel tőlük. Miért éppen a tűzoltóság jutott az eszükbe és miért nem mondjuk a rendőrség ? — Nem mi kerestük meg a tűzoltókat. Ok ajánlották fel a segítséget. Kérdezték, milyen kamatfeltételeket tudunk biztosítani, ha segítenek? 35 százalékos napi kamatot tudunk felajánlani. —Úgy tudom, a tűzoltóságnál is többen sorban állnak, hogy megkapják a pénzüket. Nem gondolja, hogy ennyi kamatot akkor is kaptak volna, ha értékjegybe fektetik? — A 35 százalékot azt gondolom sehol sem kapnák meg. Ok is és mi is jól járunk, mert banki hitelre 42-43 százalékot.kellene fizetnünk. — Úgy hírlik, Önök nem tudtak a tűzoltók kérésére 10 milliót teljes egészében visszafizetni? — Éz nem igaz. 10,5 milliót kértek, és ezt maradéktalanul kifizettük. —Mennyi időre kérték a kölcsönt? — Meghatározatlan időre. В. V.—L. E. A két párbajozó fél: Nagy Sándor, a Fidesz békéscsabai irodavezetője és Horváth Tibor, a Békéscsabán működő Fidesz M csoport „szószólója”. Horváth Tibor Nagy Sándor: A kezelésében lévő I 800 000 forint apportértékkel rendelkező Fidesz-vagyont átutalta alapítványa, a Békés Megyei Narancs Alapítvány javára, s ezt a vagyont 80 000forint értékben bevitte az F+N Trade Kft.-be, amelynek tagja. Miért tette ezt, és mi köze van ezek után a Narancs Klubnak a Fideszhez? — Először is szeretném leszögezni, hogy nincs a kezelésemben ennyi pénz, nem lehet ennyi az apportérték sem. A pincét, melyben ma a Narancs Klub működik, nem a Fidesznek, hanem az irodának utalták ki. Úgy volt, hogy a Fideszneklesz annyi pénze, hogy rendbe hozza, de ez nem jött össze, így létrehoztuk a Narancs alapítványt. Ám az iroda nem jogi személy, ezért én lettem az alapító. Sajnos nagyon minimális összeget sikerült összeszednünk, ezért két dolog között kellett választanunk. Vagy visszaadunk mindent, vagy kitalálunk valamit. így került a képbe a kft. Á társaság vállalta, hogy megtéríti a költségeket, s felajánlották, hogy aki az alapítványban is benne volt, az tagja lehet a kft.-nek. Azóta mi már kiléptünk ugyan, de a kft. ma is él. Ha a Fidesznek lett volna pénze, ők csinálták volna meg a klubot, de akkor sem lett volna a Fideszé. Hogy mi köze a Fidesznek a Narancs Klubhoz? A nevéről lehet asszociálni: ennyi, hogy Narancs Klub. Nagy Sándor ű*- Horváth Tibor: Részemről az etikai bizottság döntésével lezárult a vita a Fidesz M-mel. A vizsgálat alapján a vádak a Narancs Klubbal kapcsolatban megalapozatlannak bizonyultak, s az etikai bizottság úgy döntött, hogy javasolja a Fideszből Horváth Tibor kizárását. Erre a kongresszuson került volna sor, ám Horváth Tibor kilépett, majd rövid idő elteltével visszalépett a Fideszbe... A kérdésem ehhez kapcsolódik. Miért lépett ki, majd vissza, illetve mi az amit ő tenni akar a Fideszben a Fideszért? — Január 1-jén léptem ki, a Fidesz M kérésére, mivel úgy vélték, hogy személyem miatt támadják a csoportot. Azt javasolták, hogy lépjek ki a viharok elüléséig. Meg az időt sem éreztem elegendőnek ahhoz, hogy a kongresszuson bizonyítani tudjam az igazamat. A Fideszben én azt szeretném, ha megmaradna az eredeti Fidesz-jelleg, ne sorvadjon el a sokszínűsége, mozgalmi jellege. Ebben különbözik az M-frak- ció a többi Fidesz-csoporttól. Párbajbíró: Szigeti Csaba Február 28., péntek KelletI már ez a bizalom. Ebben az átkozott magába forduló világban. Mától nyitottak vagyunk az égben, s nemcsak a madarak szállhatnak szabadon át a határokon, hanem az eddig olyannyira vigyázott katonai repülők is. Persze nem bombázók és rakétahordozó robotrepülőgépek, hanem azok, amelyek a biztonságot garantálják, vigyázzák a leszerelési folyamatokat. Jó volna ha résen lennének, s nemcsak az ármádiát kellene figyelni, hanem a bunkósbottal, boxerrel, nuncsakuval, gázpisztollyal felszerelt suhancokat, az orosz katonáktól pálinkáért pisztolyt vásárolt veszélyes álmodozókat, az egykori MHSZ-raktárakat feltörő puskás bűnözőket, hogy ne kelljen félni sötét utcasarkokon, kihalt parkolókban, nyugdíjfizetés után a magányos tanyákon. Mostanság könnyű golyót kapni a fejbe, az egyre „izmosodó" gengszterklánok maximum csak egyszer figyelmeztetik ellenségeiket, áldozatukat. Aztán úgy jár a paciens, mint a benzin. Nem marad ólommentes. (napra-na| Február 29., szombat Azt mondják, karcsúnak lenni a legdrágább. Sajnos igaz ez a tejre is, amely ahogy soványodik, úgy növekszik az ára is. Pedig ma is sikerült becserkésznem a hűtőpultban a zacskók dzsungelében. — Megvagy te k..J — kiáltottam fel boldogan, ahogy sikerült kivakarnom a drágább és zsírosabb társai közül. Egy életre eljegyeztük egymást ezzel a filigrán flakonnal, amely nemcsak koleszterinjében, hanem űrtartalmában is karcsúsodik. De ez semmi ahhoz képest, hogy őkelme átment szabadárasba, s mostantól állambácsi megvonja támogatását. Az őt futtató selyemfiúk pedig mindjárt emelték a tarifát. Mostantól majd rászokunk újból az unt hazaira, a szolid teára, amely édes-savanyú levéve! nem kárpótol a mindörökre elvesztett luxusért, a műanyagízű zacskóstejért, a sziklaszilárd trappistáért, az önjáró pálpusztaiért. Március 2., hétfő Nem olyan rég még nagy csinnadrattával bontogattuk a szögesdrótokat, a műszaki határzárakat az osztrák—magyar mezsgyén. Elevenen él még a páneurópai piknik emléke, a szabadulástól meg- részegült keletnémet turistástul, Horngyulástul. És most újból bekeményítenek a sógorok — vélhetően nyomatékos magyar kérésre —, s szigorodik a határőrizet Karinthiában, F első-Ausztriában és Stájerországban. Engem ez az egész menekültáradat a török birodalom elleni harcra emlékeztet. Akkor is, most is, mi és az osztrákok voltunk Európa védőbástyái Ázsiával szemben. Akkor is, most is cserbenhagyni látszik minket a művelt és általunk védett Nyugat. Egymásra vagyunk utalva megint. Közösen kell szigorítanunk, hamár az éhséggel és nélkülözéssel szemben önérdekből nem lehetünk szándékunk szerint liberálisak. S miközben az ember szítja magában az eljárás etikusságáról folytatott vitát, egyre csak jönnek pakisztániak, afrikaiak, kínaiak, s ki tudja még hány eleddig jóformán ismeretlen nép reményvesztett fiai. „ Kőhalmi Endre
