Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21-22 / 69. szám

1992. március 21-22., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR Helyét keresi az SZDSZ A Szabad Demokraták Szövetsége Kiss János pártelnök le­mondása után leginkább saját sorainak rendezésével van elfog­lalva. A legnagyobb ellenzéki párt gyakorta hallatja hangját a parlamenten kívül más politikai fórumokon is. Legutóbb Hack Péter, az SZDSZ parlamenti frakciójának helyettes vezetője járt megyénkben. Ekkor kértük tőle az alábbi interjút. —A közelmúltban Ön és Szá­jén Józseffideszes országgyűlé­si képviselő kifogásolta az igaz­ságügy-miniszter intézkedését, pontosabban a megyei bírósági elnökök kinevezésének módját. Arról is tudomást szereztünk, hogy a bizottság a miniszter in­tézkedését nem találta tön’ény- sértőnek. Mi erről a vélemé­nye? — A kormánypárti képvise­lők többségével lehetett ilyen döntést hozni, de nincs lezárva az ügy. Megfontoljuk azt, mi­lyen további lépéseket lehet ten­ni. Az Alkotmánybíróság a Zé- tényi—Takács-féle törvényről hozott döntése azt bizonyítja, hogy van egy független fórum, amelyik kontrollt jelent a kor­mány számára. Meg kell fontol­nunk, hogy ez az út járható-e a bírói kinevezések kérdésében is? Kijelenthetem, az ügy nincs befejezve, különös tekintettel arra, hogy a helyi bírósági veze­tői pályázatokat most írták ki. Ha pedig az elbírálás ugyanúgy történik, mint most, akkor a problémák tovább növekednek. — A honvédelmi bizottság meghiúsította Király Béla alel- nökké választását. Mit tesz ezek után az SZDSZ? — Az elmúlt hetekben három olyan fontos dolog történt, amely megkérdőjelezi az MDF- es többségű bizottságok dönté­seit. Egyik az igazságügy-mi­niszter meghallgatása. Kiderült, hogy a kormánytöbbség nincs a független bíróságok mellett. Hack Péter: „Az Alkotmány- bíróság, mint független fórum, kontrollt jelent a kormány Számára” Fotó: Szűcs László Második ilyen a televízió elnö­kével kapcsolatos hercehurcák, ahol ismét kiderült — a korábbi kétharmados törvényhez képest —, nincs a független televízió mellett. Harmadik a Király Béla ügy. Az ő esetében megkérdője­lezik az 1990-es megállapodást, ami a hat párt között született a tisztségek elosztásáról. Ponto­sabban arról van szó, hogy az egyes tisztségeket a pártok dele­gáltjai kapják. Hogy kik ezek a személyek, az az adott pártra tar­tozik. Ha ez a folyamat így megy tovább, akkor beláthatatlan kö­vetkezménye lehet a parlament munkájára is. — Hogyan látja a miniszter- elnök úr kezdeményezését Han­kiss Elemér alkalmasságának megvizsgálására vonatkozóan ? — Ez az ügy még nincs lezárva. Nahlik Gáborral szem­ben indított fegyelmi eljárásjogi alapjai nem voltak meg. Ügy vélem, Nahlik kinevezésében sehol sem szerepel, hogy ő he­lyettes államtitkári besorolás­ban áll. Meg kell vizsgálni, mit tartalmaz a kinevezése. Ha ez nincs benne, akkor a miniszter- elnök álláspontja, bármennyire is sajnálatos, meg kell hogy buk­jon. Ami persze nem jelenti azt, hogy a kulturális bizottság ne szavazna a miniszterelnök mel­lett. Adódik lehetőségként egy bírósági út. Hozzátéve, hogy az elnök eltávolítása csak azon az úton történhet, amelyen a kine­vezése. És nem szabad elfelejte­ni, a köztársasági elnöknek eb­ben is döntő szava van. — Amióta Tölgyessy Péter a pártelnök — úgy tűnik, — több korábbi SZDSZ-es frontember háttérbe szorult. A múlt héten az SZDSZ-ben lévő különböző irányzatok és az ügyvivői tes­tület találkozott. Levonhatjuk-e azt a következtetést, hogy Töl­gyessy nem tudta összehozni a párton belüli csoportokat? — Nemrégiben a liberális, a szabadelvű koalíció, a konzer­vatív liberális unió képviselői és az SZDSZ ügyvivői testületé tárgyalásokat kezdtek a belső problémák tisztázására. Ezek a tárgyalások a következő napok­ban folytatódnak. Bízom abban, hogy orvosolják majd azokat a gondokat, amelyek az elmúlt hónapokban és korábban is fel­merültek. Azt hiszem, az SZDSZ túl tud lépni ezen a vál­ságos időszakon. De ezt a jövő hetek tárgyalásai döntik majd el. Ami az elnök személyét illeti, nem tudom mennyire lesz képes megosztani a feladatokat. PappJános Káros-e a műkebel? Sokmillió dollár kártérítés Egy San Franciscó-i bíróság 7,2 millió dollár kártérítést ítélt meg annak az asszonynak, aki­nek műmellét rosszul ültették be. Mariann Hopkinsnak még 1976-ban mindkét mellét el kel­lett távolítani. A helyette beülte­tett szilikon-gél alapanyagú készítmény nem zárt jól, amely­nek következtében a kiáramló szilikon gyógyíthatatlan fertő­zést okozott. Erre az orvosok csak a beültetés után 3 évvel jöttek rá, amikor az asszony már súlyos izomfájásokat érzett. A gyártó Dow Coming fellebbe­zett az ítélet ellen, mert a cég szerint nem bizonyosodott be, hogy a szilikon okozta a beteg­séget. Az Egyesült Államokban az elmúlt 30 évben mintegy 2 mil­lió nő kapott szilikon-gél anya­gú műmellett. 4 éve az USA egészségügyi hatósága szigorú vizsgálatot rendelt el a szilikon- implantátumokra vonatkozóan, s kötelezte a gyártókat, hogy bi­zonyítsák be: termékeik bizton­ságosak. David Kessler, a vizsgálóbi­zottság szakértője szerint még mindig nem világos, hogy a szi­likon nem okoz-e mellrákot, és nem járul-e hozzá más betegsé­gek kifejlődéséhez. A plasztikai sebészek viszont megpróbálják megakadályozni a szilikon-sto­pot. Ferenczy Europress Ráth-Végh István Л 7 rpr\ rvnv [AL JlKLíN lUV 13. A legkegyetlenebb erénybiz­tosíték az afrikai törzseknél ma is dívó infibulatio. A boldogta­lan leánnyal még serdületlen korában úgy bánnak el, mint az operáló orvos műtét után a sebbel: összevarrja a sebet, s az egybeforr, beheged, éppen csak a kanül számára hagyva parányi rést. A vőlegény teljesen biztos lehet benne, hogy a menyasz- szony erénye sértetlen. Idegen férfi hiába kerülgeti a leányt, hiába próbálkozik nála, a leány azt a sztereotip választ fogja adni: ,,el bab makful”. (A kapu zárva van.) Esküvő előtt persze a boldogtalan teremtés megint kés alá kerül, s az örömnapot ke­serves kínokkal váltja meg. De elég ennyi az erénypró­bákból és erénybiztosító intéz­kedésekből. Ezek kétségtelenül igazolják, hogy a férfi semmifé­le eszköztől sem riadt vissza, melyet a fizikai tisztaság meg­óvására alkalmasnak ítélt, ha még olyan megalázó és leala­csonyító volt is a nőre. S ha a keleti férfi fátyollal födte, há­rembe zárta, eunuchhal vigyáz­tatta az asszonyát: miért ne lett volna lehetséges, hogy a nyugati férfi közvetlenül a szeretett lény testére akasszon lakatot? A szüzességi övék használa­tának lélektani alapja kétségte­lenül megvan. Ezután rátérhetek a szüzessé­gi övék rövid történetére. Az elnevezés nem egészen helytálló, mert hiszen az öveket nem szüzeknél, hanem asszo­nyoknál használták. Fordítása akar lenni a német Keuschheits- gürtel-nek. Sokkal találóbb len­ne a biztonsági öv vagy akár — mondjuk — erénykötő, hűségla­kat stb. Mégis a megszokott el­nevezést használom, mert így ment át a köztudatba. Hogy melyik században kezdték használni ezeket az öveket, nem állapítható meg pontosan. Mesebeszéd, hogy első ízben a keresztes lovagok alkalmazták volna, mikor hosz- szú esztendőkre elhagyták asszonyaikat, s így vélték leg­jobban biztosítani a hitvesi ágy tisztaságát. A ránk maradt övék egyike sem régibb a XV. század­nál, s így valószínű, hogy leg­először a reneszánsz idején buk­kantak föl Itáliában. Amit Freydier mester Pádua zsarnokáról állít, annak sincs történelmi alapja. Ez a Frances­co Carrara nem volt az a kegyet­len kényúr, aminőnek Freydier mondja, s bűneinek lajstromá­ban a szüzességi övék egyáltálá- ban nem szerepeltek. Égysze- rűen politikai ellenfele volt Ve­lencének, s mikqr fogságba esett, a tízek tanácsa annak a bölcs elgondolásnak az alapján végeztette ki', hogy a hulla ke­vésbé veszedelmes, mint az élő ember, mert nem képes háborút viselni. A Freydier-féle legen­dának eredete Misson abbé olaszországi útleírásában talál­ható meg, aki a Doge-palotában kiállított kuriózumok között néhány szüzességi övét is látott. Könyvében szemérmesen megszakítva a francia szöveget, latinra váltja a mondókáját, s ezt írja róluk: „Ibi etiam sunt serae et varia repagula quibus turpe illud monstrum pellicus suas occludehat." (Vannak itt még lakatok és különféle zárak, me­lyekkel ama rút szörnyeteg ágyasait elrekesztette.) Igen ám, de Misson abbé majdnem két­száz esztendővel Carrara kivég­zése után utazott Itáliába, tehát az ő szűkszavú megjegyzésére nem lehet sokat adni. Jóval később Charles de Brosses híresen szellemes Szentesen Rembrandt, Rubens, Goya és Velazques képeit restaurálják, kiállításra készítik elő. No, nem az eredeti, dollármilliókat érő képeket, hanem azok „megszólalásig hü" másolatait, amelyeket Balló Ede festőművész készített a századforduló környékén azzal a szándékkal, hogy az európai képörökségünk legszebb alkotásainak látványával megajándékozza az egyszerű embereket. A Szépművészeti Múzeum tulajdonába kerülő képek 90 százaléka negyven éve nem volt kiállítva, eldugott raktárakban porosodott. A szentesi Hegedűs László Helyőrségi Klub vezetői felkutatták, Katona Imre és Bíró József szentesi festőművészek pedig restaurálják azokat, hogy a nagyközön­ség elé kerülhessenek MTI-fotó: Medgyasszay Béla Olvasóink írják Hibára hibát halmozva... Az 1970-es évek végén Kö- zép-Európa egyik legfelelőtle­nebb szerződését kötötte meg a magyar és a csehszlovák kor­mány. Minden hiteles helyszíni vizsgálat nélkül a bős—nagy­marosi vízlépcsőrendszer meg­építését határozta el a két kabi­net. Mikor a munkálatok már javában folytak, a felerősödő magyar és később csehszlovák ellenzéki erők figyelmeztettek először nyíltan a küszöbön álló ökológiai katasztrófára. A józan gondolkodású Németh-kor- mány a Parlament engedélyével leállítatta az építkezést Nagy­marosnál, és ugyanezt javasolta Prágának is. Északi szomszé­dunk Jeles" kommunista veze­tői a leghatározottabban visz- szautasították a budapesti ja­vaslatot. A gyökeres politikai re­formokat hozó csehszlovákiai események után sem következett be lényegi változás, hacsak azt nem vesszük annak, hogy az építkezést támogató szócsövet Prágától Pozsony vette át. A szlovák vezetés ebben a kérdés­ben követte elődei példáját és a Budapest—Prága közötti hibás döntést újabb hibákkal tetőzte meg. A Duna elterelését célzó javaslatok már nemcsak a két ál­lam közötti szerződést sértik. hanem a nemzetközi jogot is. A szlovák kártérítési követelés jo­gos is meg nem is. Mert az igaz, hogy Magyarország állította le az építkezést, de az mindkét or­szág lakóinak érdekeit szolgál­ta. A vízlépcsőrendszer megépí­tése tönkreteszi a Csallóköz ter­mészetes állapotát és olyan, sza­bad szemmel látható szégyen­foltot hagy a Dunán, amely szemlesütésre készteti a folyó melletti képeket a Fekete-erdő­től a Fekete-tengerig. A politika már megint olyan dologhoz nyúlt, amihez nem ért. Bősről a végső döntést nem jogi vagy köz­gazdászt diplomával rendelkező közéleti személyiségeknek kelle­ne kimondani, hanem egy nem­zetközi tudósokból álló szakbi­zottságnak. Susánszki Imre, Gyula Ahol még törődnek a vevőkkel Március 9-én busszal átmen­tem Békésre, felkerestem Bor­bély László tüzelő- és építő anyag-kereskedő békési Kistü- zép-telepét (Kossuth u. 19.). Úti célom szénvásárlás volt. A pénz­tárnál udvarias, készséges pénztáros nő volt, akinél meg­olaszországi leveleiben felme­legíti a Carrara-féle anekdotát, s némi változtatással így ír a Doge-palotában látott övékről: „Látható itt a híres öv, mellyel hajdan Páduának egy kényura, ennek a gyalázatos eszköznek a feltalálója biztosította felesége erényét. Úgy látszik, annak a höl'gynek derekasan kijuthatott az'erényből, mert a jeles lakat pokoli mód nagyra van méretez­ve.” Utóvégre tökéletesen mind­egy, hogy mikor született meg az első szüzességi öv; elég szé­gyene a férfinemnek, hogy egyáltalán kitalálták. Annyi bi­zonyos, hogy a XVI. században már székében alkalmazták; ezt bizonyítja a ránk maradt példá­nyok stílusa, sok rajz és metszet s a korabeli írók műveiben talál­ható temérdek hivatkozás. Az is valószínű, hogy Itáliában alkal­mazták először, s megpróbálták átplántálni Franciaországba is, de kevés sikerrel, mint a Frey­dier által idézett Brantôme-féle anekdota mutatja. Álljon itt ez a Brantôme-féle történet szó szerinti fordításban. A rövid kis leírásból a szerző akarata ellen is kibuggyan a XVI. század főúri köreinek er­kölcstelensége s a szerző naivan szatirikus, erkölcsösnek éppoly kevéssé nevezhető világszemlé­lete. (Folytatjuk) rendeltem a 25 mázsa szenet, a közel 20 ezer forintot rendben kifizettem, és a nyugtát megkap­tam. Kérdeztem, hogy mikor számíthatunk a szállításra. Azt válaszolta, szerdán vagy csütör­tökön hozzák. Kérte, legyünk otthon. Hétfőn 10 órakor ren­deltem meg a szenet és Békésről 11,50-kor indultam vissza Bé­késcsabára. Meglepetésemre — amint az utca sarkára értem — 12.30-kor a 25 mázsa szén le volt rakva a kapunk előtt. Hát így is lehet dolgozni. Itt még megbecsülik a vásárlókat. Őszinte elismerés a telep dolgo­zóinak. Tóth István, Békéscsaba Mariska néni és a szívügyek — Mit gondol nénje, mi a hosszú élet titka? — Te is szépen, célzással kezded az új évet! Úgy is tudod, hogy öreg vagyok, miért kell erre még figyelmeztetni? — Jaj, ne legyen már ilyen sértődős, annyira nem öreg még. Különben sem magáról van szó. — Hát kiről? — Csak úgy, általában!-— Na, jól is nézünk ki! És mire mégy úgy általában? —Nem sokra! Egyébként is maga az első, akit megkérdezek. Kíváncsi vagyok, mit mond? — Csak annyit, hogy nyugalom! Még egyszer, hogy jól­megértsd: a nyugalom a hosszú élet titka. — De hisz’ abból van a legkevesebb! Jól tudja maga is, csupa stressz, feszültség az élet. Mondják is a doktorok, azért pusztul­nak el már fiatalon szívinfarktusban az emberek. — Már aki... Aki túlságosan a szívére vesz mindent. Aki nem tudja túltenni magát a hántáson, aljasságon, fúráson és így tovább. Hát nem is könnyű elviselni nemcsak most, régen sem volt az. Mert ilyesmi mindig volt, van és lesz. S hajói felizgatod magad, egész a betegségig, mit érsz el vele? Örül a másik, az a disznó! De ha nem veszed magadra, ha tűrsz: tovább élsz! — De csak a bolond tűr el mindent... — Általában. De mind azt mondja, megéri, ha nem kotlik a rosszon. Még arra is van esélye így, hogy ő kíséri ki a temetőbe az ellenségét. Tudod, mekkora elégtétel ez? — Valóban nem akármi... Szóval maga szerint a lényeg: ne izgassa magát az ember. — A bajjal semmi esetre se, inkább a szerelemmel. Az vidámít. Ezért pártolom jobban a fiatal politikusokat is. — Jézus, csak nem a Fideszre gondol? — De bizony, rájuk. Bárcsak többen volnának a parlament­ben, mindenütt. — Nénje, maga megzavarodott! És az öregek bölcsessége? — Ha van is, egy szikra sem látszik belőle! Igenis, a fiatalok kellenek, mert ők a szívük szerint élni. élvezni akarják az életet, dolgozni, gyerekeket nevelni, szebbet és jobbat teremteni. Mert még előttük áll az élet. És nem a hátuk mögött, hogy örökké visszanézzenek. Ezért nekem ők a szívügyem. y yj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents