Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21-22 / 69. szám

àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­MTI-hír volt Lapunk keddi számában A hírből csak annyi igaz című cikkben idéztük a Népszabad­ságban megjelent, a Félbesza­kadt performance-ról szóló írást, amelyből sajnálatosan kimaradt, hogy az MTI híre volt. Kiállítás Az eleki könyvtárban Csonka János festményeiből nyílik kiál­lítás március 21-én, ma 16 óra­kor. Megnyitót mond Kraszna- horkai Géza, a gyulai könyvtár igazgatója. Beszélgetés a képviselőnővel Békéscsabán, március 24-én 18 órakor lakossági fórumon ta­lálkozik Sarkadiné dr. Lukovics Éva önkormányzati képviselő­nő választóival a 9. számú álta­lános iskolában (Thurzó utca 33). A téma: a képviselői alap felhasználása. Ahol 2600-szor mostak Sarkadon a volt költségvetési üzem, ma közszolgálati kft. kü­lönböző lakossági szolgáltatá­sokat is végez. Ezek közül leg­népszerűbb a szőnyegtisztító gép kölcsönbe adása és a gép­kocsimosás a Sarkadkeresztúri úton lévő telephelyükön. A kft. kimutatása szerint tavaly 2600 esetben igényelt autómosást a lakosság, pedig csak hidegvizes mosási lehetőség állt rendelke­zésre. Terveik között szerepel a zárt épületben történő melegvi­zes megoldás. Forgalmi változások Békéscsabán, a Ligeti Károly soron 1992. március 23-ától (hétfőtől) forgalomszabályozási változás lesz. A Ligeti Károly soron a temetőhöz vezető úttól kifelé egyirányúsításra kerül sor. A Körös Volán értesíti az uta­zóközönséget, hogy a Bartók Béla út—Tulipán utca kereszte­ződésében folyó munkák miatt a 8-as járat az Erdélyi sor felől 1992. március 24-étől (keddtől) 1992. március 31-éig az alábbi terelőútvonalon közlekedik: Bartók Béla út—Petőfi utca— Kazinczy utca útvonalon. A já­rat a Tulipán utcai megállóhe­lyet nem érinti! Megállói: Haán L. útig változatlan, majd Petőfi- liget-—Kötöttárugyár. Ezután változatlan. Ellenirányban a já­rat útvonala és megállóhelye nem változik! Jogi tanácsok Díjmentes jogi tanácsadás lesz március 23-án, hétfőn 16— 18 óráig a Lencsést Közösségi Házban (Békéscsaba, Féja Géza tér 1.). Sándor-bál A mezőberényi Petőfi Gim­náziumban két évtizedes hagyo­mányai vannak a Sándor-bál- nak, melyet mindig a harmadi­kosok rendeznek azoknak az öregdiákoknak, akik az iskolá­ban érettségiztek. Az idei Sán- dor-bálat is, mint mindig, a helyi művelődési központban tartják szombaton este hét órától. A programban szerepel egy szín­padi darab, nevezetesen Fekete Sándor: őserdei szümpozion című műve, a bál nyitótánca az iskola diákjainak bécsi keringő- je lesz, tombolán a város üze­meinek, vállalatainak és vállal­kozóinak ajándékait sorsolják ki. KÖRKÉP 1992. március 21-22., szombat-vasárnap „Alapoz” a kormány (Folytatás az 1. oldalról) tásával kapcsolatban tájékozta­tásul elmondta, hogy a közeljö­vőben Bukarestbe utazik, ahol a kitoloncolási egyezményről tár­gyal a romániai partnerekkel. Az eredményeket illetően opti­mista, mert a jelenlegi helyzet jobb, mint korábban volt. Boross Péter szólt a rendőr­ség munkájáról is; határozottan kijelentette, hogy vége a bizony­talankodásnak. Elsőbbséget kell élveznie a lakosság biztonsága védelmének, minden mást en­nek kell alárendelni. A magyarországi átalakulás­sal kapcsolatban a miniszter le­szögezte: a rendszerváltás felté­telei megteremtődtek, ám hosz- szú folyamat előtt állunk. Aber­rált, torz állapotból kell normális helyzetet teremteni például a földtulajdonnal kapcsolatban is. A helyettesítő módszer nem jó, a kormány — amelyet Antall Jó­zsef miniszterelnök kamikáze kormányként jellemez — mégis ilyen lépésekre kénytelen. Visszatérve a kormánymeg­beszélés céljára, Boross Péter hangsúlyozta: meg kell adni a megyének azokat az alapozó támogatásokat, amelyekről to­vábbléphet a helyi teremtő erő. A lakossági kérdések, felve­tések egy része a szabálysze­gőkkel szembeni szigorúbb in­tézkedést sürgette. Hajdú Lajos az ittas vezetőkkel szemben kért sokkal súlyosabb büntetést, míg mások a rendzavarok, a közbiz­tonságot sértők ellen szorgal­mazott szigorúbb eljárást. A miniszter válaszában utalt az Európa Közösség-beli társult tagságunkra, amely bizonyos kötelezettségekkel, elvárások­kal jár. Ily módon alkalmazkod­ni kell a nemzetközi gyakorlat­hoz, jogelvekhez, nem beszélve arról, hogy a büntetési nemek­nek, a minősítéseknek, a bünte­téseknek arányban kell állniuk egymással. Pásztor Béla egyko­ridiáktársának, ’56-os elítéltnek válaszolva a miniszter hossza­san beszélt az egykori meghur­coltak megbecsüléséről. Mint mondta, csupán szimbolikus tet­tekben nyilvánulhat meg a társa­dalom magatartása. Az eltelt 35 év bűnlajstromába sorolta, hogy a fiatal generációban nem ala­kult ki a természetes reflex az ’56-os forradalom kapcsán. Dr. Molnár Lajosné arra hívta fel a figyelmet, hogy sok idegent „rejtegetnek” Békéscsabán, akiket kisiparosok „feketén” foglalkoztatnak, és sokszort meg sem fizetik a munkájukat. A miniszter szerint a probléma helyi hatósági kérdés. A rendel­kezésre álló igazgatási és egyéb intézkedésekkel a legszigorúb­ban kell eljárni a visszaélőkkel szemben, hiszen nemcsak sza­bálytalanságról van szó, hanem a munkanélküliek helyzetét is nehezíti ez a jelenség. Penza megyei delegáció a Viharsarokban Ha néhány évvel ezelőtt ezzel a címmel jelent meg cikk a me­gyei lapban, akkor biztos volt, hogy az írást senki el nem olvas­sa... Aztán jó két évig csend, szünet következett. De nemcsak minálunk fordult ki a sarkából a világ. Szinte ter­mészetes, hogy ott és itt egy­aránt felvetődött a gondolat: miért ne lehetne kölcsönösen előnyös üzleti kapcsolatokat kialakítani a két korábbi „test­vérmegye”, pontosabban a vál­lalatok, vállalkozók között? A megyei önkormányzat meghí­vására tegnap ennek szellemé­ben penzai delegáció érkezett Békésbe, hogy feltérképezzék a gazdaségi és kereskedelmi lehetőségeket. K. A. Devlika- mov, egy befektetési társaság elnöke, S. A. Kurmanov, a Pen­zai Kereskedőház elnöke, G. M. Antonov, a Tarháni Kereskedő­ház elnöke és V. Kalosin, a Pen­za megyei önkormányzat fő­jegyzője tegnap Orosházán tár­gyalt, majd Békéscsabán a gaz­dasági kamarában. A penzai szakemberek program szerint négy napot töltenek szűkebb hazánkban. Ha sikerül megfele­lő válaszokat kapni a „mit és hogyan” üzletelhetünk egymás­sal kérdésre, akkor nem volt fe­lesleges 2500 kilométert utaznia a delegációnak. A békési terme­lőknek sem mindegy, hogy ide­jében nyitnak Oroszországra vagy sem... Lovász Tizenhárom ifjú matematikus Tegnap délután a Sarkadi 1- es Számú Általános Iskolában ünnepélyes keretek között hir­dették ki a Zrínyi Ilona matema­tikaverseny megyei fordulójá­nak eredményét. A több mint egy héttel ezelőtt megrendezett versenyre a megye 45 általános iskolájából 739 tanuló nevezett be. Ebből — mint az értékelés során kiderült—13-an jutottak be az országos döntőbe, amelyet április 11-én és 12-én tartanak Kecskeméten. Szabó Gyula, a sarkadi 1-es iskola igazgatója elmondta, hogy a hat általános iskolai évfolyamot felölelő ma- temetikaverseny gondolata a kecskeméti Zrínyi Ilona Általá­nos Iskolában született, ezért az országos döntőt hagyományo­san Kecskeméten tartják. És íme a 13 Békés megyei diák, akik ezen részt vehetnek: a harmadikos Varga Zoltán (Bé­késcsaba) és Szilágyi Péter (Vésztő); a negyedikes Fejes Sándor (Orosháza) és Demeter Valéria (Szarvas); az ötödikes Várai Tamás (Békéscsaba) és Gösi Csaba (Gyula); a hatodikos Pecsenye László (Szarvas) és Balázs Erzsébet (Békés); a hetedikes Kiss András (Gyula) és Vincze Kornél (Szarvas); valamint há­rom nyolcadikos: Gosztolya Gábor, Molnár Zita és Csonka Margit, (mindhárman Békés­ről). (A békési és a szarvasi gye­rekek egyébként csapatverseny­ben is kiemelkedően szerepel­tek.) De a sarkadiaknak sincs szé­gyenkeznivalójuk, annak elle­nére, hogy ők egyetlen helye­zést sem értek el — mondta vé­gül Szabó Gyula igazgató. —ria Elsőként a békéscsabai belvárosi általános iskola tanulója, a harmadikos Varga Zoltán vette át a díját Fotó: Fazekas Ferenc Gyönyörű legen... ...da, az 1848—49-es forrada­lom és szabadságharc örökkön üzenő története jár a fejemben. Legendás személyek, esemé­nyek jutnak eszembe, így na­pokkal az ünnep, március 15-e után is. Lám, milyen gazdag múltú ez a város, Gyula és mi­lyen szerencsés, hogy ennyi emlékhelyet mondhat magáé­nak e rövid történelmi időszak­ból! A Petőfi-szobor, a városhá­zán a költő emléktáblája, s a tábornokoké, végig a Kossuth utcán, egészen a várig. Van or­szágra szóló jelentőségű szo­borcsoportja, a Honvédtiszti Emlékhely... Hát igen, épp emiatt töpren­gek még mindig az ünnepen, s ismerősöm szavain. „Tudod, annyira megdöbbentem, hogy az egész várost fellobogózták, de ide nem jutott még egy zászló sem....!” Mondogattam, a gyu­laiak hagyományosan a Petőfi- szobomál ünnepelnek március 15-én, az emlékhely mást juttat eszükbe: a keserű bukást... Ak­kor nem győztük meg egymást. Utólag azonban, végigjárva az emlékutat, a zászlókkal, virág- özönnel borított Petőfi-szobor- tól az emlékhelyig, neki adok igazat. Napok múltán is fájó ér­zést kelt a dísztelen magára ha­gyottság. Az egyik helyen ko­szorúkkal emlékezünk ugyan­azokra, akiknek a másik helyen semmi se jut... Az itteni némasá­got, azért vannak néhányan, akik virágszálaikkal feloldot­ták. A gyönyörű legen...da, álta­luk összeállt. Sz.M. Ajándék csabai előfizetőknek СГМТАЙ Hamarosan megjelenik a Média- Mix Betéti Társaság kiadásában Békéscsaba és környéke szolgáltatá­si adatait tartalmazó címtár. A kötet gazdag címkínálatával segít az autó­val, lakásépítéssel, háztartással, gyógyítással, jogi szolgáltatásokkal, ruházati, elektronikai és műszaki cikkek beszerzésével kapcsolatos ügyeink intézésében. A könyv ké­nyelmesebbé teszi életünket. A szolgáltató címtárat áprilisi Békés Megyei Hírlap előfizetéssel rendelkező békéscsabai olvasóink ingyen, ajándékként kapják szer­kesztőségünktől. V endégkommentár Amiből sok van., avagy éljünk a m Élünk a mának, mert nincs a jövőről más képünk, mint a biztos bizonytalan. Élünk a mának, mert aki bizakodó, az lassan már gyanús. Élünk a mának, mert mind a hatalmi párt, mind az ellenzéki erők a politikai birkózásra koncentrálnak, és emberi gondjainkra nem marad sem idejük, sem erejük. Gazdasági válság van, a nyílt politikai küzdelem viszont új sport ezen a tájon — nekünk is érdekes volt az elején, nekik még mindig az. Meg különben is: kevés a pénz, még kevesebb a hozzáértés, emberség alig és a Nyugat sem segít! Amiből sok van, attól megyünk tönkre — amiatt élünk a mának. Sok az agresszivitás, sok a szöveg, sok a politikai kalandor, sok a ha­zugság, sok, ami sok: a hétköznapok nyomasztó jelenségei. Sokkoló az áruhiány, energiahiány, nyersanyaghiány, gyógyszerhiány, munkakedvhiány. Ezzel szemben sok és egyre több a nemzetféltő, nacionalista újfa­siszta jelszó. A bűnbakkereső szélsőjobboldali (vagy szélsőbalol­dali?) erők ijesztően sok hívet toboroznak maguknak a sok és egyre több elégedetlen ember közül. Nem véletlenül abból, a mindenki által elhanyagolt, szegénységben és tudatlanságban tartott rétegből, amely a piacgazdálkodást hallva munkanélküliségtől és inflációtól retteg, nem alaptalanul. Mintha láthatatlan kezek pont a szélsőjobb (-bal?) karjaiba terelnék a tömegeket. S ha nem mennek elég gyorsan, megfújják a „nagy veszély” trombitáját, amely fenyeget a szomszédok, a liberális értelmiségiek, a nemzeti kisebbség, a Nyugat, az időjárás felől — mikor mi a célravezetőbb. Sok az öntelt, hangos, mindentudó front- és nemzeti egység párti képviselő. S mikor már ők is csődről, katasztrófáról beszélnek, a sok kisember már csak a mában hihet. Mert sok beszéd, szegénység. Igaz volt tegnap, igaz ma is. Csőd­gazdaságon nem segít a sok beszéd, politikai csömör lassítja a mun­karitmust, nincs munka, nincs pénz, nincs kenyér. Ezt innen alulról, a honatyáknál sokkal jobban látja a sok kisember, akiknek éleslátá­sa, vágya, kiabálása nem ér az égig, a parlamentig, a tévéig, a palotákig. A nyomdafesték jól tűri az ellenzéki véleményt, a kriti­kát. „A kutyák ugatnak, a karaván halad.” Hogy nem a demokrácia felé, hogy nem egy emberibb jövő felé? Mit számít az? Különben szép lesz a nyár. Vakációt kapnak a diákok és a honatyák. Már vakáción vannak az eddigi munkanélküliek, s nem­sokára az ezutániak is. Aki még dolgozik, az szabadságra mehet. Ha süt a nap, az emberek nem olyan rosszkedvűek. Ősszel pedig állítólag a privatizált mezőgazdaság megnyeri a terméscsatát. A tévéhíradók és kormányhű lapok roskadnak majd a hektáronkénti kilóktól és tonnáktól. De miért beszélünk az őszről, az még messze van! Éljünk a mának! Váli Éva, a Romániai Magyar Szó munkatársa „JAJ ANNAK, AKI MINDENT ELMOND, AMIT MONDANI TUD.” (Voltaire) r~. ГЛ NAGY EGÉSZSÉGKÖNYV! Kapható a Kossuth könyvkiadónál. Békéscsaba, Szabadság tér 17. fszt. 17. V J Békés város önkormányzata megvételre felkínálja a Békés, Csabai u. 59. szám alatti telephelyét. Kikiáltási ár; 9 millió Ft. Jelentkezési határidő: 1992. március 26-áig a polgármesteri hivatalban levélben vagy személyesen Kökéndy József polgármesternél. A Nagymágocs és Árpádhalom Áfész eladásra kínál érvényes műszaki vizsgával rendelkező Dacia furgon kistehergépkocsit árverés útján. Árverés időpontja: 1992. április 2-án 9 óra. Érdeklődni: a (63) 11-412-es telefonon vagy Nagymá­gocs, Mátyás király u. 31. szám alatt, naponta 7—16 óráig. Sarokba szorítva Emberek A minap vidéken jártam fia­tal, csinos kolléganőmmel. El­fáradván a sok talpalástól, el­határoztuk, hogy betérünk a presszóba, s egy erős fekete mellett ejtőzünk egy picit. A falu központjába tartottunk, elha­ladtunk a polgármesteri hivatal előtt, láttuk vele szemben az is­kolát, mellette az orvosi rende­lőt, az öregek napköziotthonát és a templomot. Kicsit odébb vagy két tucat kerékpár árvál­kodott, jellegzetes összevissza­ságban. No, ott volt, illetve van a kocsma, de hol a presszó? Megkérdeztünk egy járókelőt, aki készségesen, bár némi sértő­döttséggel igazított bennünket útba: „Már hogyne lennepresz- szónkl? Itt van a másik utcá­ban.” A kerékpártároló itt is telve dugig, néhány kétkerekűt a fal­hoz, néhányat pedig a csenevész fácskákhoz támasztottak. Benn füst, áporodottság, gépzene, já­tékautomaták, biliárd: javako­rabeli munkanélküli férfiak mú­latják az időt. Kolléganőm az első pillanat­tól kezdve kényelmetlenül érzi magát, hiszen itt egyedül ő kép­viseli a szebbik nemet. Görög­ország elmaradott vidékein élt át hasonlókat., A kávézóban ott is csak emberek ültek” —mesé­li. Adva az álmélkodót, rákérde­zek: csak emberek!? „Igen — bizonygatja —, csak férfiak.” Jót nevetünk a „nyelvbotlá­son", s én is előhozakodom egy példával: A ház. előtt áll egy ember. Vajon gondolna-e bárki ennek a mondatnak az elhang­zásakor nőre? Miközben szűre söljük a híg kávét és ízlelgetjük nyelvünk kü­lönös zamatait, kivágódik az ajtó. Ember áll a küszöbön, ke­zét csípőre rakja, szemei villá­mokat lövellnek. Benn egy férfi leteszi kezéből a dákót és kisom- fordái a fényre asszonya után. Ménesi György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents