Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-18 / 66. szám
BOTRÁNYKÖVEK 1992. március 18., szerda О 3? Ment minden, mint a „narancsolat” Pince, szép kilátással Mindenkinek magánügye, hogy komolyan vesz-e valamit, vagy sem. így van ez a békéscsabai Fidesz-M csoport megítélésével is. Ami a dolog politikai oldalát illeti, jobb, ha a Fidesz belső ügyének tekintjük. Más a helyzet, ha arról hallunk, hogy furcsának tűnő gazdasági lépések nyomába erednek a „pártütők”. Már hónapokkal ezelőtt lemondásra szólítottak fel képviselőket, vezető tisztségviselőket, s azóta sem engedtek a negyvennyolcból. Mindennek az oka — úgy tűnik — a békéscsabai Narancs Klub, mely a város főterén, egy termetes pincében kapott helyet. Aki irigyelné a F+N Trade Kft.-t, azért, mert Békéscsaba legközpontibb helyén, amolyan , jövet-menet” ponton talált vendéglátó helyének alkalmas helyiséget, ne tegye. Ez a lehetőség bizonyára bárkinek adott. Hiszen a város millió gonddal és több száz milliós adóssággal a nyakán ugyancsak rá lehet utalva a bevételre. Legalábbis ezzel a naiv hittel kopogtattunk be dr. Simon Mihályhoz, Békéscsaba jegyzőjéhez. Hacsak sejtjük, hogy éppen Nagy Sándor, a Fidesz területi koordinációs irodájának vezetője, a békéscsabai közgyűlés képviselője előzött meg bennünket a vendégeskedésben, akár fel is ajánlhattuk volna: segítsen ott, helyben kibogozni a Narancs Klub kuszaságait, így egyelőre elbúcsúztunk tőle, hogy a tárgyalásra igyekvő jegyzőt faggathassuk ki. —Hogyan került a Narancs Klub a megyei OTP alatti pincébe ? —A pince—mint az egész ház—a magyar állam tulajdonában, s az IKV kezelésében volt — igazított el dr. Simon Mihály. — Az épület a vagyonátadó bizottság döntése alapján rövidesen az önkormányzat tulajdonába kerül. Augusztusban igényeltük, s a bizottság most dönt arról, hogy a városé legyen. Gyakorlatilag máris az. A pincére hatósági kiutalás alapján lehetett bérleti szerződést kötni az IKV-nál. —De nem az IKV döntött? — Nem, hatósági kiutalás volt. Szuperszonikus ügyintézés Nagy Sándor — a Fidesz Békés megyei irodája nevében — még 1990. június 19-én kérelmet nyújtott be az akkori tanácshoz: „A helyiséget ifjúsági klub kialakítására kívánjuk igénybe venni. Ezen igénylésünket dr. Simon Mihály VB Titkár Úrral történt szóbeli megegyezésünkre hivatkozva nyújtjuk be.” Két nap múlva kész is volt a határozat. A használatbavételi díjat, négyzetméterenként 625 forintban, összesen 125 ezer forintban állapították meg, melyet 1990. október 10-éig kellett volna átutalni a tanács számlájára. Ez bizony elmaradt. Feltételül szabták, hogy tizenöt napon belül szerződést kell kötni az IKV-val, s a pince funkciójának megváltoztatásához az igazgatási osztály engedélye szükséges. Világos, megérdemlik a fiatalok, hogy kedvező feltételekkel jussanak hozzá a klubhelyiséghez. Ekkor lépett színre a Narancs Alapítvány. A jegyző úgy tudja, hogy a Fidesz alapítványáról van szó, az alapító okiraton viszont az olvasható, hogy 1991. február 15-én 10 ezer forintból és szabad akaratából egyetlen magánszemély, Nagy Sándor. A kuratórium tagjául Prisztavok Zoltánt (Fidesz-alkalmazott), Her- czeg Attilát, Csicsely Attilát (mindketten a Fidesz békéscsabai választmányának tagjai) jelölte. Az alapítvány célja: a Békés megyében működő ifjúsági klubok pályázat útján történő támogatása. A Szent István tér 3. szám alatti, 200 négyzetméteres pincét 1991. február 27-én Nagy Sándor és Csicsely Attila kérte átengedni az alapítványnak. Mint írják, vállalják a (hónapokkal korábban lejárt határidejű) használati díj megfizetését. Az elmaradt bérleti díj megfizetéséről nem esik szó. Közismert, hogy a hivatal igen türelmes a befizetések elmaradása esetén. Miért tettek volna éppen ez ügyben kivételt. Az alapítvány — kimondva, kimondatlanul — módosítani kívánta az engedélyezett funkciót is. Tervük: „Az ifjúság politikai, kulturális, sportolási és szabadidős tevékenysége; diák- és munkahelyi vendéglátás; szociális étkeztetés; kiskereskedelmi tevékenység”. Külön kérik, hogy ez legyen ám benne a határozatban! A polgármesteri hivatal 1991. március 6-án határidő nélkül átadja a pincét az alapítványnak, de kiköti: „A helyiség albérletbe adása, funkciójának megváltoztatása engedélyhez kötött”. Ekkor már szinte érződik a pincéből áradó sör, bor, rövidital illata... Húsz nap múlva Herczeg Attila lép a színre. Arra kéri a polgár- mesteri hivatalt, hogy—ha már övék a vár, mit beszélek: a pince — hadd vigyék be azt az előző napon megalakult F+N Trade Kft.-be apportként. S ha már viszik, a bérleti díjat majd csak az üzembe helyezéstől kelljen fizetni. A határozat ismét két napon belül elkészül: a kft. határidő nélkül használhatja a pincét. Az alapítvánnyal együtt az ügyben említett fideszesek is bekerültek a káeftébe. Olyannyira, hogy Herczeg Attila és Csicsely Attila tagja lett a felügyelő bizottságnak is. Nem az alapítvány „folyományaként”, hanem a káefté résztulajdonosaiként. További jó hírünk: a kiutalást követő ötödik hónapban, 1991. augusztus 28-án a megyei bíróság rögzítette cégjegyzékében a káeftét. Nem, nem, nem... — A pártok elhelyezése volt a feladat — folytatja a jegyző. — Felajánlottam a pincét ifjúsági klub számára. A Fidesz aztán bejelentette, hogy létrehozott egy Narancs Alapítványt. —Néma Fidesz hozta létre? — Most én ennek a részleteire nem tudok... —Egy magánszemély alapította. — Nem, nem, nem, nem, nem. Nem, nem, nem úgy emlékszem. Volt egy cégbíróság által bejegyzett alapítvány, s jött egy kérelem. Teljesítésének nem volt akadálya, a helyiséggazdálkodási jog szerint. —Nem ezt vitatom. . — Nem foglalkozom a dolog politikai oldalával. —Ne a politikáról, a törvényességről beszéljünk. — A törvényességi oldal teljesen tiszta. —Talán mégsem. — A kiutalás átment a Narancs Alapítványba. Erre törvényes lehetőség van. — A Fidesz nem fizette be az előírt határidőre a határozatban megállapított használatbavételi díjat. — Nem tudom, nem tudom, nem tudom. Közben ment a menet, hogy ezt ki kell alakítani. Egy csomó építési engedélyezéssel kapcsolatos vita zajlott le. —A határozat végrehajtását csak vizsgálnia kellett valakinek. — Persze. —De a jelek szerint ez itt nem történt meg. — Nem tudom, nem tudom. —Ha az októberben lejárt határidőt a következő év márciusában kérték módosítani... — Hát világos, itten egy darabig nem fizettek. Hát aztán? —Ez azért csak nem mindegy? — Teljesen igaza van. Legfeljebb azt teszem hozzá, hogy pont ebben az időszakban éppen öt választást csináltunk zsinórban. Az apparátus akkor 140 fős létszámából 110 orrvérzésig választással foglalkozott. Annak nincs törvényes akadálya, hogy a használati jogot továbbruházzák. Itt kétszeres átruházás történt. —Úgy tűnik, addig rendben lenne a dolog, hogy egy rossz anyagi feltételek között működő pártnak, viszonylag kedvező feltételekkel... — Én nem tudom, mennyire kedvező, hogy egy pincéért négyzet- méterenként 625 forint igénybevételi díjat számolunk fel. —Ez a pince nem Járni na peremén van. — Erre költeni kellett, ki kellett alakítani. — Ennek az apportként való bevitele a kft.-be miként érinti a kezelői jogot? — Semmi változást nem jelent. A használati jog apportként bevihető. —Az apport értékét ki állapítja meg? — Azt az alapító okiratba beírják, hogy a vállalkozást létrehozók mennyit mondanak, s a cégbíróság úgy fogadja el. Mi megengedtük, hogy az alapítvány átadja akáeftének a használati jogot. Nem így megy ez! —Ha az alapítvány kilépne a káeftéből, a pince a káefté használatában maradhatna? — Már a káeftéé. Ez gazdasági jog. —Nem lett volna jobb a városnak az említettnéljóval jelentősebb összegért megpályáztatni a centrumban lévő pince hasznosítását? — Nem kellett az senkinek. Már egy éve üresen állt. —Ez köztudott volt? — Nem így megy ez!—mondja nevetve a jegyző. — Egy pártnak pártelhelyezése kapcsán párthelyiségnek adtuk. —De ma nem az. — Ma nem az. De meg se tudom akadályozni—tiltja a törvény— az átadását. —Afeltételeket sem változtathatták meg? — Nem. — Ez valahogy az önkormányzati tulajdon „kisajátításának”, korlátozásának tűnik. — Változatlanul önkormányzati tulajdonban maradt. —Ha békéscsabai polgár lennék, talán azt mondanám erre: ez a tulajdon több pénzt is kamatozhatna. — Fogalmam sincs, hogy mennyi bérleti díjat kért az IKV. — Úgy tudom, a posta környékén a puszta aszfaltot is négyzetméterenként 6 ezer forintért adják bérbe. — Nem tudom. Ha előre megkapom a kérdéseket, utána tudtam volna nézni. Amikor a Narancs Alapítványból a használati jog átment a vállalkozásba, az ellen már nincs mit csinálni. A bérlőnek vannak bizonyos jogai, amit nem tilthatok meg: átadhatja a használatijogát bizonyos körülmények között. —Mérlegelési joguk csak van? Mondhatták volna, hogy „nem” ? — Nem, nem. Van erre egy sor előírás. Ma is hatályos, csak egy ideje nem igazán alkalmazzuk. Amióta önkormányzati törvény van, azóta ugye más módszerek vannak. —Mégiscsak eljövök Békéscsabára vállalkozónak. — Huhú! Más városokban ez méginkább így van. Ezeket a szabályokat zsinórban, évek óta nem tartják be máshol. Azt mindenki tudja, hogy az önkrományzati tulajdonban lévő helyiségek használati jogát óriási pénzekért adják át. Azt mondja a törvény: ha odaadom a helyiséget ifjúsági klub céljára a Fidesznek, s ezt a feladatot egy másik használó részben átveszi, nem kiutaló határozat kell. Bejelenti nálam, s nekem el kell ismernem a jogszerű használatot. Összedobták a pénzt —Akkor a célszerűséget kérdezem. Nem védené az önkormányzatot, ha határozott és nem határozatlan időre utalná ki a helyiségeket? — Hogy lehet határozott időre kiutalni egy olyan helyiséget, amelyet több mint egymilliós beruházással alakítanak ki? De mennem kell. — Akkor még egy kérdés: nem lett volna jobb e központi helyen lévő pincét pályáztatással, magasabb bevételért kiadni? — Azt hiszem még mindig nem értette meg a dologból a lényeget: egy pártnak adtuk át bizonyos célra. —Ez a párt visszaélt a lehetőségeivel? — Bennem fel sem vetődött ilyesmi. A párt kihasználta, alkalmazta a jogszabálynak azt a lehetőségét, amely mindenki számára adott. — De az alapítvány nem a párté, hanem egy magánszemélyé. Erre a kérdésre már nem is vártunk választ. Amikor felkerestük, Nagy Sándor sorra vette a Narancs Klub történéseit. Amit mondott, többnyire már láttuk, hallottuk. Kiderült, hogy nem tévedtünk: a Fidesz még hónapokkal a határidő után sem fizette ki a használatbavételi díjat, de a havi 15 ezer forintos bérleti díjat sem. Mint mondta, felmérték, hogy a pince „életreleheléséhez” komoly beruházásra volna szükség, s kevésnek bizonyult a Fidesz-központ által ígért pénz is. Azt sem tagadta, hogy az alapítványt nem a Fidesz tette. Néhányan, úgymond „összedobták” rá a tízezret, s az 6 neve került az alapító okiratra. A káeftébe a pince használati jogát apportként 80 ezer forint értékben vitték be. Pontosan maga sem tudja, hogyan jött ki ez az összeg. 30-30 ezer forinttal a négy fideszes is beszállt a káeftébe. Idén március 3-án volt egy taggyűlésük, ahol bejelentették, hogy mind a négyen kilépnek a káeftéből. — A képviselőtől kérdezném: mit szólna, ha a polgármesteri hivatal általában ilyen módon gazdálkodna az ingatlanjaival? — Nem így gazdálkodik, azóta pályázatok vannak — válaszolta Nagy Sándor. — Hogy mit kellett volna csinálniuk az akkori vezetőknek, nem tudom... —Az akkori vezetők közül néhányan ma is vezetők. — Biztosan tudták azt a jogszabályt, ha mi kérjük, kiutalhatják-e, vagy pályáztatniuk kell. Formai dolog volt — Elképzelhető, hogy a hivatal nem tudott ellenállni annak a pszichikai tehernek, hogy a képviselő-testület többségi oldalán ülök fordultak hozzá kéréssel? — Az, hogy a Narancs Alapítvány megkapta a helyiséget, formai dolog volt. Kértem, hogy a Fidesz helyett másnak utalják ki. Szerintem akkor már nem lehetett volna megpályáztatni. —A Fidesz a szerződés két feltételét nem tartotta be: egy fillért sem fizetett. Nem borult fel ezen a szerződés? De van itt fontosabb dolog is. Néhány héten belül egymást követte az alapítvány, a káefté létrejötte, a klub apportként való bevitele. — Igaz, hogy közel vannak egymáshoz időben. Amikor az alapítvány papírjait beadtuk a cégbíróságra, megpróbáltunk gyorsan pénzt szerezni. Hamar kiderült, hogy nem tudnak adni, minimális pénz jött az alapítványra. —A négy fideszes előfordul az alapítványban és a káefiében is. A kívülálló azt is mondhatná: ezek a fiúk aztán ügyesen szerveztek. —így is fel lehet fogni. —Ez ténykérdés, nem?-— Az mindvégig bennünk volt, hogy ez mégis valahogy, hozzánk, a Fideszhez, a fiatalokhoz közelálló klub legyen, s ott legyünk ebben a dologban. Bár a pénz nagy részét nem mi adtuk, de bele akartunk látni a dolgokba. Tényleg nagyon gyorsan pörögtek az események, de nem a miatt az összefüggés miatt, hogy gyorsan megcsináljuk az alapítványt, majd a káeftét. Ez a bérleti díjak miatt volt, hogy ne csússzunk tovább, amikor már láttuk, hogy nem tudjuk fizetni. A közvélemény azt látja, hogy a fiataloknak ez egy jó szórakozóhely. — Úgy tudom, hogy az alkoholárusítással a szülök nem nagyon vannak kibékülve. — Mindenhol nehéz a 18 éven aluliakat kiszűrni. — Erkölcstelennek tartja-e, hogy viszonylag kis pénzen, pályáztatás nélkül a káefté ölébe hullott a városközponti helyiség? — Nem tartom annak. A Fidesz etikai bizottsága már részletesen megvizsgálta az ügyet, s nem talált benne kivetnivalót. Beszélik, hogy az ügyészi szervek is tájékozódtak az esetről az elmúlt hetekben. Nagy Sándor (a jegyzőhöz hasonlóan) nem tud felvilágosítani az ügyészség szándékáról. Persze, anélkül is lehet egy ilyen esetnek tanulsága. Szerettük volna megszólaltatni a káefté vezetőit is, ám ők elzárkóztak előle. Kiss A. János
