Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám

1992. március 11., szerda TÉNY— Hiába kezdek sokadszor hozzá, hogy megírjam végre a Fodor Gáborral készült beszélgetést, újra meg újra megbi­csaklik a toliam. A legnépszerűbb párt legkedveltebb vezető­jéhez nem illik a pátosz, az ilyen alkalmakra tartogatott emel­kedettség. Talán nem is viselné el semmilyen róla készült írás a bölcselkedő, kinyilatkoztató, hazug hangulatot, s közvetlen személyisége nem tűrne semmiféle hösséfaragást, politikai sztárcsinálást. Olcsó poén, hogy kimagaslik a mezőnyből. S nemcsak termetével, hanem régről hiányolt, kiérlelt gondola­taival, józanságával, politikai kultúrájával. Kollégiumi tanárból filozófus honatya Pártvezér harminc alatt — Az országgyűlési választás után, a seregnyi új ember között, feltűnt egy hosszú hajú, hórihor- gas fiatalember, aki az idősebb honatyák és önje­lölt politikusok legnagyobb ámulatára már az első pillanattól kezdve profi módon politizált. Erre a pályára készültél egész életedben? — Bizonyos értelemben igen, bár azért az út nem volt egyenes vonalú, amivel idáig jutottam. A végső elhatározáshoz nagyban hozzájárult, hogy a jogi egyetemen a Bibó-szakkollégiumba kerül­tem, s itt találtam hasonló gondolkodású, mentali­tású társakra. — Úgy tudom, az édesapád is ügyvéd. О irányí­totta az érdeklődésedet a jogi pályára? — Nem, nem kaptam tőle erre ösztönzést. Egyébként sokáig eldöntetlen kérdés volt szá­momra is, hogy merre induljak. Az általános isko­lás korom alatt elég sokrétű volt az érdeklődésem, a történelem, matematika, fizika mellett foglal­koztam a zenével, és festettem is. Gyöngyösön jártam gimnáziumba is, s itt már a történelem és a politológia felé orientálódtam. A középiskola után jött az előfelvételis katonaság, majd elsőéves jog­tanhallgatóként tagja lettem a Bibó-szakkollé- giumnak. Ez véglegesen és döntően meghatározta életem. A diploma megszerzése után rövid ideig kollégiumban voltam nevelőtanár, majd megala­kítottuk a Fideszt, választmányi tag lettem. Ké­sőbb az egyetem filozófia tanszékén tanítottam. 1990-től parlamenti képviselő vagyok. —Sokan még most is értetlenül állnak a Fidesz üstökösszerű politikai karrierje előtt. Maga az a tény, hogy harminc-egynéhány fiatal budapesti értelmiségi radikálisan más jellegű politizálásba kezdett, s alig három-négy esztendő alatt komoly, meghatározó politikai párttá erősödött, már ez is nehezen emészthető ellenfeleiteknek. Ehhez kellett egy olyan eszmerendszer, a liberalizmus, amely a rendszerváltásig kevéssé volt ismert és elfogadott. — Azért én ezt így nem állítanám. А XX. század egyik legfontosabb eszmerendszere a libe­ralizmus, amelynek Közép-Kelet-Európában komoly hagyományai vannak. Emellett persze azt el kell ismerni, hogy az újjászülető liberalizmus másfajta kötődésekkel, prioritásokkal rendelke­zik, mint a nyugat-európai. Például a kisebbségi nemzeti és nemzetiségi kérdésekben tanúsított fogékonysága jóval intenzívebb, mint a nyugati világé. Bár az elmúlt évtizedekben ott is erősen változik a helyzet. Maga a libarelizmus számomra a legelfogadhatóbb eszmerendszer, mert a demok­ráciára, az emberi jogokra és az egyén szabadságá­ra épül. Ezek a célok különösen vonzóak lehetnek ebben a régiókban, hiszen az állam jó fél évszáza­don keresztül jelentősen korlátozta ezen elemi jogok gyakorlását. A térség egyik tragédiája töb­bek között az is, hogy volt egy paternalista, min­dent átfogó és elnyomó állam, amelynek összeom­lása nehezen kiheverhető traumát okozott. — A Fidesz egyik érdekes sajátsága, hogy mi­közben jól működik a szakértői apparátusa, ugyanakkor—csakúgy, mint a többi pártnál—itt isfogy a tagság, a háttérország. Mennyire jelent ez veszélyt a működőképességben? — En úgy gondolom, hogy nálunk a taglétszám stagnál, s ez sem veszélyes, mert nem a pártot alakítók száma, hanem inkább minősége a fontos. A taglétszám növekedését egyéb iránt nem lehet és nem is szabad mesterségesen erőltetni. Az em­berek döntsenek maguk, hogy belépnek-e valami­lyen csoportosulásba vagy sem. Én egyébként nem csodálkozom, hogy nincs meg a lelkesedés mostanság az állampolgárokban. Úgy gondolom, hogy a választások idején látványosan megugrik az érdeklődés és a szimpátia pártunk iránt, s az az időszak, amely fontos és meghatározó. Egyébként én örülök, hogy a szakértői gárda bővült, s az elkerülhetetlen politikai játékba belekerülve egyre inkább harcedzett lesz, mert a napi csatározások során kiderül róluk, hogy alkalmasak-e más, kom­olyabb megbízatásokra, posztokra. Természetes­nek tartom, hogy ha van bennük ambíció és meg­van hozzá a képességük is, akkor a Fidesz leendő vezetői utánpótlásának egyik bázisát alkossák. — Sokan úgy vélik, hogy a kitűnő, ám mégis­csak maroknyi,ficsapatnak’’ szembe kell néznie az elszakadás, s a tagság körében érzékelhető te­kintélyelv kialakulásával. Erzed-e ezt a veszélyt? — Szerintem ez a veszély mindig és mindenütt reális veszély, ahol politizálnak, ahol érdekek szö­vetkeznek és ütköznek. Nekünk is vigyázni kell, hogy a népszerűség, a gyors és látványos siker ne befoly ásolja a saját magunkról alkotott képünket. Fontos dolog ugyan az elismerés, ám csínyján kell vele bánni. Úgy gondolom, hogy az embernek mindig és mindenkor meg kell őriznie önkontroll- ját. Szerencsére ebben a tagság és a vezetés egyet­ért. — Ehhez kapcsolódik az a félig kérdés, félig megállapítás, miszerint a fiatal demokraták veze­tőinek sorában még zömében az egykori Bibó- kollégistákat, alapító tagokat találni és hozzájuk még nem zárkózott fel az egyre nagyobb létszámot képviselő „vidék”. — Nézőpont és megítélés kérdése. Vélemé­nyem szerint elsősorban az önkormányzati testü­letekben dolgozó Fidesz-tagok, szakértők alkot­nak olyan bázist, amely már egyre inkább megha­tározóvá válik a párt politikájában és működésé­ben. Én úgy látom, hogy nő a „vidék” ereje, politikai potenciálja. Kőhalmi Endre Izland csak banánból önellátó Tüzek, je Izland — a jég országa. S a tűzé. Izland a föld északi és déli pólusa között hegedő var­ratként végigfutó, óceánmélyi hegység „szemtelenül fiatal” kitüremkedése. Az évmilliók alatt felbüfögött láva levegőre jutott részéből a természet csodát varázsolt. Ide jutott el a Szegedi József Attila Tudo­mányegyetem tucatnyi hallga­tója, a természeti földrajz tanszék tudományos munkatársa, Fábián Tamás vezetésével. A nagy kaland részese lehetett egy gyulai, Si­pos Aurél harmadéves, föld­rajz szakos hallgató is. Tűzijátékként sziporkáznak a színes diaképek a gyulai könyv­tár félhomályban is méltóságot sugárzó falai között. Az igazi döbbenetét a videofelvételek idézik elő: sosem látott színek, formák, jelenségek. Izland magyarországnyi szi­get, de jó, ha 250 ezren lakják. Tavaly augusztus 2-a és 30-a között 12 magyarral többen. Az egykori gyarmattartó főváros, Koppenhága érintésével repül­tek a szigetre. Reykjavikból, a fővárosból indultak 3 ezer kilo­méteres körútjukra. A tenger­part vonalát követő, viszonylag lakott vidéket két bérelt terepjá­róval derítették fel. így azután — mindenki máshoz hasonlóan — a nagy gleccserfennsíkokat csak peremüknél érinthették. — A 2119 méter magasan el­terülő legnagyobb gleccsert nem sikerült megmásznunk a rossz idő miatt — szomorkodik még utólag is Fábián Tamás. Sipos Aurél az előkészületekbe avatja be a hallgatóságot: — Romániában a Retezat- hegységben próbáltuk ki az iz­landi viszonyokat. Itthon erőfej­lesztő túrákat tettünk. Izlandon az út elején szembe találtuk magunkat a Höfdi-házzaL, ezzel a vakítóan szép és egyszerű ha­lásziakkal. Talán emlékeznek, Reagen itt találkozott Gorba- csovval. Aztán ámulatba ejtenek: a vi­lágon az izlandi levegő a legtisz­tább. Reykjavikból a 200 kilo­méterre fekvő hegycsúcsokat is szabad szemmel látták. (A re­kordot állítólag 350 kilométeres „távollátással” tartják.) Ami biztos: a VI. században ír telepesek hódították meg ezt az atlanti-óceáni szigetet. 875- ben Norvégiából elűzött vikin­gek telepedtek le Ingolfur Ar- narson vezetésével. Közülük valaki 890-ben elhajózott Ame­rika partjai előtt is. — Izland két kontinens sod­ródási vonalán feszik — mutat rá Aurél. — A 30 ezer kilométe­res hasadékból bazalt folyt ki, Amerika és Európa távolodása ma is tart. A hasadék izlandi szakaszán füst tör a felszínre. De eljutottunk a gejzírek vidékére is. A névadó „Gejzír”-gejzír is itt található. Saját „elhatározá­sából” 1910-ben működött utol­jára. Most szombatonként 30 kilogramm szappant dobnak bele, hogy legalább hetente egyszer kitörjön. A gejzír tulaj­donképpen kialudt vulkán, amelynek méhében nagy nyo­más alatt 125 fokon forr fel a víz. A kitörő gőz maga előtt tolva vizet lövell a magasba, mely le­hűlve visszafolyik a gejzír ágas- bogas kürtőibe, s kezdődik min­den elölről. Míg a túrázók a vízesések felé bandukolnak az emlékezet útján, megtudjuk: 930-ban Iz­landon jött létre a világ első demokratikus parlamentje. Al­kotmányuk, törvényeik azóta mit sem változtak. Nyelvük is a régi. A mai gyerekek minden előzetes hókuszpókusz nélkül nekiülhetnek a középkori sagák olvasásának. Tündéri világ. Vízesés aztán mindenféle akad. Harmincméteresből akár­mennyi, de a 120 méteres zuha- nású Haifos sem a legnagyobb, csak a legmagasabb, akad, KÉPEK --------------­»^megyei hírlap A Strokkur, Izland legnagyobb gejzíre amelynek felső pereméről sok­kal több víz zuhan alá. Ezek a geológiailag fiatal, s éppen ezért (no meg a vikingek rablógazdálkodásos fakiterme­lése miatt) kopár szigeten 1142- ben egy vulkánkitörés maga alá temetett egy többgenerációs házat. Konzerválódott, manap­ság viszont kiásták, rendbe tet­ték. Aurélék meg körülnéztek benne. Az 1500 méteres Hekla nevű vulkán 1970-ben tört ki. Most, hogy feltalpaltak a tetejé­re, a földet még mindig meleg­nek találták. Ezt a vulkánt is — mint a legtöbb izlandit—vastag jégréteg fedi, azt pedig 15 méte­res salakpaplan. Emiatt a jég olvadása megállt. így fér meg együtt a tűz és az időbe dermedt víz. — Izland legjellegzetesebb állatai a juh és a póniló — veszi át a szót Tamás. — Újabban a szarvasmarha is. Ezenkívül minden másból behozatalra szo­rulnak. Illetve a banánból nem: ami kell nekik, azt a gejzírek mellett, üvegházakban megter­melik. Kőzet viszont töméntelen mennyiségben található. E kész­letet kurtították meg a szegediek legalább 100 kilogrammal. De nemcsak ezért mentek oda. Fel­készültek az országból, előzete­sen szemügyre vették Izland tár­sadalmi körülményeit, történel­mét és jogrendszerét is. A 20 millió évvel ezelőtt keletkezett sziget mellett — a 30 ezer kilo­méteres lemezsodródás mentén 1963-ban napok, hetek alatt új sziget emelkedett ki a tengerből. Azt mondják, Izland forró pont. Egy felszínhez közeli magma­kamra jelentős hőutánpótlást biztosít. így azután háborúk nél­kül is számottevően növekszik Izland állam területe. — Mibe került a túra? — Tizenkettőnknek 1 millió forintba — válaszolta Aurél. Akkor is a pénz juthatott eszébe, amikor kissé halkabbra fogva mondandóját igencsak bátorta­lanul kibökte: jövőre Kamcsat­kába készülnek. Nem lenne baj, ha a lehetséges „szponzorok is készülnének rá! Ok mindeneset­re ez év nyarán az Alpok legma­gasabb csúcsait veszik célba bemelegítés képpen. — Izland a világ egyik legfej­lettebb országa — állapítja meg Aurél földrajz szakos hallgató­tól elvárhatóan. — 1944-től füg­getlen az ország, azóta hat a gaz­dasági csoda. Évente 10 ezer dollár nemzeti termék jut min­den izlandira. Tagjai ugyan a NATO-nak, de hadseregük nincsen. Fábián Tamás 1977-től expe­díciózik. Bejárta Európát, a diákjaival most talán át is lépi küszöbét. —Mit tudnak rólunk az izlan­diak? — Semmit — így Tamás. — De mi sem az ott élőkről. Vittem csereásványokat. Amit kértünk tőlük, mindent ideadtak, de a „valamit valamiért” elve idegen volt tőlük. Cserebélyegeimmel ráadásul póruljártam. Megmu­tatták: egy kazalnyi magyar bé­lyegük volt. Gazdagok, így nincsenek rászorulva az egye­temközi cserekapcsolatokra sem. — Milyen az izlandi ember? — Tartózkodó, rideg, de el­lenkező példát is tudnék említe­ni. Segítőkészek, anélkül hogy elvárnák az érte járó hálát. Sok közöttük a beteges, a fogyaté­kos. Ez a sziget zárt társadalom. Gyönyörű emberek is születnek arra: nemrégen két izlandi lány is világszépe lett. A parlament­jükben öt párt működik, talán egyedülállóan a világon „nők pártja” is. Hat százalékot kap­tak, beülhettek a parlamentbe. Bár mindenkinél jobban védik nemzeti nyelvüket, angolul csaknem mindenki beszél, né­metül is sokan. —Milyenek a szokásaik és az erkölcseik? — A fiatalok vadak, rendkí­vüli módon hatott rájuk az ame­rikai életforma. A gyerekeknek szinte semmit sem tiltanak. Al­koholt viszont az országban csu­pán hat helyen lehet kapni. Zár­kózottak, így a családok életébe sem pillanthattunk bele — saj­nálkozik Aurél, aki alighanem az első gyulai, aki meghódította Izlandot. Igaz, Izland is őt. K. A.J. A túra útja

Next

/
Thumbnails
Contents