Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-06 / 31. szám

Ezeréves kapcsolat. Antall-interjú Németországról (2. oldal) HAZA MINDEN ELŐTT! KÖZÉLETI NAPILAP Ára: 9,60 forint XLVII. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1992. FEBRUÁR 6., CSÜTÖRTÖK Egy álinterjú valódi következményei Mondjon le a polgármester! Köröstarcsai háztetők Fotó: Szekeres András A falvak békéjéért Ma: A gyilkos a ködből érkezett Modem mese, mai csa­ládtörténet rengeteg fe­szültséggel, bonyodalom­mal. Agatha Cristie-be- mutató a Jókai Színházban. (4. oldal) Föld, föld A föld nemcsak hőn óhajtott vágya a magyar parasztnak, hanem életé­nek meghatározója is. Nem mindegy, miként jut hozzá, és hogy sajátjaként dolgo­zik-e benne. (5. oldal) Kisebbségi törvény készül Az MTI információja szerint a kormány mai ülésén megvi­tatja a nemzeti és etnikai ki- sebbbségek jogairól szóló tör­vénytervezet normaszövegét. Ez többek között az önálló kez­deményezést, az önszervező­dést kívánja elősegíteni. A ma­gyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek között tapasztalha­tó jelentős különbségek ellenére a tervezet egységes szabályo­zásra törekszik. Tranzitdíj - tárgyalás Megkezdődtek szerdán dél­után a tárgyalások a Közlekedé­si, Hírközlési és Vízügyi Mi­nisztériumban a magyar kor­mány és az Európai Közösségek Bizottságának képviselői között a tranzitdíjakról. A görög kormánnyal ebben a kérdésben folytatott tárgyalások megállapodás nélkül zárultak. A felek abban maradtak, hogy a végleges megegyezést a közös piaci képviselőkkel kell meg­kötni. (MTI) Hétfőn éjszaka valósággal a székhez szögezték a gyulai kép­viselő-testület tagjait Danes László kijelentései. A képviselő „meglehetősen furcsának” tar­totta, hogy a Gyulai Hírlap ja­nuár 24-ei számában a város díszpolgáráról méltóságában, emberségében sértő írást közölt, amely egyben sérti a testületet és Gyulát. Az interjú hazug, hamis képet alakít ki Simonyi Imréről, el nem hangzott mondatokat ad a szájába. A szerző magatartása is megdöbbentő, hogy a WC-n, konyhán át hatolt a lakásba. Tisztességtelen az a főszerkesz­— A 22 órás híreket hallgat­tuk a feleségemmel, amikor a három kutya egyike ugatni kez­dett — idézi fel a szörnyű éjsza­kát a házigazda. — Furcsa volt, hiszen mind egyszerre szokott rákezdeni. Kilépek a folyosóra, hát ott a három álarcos férfi. Arra sem volt időm, hogy egy mukkot mondjak, máris rám üvöltött valaki, hogy „hol a pénz”? A kérdéssel egy időben a szemembe sprézett. Elfutottam tőlük vagy harminc méterre és összeestem. tő is, aki ilyet megjelentet. Mi­közben a város büszke kulturális értékeire, ha nincs néhány em­ber, aki gondot viselne a költőre, magára marad. A Mester dísz­polgársága után sem kapta meg az őt megillető segítséget. A képviselő szerint az írás nem je­lenhetett meg a polgármester mint felelős kiadó személyes engedélye nélkül. S csakis egy értelme van, hogy az október 23-ai ünnepségen történtekről — amikoris Simonyit díszpol­gárrá avatták— kiderüljön, egy „egészségileg szétesett” ember műve volt. Kérte a testületet, —Nem ismerte fel a támadó­kat? — Bizony felismertem. Elő­ző nap felkeresett minket ugyanez a három férfi. Egy mé­lák mafla koma volt az egyik, olyan negyven körüli, egy fiata­labb cigánygyerek húsz és har­minc között, meg egy testesebb, az is lehetett vagy negyvenéves. Kukoricatörés után érdeklőd­tek. Itt az ideje mondták, ők meg venni akarnak. — Ezek szerint a rablás előtt megmutatták az arcukat?... azonnal mentse fel a Gyulai Hír­lap főszerkesztőjét, indítson pert a cikk szerzője és a gyulai lap felelős kiadója, a polgármes­ter ellen és kérjék fel dr. Pocsay Gábort lemondásra. A döbbent csend után Szántó Judit megerősítette: többször járt kolléganőjével a költőnél gondját viselni. Elek Tibor fő- szerkesztő, miután szót kapott, elmondta, ő kérte fel a budapesti újságírót, küldjön Gyulán ké­szült írásaiból. A Simonyi-inter- jú véleménye szerint hiteles, s azzal a szándékkal is közölte, (Folytatás a 3. oldalon) — Nem tetszettek, az már biztos. — sóhajt S. néni. Kezé­ben egy tojást szorongat, ujjai dagadtak. Arca sem lappadt le, orra és szája között jó kétcentis vágás. Nem tűnt még el a kés nyoma. — Tudja, mielőtt elmentek a „vevők”, a cigányfiú visszafor­dult a kapuból és azt kiabálta: „Jön a halottak napja”. Éreztem, ezek valamit terveznek. De hogy már másnap? — Amíg egyikük az udvarról visszaráncigált, addig a másik kettő a feleségemet kapta el — veszi vissza a szót Bálint bácsi. — Ütötték és pénzt követeltek tőle. A bukszám meg ott feküdt a konyhaasztalon tízezer forint­tal. Elvitték azt is, a tanyán tar­tott százezer forintunkkal meg a két betétkönyvünkkel együtt. — S. néni nem kérte, hogy ne bántsák? — Nem. Csak azt kérdeztem, él-e még az uram? Azt vágták az arcomba, hogy „megdöglött”. Akkor már minden mindegy volt. Mindenre felkészültem, azt hittem itt a vég, nincs tovább. Fél kar hosszúságú kés volt mindegyiküknél, meg egy vas­rúd, amikhez a birkák voltak ki­(Folytatás a 3. oldalon) Minden bizonnyal akárme­lyik parlamenti párt megirigyel­te volna azt a tömeget, amely Sárossy László földművelés- ügyi államtitkárt várta Oroshá­zán, a Petőfi Művelődési Köz­pontnagytermében. Voltak akik be sem fértek a terembe, hanem a városi televízió munkatársai­nak segítségével tévén keresztül az előcsarnokban követték az eseményeket. A városi önkor­mányzat, a Parasztszövetség orosházi szervezete és a kor­mánykoalíció helyi pártjai meg­hívták a minisztériumból a me­gyéből azokat, akik a kárpótlási törvény végrehajtásáról, a szö­vetkezeti és az átalakulást sza­bályzó átmeneti törvény végre­hajtásáról a leginkább illetéke­sek szólni. — A kárpótlási törvény és a hozzá szorosan kapcsolódó szö­vetkezeti törvény óriási jelentő­ségű a maga nemében. Hazai gazdaságunk fontos kérdése, hogy ki lesz a mezőgazdaságban a tulajdonos, s kinek az akarata irányítja majd ezt az ágazatot. A válasz adásakor komoly érdek- ütközések tanúi lehetünk, más­ként látja a szövetkezeti tag, másként a magántermelő, mégis úgy kell megoldani a feladato­kat, hogy a lakóközösségek, a falvak békéje megmaradjon — mondotta Sárosi László. Az államtitkár szólt arról, hogy többen vádolják a kor­mányt, mert úgymond cserben hagyta a mezőgazdaságot. En­nek megcáfolására néhány szá­mot hallhattunk: 26 milliárd fo­rint exporttámogatást nyújtott a kormány, a dezorganizációs programhoz 2 milliárd forinttal járult hozzá, a mező- és erdőgaz­dálkodáshoz 1,5 milliárddal, 650 milliót költött fásításra. Mindent összevetve a kormány közel 49 milliárd forintot jutta­tott a mezőgazdaságnak. P.J. A borzalom éjszakája Csípős északi szél süvít az arcomba. Bokáig süllyedek a sárba. Ez a dagonya foglyul ejtené a Skodát. Az épület az orosházi tanyavilágban van, vagy másfél kilométer a kövesúttól. Tűnődöm: vajon az álarcos támadók miért éppen ezt a helyszínt választották? Jó húszperces kutya- golás után feltűnik S. Bálinték tanyája. Három kutya szalad elém, versenyt ugatnak egymással. Az hiányzik, hogy nekem ugorjának! A házból kopottas ruházatú, kucsmás bácsi siet elém. Nyílt tekintetű, egyszerű pa­rasztember. A kukoricagóré mögül ki-kiles egy feketébe öltözött, fejkendős asszony. Csak pár perc után oldódik a félelme, s jön a férjeura mellé, hogy az idegent üdvö­zölje. Jöttömmel, érdeklődésemmel fájdalmas témát érintek. Mindkettőjük arca eltorzul az emlékezéstől. Haja hófehér, de... Annus néni mindent tud, mindenkit ismer, mindenütt ott van, ahol történik valami. Már gyermekkoromban csodáltam az ere­jét, azt, hogy fáradhatatlanul dolgozott, rohant, sietett, sosem ült le, pedig már akkor sem volt fiatal. Azóta sok év eltelt, néhány évtized is, tudom róla (nem tőle!), hogy mennyi sorscsapás érte. Annus néni haja hófehér, de az ereje, a tartása a régi, bámulatos és irigylésre méltó. Büszkén újságolta két éve, hogy az öregek otthonának karácsonyi ajándékokra 74 300 forintot gyűjtött össze. Sikeres akciót szervezett egy erdélyi fiatalember holttes­tének hazaszállítására. A fő mű pedig a tavaly létrehozott Segítő kezek alapítvány, amelyre mártöbb mint 125 000 forint folyt be. Annus néni saját bőrén tapasztalta, hogy a rokkantak segítségre szorulnak, akárcsak a gyermeküket egyedül nevelő anyák. Elha­tározta hát, hogy alapítványt hoz létre és nem nyugodott, amíg tervét meg nem valósította. Elsősorban azokra a szerencsétlen családokra gondolt, ahol az édesapa fiatalon belerokkant a munkába vagy meghalt. Bízott abban, hogy együttérző ember­társakra talál. „Segítsünk azokon a családokon, ahová az Úr Jézus adott báránykákban áldást, de fogytán van az általa biztosí­tott legelő. Jelenleg már sok édesanya önhibáján kívül nem tudja befizetni gyermekei étkezési díját!...” — olvasom a felhívást. S itt kellene még megemlíteni az alapítvány egyszámláját. De sajnos Annus néni nem ezen a vidéken él, hanem megyénktől úgy háromszáz kilométerre. Hogy mégis írtam róla, annak az az oka, hogy alakja, tette példaértékű. Niedzielsky Katalin Akupunktúra — avagy mi jut eszébe rajzolónknak a természet- gyógyászatról? (11. oldal) LAKÁSÉPÍTÉSI lehetőségek a HARGITÁNÁL! BELVÁROSBAN a Gyóni Géza u. 14—16. sz. alatt első emeleti, 66,5—69,5 m2-es, egyedi fűtéses, parkettás lakások, külön vízórával. Egyösszegű készpénzes vásárlásnál 29 900 Ft/m2 árért, 50% befizetésénél 32400 Ft/m2. FIATAL HÁZASOK, FIGYELEM! Már 150 000 Ft előleg befizetésével megépítheti társasházi földszint+tetőtér-beépítésű, 62 m2—70 m2 területű lakását, amelyhez kis udvar is tartozik. Az építkezés helye: Lencsési- Itp.—öntözött rét. CSALADIHAZ -építési lehetőség Békéscsabán az öntözött réti területen, földszint+tetőtér-beépítéssel. Jelentkezés: Hargita Plusz Kft., Békéscsaba, Irányi u. 2. Telefon: 27-971. ÉPÍTKEZZEN A HARGITÁVAL!

Next

/
Thumbnails
Contents