Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-26 / 48. szám
1992. február 26., szerda GAZDASAG faRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Forog az idegen... Húzóágazat marad az idegenforgalom? Már a nyolcvanas években is jelentős devizaszerző forrás volt a nemzetközi idegenforgalom. Az államnak és az ezzel foglalkozó magánszemélyeknek egyaránt. A kilencvenes évek e téren is liberalizálódást hoztak, s ennek hatását már 1991-ben is érzékelhettük. Korábban a nemzetközi idegenforgalom elemzésekor élesen különválasztották a Keletről és a Nyugatról érkező vendégáradatot, a rubellel és a konvertibilis valutával fizető turistákat. De napjainkban ennek már nincs jelentősége. Ez a tény viszont jelentősen megváltoztatta az árviszonyokat, ma már nem csábítja hozzánk az olcsó ár a turisták millióit, a korábbinál nagyobb számban jönnek viszont a „kereskedők” és jönnek azok a menekülők, akik politikai vagy/ és gazdasági okból keresnek átmeneti, ritkábban tartós menedéket Európában, Magyar- országon. Az idegenforgalom palettájának másik oldalát tekintve, jönnek az üzletemberek, a potenciális befektetők, a vegyes vállalatok külföldi résztulajdonosai és alkalmazottai. A nemzetközi idegenforgalom keretében hazánkat rendszeresen vagy esetenként látogatók köre vegyes, igényeik is széles sávban szóródnak. S ha a jövőben az idegenforgalomra, mint húzó ágazatra számítani kívánunk, akkor a mainál jobban kell felkészülnünk a különböző igényekre. Nemcsak kaszinókra és I. osztályú éttermekre van szükség, a középrétegek, a családok olcsóbb szálláshelyeket, megfizethető árú kisvendéglőket keresnek. Hogy ez így van, már jelzik 1991 adatai is. Az elmúlt évben mintegy 34 millió külföldi érkezett hazánkba, köztük 22 millió turista volt. Az év első 11 hónapjában Ausztriából 90, Németországból 73, Olaszországból 14 százalékkal több turista látogatta meg hazánkat, mint egy évvel korábban. 32 százalékkal kevesebben jöttek viszont Bulgáriából, 14 százalékkal a Cseh és Szlovák Köztársaságból, s a volt Szovjetunió országaiból 24 százalékkal érkezett kevesebb látogató, mint 1990-ben. A turisták többsége nem a luxust igénylő, nagy pénzű vendégkörből állt, sokkal inkább az ország iránt érdeklődő középrétegekből. Fiatalok, „hátizsákosok” és sok nyugdíjas volt közöttük. Az elmúlt évben a korábbinál kevesebben jöttek szervezett társasutazás keretében, s ez elgondolkodtató, hiszen egyre több az erre szervező kisvállalkozás az országban. Érdemes volna megvizsgálni, hogy a hazai vállalkozások e téren képesek-e ugyanazt a színvonalat nyújtani, mint az osztrák vagy a dél-európai versenytársaik. Az üzleti világ érdeklődése jelentősen nőtt irántunk, ez megmutatkozott a hazánkba látogató összes külföldiek számában is. 1988-ban, tehát a rendszerváltás előtt 3,8 millió látogató érkezett Ausztriából, 2,9 millió az NSZK-ból, 126 ezer az USA-ból, mindössze 192 ezer Olaszországból. Európán, valamint az USA-n kívül más földrész országaiból együttesen mintegy 208 ezren jöttek. 1991 januárja és novembere között már az 5,5 milliót közelítette az Ausztriából hozzánk látogatók száma, 3,9 millióan jöttek az NSZK-ból, 408 ezren Olaszországból, 179 ezren az USA-ból és 269 ezren az Európán és az USA-n kívüli országokból. Nem nyugodhatunk bele, hogy a szállodákban, a panziókban, a kempingekben, a turista- szállásokon, továbbá a szervezett fizetővendéglátás keretében itt-tartózkodók száma csökkenjen. Tavaly ugyanis 23 százalékkal kevesebben vették igénybe a hivatalos szálláshelyeket és 22 százalékkal kevesebb időt töltöttek nálunk 1991 - ben, mint 1990-ben. Valószínű, hogy a csökkenés a valóságban ennél kisebb, hiszen sokan kaptak szállást bejelentés (és adózás nélkül) rokonoknál, ismerősöknél. A szervezett idegenforgalom ezekkel csak úgy veheti fel a versenyt, ha a jövőben magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújt majd az ide érkezőknek, mint amire számíthattak korábban. Nincs szükség magánnyomozóra, de... A céginformációkat megrendelő vállalatok — a fejlett piac- gazdaságok tapasztalatai szerint — zömében nem csupán partnereik regisztrált adatai, hanem elsősorban azok bontása, hitel- képessége iránt érdeklődnek. Erre felkészültek ma már a hazai céginformációs szolgálatok is, s ennek érdekében beszerzik egyfelől a mérlegbeszámolókat, másfelől — ahol erre mód van — a banki hitelállományok adatait. A mérlegbeszámolók adataiból az elsődleges információt a vizsgált cég termelése vagy forgalma adja, ha lehetőleg több éves idősorban vizsgáljuk. Ezért célszerű az állami vállalatból részvénytársasággá vagy esetleg több kft.-vé alakuló cégek esetében a jogelőd termelési vagy forgalmi adatait is megismerni legalább három, de inkább 4—5 évre visszamenően, mert csak így lehet következtetést levonni partnerünk üzletmenetének alakulásáról. Minden esetben igényeljék a céginformációt- szolgáltatóktól a tárgyévet megelőző év zárómérlegéből az állóeszközök, a forgóeszközök értékét, a nyereség vagy veszteség adatait, a cég követeléseit és tartozásait. Sokan azt mondják, hogy ezeket a számokat a cégek manipulálhatják, megszépíthetik. Ebben van is némi igazság. Közismertek azok a módszerek, amelyekkel egy jól képzett vállalati főkönyvelő az év zárónapjának adatait befolyásolni tudja: a nyereség egy részét átviheti a következő év első napjaira, vagy az egyes számlák kifizetését visszatarthatja néhány napra. Arra is van mód, hogy az állóeszköz-állomány záró adatait hasonló módon átigazítsák. S ha még ehhez hozzátesszük, hogy az új számviteli törvény a legképzettebb főkönyvelőket is új feladatok elé állítja, kétségtelenül korszerűbb ismeretek megszerzésére ösztönzi, akkor joggal mondható, hogy a mérlegbeszámolók adatai alapján nem lehet egyértelmű következtetést levonni egyetlen vállalat munkájáról, eredményességéről sem. Ám ezek az adatok jórészt nagyságrendi tájékoztatásul szolgálnak, s bár teljeskörű és abszolút megbízható betekintést nem nyújtanak a vállalat működésére, arra mégis alkalmasak, hogy a partner cég ismeretet szerezzen társa eszközigényességéről és közelítően eredményességéről is. Igen fontos — különösen nálunk — a cégek kintlévőségeinek és tartozásainak összevetése. Jelenleg ugyanis :— a közismert dominóelv alapján — egy sor vállalatra érvényes az a megállapítás, hogy „tartozik mindenkinek és mindenki tartozik neki”. Ha azonban a vállalat tartozásai követeléseinek két-háromszorosát is elérik — s ilyenekkel gyakran találkozunk—nem árt ha óvatosak vagyunk a tárgyalások során. Előnyös — bár nem mindig megoldható — a cég tartozásait legalább rövid, közép- és hosszú távú" szakaszra bontani, esetenként a szállítóiknak való tartozását különválasztani a bankhiteleitől. Vannak olyan megkérdezett cégek, akik ilyen adatszolgáltatásra is szívesen hajlandók, mert tudják, hogy a bontás pénzügyi helyzetükről már elegendő ismeretet ad partnereiknek. A felsorolt mutatószámok mellett a céginformációs szolgálatok általában tájékoztatnak a vizsgált vállalkozás éves beruházásairól is. Ez az adat — ösz- szevetve az állóeszköz-állomány értékével, s az előállított nyereséggel —- már jelzi a vizsgált vállalat előrelátását, s gyakran azt is, mennyire bízik a saját jövőjében. Az 1990—91. évi adatok több száz, általam ismert vállalatnál jelezték, hogy csökkent a beruházási kedv, a megújulási folyamat gyakorlatilag megállt, a zömében elavult technika tovább konzerválódott, s ez a magatartás nem ösztönözte őket újabb piaci kapcsolatok létesítésére. Fontos információt ad a vállalat működéséről a vizsgált év exportja és importja, ha összevetjük a termeléssel vagy a forgalom egészével. Hiszen a külföldi kapcsolatokkal rendelkező vállalatokról feltételezhető, hogy —^ exportálók esetében — ismerik termékeik, szolgáltatásaik külpiaci megmérettetésének eredményeit, s tapasztalataikat a fejlesztéskor felhasználják. Végül fontos, hogy a lehető legfrissebb mérlegbeszámoló adatait igényeljük a céginformációs szolgálattól, mert mondjuk 1992 februárjában az 1990. évi adatok már nem sokat mondanak, az akkor esetleg még sikeres cégek egy része időközben már akár tönkre is mehetett. Nyitrai Ferencné dr. Gáz van, de a türelem fogytán „Összerezzenek minden, csengetésre, s rögtön magam előtt látom a marconaképű végrehajtót, aki a víz-, a gáz- vagy a villanyszámla-hátralékot lobogtatja kezében” — meséli egyik lakótárs, miközben a közszolgáltatások emelkedő árairól esik szó. Tény: egyre gyakoribb a példa. — Milyen a helyzetkép а gázszolgáltatás terén a mezőkovácsházi körzetben? — kérdeztük Rozsnyai Lászlót, a Dé- gáz kirendeltségének vezetőjét. — Körzetünkhöz Csongrád megye déli részéből öt, Békés megye ezen körzetében hét település tartozik hozzánk. Három kategóriában (nagyüzemi, általános célú, lakossági) végzünk elszámolást. Szolgálati területünkön egy nagyüzemet, a mezőkovácsházi EVIG-gyáregy- séget kellett kikötnünk félmillió forintos tartozása miatt. Tudjuk, Az elmúlt évben az autósokat —a kocsival munkába járókat, a kenyerüket azzal keresőket és az autót úgyszólván egyetlen szórakozási eszközként használókat egyaránt — megdöbbentő rendelkezések sorozattámadásai érték. A benzinárat többször emelték, miközben a világpiaci árak csökkentek, megsokszorozódott a cascobizíosítás költsége, a korábban a benzinárba foglalt kötelező biztosítást elkülönítették és bevezették a súlyadót, a környezetvédelmi vizsgát. A volt szocialista országokból érkező kocsik ára megkétszereződött, miközben a szállítások gyakorlatilag leálltak. Alkatrészeik árát a világpiacihoz „igazították”, de a szállítások elhalása miatt — ilyen a piacgazdaság — a szerviz- és javításköltségek a többszörösükre emelkedtek. Mind azt jelzi, hogy a pénzügyi kormányzat már indokolt (útfejlesztés, biztonsági berendezések létesítése stb.) sem keres, amivel elkendőzhetné, hogy tulajdonképpen a költségvetési hiány pótlására használja fel az autósok pénzét. Mindezt olyan lendülettel teszi, mintha az autónak nem is négy kereke, hanem négy, pénzt spriccelő tőgye volna. Egyidejűleg a szabadjára engedett autós szolgáltatási ágazat a csökkenő kereslet miatt megcsappanó jövedelmét árainak emelésével igyekszik szinten tartani. A múlt évben a nagy autómárkák képviseletei tucatszámra nyitották meg elegáns szalonjaikat, mert a kereskedők még az előző hazai rendelkezések és trendek alapján biztosnak ítélték a magyar autópiacot. Őket viszont az infláció és a recesszió miatt visszaeső kereslet mellett a szinte menetrendszerűen ide- oda hullámzó adó- és vámszabályok józanították ki. Mert igaz, hogy közel egymillió, szén- monoxidot okádó, nullára lehasznált, sokszor életveszélyes személygépkocsit kellene szinte azonnal lecserélni, de nem a Nyugat-Európában már bezú- zásra érett és most a piacot elárasztó importált ősrégi autókra! Egy Floridából hazalátogató Peugeot-dealer a rádióban mindezt a múlt év őszén többször is elismételte. Kiemelte, hogy valóban el lehetne adni idehaza egymillió új kocsit, de csak akkor, ha azok ára a hazai fizetőképes kereslethez igazodóan nem volna magasabb félmillió forintnál. Előnyös lenne, ha azok megvásárlásához sikerülne hosszú lejáratú, kis kamatú hitelt nyújtó bankokat alapítani az elsősorban érdekelt autógyártók közreműködésével, és ha sikerülne a feleslegesen közbeerőszakolt pénzügyi és kereskedelmi közvetítőket kiiktatni. a nagyüzemek döntő része hatalmas pénzügyi tartozásokkal küszködik. Vállalatunk jelen pillanatig kedvezően állt ezekhez a kintlévőségekhez. A közvetlen és állandó kapcsolat az üzemekkel lehetővé teszi, hogy kompromisszumokat tudtunk kötni a fizetési haladékok módjában. Ha a Dégáz ragaszkodna a szigorú szabályozáshoz, s például egy libatelepen azonnal kikötné a gázt, ha nem fizetnek, akkor sokkal nagyobb kárt okozna. Eddig még sikerült megegyeznünk. —A lakosság körében is hasonló a helyzet? — Próbáltunk egyedi kivizsgálás alapján segíteni úgy, hogy az elmaradásra féléves, kamatmentes részletfizetést biztosítottunk. Probléma a nagyobb lakótelepeken fordult elő, mint például a battonyai Molnár C. Pál lakóközösség esetében. A jelenlegi gazdasági körülmények között erre nem sok esély van. Az idei év elejére is maradt az autósokat sújtó rendelkezésekből. Igaz, látszólag a kereskedőket terheli a behozatali engedélyek késedelmes kiadása és a behozatal korlátozása. Az indok: a meginduló hazai szerelés-gyártás védelme. A valóságban azonban, mint minden, ez is az egyszerű kocsihasználókat sújtja. Sajnos, azoknak is csalódniuk kell, akik azt remélték, hogy az itthon szerelt kocsik olcsóbbak lesznek az importáltaknál. Nos, máris sejthető, hogy a Suzuki Swift alapváltozata is éppen csak hogy — optikai csaliként—alatta lesz a milliónak és a szentgotthárdi Opel Astra-k sem lesznek ennél olcsóbbak. Január végén mutatta be a szakembereknek az ottani új szerelőüzemet Ernst Hoffmann úr, aki korábban a General Motors Austria vezetője volt. Szentgotthárdon március közepétől már 15 000 kocsit szerelnek össze nem túl korszerű üzemben, kézi ponthegesztéssel, kézi festéssel, manuális minőségellenőrzéssel. Főleg hazai piacra. Az árról Hoffmann úr még azt sem volt hajlandó elárulni, hogy alatta lesz-e a milliónak vagy sem. Csupán azt a nyilvánvaló tényt emelte ki, hogy az Astra legegyszerűbb, „mezei” alapváltozata lesz a legolcsóbb. Több mint 2,5 millió forint a hátralékuk. Egyéni lakásoknál csupán 3-4 esetben kényszerültünk az óra levételére. Ameny- nyire lehet, lojálisán kezeljük a problémát, de be kell látni, ez nem sokáig tartható. A lakossági kintlévőségek 20% körüliek, sőt emelkedést mutat, így a türelem is fogyóban van. — Milyen intézkedés várható a következő hónapokra? — A februárban ki nem egyenlített számlákról értesítést küldünk az érintetteknek, de márciustól már szigorúbban kell fellépnünk. Tudjuk, a családok gondokkal terhesek, épp ezért ajánlottuk mindenkinek az éves folyószámla nyitását. Ezzel a téli időszak 3-4000 forintos havi számláját le lehet csökkenteni egy-két ezerre. A vállalat érdekeit is figyelembe kell venni és sajnos a kényszer bennünket is szorít. Halasi (Az Astra — szerelés mellett a motorgyárban a legmodernebb módszerekkel évi 200 000 1,4 és 1,6 literes Opel-motort állítanak majd elő, főleg exportra, olcsó itteni munkaerővel, s tíz évig adómentesen.) A volt szocialista államok újbóli autószállításaira sem lehet számítani, mert a gyárakba (Togliatti, FSO, Pozsony, Mla- da Boleslav, Zwickau, Eisenach) invesztáló nyugati vállalatok átállítják a termelést saját típusaik gyártására. S az ilyen „szocialista” Fiat, Renault vagy VW hozzánk már annyiért jön majd, mint az anyagyárakból. A régieknek még az alkatrészutánpótlását sem garantálják, mert a tőkeinjekcióval létrehozott új társasági formákat már nem kötelezik az elődökkel kötött megállapodások. S nem is érdekük a régi szocialista kocsik üzemidejének meghosszabbítása, hiszen azzal önmaguknak teremtenének konkurenciát. S ha ezek után a kocsitartás költségeit összehasonlítjuk az átlagos jövedelmekkel és megélhetési költségekkel, csak azt a „megoldást” látjuk, amit az idén már mind több, szerényebb jövedelmű család választott: a kocsikat biztonságos helyre kell leállítani, kerekeit le-, akkuját kiszerelni és a rendszámot visz- szaadni. Mert tessék számolni: egy 1300-as Lada Kombi teljes üzemköltsége ma már meghaladja a kilométerenkénti 15,85 forintot, ami igen szerény, 800 kilométeres futást véve alapul is, havonta 12 680 forint kiadást jelent. Tessék mondani, megéri? Méghogy nem húzóágazat az „idegenforgalom”?! Vissza a rendszámot!?
