Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám

GAZDASÁG 1992. február 26., szerda О jj&RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP--------------------------­„Féltem a fiút, de hiszek benne...” Vendégségben id. Kupa Mihálynál Nyolcvanadik évében jár. Jogi doktor, amihez a kereskedelmi akadémián szerzett kiegészítő képesítést. 1938-ban a Pesti Első Hazai Takarékpénztárnál lett banktisztviselő. Hivatása és szen­vedélye (az egyik legismertebb hazai numizmatikus) egyaránt a pénzhez köti. Hatvan százalékos hadirokkant. Három gyermek — két fiú, egy lány — apja. Nyugdíja 7000 forint — 50 szolgálati év után. A kopottas budai bérház nincs messze a Déli pályaudvar­tól, az I. emeleti lakásba azon­ban alig-alig szűrődik be a kül­világ zaja. A házigazda: idősb Kupa Mihály jó pár esztendőt letagadhatna matuzsálemi korá­ból; ruganyos léptű, szikár, ma­gas ember, friss testi-szellemi kondícióban. — Misi azon az éjszakán szüle­tett, amikor Teleki Pál miniszter- elnök öngyilkos lett. (1941. április 3. — a szerk.) Az elemiben nem tartozott éppen a legjobb tanulók közé, de aztán a gimnáziumban megemberelte magát. Azután jött '56..., de erről ne beszéljünk. Hallgat, arcát tenyerébe tá­masztva tűnődve néz — talán vissza, 36 év távolába. Az újság­író nem faggatózik, olvasta a miniszter-fiú nyilatkozatát: rendszer elleni izgatás miatt ki- akolbólintották a gimnázium­ból... börtöntársai közül többet kivégeztek... szabadulása után segédmunkás lett a Chinoin- ban... — Azt hiszem, a gyárban töl­tött évek alapozták meg a munka­bírását. De a kitartás, a követke­zetesség, az alaposság családi örökség is. Misi különben külsőleg inkább az édesanyjára és az én édesapámra hasonlít. Persze, gon­dolom, tőlem is kapott valamit. A három műszak mellett esti tagoza­ton fejezte be a gimnáziumot és végezte el a közgazdasági egyete­met. Kupa Mihály junior nevét a személyi jövedelemadó beveze­tésekor ismerte meg az ország. A rendszerváltás után egy ideig csend volt körülötte. Közvetle­nül a választások után Antall József felajánlotta, hogy legyen a Pénzügyminisztérium állam­titkára. Akkor nemet mondott. Rabár Ferenc lemondása, 1991 decembere óta viszont a pénz­ügyi tárca első számú embere. — Ha engem kérdez, most is azt mondtam volna, hogy ne vállald a miniszterséget, még nem jött el a te időd... Mert szerintem, igenis még várnia kellett volna. Féltem, de ettől függetlenül hiszek benne. Rengeteget tanult, míg ide elju­tott. Tud németül, angolul, beszél franciául. Felkészült, nemigen le­het zavarba hozni. Szerintem egyetlen igazán ke­mény, nagy ellenfele van: az idő — s ebbe beleértem a közvélemény türelmetlenségét is. Kevés... ke­vés... kevés... az is, ami a család­nak, a gyerekeinek és nekünk, a szüleinek jut. Ha nagyritkán együtt vagyunk, a feleségem a kedvenc ételét főzi, töltött káposz­tát — nem nagyon zsírosán. Misi persze ismeri hobbimat, gyűjtő- szenvedélyemet. Ha járja a vilá­got, mindig hoz ilyen-olyan külföl­di bankjegyet a kollekciómba. Hetvenhat éve, 10 éves kora óta rabja a numizmatikának. Az első világháború idején vörös­keresztes kislegényként, kato­náktól kapott fémpénzekkel ala­pozta meg gyűjteményét. Ma övé az ország magántulajdon­ban lévő legnagyobb numizma­tikai szakkönyvtára. Hosszú ideig a Magyar Numizmatikai Társaság egyik vezetője volt. — A pénz nemcsak fizetési esz­köz, sok minden más is. Lehet az értékmegőrzés eszköze, meg hob­bi, szenvedély is. Önmagában is művészi érték. Ha nem tudná, a numizmatika a történelemtudo­mány legtöbbet mondó segédtu­dománya. De azt biztos tudja, hogy a világ legnagyobb inflációja a magyar pénzhez, a pengőhöz fű­ződik. Pedig a pengő még „igazi” bankjegy volt, volt aranyfedezete. Meg elődjének, a koronának is, ami 1914-ben épp annyit ért, mint a svájci frank. S talán hallotta hí­rét a nevezetes Kossuth-bankó- nak... annak idején 60 millió pen­gőforintnyit adtak ki belőle. A szabadságharc leverése után Hay- nauék akár halállal is büntethet­ték azt, aki nem szolgáltatta be. Mégsem gyűlt be még a fele sem a kancelláriára. Féltett kincsként dugdosta a nép — már csak azért is, mert ott állt rajta az egykori pénzügyminiszter, Kossuth Lajos aláírása... Az újságíró önkéntelenül is felsóhajt: ugyan, mikor lesz híre, neve, átválthatósága a fo­rintnak, mondjuk Kupa Mihály aláírásával. A szenior Kupa el­mosolyodik. — Nálunk már régen nem a pénzügyminiszter írja alá a bank­jegyeket. De remélem, még a fiam idejében konvertibilis lesz a fo­rint... Szabó Margit Apai szigor Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal felhívja az érintett állampolgárokat, szö­vetkezeteket, szakszövetkeze­teket, állami gazdaságokat (to­vábbiakban szövetkezet) és ön- kormányzatokat, hogy az 1992. évi II. tv. alapján a szövetkezeti földalapok kijelölésének segíté­se és ellenőrzése végett helyi érdekegyeztető fórumot (továb­biakban fórum) lehet létrehozni. A fórumot a településen föld­del rendelkező szövetkezeten­ként, illetőleg a szövetkezet működése által érintett települé­senként alakíthatják meg az ér­dekeltek. Ennek létrehozása nem kötelező, de ajánlatos. A fórum megalakítását az igénybejelentők vagy a szövet­kezet legkésőbb 1991. február 29-éig a helyi (fővárosban a ke­rületi) önkormányzatnál kezde­ményezhetik. Az önkormányzat a fórumot a bejelentéstől számí­tott 15 nap alatt köteles megala­kítani. Ha a szövetkezet műkö­dése több önkormányzatot érint, úgy azt az érintett önkormány­zatok közösen alakítják meg. A fenti szabályok alapján te­hát akár egy településen belül is létrejöhet több fórum, ha a tele­pülésen több szövetkezetnek van földje, viszont ha egy szö­vetkezetnek több településen van termőterülete, akkor két vagy több települési önkor­mányzat közösen hoz létre egy fórumot. Utóbbi esetben az egyes önkormányzatok által a fórumba választható tagok szá­mát az önkormányzatok megál­lapodásban rendezik, e körben irányadó lehet az egyes közsé­gek termőföldjei után benyújtott termőföld kárpótlási igények AK értékeinek aránya. Mivel a törvény nem tartal­maz részletes szabályokat a megalakításra, az egységes gya­korlat kialakítása végett célsze­rű az alábbi eljárási rendet kö­vetni. Az igénybejelentés megtör­ténte után az önkormányzat hir­detményi úton — akár újsághir­detés is lehet ez, megyei vagy országos lapban — közzéteszi, hogy bejelentés érkezett a fórum megalakítása iránt. Aki a fórum munkájában részt kíván venni, az a megadott határidőn — ez nem lehet hosszabb, mint a kére­lem beérkezésétől számított 15 nap — jelentse be ilyen irányú igényét az önkormányzatnál, egyben igazolja, hogy kárpót­lásra jogosult. A határidő lejárta után az ön- kormányzat képviselőtestülete a bizottsági tagokra vonatkozó szabályok szerint megválasztja a bejelentkezett kárpótlásra jo­gosultak közül a fórum tagjait. A fórumba olyan tagot is meg kell választani, aki a nem hely­ben lakók képviseletében jár el, tehát nemcsak a helyi érdekeket képviseli. A kárpótlásra jogosultságot igazolni lehet a megyei kárren­dezési hivatal által kiadott iga­zolással, illetve maga a tény adott esetben köztudomású is lehet. Ha a szövetkezet területe több települést is érint, úgy bár­melyik település önkormányza­tánál bejelentett igény joghatá­lyos. Az érintett önkormányza­tok kötelesek egymást értesíteni és megállapodni az egyes ön­kormányzatok által választható tagok számában, valamint ugyanazon napon kell megtarta­niuk a választást. A fórum a képviselő-testület által az igénybejelentők közül megválasztott 3-11 tagból, a szövetkezet, az önkormány- zat(ok) és a részarány földtulaj­donosok (a tagok, a velük azo­nos jogállású személyek és a kívülállók) megbízottjából áll. A fórum a saját maga által meghatározott működési szabá­lyok szerint jár el. E tekintetben „A föld azé, aki megműveli”(?) mindegyik testület a helyi viszo­nyoknak legmegfelelőbb ügy­rendet állapíthatja meg; a leg­jobb belátása szerint jár el. A fórumot megválasztó önkor­mányzat biztosítja — az állami költségvetés terhére — a műkö­dési feltételeket. A megválasztott tagoknak személyesen kell eljárniuk. Ha bármelyik tag időközben le­mond, meghal vagy egyéb okból szűnik meg a megbízatása, úgy helyére a már bejelentkezettek közül a képviselő-testületnek új tagot kell választania. A képvi­selő-testület által megválasztott tag nem hívható vissza. Budapest, 1992. febuár 6. Dr. Sepsey Tamás, címzetes államtitkár Fotó: Fazekas Ferenc Tőzsdekalauz Papírok és értékpapírok Az értékpapírok sajátos ok­iratok. Bennük természetes vagy jogi személyek olyan joga testesül meg, amelynek gyakor­lásához az okirat bemutatása, vagyis birtoklása szükséges. Az olyan okiratok, amelyek csak valamely jogot bizonyítanak — ilyenek mondjuk az adásvételi szerződések — nem számítanak értékpapírnak. A tőzsde szabályai szerint az osztalékért jelentkező vagy a szavazati jogát a közgyűlésen érvényesíteni akaró részvényes­nek mielőtt fellép, be kell mutat­nia a részvényét, sőt, adott eset­ben letétbe is kell helyeznie mondjuk a szavazás idejére. De akkor is be kell mutatni a köt­vényt vagy legalább annak egy szelvényét, ha a tulajdonos a kamatokat szeretné felvenni, vagy mondjuk pénzzé akarja tenni. „Számítógépesített” gaz­daságokban az értékpapír fizikai jelenlétét elektronikus nyilván­tartás pótolja, ám az ügyfél kí­vánságára ott is kinyomtatja a komputer az eredeti értékpapírt. Léteznek úgynevezett „má­sodlagos” értékpapírok is, az úgynevezett opciók, amelyek a tulajdonosnak azt a jogát testesí­tik meg, hogy meghatározott időn belül vagy időpontban egy adott részvényt, befektetési je­gyet, aranyat vagy valamilyen árut eladjanak, illetve megve­gyenek. A Budapesti Értéktőzs­dén ma még csak ritkán fordul­nak elő ilyen opciós, határidős üzletek. A futuresnek nevezett, szin­tén határidős ügyleteket általá­ban kamatlábra, devizaárfolya­mokra, áruárakra kötik meg. Meghatározott Összetételű részvénytárcák indexére alkud­ják ki őket, s ezek a megállapo­dások abban különböznek az opcióktól, hogy az eladók és a vevők számára szoros kötele­zettséget jelentenek a meghatá­rozott határidő elteltével a meg­állapodás szerinti szállításra, il­letve vételre. Bácskai Tamás Befektetési szótár A-tól Z-ig Alkusz (tőzsdeügynök, bizo­mányos, bróker): az a (többnyire jogi) személy, aki a tőzsdén önállóan, díjazás ellenében, a saját nevében, de mások szám­lájára köt ügyleteket. Államkötvény: az állam által kibocsátott, többnyire hosszú lejáratú, fix kamatozású köt­vény. Állampapír: az állam által kibocsátott, saját adósságát megtestesítő értékpapír, amely­ben adósságtörlesztésre és ka­mat vagy járadék fizetésére vál­lal kötelezettséget. Biztonságos befektetési formának számít. Ide tartozik az államkötvény, az államjegy, az állami pénztár­jegy, a kincstárjegy, a kincstári váltó stb. Befektetési alap: közös be­fektetés céljára összeadott tőke, amelyet a befektetési alap keze­lői a kockázatmegosztás elve szerint kezelnek, azaz fektetnek többféle értékpapírba. Lehet nyílt (vagyis a befektetési je­gyek folyamatos visszaváltását vállaló), illetve zárt (az általa kibocsátott befektetési jegyek másodpiaci eladhatóságát bizto­sító) alap. Mindkét fajtájú alap esetében lehet szó tőkeemelés­ről, azaz új befektetési jegyek kibocsátásáról. Befektetési jegy (tőkebefek­tetési részjegy): a befektetési alapok részjegyei. Befektetési tanácsadó: az egyes tőzsdék és társaságok mindenkori kilátásairól a befek­tetőket tájékoztató személy, il­letve szakértő cég. Befektetési (portfolió) társa­ság: a befektetési alap tulajdo­nosait tömörítő szervezet. Lehet aktív, saját igazgatósággal és felügyelő bizottsággal rendel­kező cég (általában a zárt alapok esetében) és passzív, azaz funk­cióit az alapkezelőre átruházó szervezet (általában a nyílt ala­poknál). A befektetési társaság tőkebefektetési részjegyeket bocsát ki, és az ezek eladásával összegyűjtött tőkét nyeresége­sen befekteti. A befektetés irá­nya értékpapír vagy ingatlan le­het. Bóvlikötvény: általában vál­lalat felvásárlásakor kibocsá­tott, magas kockázatú, de nagy hozamot ígérő kötvény. Dolgozói részvények: rész­vénytársaság azon részvényei, amelyeket a vállalat dolgozói (többnyire előnyösebb árfolya­mon) vásárolnak meg. Ezeket a részvényeket általában tilos to­vábbadni. Elsőbbségi részvény: garan­tált osztalékot biztosító, de nem szavazó részvény. Állattartás - múlt időben? A KSH felmérése szerint az ország állatállománya egy év alatt jelentős mértékben csök­kent. A csökkenés állatfajon­ként eltérő volt, s míg a szarvas­marha-állománynál 10 százalé­kot tett ki, addig a sertésállo­mány egy év alatt háromnegye­dére apadt. 1991. december 31- én 1420 ezer szarvasmarha, 5 millió 993 ezer sertés, 1 millió 808 ezer juh, s 36 millió tyúkféle volt az országban. Az állatállo­mány csökkenése tíz év távlatá­ban még jelentősebb. Az állattenyésztést nem ösz­tönzi, hogy a legfontosabb állati termékek felvásárlása folyama­tosan csökken. Az 1991. első negyedévi vágómarha-felvásár­láson kívül minden fontosabb állati termék felvásárlása elma­radt az előző év hasonló idősza­kában felvásárolt mennyiségtől. Előzetes adatok szerint 1991- ben vágómarhából 31 ezer 764 tonnával (14,5 százalékkal), te­héntejből 471 millió literrel (19,9 százalékkal), vágósertés­ből 129 ezer 298 tonnával (15,6 százalékkal) kevesebbet vásá­roltak fel, mint 1990-ben. A sertéstenyésztők szem­pontjából ugyanakkor kedvező jel lehet, hogy 1991 decembe­rében a hízott sertés szabad­piaci átlagára 1990. december­hez képest 6,1 százalékkal emelkedett, míg a morzsolt ku­korica ugyanezen időszakban mért átlagára 4,8 százalékkal csökkent.

Next

/
Thumbnails
Contents