Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-22-23 / 45. szám

iRÉKÉS megyei HlRLAP­KÖRKÉP 1992. február 22-23., szombat-vasárnap Kongresszusra készülnek A Magyar Vöröskereszt 1992. május 30—31-én tartja VIII. kongresszusát. Ezért ezek­ben a napokban rendezik a váro­si és megyei küldöttértekezlete­ket. Értékelik az elmúlt öt év munkáját és küldötteket válasz­tanak a megyei értekezletre és a kongresszusra. Békésen és Szarvason már megbeszélték tennivalóikat, ma 9 órától a békéscsabai városi szervezet tagjai találkoznak. Ugyancsak mai program a gyo- maendrődi művelődési köz­pontban 10 órától a városi vörös­keresztes értekezlet. Gyulán 25-én, Sarkadon 26- án, Szeghalmon 27-én, Oroshá­zán 28-án választanak küldötte­ket. Felemelt összegű nyugdíj csak a parlamenti döntés után A már megállapított nyugdí­jakat a megszokott időpontban és módon, a felemelt összegű nyugellátást pedig a parlamenti döntést követően, legkorábban azonban csak áprilisban juttat­ják el a nyugdíjasokhoz — vá­laszolta az MTI érdeklődésére pénteken Baranyai Géza, az Országos Társadalombiztosítá­si Főigazgatóság (OTF) szóvi­vője. A nyugdíjemelés mértékének meghatározása mellett a Parla­mentnek arról is határoznia kell: csak márciustól, vagy 1992. ja­nuár 1-jei hatállyal visszamenő- legesen kapják meg a nyugdíja­sok a felemelt járadékot. A fel­merülő két lehetőséghez igazod­va, az akár egy-, akár háromhavi különbözet kifizetésére az OTF két megoldást tart lehetséges­nek. Amennyiben a honatyák a jövő héten döntenek a nyugdíj- emelések időpontjáról, úgy vár­hatóan március végén a tb külön postázza a két összeg közötti különbözetet. Késedelmes dön­tés esetén azonban kényszerűen megtakarított pénzüket csak a soros járadékhoz csatolva, leg­korábban áprilisban vehetik át a nyugdíjasok. (MTI) Erdélyi körkép Erdélyi körkép címmel Mol­nár György békéscsabai alpol­gármester tart diaképes előadást ma este 6 órakor Kondoroson, a művelődési házban. A vendé­gek adományait a rendezők a Transsylvánia Alapítvány javá­ra fizetik be. Vízum nélkül Csak a vízumkötelezett álla­mok polgáraira vonatkozik az a lengyel PAP, illetve a szovjet ITAR-TASZSZ hírügynökség által ismertetett intézkedés, amely szerint külföldi állampol­gárok ezentúl csak érvényes ví­zummal utazhatnak Ukrajnába — közölte pénteken az MTI-vel a Külügyminisztérium illetéke­se. A magyar állampolgárok te­hát, mint hozzátette, a jövőben is a korábbival azonos feltételek­kel — vízum nélkül — utazhat­nak Ukrajnába. (MTI) „A DERŰ CSAKIS A DEREK EMBER LEL­KÉBEN LAKOZIK; A GONOSZ EMBER LEL­KEBEN ÉJSZAKA VAN.” (Diderot) Pajzs a döntéshozóknak? (Folytatás az 1. oldalról) alap, és mindegyik jó lehet, ez a poén benne. — Szerencsésebb lett volna a megbízás? — Nekem rokonszenvesebb az egyenes beszéd. Nem sért, ha azt mondják: ez a négy ember jött szóba, és mi ezt választjuk. Nem hinném, hogy ezzel a töb­bit lebecsülnénk; ez döntés, és nem versenyeztetés. A zsűri végül is már többször tanácsko­zott, de nem döntött semmiben. Tehát a felelősséget áthárította másra. Ez a lakosság felhaszná­lása. S ha valami nem lesz jó, akkor van kibúvó: ti mondtátok. Egyébként a többség elve alap­ján dönteni műalkotásról buta­ság. — Sem a pályázat, sem a népszavazás nem Mladonyiczky Béla műfaja. Miért vállalta még­is? — Van itt egy folyamat: Kö- rösladány, Köröstarcsa, Elek, Csorvás, Kétsoprony, a világhá­borús emlékműveim. Ezért gon­doltam, hogy meg kell csinál­nom, mert így élek és így szolgá­lok. Belülről vállalt feladat. Ele­ken volt alkalmam tapasztalni, hogy mit jelent egy ilyen emlék­mű az érintetteknek. A Szegeden élő Tóth Valéria nem először csalódott a pályáza­ti módszerben, s sajnos nem először csabai munkával kap­csolatban. A korábbi belváros­rendezési pályázat győztes al­kotói között volt, de szobrai — kivitelezési költség híján — a mai napig nem kerültek a Sétáló utcára. (Folytatás az 1. oldalról) gattatni. Ezt a párt nem tűrheti, és nem vehet tudomásul olyan helyzetet, amelyben a minisz­terelnök vagy az MDF-frakció- vezető mondja meg: ki legyen a frakció tagja. Az országos veze­tőség változatlanul a 12 tagú képviselőcsoportot ismeri el egyedüli és kizárólagos FKGP- frakciónak. Minden törvényes eszközt igénybe kíván venni a párt annak érdekében, hogy — Nagyon szomorú vagyok. Úgy hiszem, egy háborús em­lékműhöz csakis tisztán, mély átérzéssel szabad hozzáfogni. Méltatlan az ügyhöz az országo­san lejáratott pályázati módszer és a manipulálható népszava­zás. Szerencsétlen dolog bevon­ni a lakosságot a döntésbe, de­mokratizmust játszani, mert — huszon-egynéhány éves tapasz­talatból tudom — itt egyéni al­kotásról van szó. Ez a téma a lelkemnek való, a megkérdezett közönség meg el se megy... Néhány özvegy, néhány'adako­zó, ennyi az érdeklődés. Körül­belül kétezer név jöhet szóba, üldözöttek, harcosok, zsidók, akik elvesztek, meghaltak. Leg­alább a hozzátartozóik elmentek volna... — A pályázattól nem halad előre a művészet. Talán jobb, ha körülnéznek és választanak művészt. Ha mégis a pályázat mellett döntöttek, akkor viszont bízni kellett volna a szakértők ítéletében. Nem szép dolog a felelősséget áthárítani, s ideje lenne már levonni a tanulságo­kat. — Ha nincs pályázat, akkor csak megbízás lehet — vélekedett Varga Géza. — Gon­dolom, amikor a kuratórium megkereste a művészeket, ak­korra már eldöntötték, hogy mit akarnak, csak megkérdezték a mi elképzeléseinket is. Tulaj­donképpen versengési lehető­ség a pályázat. Nem a legkelle­mesebb idegeskedni, feszült­ségben élni, amíg megszületik a döntés, bár ehhez már hozzá ezen határozatának érvényt sze­rezzen. Az Antall-kormány ezt nem kérdőjelezheti meg, mert ez egyenlő lenne a nyílt diktatúra bevezetésével. Ha ez bekövet­kezik, akkor erről az FKGP tájé­koztatja a világ közvéleményét. A január 11-ei nagy választ­mányi ülés határozatának meg­felelően az országos vezetőség nem várta meg a kilépéssel a február 29-ei végső dátumot. vagyok szokva. A feszültség egyébként inspiráló is lehet. Hogy mi az igazságosabb, a pá­lyázat vagy a megbízás? Melyik az áldemokratikus és melyik a demokratikus? Ki tudja? — Azzal kapcsolatban, hogy esetleg helyzeti előnyben lenné­nek a békéscsabaiak, az a véle­ményem, hogy aki nem csabai, annak jogában áll nem indulni. De könnyen előfordulhat, hogy éppen a nevető harmadik a győztes, ezzel ugyanúgy szá­molni kell. A közönség bevoná­sa szintén megszokott dolog. Elég sokat dolgoztam már meg­bízásra, nyugodtan mondhatom, a megbízót nem lehet levegőnek nézni. Akik végül meghozzák a döntést, nyilván be akarják ma­gukat biztosítani. Furcsa persze így lerázni a felelősséget. Azt hiszem, ezt is eldöntötték előre: kicsit figyelembe is veszik a közvéleményt, meg nem is, így van ezzel az önkormányzat is, a szakmai zsűri is. A döntésho­zóknak kell egy pajzs. — Mondják, hogy volt, aki többször szavazott, hogy egész osztályok, illetve nem csabaiak is véleményt nyilvánítottak.-— Ha valaki közvélemény­kutatást rendez, ilyesmivel szá­molnia kell — mondta végül Varga Géza. Milyen emlékművet állít a város a második világháború áldozatainak a Szabadság téren, Lenin helyére? A válaszra a jövő heti kuratóriumi döntésig még várni kell. Niedzielsky Katalin A sajtó képviselőinek Tor- gyán József bemutatott egy új­ságcikket, amelyben Zsíros Géza, a 33-as kisgazda frakció tagja bejelenti: az FKGP törté­nelmi platformjának pártja név­vel pártot alapított, amelyet be is jegyeztetett a gyulai cégbírósá­gon. A pártvezetés megítélése szerint a 33-ak „a párt szétsze­désében” eljutottak oda, hogy új pártot hozzanak létre. így az FKGP-nek csak egy választása maradt: ki kellett lépnie a koalí­cióból, hogy teljesíthesse törté­nelmi küldetését. (MTI) Az FKGP kilépett Vendégkommentár / Éljen a nyíltság! Ötünket, két románt és három magyart meghívtak Zemplénbe egy olyan nemzetközi tanácskozásra, melynek témája a közele­dés, az emberi kapcsolatok építése, ezen belül a határok nélküli Európa gondolatának terjesztése volt. Jó balkáni szokás szerint, majdnem öt órát állingóztunk Szatmár alatt, a petei határátkelő­nél. Közben szirénázva elhúzott mellettünk a rendőrség kékfé­nyes kocsija, benne egy hanyagul ülő, civil ruhás úrral. Úgy két óra múlva, mikor vagy tíz-tizenkét kocsival magunk is bebocsátattunk az ellenőrző helyre, mit látunk: emberünk vizslató tekintettel figyeli-segíti a vámosok munkáját, ide is benéz, oda is bekukkant! Közülünk ketten szinte egyszerre csapják össze kezüket: Szent Habakuk, ez személyesen maga X elvtárs, aki korábban ugyancsak civilben Y városba járt ellenőr­zésre! Nem vámosokat, mert ott soha nem volt vám, hanem az embereket, nemzetiségre való tekintet nélkül, hogy ki mit olvas, miket fecseg és milyen rádiót hallgat, meg ilyesmi. Hiába, változnak az idők, most már nem ütheti mindenbe bele az orrát, elvégre demokrácia van. Most már csak figyelhet, de ezt nyíltan teszi, ahogy manapság illik! Utolsók voltunk a sorban, előttünk senkit nem pakoltattak ki, velünk azonban mindent kirakattak. Alkalmasint gyanús volt, hogy miért ül egy kocsiban két román és három magyar, mikor az egyesek gondolkozásában legjobb esetben is fordítva kéne le­gyen. Váltás gatyán, két üveg szilvóriumon, némi falnivalón kívül alig találtak nálunk valamit, így hát udvariasan megkö­szönték fáradozásainkat, miközben X elvtárs, pardon, úr arcán némi csalódást véltünk felfedezni. Honnan tudhatták érkezésünket? Ugye, az indulásról elég sokat telefonálgattunk egymásnak. Olyan időben, amikor a sok eső miatt beáztak a vonalak, és magunk is hallottuk, méghozzá nyíltan, hogy mások mit beszélnek. Mások is nyíltan hallgathat­ták a mi beszédeinket, vagyis demokratikusan. Aztán megjelen­tek „fogadásunkra”. Hát akkor éljen a nyíltság! Sike Lajos, a Romániai Magyar Szó Az egyházi ingatlanokról Eddig több mint 6100 ingat­lant igényeltek vissza a magyar- országi egyházak. A lista még bővülhet, de csökkenhet is. A legtöbb ingatlant—3120-at—a katolikus egyház kéri vissza. A református egyház 2423-ra, az evangélikusok 450-re, a Ma­gyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége 82-re nyújtotta be igényét eddig. Csaknem 100 ingatlan esetében már megegye­zés született az érintett önkor­mányzat és az egyházak között Ez év elejéig mintegy 80 ok­tatási intézmény került egyházi kezelésbe, jövőre ez a szám vár­hatóan megduplázódik. A hitok­tatásban részt vevő gyermekek becsült száma 621 ezer, a hitok­tató csoportok száma pedig 22. ezer. (MTI) Az MSZOSZ harcra készül (Folytatás az 1. oldalról) első tíz napban kötelezően kiró­nak a munkavállalóra is. Szembe kell nézni továbbá azzal a ténnyel, hogy dinamiku­san nő a munkából kiszorulók száma. Ráadásul a szociális sza­bályozottság szigora jóvoltából az ellátásban egyáltalán nem részesülők aránya is növekszik. Nehéz megbecsülni, hogy j mennyi pénz kellene a semmifé­lejuttatásban nem részesülők tá­mogatására. Ám az erre nagy nehezen megszavazott 1 mil­liárd forint valószínűleg kevés. S igazából az MSZOSZ-nak nem csak a válsághelyzet meg­oldási módozatain kell törnie a fejét, hanem sokkal inkább a munkanélküliség megelőzésé­ben kell döntő szerepet játsza­nia. Át kell vennünk a nyugat­európai példákat, igenis véde­nünk kell a saját iparunkat, gaz­daságunkat, a mezőgazdaság versenyképességét is segíteni kell állami szubvencióval. Emellett természetesen arra kell törekedni, hogy még a hasznot nem termelő, nullszaldós cége­ket is képesek legyenek megtar­tani a gazdálkodók, hiszen az ott foglalkoztatottak munkája fon­tos, mert addig sem kell tovább terhelni a szétszakadt szociális hálót. Az idei esztendő a szakszer­vezeti életben is a megméreté­sek éve lesz, s a választások után meg kell teremtődnie annak a helyzetnek, amelyben a legna- ; gyobb létszámmal, erővel ren- i delkező közösség élhet is saját | erejével, gazdagságával, s ala- j píthat bankot, finanszírozhat | biztosítást. Kőhalmi Endre SaMa szpríha Özvegyi nyugdíj Az idős házaspár tavaly ősszel megvette a téli tüze- \ löt. A vásárlásra ráment az i összes megtakarított pén- ! zük. Mégis boldogok voltak, ; amikor kívülről beriglizték a j ,,szenes” ajtaját. Egy nyugdíjból élnek, s | lám ilyen árak mellett sem \ szorulnak rá sem a segélyre, , sem arra, hogy egyetlen | gyermekükhöz, a lányukhoz forduljanak. (No, ahhoz | ugyan hiába is mennének, hónapok óta munka nélkül van az urával együtt. Szép is lenne: koldustól alamizs­nát!) Miután az öregek meg- hányták-vetették magukban a világ folyását, nyugovóra tértek. A férj örökre elaludt. Talán a szén belapátolása viselte meg a szívét, talán a nagy boldogság. Tény, hogy élete párját magára hagyta 40 mázsa szénnel, egyetlen fillér nélkül. Igaz, korábban jó kedvében mondott néha olyat, hogy ne búsulj, anyu­kám, ha én megyek el előbb, kapod utánam az özvegyi nyugdíjat. Ha tudta volna \ szegény, hogy a nyugdíjfo­lyósítónak öt hónap is ke­vés... Azóta a néni önként bebá- tortalankodik Mezőhegye­sen a polgármesteri hivatal­ba. Ott sírdogál a mindig | kedves és megértő szociál­politikai előadó szobájában. És nagyon szégyelli magát! Ménesi György ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents