Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-20 / 43. szám

BltÉKÉS MEGYEI HlRLAP­TÖRVENYTAR 1992. február 20., csütörtök Föld - szövetkezet - átalakulás 108 kérdés — 108 felelet a szövetkezeti átalakulási törvényről A Lakitelek Alapítvány Antológia Kiadójával együtt adjuk közre azt a minden bizonnyal nagy érdeklődésre számot tartó munkát, amely a leg­fontosabb új törvények szöveges magyarázatát tartalmazza, ezzel is segítve olvasóinkat az eliga­zodásban. I. Á vagyonnevesítés szabályai 1. Mi a vagyonnevesítés? A szövetkezet mérleg szerinti vagyonának szövetkezeti üzlet­részben való felosztása a szövetkezet tagjai és az üzletrészre jogosított kívülállók között. Kivétel ez alól a termőföld, mert azt közvetlenül a tagok, illetőleg az alkalmazottak tulajdonába kell adni. Abban a szövetkezetben, ahol részjegy jegyzése kötelező volt (pl. áfész-ek, ipari szövetkezetek), ott az erre jutó vagyon nem kerül nevesítésre. Nem tartozik ide az az eset, ha a korábbi számviteli szabályok alapján a szövetkezeti vagyonrész értékpapírra jutó szövet­kezeti vagyont részjegylapként tartották nyilván. A vagyon nevesítését a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetben 1992. április 30-áig be kell fejezni. 2. Mi a szövetkezeti üzletrész? A szövetkezet tagját és a kívülálló személyt megillető olyan vagyoni jogosultság, amelynek alapján a szövetkezet üzletrésztőkéjére jutó jövedelemből a részükre megállapított szövetkezeti üzletrészük ará­nyában évente részesednek. A szövetkezet megszűnése esetén részükre ki kell adni az üzlet­részükre jutó, a végelszámolás után maradó szövetkezeti vagyont. A szövetkezet gazdasági társasággá történő átalakulása esetén a társaság­ba be nem lépő taggal a megszűnésre vonatkozó szabály szerint kell elszámolni. 3. Eladható-e a szövetkezeti üzletrész? A szövetkezeti üzletrész átruházható (akár kívülállóra is) és örököl­hető. Kívülállónak történő eladása esetén a szövetkezetét, illetőleg a tagokat elővásárlási jog illeti meg. A szövetkezeti üzletrészről — ha ezt a jogosult kéri — névre szóló értékpapírt kell kiállítani. Az új szövetkezeti törvény (1992. évi I. törvény, a továbbiakban: Szvt.) szerinti alapszabály elfogadásáig az 1992. évben kiadandó új szövetkezeti üzletrész — a törvények hatálybalépésekor működő szö­vetkezetben — csak a szövetkezet tagjai között ruházható át, kívülálló­nak nem adható el. Ha a tag (kívülálló tulajdonos) az üzletrészét nem akarja eladni, nem szükséges az értékpapírt kikérnie, hiszen annak névértéke az átmenet idején változhat — pl. a vagyon megosztásakor —, másrészt a megálla­pított üzletrészre vonatkozó jogosultságot nem érinti az, hogy arról az értékpapírt nem állította ki a szövetkezet, csupán a közgyűlés által megállapított névértékét és részarányát. Az átmeneti törvény (a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény) által biztosított határidő alatt a tag jogosult kiválásra a szövetkezeti üzletrészének megfelelő értékű vagyontárggyal is. 4. Mi a szövetkezeti részjegy? Minden tag köteles legalább egy részjegyet a szövetkezetétől je­gyezni, aminek legkisebb összegét az alapszabály állapítja meg. Ezt az összeget a tag általában készpénzben köteles befizetni, legkésőbb a belépéstől számított egy éven belül. Abban a szövetkezetben, ahol eddig nem rendszeresítettek részjegyet, ott — a vagyonnevesítés és a szervezeti változások lebonyolítása után — az új alapszabály elfogadá­sakor a tagoknak ingyenesen lehet részjegyet juttatni szövetkezeti üzletrészeik terhére, a kötelezően jegyzendő részjegy értékéig. 5. Mi a fel nem osztható vagyon? A szövetkezet vagyonának az a része, amelyre sem részjegy, sem szövetkezeti üzletrész nem vonatkozik. Fel nem osztható vagyon létesítését kötelezően írja elő az átmeneti törvény, továbbá maga a szövetkezeti törvény is. Az előbbi szerint nem osztható fel az általános fogyasztási szövetkezet vagyonának 30%-a, valamint a lakás-, takarék- és iskolai szövetkezetek teljes vagyona. A szövetkezeti törvény szerint a mezőgazdasági és az ipari szövetke­zet a vagyona 10%-ának megfelelő mértékig köteles űn. szolidaritási alapot képezni, amely vagyonrész jelentheti a szövetkezet rászoruló tagjainak juttatható szociális támogatás fedezetét. Ezt a vagyonrészt a működő szövetkezet tagjai saját üzletrészeik terhére képezhetik. Ezen felüli mértékben a szövetkezet alapszabálya is előírhatja fel nem osztható vagyon létesítését, de az 1992. január 20-án működő szövetkezetek előzőleg kötelesek vagyonukat az átmeneti törvény szerinti mértékben nevesíteni. 6. Ki igényelhet szövetkezeti üzletrészt? Kötelező vagyonnevesítésben részesíteni — a szövetkezetnek azt a tagját, akinek 1992. január 20-án és 1991 .január 1 -jén is fennállt a tagsági viszonya, — a szövetkezetnek azt a volt tagját, akinek tagsági viszonya elérte az öt évet, illetőleg az ilyen volt tag örökösét, — azt aki az átmeneti törvény felhatalmazása alapján helyreál­lítja tagsági viszonyát, illetőleg az erre jogosult volt tag örökösét. 7. Ki állíthatja helyre tagsági viszonyát az átmeneti törvény alapján? Az, akinek tagsági viszonya — 1987. december 31 -e után szűnt meg szövetkezeti határozat­tal vagy saját elhatározás alapján, és 1991. január 1-jén, valamint 1992. január 20-án is munkaviszonyban áll a szövetkezettel. A munkavi­szonyban állásra vonatkozó feltétel a volt áfész-tagokra nem vonatko­zik. — a mezőgazdasági szövetkezetben a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 332. §-ának végrehajtása folytán szűnt meg, tehát akik a kettős foglalkoztatottság tilalma miatt a korábbi társulások­ból alakított gazdasági társaságoknál lettek alkalmazottak. — a mezőgazdasági termelőszövetkezetben azért szűnt meg, mert a földtörvény 1990. évi módosítása ( 1990. évi IX. törvény) alapján igényeltek földet a szövetkezettől. 8. Hogyan kell a tagsági viszonyt helyreállítani és az üzletrész iránti igényt bejelenteni? A tagsági viszonyt 1992. január 20-át követő hatvan napon belül kell helyreállítani a szövetkezet vezetőségének tett bejelentéssel. A szövetkezeti üzletrészre jogosított kívülállónak — ideértve a volt tag, átlépett tag örökösét is — szintén ezen határidő alatt kell az üzletrész iránti igényét bejelentenie annál a szövetkezetnél, ahol üzlet­részre lesz jogosult. Az örökösnek a bejelentéssel együtt igazolnia kell örökösi jogállását is (pl. közjegyző által kiállított okirattal). Ezek a határidők jogvesztőek, tehát elmulasztásuk esetén semmi­lyen címen nincs helye kimentésnek. 9. Kinek juttathat a közgyűlés saját elhatározása alapján szövetkezeti üzletrészt? A vagyonnevesítés keretében a szövetkezet közgyűlése — a szövetkezet alkalmazottainak, — a szövetkezet öt évnél rövidebb tagsági viszonnyal rendelke­ző volt tagjainak, ezen volt tagok örököseinek, és — a mezőgazdasági szövetkezetben rendszeresen munkát vég­ző segítő családtagnak juttathat üzletrészt. E juttatások összesen nem haladhatják meg a nevesítendő vagyon 10%-át. 10. Hogyan kell megállapítani az egyes tag és a kívülálló szövetkezeti üzletrészének névértékét és részarányát? A szövetkezet közgyűlése az átmeneti törvény keretei között a közgyűlésen jelenlevő tagok kétharmados szótöbbségével maga dönt az egyes üzletrészek megállapításáról. Az átmeneti törvény szerint a mértéket (részarányt és névértékét) úgy kell megállapítani, hogy az feleljen meg a vagyon létrehozásában és gyarapításában való közrehatás arányának. Ennek során három tényezőt kell mérlegelnie: — a tagsági viszony időtartamát, — a személyes közreműködés súlyát és arányát, valamint — a vagyonyi hozzájárulás, a vagyonbevitel mértékét. A tagsági viszony időtartamát és a személyes közreműködés súlyát, arányát 40—80% közötti, a vagyoni hozzájárulást 20—60% közötti részarányú tényezőként kell értékelnie. E határok között a közgyűlés szabadon dönt, természetesen a főszabály figyelembevételével. A százalékos határokat nem kötelező figyelembe venni a kisszövet­kezetekben, mert ott általában a vagyonbevitel csekély jelentőségű volt a mára felhalmozott vagyonhoz képest. Az egyes tagnak (kívülállónak) jutó szövetkezeti üzletrész megálla­pításáról szóló közgyűlési határozatot a tagokkal és a kívülálló üzlet­résztulajdonosokkal 15 napon belül közölni kell. A határozatot — 30 napon belül — a tag és a kívülálló üzletrésztulaj­donos bíróság előtt keresettel megtámadhatja, ha az nem felelt meg a törvény előírásainak. 11. Mi lesz a korábban kiadott vagyonjeggyel, szövetkezeti vagyonrésszel, szövetkezeti üzletrésszel? A korábbi vagyonnevesítések alkalmával kiállított értékpapírokat a szövetkezetnek be kell vonnia, függetlenül attól, hogy azt a tulajdonosa esetleg már másnak eladta. Ebben az esetben az értékpapírt az új tulajdonostól kell bevonni. Ezek értéke azonban nem vész el. mivel a korábban szerzett jogokat az átmeneti törvény megvédi azzal, hogy az ilyen értékpapírokkal rendelkező személy kisebb névértékű szövetkezeti üzletrészt nem kaphat, mint amennyi a részére kiadott vagy megszerzett vagyonjegy, szövetkezeti vagyonrész, vagy szövetkezeti üzletrész együttes névérté­ke. A vagyonnevesítés szabályait a teljes felosztható vagyonra alkal­mazni kell, és annak alapján kell megállapítani, hogy a tagnak jár-e még további vagyoni jogosultság vagy esetleg csak annyi, amennyit koráb­ban már megkapott. Ha a tag a korábbi értékpapírját már eladta, akkor ezen a címen ismételten nem igényelhet üzletrészt. A kívülálló értékpapír-tulajdonos pontosan olyan névértékű szövet­kezeti üzletrészt kap, mint az általa birtokolt szövetkezeti értékpapír névértéke, hiszen ő vagyonnevesítésre egyébként nem jogosult. A tag vagy a korábbi kívülálló értékpapír-tulajdonos csak akkor kaphat kisebb névértékű szövetkezeti üzletrészt, ha a szövetkezet vagyona a korábban nevesített vagyon értéke alá esett. Általános fogyasztási szövetkezetben (áfész) egy tag (alkalmazott) legfeljebb 100 000,— Ft névértékű szövetkezeti üzletrészt kaphat. Az áfész tisztségviselője ilyen minőségére tekintettel nem részesülhet előnyben. 12. Mi lesz a korábban jegyzett és még vissza nem fizetett célrészjeggyel? Ezek vagyoni hozzájárulás címén továbbra is fennmaradnak válto­zatlanul. Ha azonban a szövetkezetben olyan szervezeti változás törté­nik, ami e kötelezettség teljesítését lényegesen befolyásolja, a közgyű­lés megváltoztathatja a célrészjegy feltételeit. Ebben az esetben azon­ban a tag is és a szövetkezet is azonnali hatállyal felmondhatja a megállapodást. Ezekkel a jogokkal a szövetkezet új (módosított) alapszabályának elfogadásáig lehet élni. 13. Kell-e adót fizetni az ingyenesen juttatott szövetkezeti értékpapírok után? a) A szövetkezet tagja, a volt tag, a tag örököse, a szövetkezet alkalmazottja, a mezőgazdasági szövetkezet esetében a segítő család­tag e jogviszonyára tekintettel közvetlen ellenszolgáltatás nélkül jutta­tott szövetkezeti üzletrész, szövetkezeti vagyonrész, vagyonjegy vagy részjegy formájában megszerzett vagyoni értéke mindaddig nem szá­mít adóköteles bevételnek, amíg azt a magánszemély el nem idegeníti. b) Amikor a szövetkezeti üzletrészt, vagyonrészt, illetve a fentiek­ben felsorolt más értékpapírt az azt megszerző értékesíti, személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége keletkezik, melyben az ingyene­sen juttatott értékpapír juttatáskori névértékét kell jövedelemnek tekin­teni. Ezt a jövedelmet a magánszemélynek nem kell összevonnia az adóévben megszerzett egyéb adóköteles jövedelmével, az ez után fizetendő forrásadó mértéke 20%. c) A b) pont szerinti szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szövetkezeti üzletrészt, vagyonrészt, vagyonjegyet vagy részjegyet megszerző magánszemély az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy az a birtokában van. d) Ha a szövetkezet jogutód nélkül megszűnik, a megszűnés idő­pontjában a magánszemélynek az ingyenesen juttatott értékpapír vo­natkozásában adófizetési kötelezettsége keletkezik. Ebben az esetben azonban jövedelemnek az értékpapír ellenében ténylegesen kifizetett ellenértéket kell tekinteni. Ezt a rendelkezést lehet alkalmazni — visz- szamenőleges hatállyal — az ingyenes értékpapírokon 1991 -ben kelet­kezett adókötelezettség esetén is, ha az a magánszemélyre nézve kedve­zőbb. e) Ha a szövetkezet gazdasági társasággá alakul át, és a magánsze­mély értékpapírjai fejében részesedést szerez a társaság vagyonából, a magánszemélynek értékpapírjai után akkor kell az adót megfizetnie, ha a befektetett vagyoni értéket a vállalkozásból kivonja. Az adó mértéke a jövedelem tekintetében 20%. A jövedelmet a magánszemély által az adóévben megszerzett egyéb jövedelmekkel nem kell összevonni. 14. Milyen adózási szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha a szövetkezeti üzletrész és részjegy fejében a szövetkezet jogutód nélküli megszűnésekor, társasággá történő átalakulásakor a társaságba való be nem lépés esetén, vagy a szövetkezetből történő kiváláskor, kilépéskor a tag vagyoni értéket kap és azt változatlan formában saját egyéni vállalkozásába fekteti? Személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség a fenti esetben akkor keletkezik, ha a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenysége meg­szűnik, vagy az ingyenesen juttatott értékpapír fejében kapott és vállal­kozásába fektetett vagyoni értéket onnan kivonja, vagy ha az adóható­ság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van. Az egyéni vállalkozásba fektetett vagyoni értéket — a vállalkozás időtartama alatt — az egyéni vállalkozónak elkülönítetten kell nyilván­tartani. Az egyéni vállalkozás megszűnésekor, illetve a vagyoni érték vállal­kozásból történő kivonásakor az abból származó jövedelmet a magán- személyeknek az adóévben megszerzett egyéb jövedelmeivel nem kell összevonni ez esetben sem. Az adó mértéke 20%. 15. Mennyi személyi jövedelemadót kell fizetni a szövetkezet adózott eredményéből a szövetkezeti üzletrészre, részjegyre kifizetett részesedés után? A szövetkezeti üzletrészből (a szövetkezeti vagyonrészből), a szö­vetkezeti részjegyből, a szövetkezeti célrészjegyből, a szövetkezeti fejlesztési hozzájárulásból és más értékpapírból származó bevétel (kamat, prémium, osztalék, járulék, árfolyamnyereség) egésze jövede­lemnek tekintendő. Az üzletrészre és a részjegyre kifizetett részesedés az szja szerint osztaléknak minősül, ami után 10% jövedelemadót kell a magánszemé­lyeknek fizetni. A szövetkezeti fejlesztési hozzájárulás után és más értékpapírra kifizetett bevétel után 20% jövedelemadót kell fizetni. A fenti értékpapírokból származó jövedelmet a magánszemélynek az adóévben megszerzett jövedelmével nem kell összevonni. II. A termőföldre vonatkozó szabályok *• 16. Miért szükséges az átmeneti törvényben szabályozott földkijelölés? A mezőgazdasági szövetkezetek különböző tulajdonú földeken gaz­dálkodnak. A közös használatban álló földek tulajdonosai: a termelő­szövetkezeti tagok és a korábbi (1987 előtt) jogszabályok szerint a taggal azonos jogállásúnak tekintett más földtulajdonos (pl. a tag özvegye, házastársa, a haszonélvezeti joggal terhelt tagi föld esetén a haszonélvező stb.). Ezeket a személyeket az átmeneti törvény rész­aránytulajdonos magánszemélyeknek nevezi. A szövetkezet közös gazdálkodási területének többi része a magyar állam és a termelőszövetkezet tulajdonában áll. Ez utóbbi tulajdonok is ún. részarányként vannak meghatározva. Ez annyit jelent, hogy a közös használatba vont tulajdonok jelenleg nem határozhatók meg konkrétan, nem köthetők topográfiailag egyetlen földrészlethez sem a gazdálkodá­si területen belül. A szövetkezet egyetlen földdarabjáról sem lehet állítani, hogy annak X. tag a magyar állam vagy maga a szövetkezet a tulajdonosa. Minden egyes földdarab, minden tulajdonosé. A részaránytulajdon meghatáro­zása helyrajzi szám nélkül, az eredeti föld fekvése szerinti település nevének, ezen belül a föld fekvésének (az eredeti föld a belterületen, a külterületen vagy a zártkertben volt), a terület nagyságának, a föld eredeti művelési ágának és aranykorona értékének megjelölésével történt. E helyrajzi szám nélküli földtulajdon „helyhez kötése” a természetben meghatározható, helyrajzi számmal rendelkező adott földhöz történő hozzákapcsolása az ún. kijelölési eljárás célja. Arról van lényegében szó, hogy a szövetkezet közös használatában álló földek közül helyrajzi szám szerint egymástól elkülönítve meg kell határozni a következő eljárások (vagyonfelosztás, kárpótlás) céljára, hogy a továbbiakban mely földek azok, amelyeket a részaránytulajdo­nos magánszemélyek, melyek, amelyeket a magyar állam, s melyek, amelyeket a szövetkezet tulajdonában állónak kell tekinteni. Másképpen megfogalmazva: a törvényben rögzített vagyonfelosztá­si és kárpótlási eljárás előfeltételeként első lépésként adminisztratív úton ki kell jelölni a közös használatban lévő magánföldtulajdon, állami földtulajdon és szövetkezeti földtulajdon természetbeni termő­föld fedezetét. 17. Hogyan lehet a részaránytulajdonok és a szövetkezet által ténylegesen használt földek értékét egyeztetni? A részarányként nyilvántartott különböző földtulajdonok (magántu­lajdon, állami tulajdon, szövetkezeti tulajdon) elkülönítése a közös használatú földeken belül a részarány nyilvántartott aranykorona érté­kén (ak) történik. A részarányok ak értékét akkor rögzítették, amikor az adott eredeti földet a tulajdonosa a szövetkezet közös használatába adta, vagy amikor annak tulajdonjogát a szövetkezet megszerezte. Pontosabb mérőszám hiányában a jogszabályok ugyancsak az ak értéket tekintik olyannak, amely — legalábbis egy-egy szűkebb körze­ten belül — a szövetkezet jelenlegi földjeinek értékbeli különbözőségét is kifejezésre juttatja. Ily módon nyilvánvaló, hogy az ak érték az az értékszám, amely kapcsolatot teremt a szövetkezet jelenlegi gazdálko­dási területe és az eredeti földtulajdon helyébe lépett részaránytulajdo­nok között. Ezért egyik alapvető szempont, hogy az egyes részaránytulajdonok fedezetét jelentő földeket úgy kell a természetben elkülöníteni, hogy a helyrajzi szám szerint elkülönített földek ak értéke összességében fe­leljen meg azon részaránytulajdon ak értékének, amelynek a fedezetéül szolgál. 18. Milyen általános szempontok szerint kell a részaránytulajdonoknak megfelelő földeket és más földalapokat a természetben elkülöníteni? A szövetkezet gazdálkodási területén belül a nagyüzemi táblák földjének minősége, domborzati viszonyai, megközelíthetősége, mű­velési ága változatos képet mutat. A különböző földalapok szempontjá­ból alapvető jelentőségű, hogy az elkülönítés egyik földalapot se juttas­sa előnyösebb vagy hátrányosabb természeti feltételek közé. Követel­mény, hogy a különböző földalapok földminősége, művelési ág szerke­zete, megközelíthetősége, fekvése stb. az arányosítás jegyeit viselje

Next

/
Thumbnails
Contents