Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

1992. február 19., szerda О Közel hozzád - távol tőled Szokták mondani, a távolság elválaszt. Újabban azonban azt is hallani, összezsugorodott a bolygó, ahol élünk — egy nagy falu a Föld. Már most melyik lenne igaz a két állítás közül? Ha meggondolom, mindkettő egy­szerre igaz, bár a formális logika szerint ez lehetetlenség. Való­ban értelmetlen, hogy egyszerre kicsi is, meg óriás is világunk? Sok vihart megélt s jelenleg sem éppen unatkozó közép-európai észjárásunk hajlik a megengedő módra. íme egyetlen példázat: a magyarok szétszórattatása a vi­lágban. Akit érdekel e század magyar történelme, szinte mást sem ta­lál benne, mint nagy viharokat és ritka szélámyékot. Aki tehet­te menekült innen az első háború előtt csakúgy, miként tették ezt azután is sokan, félve üldözte­téstől, deportálástól, megalázta­tástól. Szétszakadtak a magyar hajszálgyökerek, s nem látszott erő, mely összeköt. Még a lát­szatát is kerülni kellett, hogy va­lakinek külföldi rokona kapcso­latot kezdeményezett, üzent, hazalátogatott. Menekült ma­gyar a magyar elől, mint a pesti- ses — ha kedves volt az élete. Sokan, ezrek és újabb ezrek meg sem álltak Ausztráliáig. Hatal­mas távolság, a modem utas- szállító repülőgépek korában is vagy egynapnyi utazást jelent. Azok a magyarok persze a leg­ritkább esetben így utaztak. Ha­jóval, vonattal és újra hajóval — hónapokon át. Onnan nézve a kisháza? Innen nézve a Nagy Sziget? Reménytelen. Es azután most egyszeriben minden megváltozott, jelentke­zett az előzővel ellentétes — egyesítő történelem. A minap levelet hozott Vajda Géza North Brightonban (Ausztrália) élő­dolgozó lelkigondozótól, mint az ottani dél-ausztráliai Magyar Református és Evangélikus Egyház képviselőjétől. Ebben arról értesítette dr. Farkas László államtitkár urat, régiónk köztársasági megbízottját, hogy egyháza hívei körében gyűjtést rendeztek a szorongattatásban szenvedő jugoszláviai magyar menekültek javára. Az így összegyűlt összeget elküldte megsegítésükre. Ez a harmadik segélyküldemény, amely arról a messzi Nagy Szigetről érkezik, magyaroktól — magyaroknak. Lám újrahallik Kazinczy: Közel hozzád, távol tőled / Gondola­tom csak felőled... ( Iráser) HAZAI TÜKÖR áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Tánc, filozofikus elemekkel A néptáncnak, a balettnek nagy hagyománya van Békés­csabán, ám a kortárs táncművé­szet még nem honosodott meg igazán ezen a vidéken. Born Gergő, aki családi örökségként viseli a tánc iránti elkötelezett­séget, a Balkán táncegyüttesből és a balettcsoport egy tagjából verbuválódott kis csapatával valami egészen újat szeretne lét­rehozni. Pontosan mitis?—kér­deztük a fiatalembert, aki az ifi­ház kulturális szervezője, s egy­ben a Táncművészeti Főiskola végzős hallgatója. — Egyfajta kísérleti műhely- lyel próbálkozik tavaly október­ben alakult csoportunk, mely­ben 8-Ю táncos dolgozik rend­szeresen. — Milyen produkcióra ké­szülnek most? — Hamvas Béla „Scientia Sacra” című műve alapján ké­szült, egy órás műsorral szeret­nénk bemutatkozni. Az előadás címe: Törtlét. A könyv igen nagy hatással volt rám, s úgy éreztem, a benne megfogalma­zott filozofikus gondolatokat valahogyan meg kell jeleníteni, kifejezni a tánc sajátos eszkö­zeivel. Hogy ez mennyire sike­rült, azt majd eldönti a szakma, illetve a közönség. — Szándéka szerint mit köz­vetít, milyen hatást kelt majd ez a nem éppen szokványos produk­ció? —Három részből áll, az első — mely a „Töredékek” címet viseli—az archaikus kor beava­tási szertartását villantja fel, amikor az emberben fölébred­nek az egyetemes erők. Ez a rész tudatosan befejezetlen. Az „Isis fátyla” egy egyiptomi mitoló­giai témára épül, a „Hegyibe­széd” pedig arról szól, hogy az ember nem valós, hanem káprá­zat-célok elérésére törekszik; általában későn döbben rá, hogy a küzdelem fölösleges volt. A produkció igen pesszimista han­gulatú, mint maga a mű. A hatást bonyolult technikával, a díszlet és a jelmez hangulati elemeivel szeretnénk fokozni. — Mikor és hol mutatkoznak he? — Február végén egy orszá­gos koreográfusversenyre ké­szülünk, március 14-én a bé­késcsabai kultúrbörzén, április­ban pedig egy bécsi táncművé­szeti fesztiválon lépünk fel. — Milyen sikerre számíta­nak? — Mivel ennek a műfajnak nincs hagyománya itt, eleinte biztosan nem lesz telt házunk. Reméljük, ha rendszeres fellé­pési lehetőséget kapunk, egy idő után értő közönségre számítha­tunk maid. G.K. KÁMbésGYEMÁNT; Visszamondta szovjet halkon­zerv megrendelését a mezőhe- gyesi „Piros Ponty” Kft. A társa­ság ügyvezetője, Csuka Csabj szerint félnek attól, hogy az unió megszűnése után a szardíniák­ban szálkák helyett fák lesznek. ***■ Dr. Okos Gedeon nyugalma­zott elmebeteg és sportpszicholó­gus kiderítette, hogy miért szere­pelnek rosszul a magyarok sífu­tásban a téli olimpián. Meg­állapítása szerint hazánk képvise­lői nem számítottak arra, hogy a síversenyeket havon rendezik meS- Nv.L. Pályázat gyerekeknek A falusi turizmus népszerűsí­tésére hirdet pályázatot 6-18 éves gyerekek, illetve fiatalok számára a Magyar Falusi-Ta­nyai Vendégfogadók Szövetsé­ge­A pályázatot első kategóriá­ban a falun, tanyán élő, második kategóriában a már ott nyaralt gyerekek számára írták ki. Fel­adatuk, hogy leírják, mi lehet vonzó közvetlen környezetük­ben a turisták számára, illetve miért volt emlékezetes a falun, tanyán töltött vakáció. Az első kategória beküldési határideje 1992. május 15., a másodiké 1992. szeptember 15. A pályá­zat nyertesei között ötnapos franciaországi, illetve három napos hazai jutalomutat sorsol­nak ki. A pályázatokat a követ­kező címre kell beküldeni: 1360 Budapest Pf.: 9. (MTI) Olvasóink írják Jól sikerült bátyusból Gyulán Február 4-én a Komló étteremben farsangi mulatságot rendezett a Belvárosi Nyugdíjas Klub vezetősége. A szépen berendezett helyi­ségben egy szék sem maradt üresen. A város minden részéből eljöttek az idősebbek. Vendégek is érkeztek a gyulavári,,Kossuth” Nyugdíjas Klubból, rajtuk kívül megjelent Varga János, aki a gyulai nyugdíjas egyesületet képviselte. Szeredi Etelka klubvezető meleg szavakkal köszöntötte a résztve­vőket 105 tag jelenlétében. Megemlítette: immár hagyományossá vált, hogy minden évben egy szép téli estén a jó barátság jegyében összejönnek az idős emberek. Ezután rövid tájékoztatást adott a klub munkaprogramjában meghatározott célkitűzésekről, a változatos, színes rendzevényékről, a kirándulások szervezéséről. Törekvés van arra is, hogy az érdekvédelmetfigyelembe véve kiegyensúlyozottabb legyen az élet. A közösen végzett munka ebben az évben is a további eredmények és sikerek forrása lehet. Előhb-utóbb előkerültek az otthonról hozott batyukból a szend­vicsek, sütemények. Az étterem vezetősége és dolgozói pedig finom, ízletes vacsorát biztosítottak a vendégeknek. Ezután tombolasorsolás következett. A főnyereményt, egy nagy tortát Varga Istvánné nyerte meg. A sikeres estéhez hozzájárult Baksa József és Rehák János, akik a kitűnő zenét biztosították. Sz. E., Gyula Válasz a ,,nevem senki” cikk írójának A „nevem senki” cikk írójának, egy ifjú hölgynek az újság hasáb­jain keresztül üzenem, hogy mielőtt elkönyvelné magában, hogy az adott szituációban igaza lenne, tájékoztatásul közlöm, hogy a KRESZ idevonatkozó rendelkezésének értelmében beláthatatlan útkanyarulatban csak olyan sebességgel közlekedhet, hogy a féktá­volsága nem lehet hosszabb, mint a belátható útszakasz hossza. Ez a megállapítás vonatkozik a villám típusú nyugati gépkocsira és ifjú vezetőjére is, mert a fizikai törvényszerűségek nem tesznek különb­séget kocsimárkák között. Főleg ha az úttest csúszós. Ifjú asszonyom, arra még nem gondolt, hogy azért kerül lépte ti­ny omon veszélyhelyzetbe, mert gépkocsijának lóerőszáma s-ok és helytelenül válassza meg a sebességet? Egyébként a cikkben szerep­lő jókívánságát köszönettel nyugtáztam és viszont kívánom. Tisztelettel: II0007 Megjegyzés: Köszönöm, hogy óva int a „villámgép" túlhajszolásától és feleleve­níti számomra a KRESZ szabályait. A gondom csak az, hogy a mi koccanós egymásba találásunkat nem a fent említett aranyszabályok be nem tartása okozta. Ezért a minden gépkocsivezető számára .szentírás­ként elkönyvelt KRESZ-tankönyból hadd idézzem én is az elindulásról szóló bekezdést, amit ajánlok szíves figyelmébe: „Az úttest széléről elindulni készülő jármű vezetője köteles elsőbb­séget adni az úttesten haladó többi jármű részére. Az elindulást irány­jelzéssel jelezni kell.” Móczán Péter autóversenyző a napokban így kommentálta a járda mellől való elindulást: csak akkor induljunk, ha járművünkkel másokat nem veszélyeztetünk. Fokozottan figyeljünk hátra, ha kell hátratekin- téssel győződjünk meg arról, hogy mögöttünk közeledik-e valami. Rajtolni csak versenypályákon engedélyezett! д szerző Tisztelt színházlátogató! A jövőben szeretnénk az Önök igényeit fokozottabban figyelembe venni, az 1992/93-as évad műsortervének összeállításához örömmel Vennénk, ha el- küldenék azoknak a daraboknak a címét, amelyeket szívesen lámának a Jókai Színház színpadán. Javaslataikat kérjük akár ezen a lapon, akár a színház szervezőirodájában vagy a színház előcsarnokában található lapon szíveskedjenek részünkre visz- szajuttatni: levélben, telefonon (66) 26-189, személyesen (8—17 óráig) a színház szervezőirodájába, vagy előadás előtt a színház előcsarnokában található szavazóládába. Szeretnénk Önökkel folyamatosan tartani a kapcsolatot, amelynek első megnyilvánulása ez a javaslatkérés. Segítségüket előre is köszönjük: a Színház Igazgatósága A következő darabokat nézném meg örömmel: Zenés darab: 1 .............................................................................. 2. Pr ózai előadás: 1.............-.........................................................;........... 2.................................................................. M agyar dráma: 1........................................................................................... 2.............................................. Egyéb ötlet, javaslat, észrevétel: Számomra színházlátogatásra legalkalmasabb nap a hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. (Kérjük a megfelelő napot aláhúzni szíveskedjen!) Név: .................................................................................. L akcím:........................................................................... Harmadik nekifutásra -alattvalóból állampolgár? Politológus a civil társadalom esélyeiről Nemzedékünk számára alap­vető kérdés, hogy képes-e Ke- let-Európa—s benne hazánk— a polgárosodásra, a civil társa­dalom kialakítására? Újkori tör­ténetünkben a mostani, immár a harmadik nekifutás, hogy a ma­gyar társadalomban megvaló­suljon a polgári átalakulás. Az első kísérlet а XIX. század második felében, végén volt, amikor a kiegyezés után a mo­narchia dualista rendszerében lehetőség nyílt a gazdasági-tár­sadalmi megújulásra. (Eötvös József írta erről: „A politikai forradalom elégtelen, társadal­mira van szükség... Az emberi­séget újjá kell teremteni; nem elégséges a káoszhoz visszatér­ni, hanem atomjaira kell felosz­tanunk mindent!”) A századvég Magyarországa ennek szelle­mében próbálkozott meg a pol­gárosodással — nem is ered­ménytelenül. Hiszen az a pro­speritás, amit a századvég és a századforduló hozott, máig rajta hagyta bélyegét az országon. Az I. világháború, Trianon és következményei hosszú időre befagyasztották a polgárosodás lehetőségét; a rendi struktúrákat fölélesztve, konzerválva sodor­ták a térség országait, köztük hazánkat is a második világhá­ború felé. A következmények iszonyatosabbak voltak, mint az első háború esetében, s a záróak­kord, a párizsi béke, teret nyitott Jalta szellemének. De még ek­kor is volt egy kísérletünk, ám 1945—48 politikai változásai, a demokrácia megteremtését cél­zó próbálkozások megfeneklet­tek — megszállt országban le­hetetlen volt nyugati mintájú polgári társadalmat kialakítani. A harmadik nekifutás már napjaink története. 1989 meg­hozta, megindította a rendszer- váltást, 1990 pedig az új hatalmi struktúra kiépítését. Kialakultak a pluralista politikai intézmény- rendszer keretei, amelyek min­den tekintetben megfelelnek a polgári hatalmi berendezkedés­nek. Kérdéses persze, hogy ezt a keretet mennyire tudjuk a pol­gári demokrácia tartalmával megtölteni, azaz működőképes lesz-e a parlamenti demokrácia vagy sem. A parlamenti választások óta eltelt közel két év az új rendszer működőképességét igazolta, még akkor is, ha számos esetben szélsőséges indulatok, látvá­nyos csetepaték tarkították, tar­kítják az érdemi munkát. Az új elit — kormányzó és ellenzéki egyaránt — szemmel láthatóan megtalálta a helyét, s jól-rosz- szul, de lényegében a tőle elvárt szerepet játssza. Ennyiben tehát jó úton haladunk, a demokrácia intézményrendszere adott, a ha­talomgyakorlás demokratikus játékszabályait pedig előbb- utóbb úgyis megtanulja az új elit — igaz, alighanem kemény po­litikai küzdelmek árán és né­hány választási ciklus folya­mán. Mindez egyértelműen biztató a polgárosodás szempontjából. A siker azonban nemcsak az eli­ten múlik. A társadalom hajlan­dósága, közreműködése nélkül az elit legfeljebb központilag propagálhatja, esetleg „elren­delheti” a „polgárosodást”, de ettől a társadalom még nem vá­lik polgárivá, a demokrácia működőképessé. A döntő: a tár­sadalom részvétele. Ezért is perdöntő a kérdés: milyen a mai magyar társadalom állapota? A paternalista rend­szerben felnőtt, többnyire az önállóságától is generációkon át megfosztott és csupán a végre­hajtásra szorított társadalom ké­pes lesz-e önálló, felelősségtel­jes cselekvésre? Másképp fo­galmazva: lesz-e az alattvaló­ból állampolgár? Tudunk-e kö­zösséget teremteni, meg tudjuk­e szervezni önmagunkat, lesz-e bennünk kellő felelősségtudat, korrektség, szolidaritás, tole­rancia? — hogy csak a legfonto­sabb követelményeket említ­sük. Számos jel arra vall, hogy igen. A magyar társadalom ed­dig nagyon megfontoltan, kultu­ráltan viselte és viseli el a rend­szerváltás nehézségeit, ami fö­löttébb biztató. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül az előttünk tornyosuló akadályo­kat, a társadalom erőteljes pola­rizálódását, a tömeges elszegé­nyedést, amelyet a luxus élet­módban élők növekvő csoport­jai még kirívóbbá, markánsabbá tesznek. Nem feledkezhetünk meg közállapotaink ijesztő rom­lásáról, a tömegek kiábrándult­ságáról és sok egyéb olyan tény­ről, amely veszélyeztetheti tö­rekvéseink sikerét. Annyi bizonyos, hogy nap­jainkban még valahol a rendiség zátonyai közt hajózunk, de már- már feltűntek a láthatáron a pol­gári „partok”. Még minden megtörténhet — az is, hogy rév­be érünk. Mindez nem kis rész­ben rajtunk múlik. Azon, hogy képesek leszünk-e a cél érdeké­ben a közös cselekvésre, lesz-e kellő akaratunk és felelősségér­zetünk a polgárosodással együtt járó nehézségek elviselésére és legyűrésére. Böhm Antal politológus, Ferenczy-Europress

Next

/
Thumbnails
Contents