Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

1992. február 19., szerda

О

Közel hozzád - távol tőled

Szokták mondani, a távolság elválaszt. Újabban azonban azt is hallani, összezsugorodott a bolygó, ahol élünk — egy nagy falu a Föld. Már most melyik lenne igaz a két állítás közül? Ha meggondolom, mindkettő egyszerre igaz, bár a formális logika szerint ez lehetetlenség. Valóban értelmetlen, hogy egyszerre kicsi is, meg óriás is világunk? Sok vihart megélt s jelenleg sem éppen unatkozó közép-európai észjárásunk hajlik a megengedő módra. íme egyetlen példázat: a magyarok szétszórattatása a világban.

Akit érdekel e század magyar történelme, szinte mást sem talál benne, mint nagy viharokat és ritka szélámyékot. Aki tehette menekült innen az első háború előtt csakúgy, miként tették ezt azután is sokan, félve üldöztetéstől, deportálástól, megaláztatástól. Szétszakadtak a magyar hajszálgyökerek, s nem látszott erő, mely összeköt. Még a látszatát is kerülni kellett, hogy valakinek külföldi rokona kapcsolatot kezdeményezett, üzent, hazalátogatott. Menekült magyar a magyar elől, mint a pesti- ses — ha kedves volt az élete. Sokan, ezrek és újabb ezrek meg sem álltak Ausztráliáig. Hatalmas távolság, a modem utas- szállító repülőgépek korában is vagy egynapnyi utazást jelent. Azok a magyarok persze a legritkább esetben így utaztak. Hajóval, vonattal és újra hajóval — hónapokon át. Onnan nézve a kisháza? Innen nézve a Nagy Sziget? Reménytelen.

Es azután most egyszeriben minden megváltozott, jelentkezett az előzővel ellentétes — egyesítő történelem. A minap levelet hozott Vajda Géza North Brightonban (Ausztrália) élődolgozó lelkigondozótól, mint az ottani dél-ausztráliai Magyar Református és Evangélikus Egyház képviselőjétől. Ebben arról értesítette dr. Farkas László államtitkár urat, régiónk köztársasági megbízottját, hogy egyháza hívei körében gyűjtést rendeztek a szorongattatásban szenvedő jugoszláviai magyar menekültek javára. Az így összegyűlt összeget elküldte megsegítésükre. Ez a harmadik segélyküldemény, amely arról a messzi Nagy Szigetről érkezik, magyaroktól — magyaroknak. Lám újrahallik Kazinczy: Közel hozzád, távol tőled / Gondolatom csak felőled...

( Iráser)

HAZAI TÜKÖR

áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP

Tánc, filozofikus elemekkel

A néptáncnak, a balettnek nagy hagyománya van Békéscsabán, ám a kortárs táncművészet még nem honosodott meg igazán ezen a vidéken. Born Gergő, aki családi örökségként viseli a tánc iránti elkötelezettséget, a Balkán táncegyüttesből és a balettcsoport egy tagjából verbuválódott kis csapatával valami egészen újat szeretne létrehozni. Pontosan mitis?—kérdeztük a fiatalembert, aki az ifiház kulturális szervezője, s egyben a Táncművészeti Főiskola végzős hallgatója.

— Egyfajta kísérleti műhely- lyel próbálkozik tavaly októberben alakult csoportunk, melyben 8-Ю táncos dolgozik rendszeresen.

— Milyen produkcióra készülnek most?

— Hamvas Béla „Scientia Sacra” című műve alapján készült, egy órás műsorral szeretnénk bemutatkozni. Az előadás címe: Törtlét. A könyv igen nagy hatással volt rám, s úgy éreztem, a benne megfogalmazott filozofikus gondolatokat valahogyan meg kell jeleníteni, kifejezni a tánc sajátos eszközeivel. Hogy ez mennyire sikerült, azt majd eldönti a szakma, illetve a közönség.

— Szándéka szerint mit közvetít, milyen hatást kelt majd ez a nem éppen szokványos produkció?

—Három részből áll, az első — mely a „Töredékek” címet viseli—az archaikus kor beavatási szertartását villantja fel, amikor az emberben fölébrednek az egyetemes erők. Ez a rész tudatosan befejezetlen. Az „Isis fátyla” egy egyiptomi mitológiai témára épül, a „Hegyibeszéd” pedig arról szól, hogy az ember nem valós, hanem káprázat-célok elérésére törekszik; általában későn döbben rá, hogy a küzdelem fölösleges volt. A produkció igen pesszimista hangulatú, mint maga a mű. A hatást bonyolult technikával, a díszlet és a jelmez hangulati elemeivel szeretnénk fokozni.

— Mikor és hol mutatkoznak he?

— Február végén egy országos koreográfusversenyre készülünk, március 14-én a békéscsabai kultúrbörzén, áprilisban pedig egy bécsi táncművészeti fesztiválon lépünk fel.

— Milyen sikerre számítanak?

— Mivel ennek a műfajnak nincs hagyománya itt, eleinte biztosan nem lesz telt házunk. Reméljük, ha rendszeres fellépési lehetőséget kapunk, egy idő után értő közönségre számíthatunk maid.

G.K.

KÁMbésGYEMÁNT;

Visszamondta szovjet halkonzerv megrendelését a mezőhe- gyesi „Piros Ponty” Kft. A társaság ügyvezetője, Csuka Csabj szerint félnek attól, hogy az unió megszűnése után a szardíniákban szálkák helyett fák lesznek. ***■

Dr. Okos Gedeon nyugalmazott elmebeteg és sportpszichológus kiderítette, hogy miért szerepelnek rosszul a magyarok sífutásban a téli olimpián. Megállapítása szerint hazánk képviselői nem számítottak arra, hogy a síversenyeket havon rendezik

meS- Nv.L.

Pályázat gyerekeknek

A falusi turizmus népszerűsítésére hirdet pályázatot 6-18 éves gyerekek, illetve fiatalok számára a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók SzövetségeA pályázatot első kategóriában a falun, tanyán élő, második kategóriában a már ott nyaralt gyerekek számára írták ki. Feladatuk, hogy leírják, mi lehet vonzó közvetlen környezetükben a turisták számára, illetve miért volt emlékezetes a falun, tanyán töltött vakáció. Az első kategória beküldési határideje 1992. május 15., a másodiké 1992. szeptember 15. A pályázat nyertesei között ötnapos franciaországi, illetve három napos hazai jutalomutat sorsolnak ki. A pályázatokat a következő címre kell beküldeni: 1360 Budapest Pf.: 9. (MTI)

Olvasóink írják

Jól sikerült bátyusból Gyulán

Február 4-én a Komló étteremben farsangi mulatságot rendezett a Belvárosi Nyugdíjas Klub vezetősége. A szépen berendezett helyiségben egy szék sem maradt üresen. A város minden részéből eljöttek az idősebbek. Vendégek is érkeztek a gyulavári,,Kossuth” Nyugdíjas Klubból, rajtuk kívül megjelent Varga János, aki a gyulai nyugdíjas egyesületet képviselte.

Szeredi Etelka klubvezető meleg szavakkal köszöntötte a résztvevőket 105 tag jelenlétében. Megemlítette: immár hagyományossá vált, hogy minden évben egy szép téli estén a jó barátság jegyében összejönnek az idős emberek. Ezután rövid tájékoztatást adott a klub munkaprogramjában meghatározott célkitűzésekről, a változatos, színes rendzevényékről, a kirándulások szervezéséről. Törekvés van arra is, hogy az érdekvédelmetfigyelembe véve kiegyensúlyozottabb legyen az élet. A közösen végzett munka ebben az évben is a további eredmények és sikerek forrása lehet.

Előhb-utóbb előkerültek az otthonról hozott batyukból a szendvicsek, sütemények. Az étterem vezetősége és dolgozói pedig finom, ízletes vacsorát biztosítottak a vendégeknek.

Ezután tombolasorsolás következett. A főnyereményt, egy nagy tortát Varga Istvánné nyerte meg. A sikeres estéhez hozzájárult Baksa József és Rehák János, akik a kitűnő zenét biztosították.

Sz. E., Gyula

Válasz a ,,nevem senki” cikk írójának

A „nevem senki” cikk írójának, egy ifjú hölgynek az újság hasábjain keresztül üzenem, hogy mielőtt elkönyvelné magában, hogy az adott szituációban igaza lenne, tájékoztatásul közlöm, hogy a KRESZ idevonatkozó rendelkezésének értelmében beláthatatlan útkanyarulatban csak olyan sebességgel közlekedhet, hogy a féktávolsága nem lehet hosszabb, mint a belátható útszakasz hossza. Ez a megállapítás vonatkozik a villám típusú nyugati gépkocsira és ifjú vezetőjére is, mert a fizikai törvényszerűségek nem tesznek különbséget kocsimárkák között. Főleg ha az úttest csúszós.

Ifjú asszonyom, arra még nem gondolt, hogy azért kerül lépte tiny omon veszélyhelyzetbe, mert gépkocsijának lóerőszáma s-ok és helytelenül válassza meg a sebességet? Egyébként a cikkben szereplő jókívánságát köszönettel nyugtáztam és viszont kívánom.

Tisztelettel: II0007

Megjegyzés:

Köszönöm, hogy óva int a „villámgép" túlhajszolásától és feleleveníti számomra a KRESZ szabályait. A gondom csak az, hogy a mi koccanós egymásba találásunkat nem a fent említett aranyszabályok be nem tartása okozta. Ezért a minden gépkocsivezető számára .szentírásként elkönyvelt KRESZ-tankönyból hadd idézzem én is az elindulásról szóló bekezdést, amit ajánlok szíves figyelmébe:

„Az úttest széléről elindulni készülő jármű vezetője köteles elsőbbséget adni az úttesten haladó többi jármű részére. Az elindulást irányjelzéssel jelezni kell.”

Móczán Péter autóversenyző a napokban így kommentálta a járda mellől való elindulást: csak akkor induljunk, ha járművünkkel másokat nem veszélyeztetünk. Fokozottan figyeljünk hátra, ha kell hátratekin- téssel győződjünk meg arról, hogy mögöttünk közeledik-e valami. Rajtolni csak versenypályákon engedélyezett! д szerző

Tisztelt színházlátogató!

A jövőben szeretnénk az Önök igényeit fokozottabban figyelembe venni, az 1992/93-as évad műsortervének összeállításához örömmel Vennénk, ha el- küldenék azoknak a daraboknak a címét, amelyeket szívesen lámának a Jókai Színház színpadán.

Javaslataikat kérjük akár ezen a lapon, akár a színház szervezőirodájában vagy a színház előcsarnokában található lapon szíveskedjenek részünkre visz- szajuttatni: levélben, telefonon (66) 26-189, személyesen (8—17 óráig) a színház szervezőirodájába, vagy előadás előtt a színház előcsarnokában található szavazóládába.

Szeretnénk Önökkel folyamatosan tartani a kapcsolatot, amelynek első megnyilvánulása ez a javaslatkérés.

Segítségüket előre is köszönjük:

a Színház Igazgatósága

A következő darabokat nézném meg örömmel:

Zenés darab:

1

..............................................................................

2.

Pr

ózai előadás:

1.............-.........................................................;...........

2..................................................................

M

agyar dráma:

1...........................................................................................

2..............................................

Egyéb ötlet, javaslat, észrevétel:

Számomra színházlátogatásra legalkalmasabb nap a hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. (Kérjük a megfelelő napot aláhúzni szíveskedjen!)

Név: ..................................................................................

L

akcím:...........................................................................

Harmadik nekifutásra -alattvalóból állampolgár?

Politológus a civil társadalom esélyeiről

Nemzedékünk számára alapvető kérdés, hogy képes-e Ke- let-Európa—s benne hazánk— a polgárosodásra, a civil társadalom kialakítására? Újkori történetünkben a mostani, immár a harmadik nekifutás, hogy a magyar társadalomban megvalósuljon a polgári átalakulás.

Az első kísérlet а XIX. század második felében, végén volt, amikor a kiegyezés után a monarchia dualista rendszerében lehetőség nyílt a gazdasági-társadalmi megújulásra. (Eötvös József írta erről: „A politikai forradalom elégtelen, társadalmira van szükség... Az emberiséget újjá kell teremteni; nem elégséges a káoszhoz visszatérni, hanem atomjaira kell felosztanunk mindent!”) A századvég Magyarországa ennek szellemében próbálkozott meg a polgárosodással — nem is eredménytelenül. Hiszen az a prosperitás, amit a századvég és a századforduló hozott, máig rajta hagyta bélyegét az országon.

Az I. világháború, Trianon és következményei hosszú időre befagyasztották a polgárosodás lehetőségét; a rendi struktúrákat fölélesztve, konzerválva sodorták a térség országait, köztük hazánkat is a második világháború felé. A következmények iszonyatosabbak voltak, mint az első háború esetében, s a záróakkord, a párizsi béke, teret nyitott Jalta szellemének. De még ekkor is volt egy kísérletünk, ám 1945—48 politikai változásai, a demokrácia megteremtését célzó próbálkozások megfeneklettek — megszállt országban lehetetlen volt nyugati mintájú polgári társadalmat kialakítani.

A harmadik nekifutás már napjaink története. 1989 meghozta, megindította a rendszer- váltást, 1990 pedig az új hatalmi struktúra kiépítését. Kialakultak a pluralista politikai intézmény- rendszer keretei, amelyek minden tekintetben megfelelnek a polgári hatalmi berendezkedésnek. Kérdéses persze, hogy ezt a keretet mennyire tudjuk a polgári demokrácia tartalmával megtölteni, azaz működőképes lesz-e a parlamenti demokrácia vagy sem.

A parlamenti választások óta eltelt közel két év az új rendszer működőképességét igazolta, még akkor is, ha számos esetben szélsőséges indulatok, látványos csetepaték tarkították, tarkítják az érdemi munkát. Az új elit — kormányzó és ellenzéki egyaránt — szemmel láthatóan

megtalálta a helyét, s jól-rosz- szul, de lényegében a tőle elvárt szerepet játssza. Ennyiben tehát jó úton haladunk, a demokrácia intézményrendszere adott, a hatalomgyakorlás demokratikus játékszabályait pedig előbb- utóbb úgyis megtanulja az új elit — igaz, alighanem kemény politikai küzdelmek árán és néhány választási ciklus folyamán.

Mindez egyértelműen biztató a polgárosodás szempontjából. A siker azonban nemcsak az eliten múlik. A társadalom hajlandósága, közreműködése nélkül az elit legfeljebb központilag propagálhatja, esetleg „elrendelheti” a „polgárosodást”, de ettől a társadalom még nem válik polgárivá, a demokrácia működőképessé. A döntő: a társadalom részvétele.

Ezért is perdöntő a kérdés: milyen a mai magyar társadalom állapota? A paternalista rendszerben felnőtt, többnyire az önállóságától is generációkon át megfosztott és csupán a végrehajtásra szorított társadalom képes lesz-e önálló, felelősségteljes cselekvésre? Másképp fogalmazva: lesz-e az alattvalóból állampolgár? Tudunk-e közösséget teremteni, meg tudjuke szervezni önmagunkat, lesz-e bennünk kellő felelősségtudat, korrektség, szolidaritás, tolerancia? — hogy csak a legfontosabb követelményeket említsük.

Számos jel arra vall, hogy igen. A magyar társadalom eddig nagyon megfontoltan, kulturáltan viselte és viseli el a rendszerváltás nehézségeit, ami fölöttébb biztató. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül az előttünk tornyosuló akadályokat, a társadalom erőteljes polarizálódását, a tömeges elszegényedést, amelyet a luxus életmódban élők növekvő csoportjai még kirívóbbá, markánsabbá tesznek. Nem feledkezhetünk meg közállapotaink ijesztő romlásáról, a tömegek kiábrándultságáról és sok egyéb olyan tényről, amely veszélyeztetheti törekvéseink sikerét.

Annyi bizonyos, hogy napjainkban még valahol a rendiség zátonyai közt hajózunk, de már- már feltűntek a láthatáron a polgári „partok”. Még minden megtörténhet — az is, hogy révbe érünk. Mindez nem kis részben rajtunk múlik. Azon, hogy képesek leszünk-e a cél érdekében a közös cselekvésre, lesz-e kellő akaratunk és felelősségérzetünk a polgárosodással együtt járó nehézségek elviselésére és legyűrésére.

Böhm Antal politológus, Ferenczy-Europress