Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-17 / 40. szám
о 1992. február 17., hétfő HAZAI TÜKÖR A Rózsa Ferenc 1993-tól evangélikus Csak jó vagy rossz tanár létezik A Jess & Sky világhírű svájci gyógyszerkonszern elhatározta, hogy a magyar patikapiacon is szerencsét próbál. Ennek keretében Békés megyében is tárgyalásokat folytatnak, hol állíthatnának fel ingyenes gyógyszertárakat. Terveik szerint mintegy 48 svájci frankos beruházással indítanának egy-egy falusi patikát. Ehhez természetesen a helyi önkormányzatoknak is hozzá kell járulni néhány milliós támogatással, valamint kedvezményes kölcsönnel. * * * Tegnap korahajnalban találkozott a belügyminisztérium sajtóirodáján a tárca új embere, Szokolay Zoltán lapunk képviselőivel. Tisztességes csereüzletről folyt a tárgyalás, az exképviselő Churchill-lel „vért és könnyeket” ígért, cserébe gombfoci-csapatokat kért. A nagy sikerű „Vállalkozók Bálja” után a munkanélküliek tervezik megrendezni farsangjukat. Az önfeledten szórakozni vágyók az elegáns Fiume Szálló összes termei helyett a Szent István tér összes parkjában kívánnak bálozni. Az est fénypontja a Moldova-féle Fradi-reggeli: zsemle, kiflivel. A Jogsértettek Egyesületének közgyűlése Évente mintegy száz fiatal hal meg a sorkatonai szolgálat teljesítése közben. Számos esetet még ma is homály fed, mert a katonai ügyészségek nem követnek el mindent a halál körülményeinek tisztázására — hangzott el a Jogsértettek Egyesületének szombati budapesti közgyűlésén. Az egyesületet főként azok a megkeseredett szülők alakították, akiknek fiai máig tisztázatlan körülmények között vesztették életüket a hadseregben. Keserűségüket növeli, hogy nem kapnak segítséget: nem találnak olyan ügyvédet, aki elvállalná a számtalan ellentmondást tartalmazó, sok esetben igen magas rangú személyeket, tiszteket érintő peranyagok vizsgálatát. Szőke László, a Honvédelmi Minisztérium főosztályvezetője a jelenlévőknek megígérte: hivatalos kapcsolatot hoznak létre a HM és az egyesület között, s minden segítséget megadnak a tragikus ügyek megnyugtató lezárásához. (MTI) „Senki sincs abban a helyzetben, hogy kioktassa a többieket” — adta meg a beszélgetés alaphangját dr. Frenkl Róbert, az evangélikus egyház országos felügyelője, szerdai békéscsabai előadásának elején. Majd hozzátette: a társadalom 1948- ban és az azt követő években tehetetlenül nézte, hogy az egyházakat jogfosztottá tették. Ha valóban meg akar újulni, figyelembe kell vennie az egyház által közvetített értékek érvényesülését. — Azt mondják egyesek, hogy az egyházak életében ez egyfajta történelmi igazságtétel. Nem vitatkozom ennek szükségszerűségéről, de számomra nem ez a fontos. Mindig előre kell nézni. Az egyháznak mindenkor meg volt a szerepe a magyar történelemben. Akkor kell visszaadni az ingatlanokat, ha az egyháznak társadalmi szerepe van a megújhodásban. Ha lelki, szellemi regeneráció nem tart lépést a gazdaságival, akkor farkastörvények alakulhatnak ki. Dr. Frenkl Róbert a helyi egyház megújulásának szükségességét is szóba hozta, mondván, nem úgy van: itt vagyunk mi az egyház, hozzuk a megváltást. Sem az egyháznak, sem a többi partnernek nem az a dolga, hogy saját álláspontjához keressen érveket. A helyi társadalom igényeit kell az érvek megfogalmazásakor szem éíótt tartani. így meglesz az egyetértés minimuma. Ehhez a társadalom tagjainak át kell esniük egy pozitív szocializáción: gondolkodásunk irányultságát kell megváltoztatni. — Nemcsak az elmúlt negyven évért kellett Jézus Krisztusnak meghalnia — intett mérték- tartásra dr. Frenkl Róbert. — Sokan az egyháziak közül is ellenzik az ingatlanok visszavételét, de azt hiszem, hogy a civil társadalom szervezésében az egyházaknak kitüntetett szerepe lehet. Az evangélikus egyház felügyelője az egyházi iskolák szerepét a jó értelemben vett elitképzésben, a helyi társadalom gazdagításában jelölte meg. A félreértéseket igyekezett eloszlatni: a hitélet nem kötelezettségként jelenik meg iskoláikban. Ami követelmény tanárok és diákok számára is: a sajátos értékeket képviselő szellemiség, a rendtartás elfogadása. Ha egyáltalán konfliktus alakulhat ki az egyház által működtetett iskolák létrehozásakor, annak jól megragadható okai vannak. Ilyen lehet a rossz előkészítés, a konszenzuskeresés bármely fél részéről való elmaradása, a bizalmatlanság. S legfőképpen: a valódi közösségi érdek felkutatásának hiányosságai. — Keresni kell a politikai konszenzust — ajánlott megoldást az előadó. — Az egyházat, mint harci eszközt, vonjuk ki a politikából, amennyire csak lehet. Egyformán ítéljük el, ha állami, önkormányzati, ha egyházi oldalról jelentkezik túlkapás. Az evangélikus egyház azon szolgálat jegyében kívánja fenntartani iskoláit, amely révén hasznára válik a társadalomnak. Dr. Frenkl Róbert bevezetőjét követően egyre élénkebb vita bontakozott ki. Ennek során a város vendége kategorikusan kijelentette: az egyház nem csinálhat békétlenséget. Az evangélikusok nem minden iskolájukat kívánják visszaállítani. Inkább a minőség javítása a céljuk. Nem látszatra, hanem szervesen kívánnak bekapcsolódni az oktatásba. Mint mondotta, a kultúrmissziót nem keverik ösz- sze a hitéleti tevékenységgel. Az elmúlt évtizedek oktatását bíráló egyik megjegyzését később pontosította: nem a pedagógusok voltak a kedvezőtlen jelenségek forrásai, sőt velük kell megújhodnia az oktatásnak. — Nincs hívő és hitetlen, csak jó vagy rossz tanár létezik. Ennek az elvnek az érvényesülését az garantálhatja, ha az iskola igazgatótanácsában nem érvényesülhet egyházi nyomás. A helyi társadalom akaratát kell meghatározóvá tenni. Semmiféle előírás nincs arra, hogy egy tantestületben milyen arányban legyenek hívő és nem hívő tanárok. Az evangélikus egyház sohasem alkalmazott paptanárokat. Ma inkább az a gond, hogy a hitoktatáshoz sem vagyunk képesek legalább egy lelkésztanárt biztosítani. A Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumot az evangélikus egyház 1993-ban tervezi irányítása alá vonni. A gimnázium pedagógusainak feszült állapotát érzékelve dr. Frenkl Róbert egyenesen fogalmazott: — Nem jó, ha mindent ráverünk az elmúlt negyven évre. Ebben az időszakban is voltakjó iskolák és jó tanárok. De az oktatás trendje lefelé tartott. Ma a tanároktól is, meg az egyházaktól is elvárható, hogy nyitottak legyenek egymással szemben. A fórum egyik tanulságát a polgármester fogalmazta meg: a jobb minőséget nyújtó iskola nemcsak a város, hanem a jó pedagógusok érdeke is. Megtudtuk, hogy Békéscsaba közgyűlése a közelmúltban létrehozott egy munkacsoportot, amely az egyházi iskola és a kollégium létrehozását előkészíteni, az evangélikus egyházzal tárgyalni hivatott. Kiss A. János JÓ HÍR A TIFFANY KEDVELŐINEK! Megjelent a Tiffany téli különszáma! Kapható a hírlapárusoknál! A szarvasi székhelyű MIKO Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. építési ágazatának élére önálló, felelős irányításra képes építési ágazatvezetőt keres. Az állás betöltésének feltételei: — építőipari szakmai képesítés — több éves kivitelezői gyakorlat — vállalkozókészség — saját gépkocsi. Bérezés: megegyezés alapján kialakított érdekeltségi rendszer szerint. Jelentkezés: írásban, szakmai önéletrajzi adatokat is tartalmazó rövid pályázat formájában. Postacím: MIKO Kft., 5541 Szarvas, pf. 59. Olvasóink írják (Ez nem) nevetséges! Mostanában egyre többet és többen nosztalgiáznak, szívesen menekülnek a közelmúlt, vagy éppen a régmúlt ma már csak szép emlékként megmaradt időszakaira. Engem sem hagy nyugton egy gondolat! Foglalkoztat és legutóbbi beszélgetésem óta — amelyet az egyik egykori „illetékessel" folytattam — egyre többször gondolkodóba ejt. Az egykori szülőotthonról van szó, amely most idősek otthona. Tévedés ne essék, nem az ellen ágálok, hogy most mi a rendeltetése, hanem, hogy miért kellett egy viszonylag jól berendezett szülőotthont egyszerűen kirámolni? Az előbb említett „illetékes” vezető szerint felsőbb utasításra. Azonban ez csak üres kifogás és sovány vigasz! Nem kifizetődő! — folytatta az „illetékes elvtárs”. Hogy lehet nem kifizetőnek nevezni az emberi életet? A szülés és a születés örömét? Az anyaság szentségét? A legnagyobb kincs, amit két ember szerelméből az élet legszebb ajándékként nyújthat a gyermek, az egészséges gyermek! Nem elég, hogy a szülés után ott a bölcső, meg is kell szülni a gyereket, méghozzá higiénikus és ellátott otthonban, kórházban. Medgyesegyháza egészen a rendszerváltásig ejtőernyős bázis volt a községben kinevezett „káderok” számára. Az ide „telepített” botcsinálta vezetők amolyan „se ingem, se gatyám" elven viselték a község sorsát. Amit a felsőbb szer\’ kiötlőit, azt itt minden ésszerűség nélkül, vakon támogatták, így úszott el a községre szánt támogatás a kérges tenyerű egyszerű ember zsebéből egy számára ismeretlen és főleg érdektelen célra. Az említett kastély műemlék jellegét ma már a kegyelemből meghagyott ősfák néhány darabja jelenti, de ezek is fogynak, mivel épületek foglalják el helyüket sorban. Aki tudja, hol helyezkedik el ez az épület, az tudja, hogy a nagyközség központjában van, és ami a lényeg, olyan helyen, ahol négy útvonal fut össze, és könnyen elérhető gépkocsival, jó útviszonyok mellett. Szűkebb rokonságomban, de ismerőseim között is előfordult, hogy otthon, vagy rosszabb esetben gépkocsiban, útközben szülte meg a szerencsétlen kismama a gyermekét. Nem akarom ecsetelni, hogy miként néz ki egy újszülött csecsemő nyakára tekeredett köldökzsinór halálos szorítása, egy kétségbeesett kismama tekintete. Az egykori főorvos, dr. Tóth Pál tudta ezeket a lehetőségeket, amelyek a szülő nőt és a születendő gyermeket veszélyeztette, és vette a fáradságot, ha kellett, befektette a kismamát akár két vagy több héttel a szülés előtt, hogy megelőzze a bajt, ő tudta, megelőzni kell a bajt, mert lehet, hogy ha megtörtént, már nem lehet gyógyítani. A nőgondozás, a kismama-gondozás megoldott volt, ami az alapokat illeti. Sajnos, a valóság ma már álom! Csak a főorvosnak épített lakás emlékeztet, hogy volt egyszer egy szülőotthon. Azt írtam, hogy álom? Igen, és még egy kicsit engedtessék meg nekem, hogy álmodjam. Azt álmodjam, hogy az egykor Medgyesegyházához tartozó környező községek, települések jó érzésű vezetői az itteni polgármester úrral dugják össze okos fejüket és polgáraik szent érdekeit figyelembe véve, tegyék fel maguknak a kérdést: meg tudjuk-e oldani egy másik szülőotthon létesítését, ha szerényen is? Én már gyakorló nagyapa vagyok, de szívesen végezném a társadalmi munkát abban a tudatban, hogy az utódaim egészséges továbbélése biztosítva van. Lehetne alapítványt létesíteni, a szomszéd községek szolid adományaival, közös teherviselésével összefogva, nyugodt lélekkel, biztonságban várni az új élet első sóhajtását, és látni az erre a világra rácsodálkozó gyermeki szemeket. Ha majd fölébredek, legyen valóság, ami most csak álom! így legyen! Marcsó István, Medgyesegyháza Iskoláról, postáról, abortuszvitáról Ritkán szoktam levelezni, de mint a lapjuk olvasója, most mégis tollat fogtam, mivel egy-két témához szeretnék hozzászólni, illetve kiegészíteni. 1. ...csabai búzakalász / Érted lettem mezőgazdász... című cikkhez egy-két helyesbítés és kiegészítés: a) nyugaton nem a Thököly u„ hanem a Bessenyei u. határolta, b) az ebédlőtől jobbra lévő épületben volt még egy korszerű műhely is. 2. A park mögött — amely igen gondozott volt — a fútőháztól számítva az állandó, évi béres dolgozóknak — sokoldalú mester, parádéskocsis, gulyás, fogatoskocsis—volt a lakása és az épület belső végén mosókonyha és tejház volt. A Tompa u. felé folytatva volt a tehénistálló — amely már akkor is önitatós volt —, majd a sertésólak, mögötte a kéttornyú siló, melynek egy része most is megvan, majd a magtár, gépszín, kocsiszín, lóistálló, majd a karám következett. A siló mögött balra a szérűskert, jobbra pedig a tyúkház, s mögötte pedig a Kertész u. mellett egy tanári lakás, majd vele szemben, az utca másik oldalán, az úgynevezett kertészhelyen is volt egy tanári lakás. Gyakorlati foglalkozás volt a felsoroltakon kívül, a sokoldalú, s akkoriban jól felszereltnek mondható műhelyben is, ahol a kosárfonástól seprű- készítésen át a különböző fa- és vasipari munkákat (nyélkészítés, kerékgyártás stb.) gyakorolták, csináltak vagy éppen ingyenjavítást végeztek a tanulók. 3. Meg kell még jegyezni, és ez nagyon fontos, hogy az iskolának saját víztornya volt, igen jó, iható vízzel, jellemző, hogy sokszor a fútőháziak és a jaminaiak is jártak oda vízért. Erről ennyit, és csak azért bátorkodtam írni, mert tíz éven keresztül ott laktunk. Más téma. Ez pedig a lapterjesztés, ami egyenesen kriminális. Nagy kár, hogy a posta monopolhelyzetben van és nagyon visszaél ezzel. Nem akarok a múltra hivatkomi, de bizony volt egy több éves időszak, amikor még reggel munkába menés előtt is bele tudtam olvasni az újságba, most jó, ha délben — és ez még csak a jobbik eset — és nem másnap kapja meg az ember. De a pénzbeszedés az már jó előre megtörténik. Ha pedig netán valami másféle sajtót akar venni az ember, akkor ne is keresse az árusoknál délnél hamarabb, s arról nem is beszélve, ha valami lap lemarad, és ami igen furcsa, nem a fővárosi marad le, hanem a „messziről” jövő HELYI újság. Hát nem érdekes?! Szóvá tettem nem egy esetben, és azt a választ kaptam, hogy örüljünk, hogy egyáltalán van. Kérdem én akkor, minek van a posta illetékes szerve, ha nem csinálják, menjenek a majd’ mondom hová. Más. Nagyon felkavart a tévében a napokban elhangzott, úgynevezett „abortuszvita’’. Én most nem akarok belemélyedni ebbe, csak egy megjegyzést szeretnék tenni az elhangzottakhoz: a vitában véleményt mondott Paskai bíboros is, aki a tízparancsolatra és abból is a ,fle ölj"-re hivatkozott, mivel szerinte az már emberölésnek számít. De a szentségit a bíboros úrnak, emlékezzen vissza a háborúra, amikor az egyház megáldotta fegyvereinket a haza védelmében. Hát akkor nem számított a „Ne ölj"!? Úgy látszik, ezt az egyház elfelejtette, hiszen az már régen volt?! Én nem vagyok vallásellenes, de az a véleményem, hogy a suszter maradjon a kaptafánál, a pap pedig a szószéken. Ezért értek egyet a tévé és a rádió elnökével is. Dr. Mártis úr — aki hiányolta a vallási adások idejét — a tévé—rádió nem vallási célokra van elsősorban. A vallásnak ott van a templom. Nagy Sándor, Békéscsaba „Nemcsak az elmúlt negyven évért kellett Jézus Krisztusnak meghalnia”
