Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-15-16 / 39. szám
1992. február 15-16., szombat-vasárnap О Vízkereszttől hamvazószerdáig Eleki farsang - kötetlen maszkok - Hansl és Gretl megesketése MEM HÍRLAP--------------------------------------------művészetek-társadalom „ Eleki farsang.” Hogyan is értelmezzük, mit is jelent nekünk, elekieknek ez a fogalom? A farsang szó jelentésével valamennyien többé-kevésbé tisztában vagyunk, de az eleki jelzős Szerkezet valamivel többet sejtet. Hosszú évek kitartó kutató-gyűjtő munkájával a legtökéletesebben dr. Mester György, volt gimnáziumi tanárom írta le az eleki farsangot. Tudásom, ismereteim óriási hányadát tőle kaptam, neki köszönhetem. S lám! — egy negyedszázaddal később még mindig hozzá fordulok gondolatban. Segítségemre van most is: rendelkezésemre áll egy nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencián elhangzott beszéde, melynek épp ez a témája. Éne, valamint emlékeimre és tapasztalataimra hagyatkozva igyekszem az „eleki farsang” sajátosságait megismertetni a kedves olvasóval. A törökdúlást követően elnéptelenedett, elpusztult falu helyére báró Harruckem János György, a környék földbirtokosa 1724-ben és 1734-ben Felsó-Bajorországból, Würtzburg és Bambert környékéről hozott telepeseket. Egységes bajor-frank nyelvjárásuk és azonos (római katolikus) vallásuk volta miatt „szigettelepülést” képeztek a környék más települései között. Ez a zártság biztosította gazdag ncphagyományaik továbbélését, némelyeket máig is megőrizve. Ki kell ezek közül emelnem az úgynevezett .farsang időszak” legjellemzőbb hiedelmeit, eseményeit. Alapvetően — mint a legtöbb helyen — azt az időszakot jelenti, amely vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Szűkebben véve régen 3 nap eseménysorozata, amely napjainkra csupán 1-re zsugorodott: ez a farsangzáró kedd. Az I. világháborúig a 3 nap az iskolákban is tanítási szünet volt, mindvégig ünneplőbe öltöztek a felnőttek, rokoni, baráti látogatások folytak, a fiatalok táncoltak, s már vasárnaptólfácántollat viseltek a kalapjukon. A 3 napnak szigorúan kötött étrendje volt. Fő jellemzőjük a gazdag, zsíros ételek sokasága. Közlöm ezek rendjét, azzal a szándékkal, hogy ki-ki kedve szerint ma is alkalmazhatja. Vasárnap: tyúkhús (bármely vátozatban). Hétfő: marha-, esetleg disznóhús. Kedd: (kötelezően!) kakas- vagy tyúkhús és töltött káposzta. Mindhárom napon zsírban sült tészta, de kedden feltétlenül fánk! A bőséges étkezés mögött a bőesztendővárás tudata rejlik. Az áldozat jelleget hordozza az aprójószágokkal történő töltött káposzta etetés, melynek két változata is ismert. Fellelhető a véráldozat motívuma is a baromfi termékenységgel kapcsolatban. Bizonyítja, hogy a farsang idején levágott tyúk, kappan, kakas vérét nem fogták fel, fejét levágták, eldobták. Ugyanúgy a testét is, hogy ficánkolás közben minél nagyobb területen szórja szét a vérét. Ez szerencsét hoz a tyúkokra, sokat tojnak és nem lesznek betegek. Ezenkívül egyéb, a véráldozattal kapcsolatos hiedelem is élt. Szintén húshagyó kedden kellett a vetőmag kukoricát morzsolni, s az árpát elvetni, mert akkor ,,megbolondul” és gyorsan nő. Mint minden jeles naphoz, így a keddhez is fűződnek tilalmak. Nem volt szabad kenyeret sütni, mert az a teknő, amelyben a tésztát ekkor dagasztották, halottat hoz a családba. Tilos volt babot főzni, mert akkor daganatot kap az ember. Nem szabad továbbá varrni sem, mert „bevarrják a tyúkok fenekét”, s egész évben nem fognak tojni. Tulajdonképpen külsőségeiben a leglátványosabb a farsangzáró kedd. A régi farsang (fasing) keddjén általában több, esetenként 4-5 csoport is felvonult. Mindegyiknek a magját 1-1 baráti társaság alkotta, de erre az eseményre másokat is befogadtak. Reggel 8 óra tájban egy megbeszélt helyen, rendszerint abban a kocsmában találkoztak, ahová rendszeresen bálozni, mulatni jártak. Magukkal vitték a jelmezüket, s hogy inkognitójukat megőrizzék, ott „maska- rázták” fel magukat. (A felvonulás végén oda tértek vissza, ott öltöztek újra át.) Fontos megemlíteni, hogy régen csak nős férfiak lehettek felvonulók, köztük azonban fiatal és idősebb is, szegényebbek és módosabbak egyaránt. Szinte mindig női ruhába öltöztek. Álarcuk formája azonban teljesen kötetlen volt. Legfontosabb céljuk az arc elfedése volt: cipőpasztával, festékkel, korommal kenték be a bőrüket. Rendszerint 9, fél 10 tájban indult el a menet egy önmaguk választotta útvonalon. Ilyenkorra a legtöbb házban már kisült a fánk is. A menetnek meghatározott felállási rendje volt. Magját a maszkák csoportja képezte, azután következtek az adományok összegyűjtésére szolgáló szekér vagy szekerek és egy kerékben forgó bábupár, a Hansl és Gretl (Jancsi és Juliska). Az élen 2-4 lovas halad magyaros ruhában. Utánuk közvetlenül egy oldaldeszkás sertésszállító kocsi, eléje 2-4 ló volt fogva. Mind a kocsi, mind a lovak színes papírszalagokkal voltak díszítve. Berendezése kocsmát imitált. Az asztal körül ülő négy férfi ivott, kártyázott, olykor tréfából még veszekedtek is. Ezen a kocsin helyezték el azt a boroshordót is, amelybe az adományozott borokat gyűjtötték. A kocsin állt egy Az adományok gyűjtésére szolgáló kerékben forgó bábupár harmonikás is, aki egész idő alatt hármonikázott. Ennek a kocsinak a végéhez kötötték a Hansl és Gretl bábukat forgató kerék rúdját, akik egymással szemben, egymás kezét fogva a kocsikeréken forognak. E körül a kocsi körül mókáztak a, fasingnarrok”. Egyik kezükben kancsó vagy tejesköcsög, a másikban pedig nyárs volt. Az út két oldalán eloszolva minden házba betértek a következő mondókával: ,Juhu fasing! Krapa ranz! I Odr ix slox airfenstr rauz!” (Hujufarsang! Ki áfánkkal! / Vagy kitöröm az ablakot!) A fánkot a ház nagylánya vagy a háziasszony szúrta a nyársra, a férfiak pedig megtöltötték az edényt borral. Fontos szerepet töltött be egy tetszés szerinti jelmezbe öltözött kereplős, tülkös, pléhdudás vagy kürtös. Céljuk a zajkeltés volt. Állandó szereplő és mókás, szórakoztató figura volt a medvejelmezes maszka, akit egy cigánynak öltözött maszka láncon táncoltatott az úton végig. Más állatjelmez egyébként csak néha fordult elő (pl.: farkas). Gyakori volt azonban a kéményseprő, de mind a mai napig szinte állandó figura a gyermekének kéregető (szemmel láthatóan újabb gyermekét váró) cigányasszony. Mindezek fontos feladatot is teljesítettek: a lakosságot, a kíváncsiskodókat bevonták a bolondozásba, esetenként a rögtönzött táncba. A menet legvégén jelmez és maszk nélkül, köznapi ruhában (de kanász jelleggel!) haladt egy férfi hosszú, karikás ostorral, dudával, mintegy terelve a menetet. Minden maszkának a fején (kalapján, sapkáján, fejdíszén stb.) ott volt afácántoll. A hangos, vidám, féktelen felvonulás a délutáni órákig tartott. A kiindulási helyen átöltöztek, otthon megmosakodtak, pihentek, majd saját „adományukkal” együtt este egy megbeszélt helyen batyusbálon találkoztak. Ide magukkal vitték feleségeiket és egyéb meghívottjaikat, akikkel együtt mulattak pontosan éjfélig. (Ejfél után már hamvazószerda, s ettől a pillanattól kezdetét veszi a húsvétig tartó nagyböjt.) A nagyböjt idején tilos volt a hangos, táncos mulatozás. (Egy külön leírást igényelne az úgynevezett „böjt közepe” szokásrend.) Megemlítendő a szegények, napszámosok farsangja. Lovuk, szekerük nem lévén, talicskán helyezték el a bor gyűjtésére szolgáló hordót s egyéb adományokat, melyet felváltva toltak. Az így összegyűjtött kolbászt, fánkot, bort este házibálukon fogyasztották el. A fiatalok és gyerekek is megtartották a maguk farsangját, de más formában, jelmezek nélkül. A fácántollat azonban ők is viselték. Ezek a régi, látványos farsangi mulatságok mindkét világháború alatt elmaradtak, sőt a második után csak 1960-ban újították fel. 1960-ra megtörténtek az 1946-os ki- és betelepítések. A korábban 80-85%-ban német ajkú lakosság összetétele alaposan megváltozott: napjainkban 5 nyelvű faluvá lettünk (magyarok, németek, románok, szlovákok, cigányok élnek együtt településünkön különböző arányban, de — kevés kivételtől eltekintve — békességben, egymást elfogadva és tolerálva). Ilyen körülmények között a különböző nemzetiségűek egymás szokásait, hagyományait átveszik, gyakran a sajátjukkal bővítik, formálják, hatnak egymásra. A farsangi szokások alapmotívumai továbbra is megmaradtak, esetenként újakkal bővültek. Egyesek szerint torzultak, mások a változások természetes rendjének tekintik. Az étrendben a fánk sütése továbbra is szinte kötelezően megmaradt. A fácántoll viselése kötelezően ma már csak a maszkákra nézve kötelező. A menetben korra, nemre és családi állapotra való tekintet nélkül bárki részt vehet, de jellemzően más nemű jelmezbe öltöznek. A maszkok viselete továbbra is kötetlen, a mókás, megnevettető jelmezek felöltése, az arc felismerhetetlenségére való törekvés a jellemző. Állandó figurák továbbra is megmaradtak: kéregető, terhes cigányasszony, az ugyancsak terhes menyasszony és vőlegény (a Hansl és Gretl élő megszemélyesítői). Továbbra is megjelennek a lovasok a menet élén, ugyancsak magyaros a viseletűk. Az adományozás szokása is megmaradt, de minőségében változott. A természetbeni adományok mellett a fillérek, forintok gyűlnek a maszkák bugyraiban. Az így összejött összegből egy más alkalommal rendeznek önmaguk számára egy vacsorás, táncos mulatságot, úgynevezett „pótfarsangot”. Ennek időpontja kötetlen, tetszőleges, maszk és jelmez nélküli szórakoztató rendezvény. A keddi felvonulás most is magánháztól indul, oda viszik a jelmezeiket a felvonulni szándékozók, ott öltöznek át. Az útirány most is előre meghatározott. Lovak helyett egy mókásan felöltöztetett szamár húzza az adományok gyűjtésére szolgáló szekeret. Sok helyre (nem minden házba) betérnek, a mondókát teljesen elhagyják, de — inkognitójukat megőrzendő — különböző taglejtésekkel, némán adják a háziak tudomására kéregető szándékukat. Mindenhol kapnak valamit. A kedd azonban munkanap, a házakban főleg nyugdíjasok, kisgyermekes anyák (s újabban munkanélküliek) tartózkodnak otthon. A menet tagjai útközben be-betémek az intézményekbe, iskolákba, óvodákba, kocsmákba, s néhány percig elszórakoztatják az ott tartózkodókat. A vidám, hangoskodó menet részét képezi még egy oldaldeszkás laposkocsi 2 lóval. A kocsi és a lovak díszesek, felszalagozottak. Ezen egy erősítő berendezés, 2 hangfal és az ezt kezelő 1 -2 személy tartózkodik. Hangos zenével köszöntik a lakosságot a „bolondok farsangján” és invitálnak mindenkit az esti jelmezbálba. A felvonulás a kora délutáni órákban ér véget. Valamennyien a művelődési házba térnek, ahol lepakolják a kapott adományokat, összeszámolják a pénzüket. Átöltöznek (ruháikat a reggeli találkozási helyről az egyik kocsi odaviszi), majd hazatérnek. Délután pihennek, készülnek az esti jelmezbálba. Itt rendszerint másféle jelmezt öltenek, szebb és szolidabb az utcainál, de Ugyancsak mókás, kacagtató. A bálban olyan tánczenekar húzza a talpalávalót, amely sokféle zenét tud szolgáltatni: népi, lakodalmas, szalon-, de akár hallgató vagy mulató zenét, nótát. À maszkák adnak nyitótáncot, majd ki-ki a bálozók közül választ párt magának. Megtévesztésül — lévén a férfiak női, a nők férfi jelmezben — gyakran azonos neműekkel táncolnak, amit némi pajzánkodással tetéznek a közönség megnevettetésére. Körülbelül éjjel 10-11 óra tájban valamennyi jelmezes a művelődési ház színpadára vonul. Az örökké jelenlévő Hansl és Gretl „megesketésére”, házasságkötésére invitálnak meg mindenkit. Az egyik ,,alakoskodó”pópának(!)öltözveadjaössze az esetlenül viselkedő menyasszonyt, vőlegényt, akiknek tanúi a „bolond farsang” összes résztvevője. A boldogító „igen” után valamennyi maszka leveszi álarcát, a közönség kacagása, csodálkozása közepette felfedi kilétét. Érdekességként meg kell említeni, hogy az utóbbi évtizedekben főleg az úgynevezett újtelepi lakosok a farsangi szokások fenntartásának kezdeményezői, szervezői. Körükben érvényesül legjobban a spontaneitás. A többnemzetiség egymásra hatását bizonyítja az, hogy a felvonulók körében zömmel románok és magyarok fordulnak elő. Alátámasztja még az a tény is, hogy a német „Hansl und Gretl” éjszakai esketését román pap végzi. A farsangozó bál azonban a mai formájában is pontosan éjfélkor ér véget. Hamvazószerdával nagyböjt veszi kezdetét, amely már munkanap... Az „újkori eleki farsang” megrendezését várja a falu apraja-nagyja. Hála a lelkes szervezőknek, eddig még nem maradt el 1960 óta egyetlen évben sem. Jelentése azonban megváltozott, hiszen hiányoznak belőle a télűző, tavaszváró-köszöntő elemek, a termékenységvarázslás, a tél és tavasz harcát szimbolizáló birkózás, vesszőzés, egészségvarázslás, téltemetés stb. Elmaradása igen nagy űrt jelentene mégis. Az embereknek kell a köznapitól eltérő szórakozási forma! A idén a március 3-án megrendezendő farsangi felvonulás vajon télűző vagy tavaszköszöntő lesz-e? Azt az időjárás dönti majd el. A jó hangulatról mindenesetre a felvonulók gondoskodnak, az esti szórakozásról pedig a művelődési ház szervezői. Topa Sándorné A menet általában 9, fél 10 körül indul el választott útvonalon ...zsírban sült tészta, de kedden feltétlenül fánk! Archív-fotó
