Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-15-16 / 39. szám
1992. február 15-16., szombat-vasárnap CSALÁD - OTTHON MÉS MEGYEI HÍRLAP Kertészkedjünk Díszfák és díszcserjék metszése Testben, lélekben megtisztulva Rituálék és hagyományok A begyökeresedett növény gyökere és lombozata között biológiai egyensúly van. Az ágrendszer annyit nő. amennyihez elegendő tápanyagot és vizet ad a gyökérzet. Ha a föld feletti reszt visszavágjuk, az egyensúly megbomlik. A gyökerek változatlan mennyiségű vizet és tápanyagot nyomnak fölfelé, amit azonban már jóval kisebb rész fogad. így a megmaradt rész sokkal erősebben fejlődik. olyan helyeken is hajtás fakad. ahol metszés nélkül nem keletkezne. Az induló hajtások is hosszabbak és vastagabbak, a levelek nagyobbak a szokásosnál. A növény így próbálja az egyensúlyt helyreállítani és ezt az igyekezetét is felhasználhatjuk a hajtások sűrítéséhez vagy a lombkorona tetszetős alakjának formálásához. Az ültetéskor végzett metszés során ennek az ellenkezője történik, mert a megsérült gyökérzet vissza- metszése miatt a föld feletti részt is csökkenteni kell. Csak kellő szakértelemmel szabad e munkát végezni, ennek hiányában ajánlatos hozzáértő véleményét kikérni. Általában két fő időszakban metszhetünk: a téli nyugalmi periódusban, december elejétől február végéig kerüljön sor a nagyobb beavatkozásokra, a vastagabb ágak levágására, a vesszők erőteljesebb metszésére. A vegetációs idő alatt—nyáron — pedig a kisebb, inkább csak hajtásokat érintő visszavágásokra, ritkításokra. 0 Celsius fok felett a sebek gyorsabban gyógyulnak, ezért fagymentes időben dolgozzunk. A hajtást és a vesszőt közvetlenül a rügy fölött vágjuk cl. A vékonyabbakon a metszlap a vesszőre merőleges vagy kissé ferde legyen. Minél vastagabb a hajtás vagy vessző, annál ferdébbre vágjuk, éles metszőollót, esetleg ágfűrészt használjunk. Nagy sebfelület esetén a gombás fertőzés, beszáradás megelőzése és a gyorsabb gyógyulás érdekében használjunk beförra- dást serkentő anyagokat, de az olajfesték is megfelel. À metszést nem tűrő vagy nem igénylő növényfajok: akác. bazsarózsa (Paeonia), bükk, dió, ecetfa (Rhus), éger, cperfa, gesztenye, madárbirs (Cotone- aster). mogyoró, nyír, szil (Ul- mus), szivarfa, tölgy, vadgesztenye. Ismertebb növények metszésére adunk javaslatot az alábbiakban. Aranyeső: hogy kellően cl- ágazódjon. ültetés után több éven át vágjuk vissza a vesszőket. Borsófa: csak I—2 évig szükséges alakítani. Hóbogyó: minden tél végén tövig visszametszhetjük vagy csak a többéves gallyakat távolítsuk el. Hortenzia: tavasszal rövidre visszavágható. Japánbirs: az elöregedett ágakat évenként távolítsuk el. Kékszakáll: kora tavasszal tövig vágjuk vissza. Mályvacserje: ültetéskor és utána 2 évig a vesszőket rövidre vágjuk vissza. Nyírott sövénynek is nevelhető. Orgona: váltómetszéssel a túlzott felnyurgulást megakadályozhatjuk. Rügyei keresztben átellenesek, a vessző felső részén két hajtás „villát” képez. Kora tavasszal a két vessző közül az egyiket egy fejlett rügy- párra visszavágjuk. Az ebből kifejlődő két hajtást a következő évben az említettek szerint metsszük, az előző évben elvi- rágzott vesszőket pedig tőből eltávolítjuk. Elny ílás után a magot hozó virágzatot vágjuk le. Dr. Beliczai Géza Őseink tisztálkodási szokásairól Ki gondolná, hogy a kereszténység több ezer éves elterjedése után is milyen mélyen élnek a népi hagyományokban, szokásokban a pogányság vízkultuszára visszavezethető mozzanatok? A néprajzos számára ez kevésbé meglepő, de amikor Juhász Katalin szakdolgozata témájául a tisztálkodást választotta, maga is elcsodálkozott, hogy milyen gazdag, s mindeddig kevéssé kutatott, alig ismert adalékai rejtőznek az ezzel kapcsolatos népszokásoknak. — Valóban rendkívül szerteágazó kutatási területet kínálnak az egyszerű mosakodástól a rituális tisztálkodásig terjedő szokások. Hiszen elég csak arra utalnunk, hogy a tágan vett tisztálkodáshoz tartozik a hajápolás, a fogmosás, az orr, a fül tisztántartása, a szépségápoló szerek használata vagy az alsó- nemű-viselés, illetve -váltás. —Mondana néhány jellemző példát? — Érdekesen keveredik a higiénia és a rituálé, illetve a babona például az újszülött mosdatá- sánál. Valamikor ugyanis születés után kétszer is megfürdették a csecsemőt. Az első a tisztáta- lanságtól való megszabadítás, hiszen a zsidó vallásban a nemiséggel kapcsolatos dolgok tisztátalanok voltak. A magyar szokások szerint mindenféle tárgyat tettek az első fürdető vízbe: pénzt, almát, varrótűt, attól függően, hogy milyen tulajdonságokat szerettek volna felerősíteni a csecsemő további életében. A fürdővíz kiöntése is csak napszállta előtt történhetett, és csak meghatározott helyre, hogy megóvják a gyermeket a rontástól. Ugyancsak tilalmak kísérték a halott mosdatóvizét. Azt sem lehetett olyan helyre önteni, ahol emberek járnak, nehogy a halott megzavarja az élőket. A tisztálkodási rítus megjelenik az életkorváltásoknál vagy családi eseményeknél is. így egyes vidékeken szokás volt az új asszony vagy az ifjú férj mosdatása. De találtam arra is példát, hogy módosabb házaknál a belépő cselédet vetették alá mosdatási ceremóniának. Hajnali harmat szeplő ellen —Nyilván az előzőektől eltérő szokásokat mutatnak a vallási eredetű rituális tisztálkodási módok. — A víz, mint őselem, szinte minden vallásban fontos szerepet tölt be napjainkban is. És itt nem pusztán a közismert húsvéti locsolkodásra gondolok. A vízbe való merülés a keresztények keresztelésekor, de más vallásokban is tulajdonképpen egy újjászületést jelent: a vízből kilépő testben, lélekben megtisztul. Igen gyakori volt például — főleg a katolikusoknál —-, hogy nagypénteken hajnalban, miután végigimádkozták az éjszakát, lementek a patakra, és megmártóztak. A hit szerint ugyanis a víz az ünnep és az imádkozás által megszentelődött. Ebből a szenteltvízből haza is vittek, s otthon is ebben mosakodtak. Ennek a jelentéstartalma persze a babonában eldeformálódott, s innen eredt, hogy nagypéntekkor hajnalban nem volt szabad a házban mosakodni, mert akkor elszaporodnak a bolhák. Hasonló forrású a hajnali harmatban mosdás a szeplő ellen. Sok helyen a húsvéti mosakodás nem húsvétkor történik, hanem víz- keresztkor. Ez azt jelentette, hogy nemcsak a templomban szentelték meg a vizet, hanem az egész faluból kannákban odahordott vizet is megszentelték, s ez volt egész évben a gyógyszer bizonyos bajokra. — Van-e valamilyen sajátossága a tisztálkodási szokásoknak az ön által mélyebben kutatott parasztságnál? — Bármilyen furcsának is tűnik számunkra, de volt olyan szokás, hogy a kisgyermek fülét egyéves koráig az édesanyja nem mosta, hanem kinyalta. Sokan hiszik, hogy ebben a rétegben nem dívott a fogmosás. Pedig a legtöbb családnál a reggelre odakészített sóval — igaz, hogy csak a mutatóujjal — végigsúrolták a fogaikat. Később már fogkefével, de gyakran egy családnak csak egy fogkeféje volt. Érdemes azt is megjegyez- rtünk, hogy a zsebkendő is viszonylag újkeletű eszközünk. Intim játékok Külön kategóriát jelent a haj, a bajusz, a szakáll ápolása vagy a szépítőszerek használata, valamikor természetes volt, hogy a hajat sótlan disznózsírral, libavagy kacsazsírral kenegették, így vált szép fényessé, könnyen fésülhetővé. Feljegyezték, hogy a városi kórház orvosai is csodájára jártak Savanyú Jóskának, a híres bakonyi betyárnak, amikor már idősebb korában betegen ott feküdt, hogy formás szakállát nem vágta, hanem speciális eszközzel csipkedte. A szépség- ápolásnál a mosakodás mellett külön kell választanunk az ősi népek arcfestési szokásait, hiszen náluk a festés mintázatának, színének, a festék anyagának varázserőt tulajdonítottak. Nálunk a legegyszerűbb „szépítőszer” az arc megcsipkedése, paskolása vagy a nyak elszorítá- sa volt. így lehetett legkönnyebben elérni a pirospozsgás, egészséges arcszínt. Gyakran használtak különböző gyógynövényfőzeteket, tejet, savót, vajat bőrápolásra. A paraszti világban általában elítélték a nők arcfestését, mégis sokan igazították ki a szemöldöküket akár egy faszéndarabkával is. — A tisztálkodás életünk intim mozzanatai közé tartozik. Eleink hogy vélekedtek erről? — Az már elég régen kialakult, hogy a nők és a férfiak külön fürdenek. Mégis érdekes, hogy akár csak néhány száz évvel ezelőtt is, amikor a nő válla nem látszhatott ki a ruha alól, a meztelen emberi test látványa, a meztelenül mutatkozás sokkal természetesebb volt, mint napjainkban. Számtalan adalék van arra, hogy a falusi lányok meghatározott időben, titokban mentek fürödni a patakba, általában meztelenül. S ezt abban a tudatban művelték, hogy tudták, a legények -— ugyancsak titokban —meglesik őket. Az intimitás, a szemérem így vált játékos összekacsintássá, kölcsönösen elfogadott szokássá. Juhász Ferenc Judit már elmúlt ^0 éves, 184 centiméter magas, középfokú szállodai szakember. A T. T, Divatstúdió kúlöndíját nyerte. Kimondása szerint imádja a változatosságot, vonzzák az új emberek, szereti meghódítani az ismeretlent. Súlyzózik, fut, body buildingezik. ha teheti, olvas. Az öltözködésben nincs kedvenc „stílusa”, mindent elfogad, ami jól áll neki, s amiben jól érzi magát. Az első képen egy fekete garbóban és egy fekete stretchfarmerben láthatjuk, amihez egy franciás simlis sapkát vett fel. A másodikon ugy anehhez a garbóhoz egy mélybordó körioknis ballonszoknyát visel, amelyet alul fekete túli tart mereven Tetőtől talpig Újoncok a pályán: Judit, Mónika, Misi Rovatunkban ezúttal három új manökent mutatunk be Olvasóinknak, akik a Békéscsabán szervezett T. T. Divat- stúsió tavalyi manökentanfolyamán végeztek. Arra kértük őket, a fotózáshoz hozzák magukkal ruhatáruk két legkedveltebb darabját, íme az eredmény! Mónika és Cs. Misi testvérek. Mindketten tizenévesek és tanulók. Mónika 182 centiméter magas, öccse 193. Mindketten különdíjasak, illetve Misi elnyerte a legkarakteresebb férfi manöken címet is. Korábban fontos szerepet játszott életükben a sport, ma inkább az foglalkoztatja őket, hogyan lehetne érvényesülni a manökeniskolán szerzett oklevelükkel Amint látjuk, Mónika kedveli a kockás mintát. Egyik kedvence a félig kárókockás, félig fekete stretch miniruha, amelyhez általában hosszú szárú csizmát visel. A másik fotón egy szintén kockákkal variált hosszú aljú fekete pulóverben és egy pepita pantallóban láthatjuk. Mint mondta, szereti a fekete, fehér, vörös színeket. Misi a kiabáló, kontrasztos színekre esküszik. Először egy fekete nadrágot, egy erőteljes zöld garbót és egy meggypiros zakót vett magára, majd pedig egy tűzpiros és fekete anyagkombinációval készült sportos pólót Levis nadrággal. Mint a testvérpár elmondta, imádnak öltözködni, sajnos a tanulói pénztárca e tekintetben gátat szab vágyaiknak ma—ria
