Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám

KÖRKÉP 1992. január 6., hétfő Skinhead­diagnózis A skinheadek, a bőrfejűek száma — a rendőrségi adatok szerint — nem nagy, de annál veszélyesebb. A bűnügyi króni­kák szerint 1991-ben, főleg a fővárosban, de néhány megyé­ben is több olyan erőszakos cse­lekmény történt, amelynek elkö­vetésekor a magukat skinhead- nek valló fiatalok kisebb-na- gyobb csoportja Magyarorszá­gon tanuló színes bőrű külföldi diákokat, illetve cigányokat bántalmazott. Sarkvidéki motoros Miután korábban már elmo- torkerékpározott az Északi­sarkra, pénteken a Déli-sarkra is eljutott motorkerékpárral a 41 éves Kazama Sidzsi kalandsze­rető japán úriember. Az első embert, aki mindkét pólusra ke­rékpárral látogatott el, pénteken — az Antarktiszon át 27 napos, magas hóban, jéghegyek között átvaspapucsozott út végén — az Amundsen-Scott állomás 120 tagja üdvözölte. Időnként Kaza­ma előrehaladásának meg­könnyítésére sítalpat erősített Yamaha motorkerékpárjának első kerekére. Svájci csúcs itthon Az Uzitronik magyar—sváj­ci vegyes vállalat, amely dina­mikusan fejlődött az elmúlt egy év alatt. A cég magas színvonalú speciális hajtóműveket, külön­féle robottechnikai, mechanikai és elektronikai elemeket, szer- vomotorokat forgalmaz Ma­gyarországon. Tavaly nagy tel­jesítményű gépek működtetésé­re alkalmas hajtóműveket adott el a Tungsramnak, a győri Rába Célgépgyámak, és partnere a veszprémi Bakony Művek, valamint a székesfehérvári Videoton Automatika Közös Vállalat is. Elefántinvázió Egy tizenkét megvadult ele­fántból álló csorda Szumátra szigetének déli részén halálra taposott egy 58 éves férfit és borzalmas pusztítást végzett az ottani kókuszdió-, rizs- és gabo­naültetvényekben. Hivatalos je­lentések szerint hasonló esetek­re az elmúlt években többször is sor került, mivel az állatok élet­terét az erdőirtásokkal és új tele­pülések létrehozatalával lénye­gesen szűkítették. Szumátra dzsungeljeiben becslések sze­rint még 3000 elefánt él. Smaragddarab Több mint másfél kilós sma­ragdot találtak az Uraiban. Ezt a TASZSZ szombaton az Uralsz- kij Rabocsij című újságra hivat­kozva jelentette. A hatalmas drágakövet Makszim Kozsev- nyikov Kresztyanyin névre ke­resztelték. így hívták azt a mine- rológust, aki 1831-ben elsőként bukkant smaragdra az Uralnál. Háború és Gorbacsov Az osztrák médiák adatbank­jai szerint az elmúlt esztendő leggyakrabban használt szava az osztrák tömegtájékoztatás­ban a „háború" volt. A személy­nevek közül a legtöbbször Gor­bacsov neve szerepelt. Ki(n)szenvedő koalíció (Folytatás az 1. oldalról) sítésére? S ehhez milyen társak szükségesek? — Úgy gondolom, hogy pár­tunk a koalíció keretén kívül is komoly erőt képvisel, még ak­kor is, ha kevés képviselője van a parlamentben. Ami az ellenzé­ki szerepkört illeti, még mindig sokkal tisztességesebbnek tar­tom, ha valaki tisztességes el­lenzéki minőségében segít a he­lyes döntések meghozatalában, sem mint botcsinálta koalíciós partnerként. Keressük a kapcso­latot a POFOSZ-szal és a szo­ciáldemokratákkal, valamint a Keresztény Demokrata Nép­párttal. —A mostani megyei választ­mányi ülésen többek között dön­tés született arról is, hogy a párt­ból kizárt dr. Zsíros Géza záros határidőn belül számoljon el a nála lévő pártvagy ónnal, irodai berendezésekkel. — Ennek nagyon rövid időn belül meg kell történnie. Kijelöl­tünk a megyei választmány tag­jaiból, a megyei ellenőrző bi­zottságból egy ötfős átvételi bi­zottságot, amelyhez csatlakozik hivatalból a megyei pártvezetés és az országos ellenőrző bizott­ságtól akkreditált tag. Szeret­nénk mihamarabb pontot tenni ennek az ügynek a végére. Kő— Változatlanul igényesen Megjelent a Körösi Műhely 3. száma Kántor Zsolt Szarvason élő költő versével indul a Körösi Műhely című „Értékkereső és értékközvetítő” időszaki lap. Sokat mond és sokat rejt a fejléc. II. évfolyam 1. szám, mondja magáról, de azt nem mondja, hogy anyagi nehézségek miatt már hosszú ideje nem tudott megjelenni. Ara 20 lej, vagy 15 forint. Túl a gazdasági vonatko­zásán ez a kettős ár jelzi, hogy a folyóirat túlnéz határainkon, a szomszéd országban élő ma­gyarságnak is szól. Nemcsak nekik, róluk is. A lap közli Tímár Máté lírai hangú emlékezését Tamási Áron halálának negyedszáza­dos évfordulóján. „Elbúcsúztat­hattuk a Farkasréti temetőben, nyugovást találhatott Farkasla­kán, hitvallásos gondban, népe féltésében megtöretett teste, negyedszázad után is hittel hi­szem, nem halt meg az én feje­delmem, csupán a halhatatlan­ságba költözött.” Egy elfeledett gyomai költő, irodalomtörténész, Kató József munkásságát ismerteti egy érte­kezés. Saját verseskötete mel­lett fordította a lengyel irodal­mat, tanulmányozta a régi ma­gyar irodalmat. Boszorkányhit Kecelen cím­mel egy hosszabb tanulmány közlését kezdte meg a lap, s köz­li majd folytatásokban. Ira szer­ző a boszorkányhit forrásairól, kialakulásáról, megszerzéséről és örökléséről, sőt azt is elárulja, kiből lehet boszorkány. Egyete­mes értékű festményekből álló aradi kiállításról számol be egy írás. „Hosszú időn keresztül a romániai múzeumok kincsei­nek jó részét elzárták a nagy- közönség elől. A mindenkori válogatást az alkotók nemzeti­sége, hovatartozása, keresztne­vük vagy születési helyük befo­lyásolta. Úgy tűnik, most végre a valós művészi értékek kerül­nek ismét előtérbe” — úja a szerző. Remenyik Sándor születésé­nek 100. évfordulójára emlé­keztek Románia-szerte a ma­gyarok. Korábban a nevét sem volt szabad leírni. Két novellát is olvashatnak a határon túlról. A lap író-könyv­olvasó címmel a Hargita megyei irodalmi élet bemutatásával zá­rul. Az igényes kiadvány írásait Bardócz Lajos Tiszakécskén élő művész grafikái kísérik. Kutas Ferenc Majd, ha ekkora leszel... Fotó: Gál Edit Ki lehet felszámoló? Felszámoló—a fizetésképte­lenné vált gazdálkodó szervezet felszámolására kijelölt magán- személy, illetve gazdálkodó szervezet (ügyvédi iroda) — az lehet, aki a felszámolók név­jegyzékében szerepel. Ezt a december végén kihir­detett és hatályba lépett 165/ 1991. (XII. 26.) kormányrende­let írja elő. A névjegyzékbe — néhány kivételtől eltekintve — csak pályázat alapján vehető fel az, aki megfelel a kormány- rendeletben meghatározott ösz- szes feltételnek. Az első alka­lommal kiírt és a Magyar Köz­löny 1991. évi 145. számában megjelent pályázatot január 31 - éig kell benyújtani a Pénzügy­minisztériumhoz az előírt for­mában. Nem elég a szex, az emberek társra vágynak Urat vagy hölgyet keres? Tehát legyen férfi! (Folytatás az 1. oldalról) egy valamire azonban áldoznak: a társkeresésre. Innen az ötlet, megvalósításához pedig nem kellett nagy tőke. Szeptember elején jelent meg az első hirdeté­sünk, azóta percenként csörög a telefon. —Jó volt az időzítés, mivel az ünnepnapokon sokkal többen érzik magukat elhagyatottnak, magányosnak. Önök is így ta­pasztalták? — Természetesen. A hívók többsége azonban nem alkalmi szexpartnert keres, hanem tár­sat. Olyan férfit vagy nőt, akivel megoszthatja otthonát, örömét, mindennapi gondjait. Volt olyan jelentkező is, aki — miután „kiöntötte” a szívét, meggon­dolta magát. Elég volt számára, hogy meghallgatták. Kará­csonykor egyébként nem alud­tunk! —A többes szám kiket takar? — Családi vállalkozásról van szó, de ez ne riasszon el senkit, mert ha valaki tudja milyen az egyedüllét, akkor én tudom. Özvegy vagyok, megértem a magányos embereket. A gyere­keim, s azok a barátok segíte­nek, akik mellettem vannak az első perctől. — Mi a leendője annak, aki felhívja az Emánuelt? — Kitöltünk egy adatlapot. A gyorsaság — mármint a partner közvetítése—azon múlik, hogy az ügyfél megadja-e a nevét, a címét és telefonszámát. Ha bi­zalmatlan, akkor jeligés a lapja, s így nehezebb az „összeboro- nálás”. A gyakorlat az, hogy nyilvános helyen találkoznak a társkeresők. Ä többi rajtuk mú­lik. Szilveszterre sikerült össze­hozni embereket, bízunk benne, hogy a közös óévbúcsúztatójuk sikeres lett. — Önök hol töltötték a szil­vesztert? — Itthon, a telefon mellett. Előre kialudtuk magunkat, hogy legyen erőnk fogadni a híváso­kat. —Egy hónapos tapasztalatu­kat hogyan összegezné? — À 20 éves és a 70 éves ember is lehet magányos. Sőt, nagyon sokan vannak, akik un­ják a négy falat, szeretnének tar­tozni valahová, valakihez. Segí­teni akarunk nekik. Mire legkö­zelebb találkozunk, már egy új vállalkozásról számolhatunk be. Nosztalgiaklubot akarunk nyitni. — Sok sikert hozzá, viszlát jövőre! Csete Ilona MW Is Fogyó kisgazdaságok Mint ismeretes, a múlt évben a Központi Statisztikai Hivatal általános mezőgazdasági ösz- szeírást hajtott végre. Az adatok szerint a kistermelői gazdasá­gok száma az elmúlt években folyamatosan csökkent. A múlt év áprilisában egymillió 396 ezer kistermelői gazdaság volt az országban, ami 19 ezerrel — egy százalékkal — kevesebb, mint az előző, 1986. évi össze­íráskor. Az összeírt gazdaságok közül mintegy 70 ezer olyan vá­rosi jellegű körzetekben találha­tó, ahol az állattartás nem meg­engedett, és ezek az előző repre­zentatív adatfelvételben nem szerepeltek. Ezt a tényt is figye­lembe véve a gazdaságok száma közel azonos mértékben csök­Szobor készül Gyulán. A vi­lágháborúban elesetteknek akarnak emléket állítani. A hí­rek szerint Szervátiusz Tibort kérik fel — akinek a budai vár­beli aradi 13-ak emlékműve a mai napig nem készült el —, készítsen tervet. A hozzáértők 15 millióra taksálják a leendő emlékmű árát. A történelmi hűség megkí­vánja, hogy megemlékezzünk egy hasonló indíttatású, de elve­télt gyulai kísérletről. Tíz évvel ezelőtt (!) felvetődött a gondo­lat, emlékművet kellene állítani a gyulai elesetteknek. A kezde­ményezés nem rekedt meg a gondolamái. Már a szobor is ki­választatott. Csíkszentmihályi Róbert 1970-ben készült Hábo­rú című szobra állt volna a bel­városi nagytemplommal szem­beni téren. Állt volna, ha a politi­kai bátortalanság, meg a figyel­meztető üzenet nem parancsolta volna vissza az ötlettárba a Munkácsy-díjas szobrász mun­káját. Mellesleg Csíkszentmi­hályi maga is nyilatkozott: hoz­zájárul a nyilvános kiállítások­ként, mint 1981 és 1986 között, azaz 6 százalékkal. Az összeírt gazdaságok közül 573 ezer a földterület nagysága, míg 823 ezer az állatállománya alapján minősült kistermelői gazdaság­nak. Ez utóbbiak közül 638 ezer gazdaság némi földterülettel is rendelkezett. A gazdaságok egyharmada értékesít rendsze­resen mezőgazdasági terméke­ket. Figyelemre méltó tény, hogy a kistermelők korábban tapasz­talt elöregedése az utóbbi öt év­ben lelassult. Az 50 évesnél fia­talabb gazdálkodók száma 11 százalékkal növekedett, így ará­nyuk az előző összeíráshoz ké­pest 37 százalékról 41 százalék­ra emelkedett. ról kereszt formája miatt mind­addig kitiltott munkája felállítá­sához. A művész egyébként öntött vasból készítette a szobor kis­plasztikáját, s ezzel az anyaggal elérte, hogy háborús gyermek­korának élményéhez igazodó rozsdamarta, rideg vasra emlé­keztessen emlékműve. A Hábo­rú felkiáltójelként emelkedik ki a talapzatból. Egyszerre idézi történelmünk és nemzeti létünk szimbólumát, őseink ezeréves, szétmálló kardját, s a háborúk tragikus jelképét, a piétát. A szi­kár anya emberfeletti erővel tartja halott gyermekét, teste megroppan nehéz súlya alatt. Vállait felhúzza, egész teste egyetlen kifeszülés, kétségbe­esés, erőfeszítés. A forma követi a tartalmat: repeszszilánkoktól tépett üregek sokasodnak a felü­leten. Csíkszentmihályi Háborúja évtizede milliójába sem került volna a városnak. Talán ma sem kerülne sokkal többe. Ha kelle­ne egyáltalán valakinek. Á.Z. Sárikba szaríha „Született ország” 1873-ban egy nagy francia földrajztudós, Elisée Reclus (1830—1905) beutazta a tör­ténelmi Magyarországot. „Ez az ország született or­szág” — így összegezte ta­pasztalatait. Reclus-t a Ma­gyar Tudományos Akadémia 1881-ben kültagjává válasz­totta. Ezután 40 esztendőnek sem kellett eltelnie ahhoz, hogy ezl a „született orszá­got” az utódállamok igényei­nek megfelelően szétszabdal­ják. Minden húsz magyar kö­zül legalább hét jutott kisebb­ségi sorsra. A megcsonkított maradék-ország polgárai csak útlevéllel utazhattak Pozsonyba, az egykori kirá­lyi székvárosba, Kolozsvár­ra, Mátyás király szülőhelyé­re vagy Fiúméba, a volt-or­szág egyetlen tengeri kikötő­jébe. És elvesztek a gyárak, a bányák, az erdők, elvesztek a piacok, megszakadtak az év­százados gazdasági és kultu­rális kapcsolatok. Vajon hányán hihettek ak­kor Csonkamagyarország életképességében!? És mégis túléltük a trianoni traumát. Most viszont az utódálla­mok némelyike és a szovjet birodalom van szétesőben. Úgy tűnik tehát, hogy egy-egy. államalakulat életképességé­ről a végső szót nem a politi­kusok mondják ki, hanem a történelem. És ezért nem értem én Ka­tona Tamás külügyi államtit­kárt, aki a Kossuth Rádió szombat reggeli műsorában „Életképtelen kis államok" létrejöttével riogatta a hall­gatókat. Először is: nekik is elvitathatatlan joguk van az önállósághoz, a független­séghez. Másodszor pedig: várjuk ki a végét! Ménesi György A LEGFENSEGESEBB CSELEKEDET: MÁSVA­LAKIT MAGAD ELEIBE TENNI. (Blake) Piéta és kard egyszerre

Next

/
Thumbnails
Contents