Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04-05 / 3. szám
Beszélni is drága A Magyar Távközlési Vállalat január 6-ától, hétfőtől emeli az egyes európai országokba irányuló nemzetközi távbeszélő-szolgáltatások díját, mert a múlt évi forintleértékelés jelentősen növelte a nemzetközi hívások költségét. Ennek megfelelően a szomszédos országokba irányuló egyperces beszélgetés díja az eddigi 35 helyett 45 forint lesz. Európa azon országaiba (mint például Németország, Nagy-Britannia, Francia- ország, Olaszország és Lengyelország), ahová eddig egy perc díja 50 forint volt, ott 60 forintra emelkedik. Az Európán kívüli országokba szóló telefon- beszélgetések tarifája változatlan. Javulgatunk? A múlt év első kilenc hónapjában a Békés megyeiek 1 millió 702 ezer táppénzes napot vettek igénybe. (Naponta átlagosan 6234-en voltak táppénzes állományban.) Ez csaknem 9 százalékkal kevesebb, mint az 1990. január—szeptemberben rögzített táppénzes napok száma. Adómelléklet A Magyar Hírlap mai számában megjelenteti az 1992-ben érvényes új adótörvényeket. A jogszabályokat egységes szerkezetbe foglalva közli a lap. A mellékletben megtalálható a földadóról, a gépjárműadóról, fogyasztási adóról, a fogyasztói árkiegészítésről, az adózás rendjéről szóló jogszabály, valamint a társasági adóról és a személyi jövedelemadóról szóló törvény. Aradat A Békés megyében épített lakások költsége az elmúlt öt év alatt 70 százalékkal nőtt. 1990- ben egy lakás átlagos nettó építési költsége 442 836 forinttal volt több, mint 1986-ban. Bolgároknak való A bolgár nagykövetség értesíti a Magyarországon tartózkodó bolgár állampolgárokat, hogy január 12-én elnök- és alel- nökválasztásra kerül sor. A választás a Bolgár Kulturális Egyesület épületében (Vágóhíd u. 62.) 6 és 18 óra között lesz. További információk ügyében a Bolgár Köztársaság Nagykövetségéhez (Budapest VI. kerület, Andrássy út 115.; telefon: 1-220-824, 1-220-836, 1-423-738; fax: 1-225-215) fordulhatnak. Sztrájkelőzetes Egyeztető tárgyalás kezdődik a bányászok sztrájkfelhívásával kapcsolatban január 8-án az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége által régóta sürgetett tárgyalást a minisztérium megbízásából Bakay Árpád helyettes államtitkárvezeti. Előtte azonban Szabó Iván miniszter is fogadja a bányászok képviselőit. Uszálykár Csütörtök este, 22 óra 45 perckor egy szovjet (?) uszály az esztergomi csonka híd lábának ütközött és elsüllyedt — közölte a BM Határőrség. A mentési munkálatok még péntek délelőtt is tartottak, ezért a Duna ezen a szakaszon nem hajózható. Az Esztergom és Párkány között közlekedő kompforgalom a mentési munkáktól függően akadozik. KORKÉP 1992. január 4-5., szombat-vasárnap © Itt aztán nem kukoricáznak. Minek is halogatnák. Az új év első napjaiban a békéscsabai repülőtér mellett hozzáláttak a kukorica betakarításához. Egyelőre a múlt évihez... Fotó: Gál Edit Kápolna a lakótelepen A fenti címmel közölte a Körösvidéki Extra hirdetési újság Sarusi Mihály írását arról, hogy Békéscsabán, a Lencsési lakótelepen keresztény kápolnát kellene építeni. A témához kapcsolódva szót kért Bielek Gábor apátplébános. „A templom nem csupán műemlék. Elsősorban az imádság, eszmélődés, az istenközelség megélésének háza. Lehet úgy is, amint Sarusi írja a veszprémi Magyarok Nagyasz- szonya kápolnáról, amelyet egy új lakótelepen létesítettek az egyemeletes ház földszinti üzlethelyiségéből: »Be sem férnek az ünnepi misék alkalmából.« A közösségi istentisztelet elválaszthatatlan része a keresztény vallásgyakorlatnak. De mi nem a szent Pannóniában élünk, hanem a Viharsarokban. Lehet (sajnos), hogy a közösségi istentiszteletek iránt hiányos a vallási tudat (vasárnaponként még fémének templomainkba), de a vallásos gyakorlat személyes, egyedi istentalálkozása ennél sokkal mélyebb. Magyarul: sokkal többen tekintenek be a városi, könnyen megközelíthető templomainkba hétköznaponként pár perces istentalálkozásra híveink, mint a vasárnapi istentiszteletek alkalmából. Hazánkban még senki sem mérte fel azt, hogy a katolikusok által szentséglátogatásnak nevezett rövid templomlátogatást hányán gyakorolják (nem műemléknézésről van szó!). Az biztos, hogy többszöröse a vasárnapi és ünnepi szentmiséken megjelenőknek. A gyulai Szentháromság kápolnának a 80-as években történő hétköznapi megnyitása is ezt igazolja. A csupán műemlék kápolnának tekintett 250 éves épület új életre kelt. Hétköznaponként többen találkoznak ott a katolikusok oltárszentségével, a jószándékú Istent keresők pedig az »ismeretlen Istennel«, mint a másik kettő templomban. Sarusit a keresztény tapasztalat igazolja. Mivel azonban a Viharsarokban sok minden más-, mint Pannóniában, lehet, hogy vasárnapok és ünnepek alkalmával az általa megálmodott kápolnában megtartott közösségi szentmiséken (istentiszteleteken) nem sokan lesznek. De biztos az, hogy hétköznaponként mindig lesznek olyanok, akik megérzik, hogy azért élnek, mert életük mögött ott van a teremtő és gondviselő szeretet, akik ott élik át, hogy érdemes felkelni és elölről kezdeni, akik ott élik meg, hogy a valaki mindennél jobban szereti őket, a valaki miatt mindig van jövőjük. Köszönet Sarusinak a meglátásért! A napkeleti bölcsek — Gáspár, Menyhért és Boldizsár — vízkeresztkor is gondolatokat ébresztő ajándékáért! Isten adja, hogy megérje az általa megálmodott kápolna felszentelését!” Antall nem segített (Folytatás az 1. oldalról) közegellenállással szemben is megjelentesse. Ennek a kincsnek állami kézben a helye. Tisztelet és becsület az üzletembereknek, de semmi garanciát nem látok arra, hogy Kner Imrének, a 20. század egyik legnagyobb könyvművészének szelleme megmarad Gyomán. Engem nem érdekel, hogy a francia vagyonértékelő cég mennyire taksálta a gyomai nyomdát, és hogy mennyivel többet adtak érte az új tulajdonosok. Mit tudják ők, hogy ki volt Kner Imre? Fel vagyok háborodva! Egy nemzeti ereklyét kótyavetyéltek el. Ezt nem lehet ennyiben hagyni ! Kérdésünkre, hogy mit szándékozik tenni Szántó Tibor, azt válaszolta: tiltakozik az eljárás ellen az Állami Vagyonügynökségnél. Á. Z. Plusz egy óra reggelente (Folytatás az 1. oldalról) — Mint már megszokták hallgatóink, a három megye hírei, tudósításai mellett jelentkezik a Kossuth Reggeli Krónikája, a lapszemle, a sport- és program- ajánlat, valamint a heti filmlevél is rendszeres marad. 8 és 9 óra között azokhoz szeretnénk szólni, akik feltehetően ebben az időben is rádióközeiben tudnak maradni. Az egyórás magazinokban többek között szó lesz bel- és gazdaság- politikáról, kultúráról, sportról, az egészségügyről és az oktatás időszerű kérdéseiről. —És a hétvégén... — Szombaton 9 és 11 óra között hallható a szegedi adás. A hírek, lapszemle, a hétvégi programajánlat és a Heti visszapillantó után minden második héten jelentkezik a Szalonstúdió, illetve a Fórum című aktuális beszélgetőműsorunk. Mostantól a vasárnapi adásaink 8 és 10 óra között jelentkeznek. Az Élő-szó című összeállítás továbbra is a tájékoztatást és az értékközvetítést tekinti legfontosabb céljának. A műfaji változatosságjegyében itt igen gyakori a jegyzet, a riport, az exkluzív interjú és a portré is. Természetesen megmarad havonta jelentkező irodalmi műsorunk is, a Pillanat. —Bővül a nemzetiségi adások műsorideje is? —A román és a szlovák nyelvű műsor január 6-ától a hét minden napján hallható lesz a Kossuth Rádió URH-sávján, este 7 és 8 óra között. Az eddigi 20 perces összeállítás helyett naponta fél órával jelentkeznek a nemzetiségi szerkesztőségek. Pleskonics András Friss hírek a konzervgyárból (Folytatás az 1. oldalról) milliónyi újítási díjat. Azt akár meg sem kellene hallanunk, hogy a konzervgyárhoz kötődő két csabai kft.-ben az igazgató is érdekelt. — Személy szerint egy kft.- nek sem vagyok tagja — jelenti ki határozottan az igazgató. — A kft.-két nem nyomja az a teher, amely az állami vállalatokat, eredményesebbek is. Ezért törekszünk a gyár privatizálására. Az USA-ból behozott kukoricafeldolgozó pedig nemzetközileg is korszerű. A dolgozóknak leginkább az a 14 millió forint „csípi a szemét”, amelyet állítólag egymás között osztottak széf a vezetők az év második felében. Ugyanakkor elmaradt a prémiumok, a bér- és anyagmegtakarítási összegek kifizetése. — A vállalat ilyen helyzetében ez természetes — állapítja meg dr. Botyánszki Mihály. — Ahhoz, hogy az itt maradottaknak munkát tudjunk adni, szükség van a létszámcsökkentésre, erre az elkerülhetetlen műtétre. Más kérdés, hogy valóban vannak-e olyan helyzetben a konzervgyáriak, hogy—ha bérveszteséggel is—talpon maradjanak. Talán erről is esik szó majd a szokásos év eleji munkásgyűlésen. Kiss A. János Vendégkommentár Levél A szó megkeményedett ajkamon, amikor szemed csillogó fényéből őszintén szakadt fel a vallomás: nem voltam veled becsületes, bocsáss meg. Elmúlt, mondtam, s mindketten tudtuk, a színtelen szóban az eltékozolt szürke évek jelentéktelen homálya int mégis szemrehányóan: megbocsátani lehet, de mindig fájni fog. Vétkeztél ellenem, de eltékozolt éveimben visszavártalak. Visszavárhatlak-e most, határon túlra, bújdo- sásra és a szerencse kegyességére ítéltetve ebben a szörnyű bizonytalanságban? Számíthatok-e jöttödre, amikor fallá növő határunkon innen újra elszakíthatnak egy még kegyetlenebb reménytelenség szigorával? Vagy már ott vagy, ahol nem vetik le a csizmát, és sűrű hajad fényét a sapka rég elvette már? Tudom, amikor a gyilok végét fogod, összehúzott pilláid között üzened a tűzvonal túloldalára tüskehajú barátodnak, akivel akkor este együtt ittunk: nem vagyok veled becsületes, bocsáss meg. Vétkezel ellene. Mint ahogy vétkeztél önmagad ellen is. Mondd, mire kényszerít még a világ? Hogy segítsek, hogy az maradj, aki vétkezik, de akinek megbocsátani mégis lehet? Nem várlak már. Az újságok gyászjelentéseit csendes ful- doklással a lelkembe vésem. Érzem a túlélők fájdalmát, azokét, akik úgyszintén nem várhatják már azt, akinek jövetele a legfontosabb. Kegyetlen öldöklés viharában magunkra maradtunk: a várakozás reményét is elvették már tőlünk. A lemezjátszó korongja forog, de a dal Juhász Gyuláé: „...meg ne értse többé senkisem, Miért vérzett el lassan a szívem, Miért volt nekem fájó ami szép, S a fiatalság tavaszi ízét Miért érezte fanyarnak a szám, S asztal végén, vidám lakomán Miért sírtam én, mint elátkozott..." Mert elátkozottként meredünk immár üveges szemmel a semmibe, S magunkba fordulva a szilveszteri forgatagban készülődök csendes vidámsága sem sért: ők ne érezzék fanyarnak a tavasz ízét. Az új tavasz reményét köszöntve mi befelé fordulva rideg keménységgel mondjuk: fáj és újra fáj. De az embertelenség tébolyában, ahol az egész világ volt becstelen velünk, egy homályos érzés pirkad bennünk: ne haljon ki a remény, hogy egy napon a világnak mégis meg tudunk bocsátani. Friedrich Anna, a szabadkai 7 Nap munkatársa „A TÁNC EGY VÍZSZINTES IRÁNYÚ VAGY FÜGGŐLEGES KIFEJEZŐDÉSE.” (Ismeretlen) Telekgere Ennyit lát a 44-es főúton Kondoros felől Csaba felé haladó autós az irányt mutató táblából. A helység nevének befejező „ndás” részénél ugyanis meggörbült az egyébként hatalmas útjelző. Persze mondhatnánk, hogy még mindig jobb, mintha a 44-esen ellenkező irányban a Szarvas tábla „vasrészével” történt volna ilyen galiba. ........A yala és Brindisi búcsúztatja közönségtől Valami van... Arkagyij Rajkin néhai humorista mondását vettem kölcsön, „Valami van, de nem az igazi”. Ez a mondat Csorváson jutott eszembe, amikor a művelődési ház felújítása miatt a volt pártházba — ma közösségi ház — költözött a kultúra. A közművelődési előadó és a művelődéssel foglalkozók egyaránt aggódtak, vajon át lehet-e szoktatni a csor- vásiakat az új helyre. A kezdeti lépések után örömmel számolhatok be arról, hogy valami van..., mert a helybéliek sűrűbben látogatják a közművelődési programokat. Kasuba Istaz óévet, s köszön el a csorvási Fotó: Szűcs László vánné, aki a műsorokat szervezi, arról tájékoztatott, hogy számtalan új rendezvénnyel próbálták idecsalogatni a kultúráról majdhogynem leszokott közönséget. Legutóbb óévbúcsúztatót tartott a népszerű Alyala és Brindisi, akik a humorfesztiválon tűntek fel. Ezt megelőzően minden héten két alkalommal vallástörténeti előadássorozatot tartottak, igen szépszámú érdeklődő mellett. Csődöt mondott azonban a videomozi, hiszen a komoly technikai előkészület ellenére a vetítéseket alig-alig látogatták, így annyira gazdaságtalanná vált, hogy nem volt érdemes tovább kísérletezni vele. Satokba szorítva NAP-nyugta Egy Murphy-törvény ismét beigazolódott. Nevezetesen az, hogy amikorra a Magyar Televízióban végre hozzászoksz egy műsorhoz, sőt meg is szereted azt — ami nem olyan könnyű —, biztosan leveszik a képernyőről. Persze ez a mostani megszüntetés kicsit különbözik az eddigiektől, hiszen a budapestiek és 86 kilométeres körzetben a vidékiek továbbra is láthatják a NAP-keltét — mert erről van szó—reggel 6-tól 9-ig. Csak- hát mi, Békés megyeiek — és még sokan mások az országban — ebből a kosárból is kiestünk. Pesti barátom szavai jutnak eszembe, aki egyszer azt mondta: „Ti olyan messze vagytok a fővárostól, hogy hozzátok a déli harangszó is 12 óra 10percre ér le.’’ Tehát, hogy stílszerű legyek, és a NAP-kelte egyik címét kölcsönözzem, újra mi ülünk Kinn, pádon. A magazinból csak annyi jut nekünk, hogy a lapokban olvashatjuk az izgalmas témákat, melyekről mi nem szerzünk bővebb információt. Ma például nem tudjuk meg, hogy mi történt a világ legszebb hölgyével Atlantában, hogy elhelyezhet-e a rendőrség videokamerákat az utcán, hogy ki bonthatja fel a Petőfi család sírboltját. Mondhatják, hogy ehelyett a hírekre éhes emberek Egyenlegekkel dúsított dupla Híradót kapnak naponta cserébe. Szerencsére ezt még egyenlően, mindenhol az országban. . (nyemcsok)
