Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18-19 / 15. szám
1992. január 18-19., szombat-vasárnap © »■HERES MEGYEI HIRLAPSzínház-e a Kamra? A nevét Básti Juli találta ki MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM Ahol a tanárok meghatározó egyéniségek Vendégségben egy olasz középiskolában „A színház mindenekelőtt szertartás, ünnep, amelynek forrása az erények tisztelete, a szentség megszentségteleníté- se, erotika és miszticizmus, pusztítás és az élet igenlése” (Arrabal). De színház-e a Kamra, a Ferenciek tere egyik átjáróházának pincéjében? Ezek a helyiségek szolgáltak már mulatóként, majd évtizedekig a FÖMO raktáraként. Most kicsinosítva, átalakítva a Katona József Színház Kam(a)ra színháza. A név- választás Básti Juli leleménye. Semmi sem szabályos itt, s épp ezért játéktér az előtér vagy az oldalszínpad is. Itt helye lehet a művészi kísérletezésnek, s a merészebb próbálkozásoknak is. Kellett már a második játszóhely. A „nagyszínházban” kevés az új bemutató. Flogyne lenne az, mikor a régi darabokat nem lehet levenni a repertoárról, mert akkora irántuk az érdeklődés. Itt aztán mást is szabad játszani, s máshogyan. Az első önálló bemutató a Hamlet volt Zsámbéki Gábor rendezésében. Februárban Halász Péter, a hatvanas évek legendás avantgárd rendezője (aki jelenleg New Yorkban él és dolgozik színházával) viszi színre Kínai címmel a Csodálatos mandarin-sztori sajátos változatát. Az évad vége felé pedig Ascher Tamás Henrich Böll Katharina Blum elvesztett tisztessége című művének Bereményi Géza által dramatizált változatát rendezi. De ezek a falak szívesen látják a különböző alternatív színházak kezdeményezéseit is. Befogadott produkció Mrozek Mulatsága a Stílusgyakorlatok nagy sikerű hármasával, Bán Jánossal, Dömer Györggyel és Gáspár Sándorral. Fellép itt az Artus Tánc- és Ugrószínház, a Színház és Filmművészeti Főiskola végzős hallgatói itt adják elő Benedek Miklós rendezésében Ugye, öregem leszel oly szíves és hozol egy hatosér túrót. Hallhatók itt az Új dalok, „előadójuk és zeneszerzőjük egyedül Cseh Tamás, szövegüket egyedül Bereményi Géza írta”, s látható Arrabal Az építész és a császár című darabja, de Bornemissza Péter Magyar Electrája, s Dévényi Adám koncertje, a Münchausen báró is. A Katona művészei közül januártól Máthé Gábor lép fel Szegény Dezső című Kosztolányi műveiből összeállított önálló estjével, de készül Papp Zoltán és Söptei Andrea Ivánka Csaba rendezésében egy Dosztojevszkij-egyfelvonásossal. Udvaros Dorottya zenés műsora, melyet tavaszra terveznek még egyelőre meglepetés. A Tvl évente ötven alkalommal itt forgatja saját produkcióit, s mivel társtulajdonos, az itt bemutatott darabokat is megörökítheti. Hogy mit lát az ország tévénéző közönsége ebből a színházból? Az egyelőre még titok. A választék, a kínálat gazdag és izgalmas. S az is igaz, hogy hiányzik nagyon a tévéműsorok sorából a színház élményét adó produkció. A Kamra mindenesetre lehetőség. Nemcsak a színészeknek, de talán nekünk, tévénézőknek is. (Józsa) 1991 decemberében az olasz közoktatási minisztérium meghívására húsz magyar középiskolai igazgató utazhatott Olaszországba tanulmányozni a középfokú oktatást. Mindenki más-más iskolához kapott meghívást. Az utazást, a programot egyénileg kellett előkészíteni. Én a Garda-tó partján fekvő Salö város líceumába utazhattam. Különös érdeklődéssel készültem az útra, hisz a történelemből és a világirodalomból ismert ez a kisváros. Itt volt а II. világháború alatt Mussolini gyászos emlékű köztársaságának székhelye. Itt élt és alkotott d’Annunzió, а XX. század különleges, tehetséges költője és kalandor politikusa. Kastélya múzeum, sok ezer tárgyi emlékkel, amelyek különös hatással mutatják be а XX. század eszmei irányzatait. Az egy hét alatt szerzett tapasztalatainkat hamarosan ösz- szegezni fogjuk és hasznosításra átadjuk a delegáló Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak. Az összegyűjtött információkból most csak néhányat kívánok ismertetni. A középfokú oktatás az öt elemi osztályt és három felső osztályt elvégzett diákoknak ad további tanulási lehetőséget. Szinte minden diák megkezdi középfokú tanulmányait. Három iskolatípus sok-sok szaka közül választhatnak az olasz fiatalok. A legrégibb hagyományokkal az öfosztályos líceum (gimnázium) rendelkezik. A szakközépiskolában is ötéves a képzés. A szakmát adó iskolák hároméves tantervvel dolgoznak, de lehetőség van két tanévvel meghosszabbítani a tanulmányokat. Ezzel a lehetőséggel sokan élnek. A tantárgyak iskolatípusonként változnak. Fontosnak tartják a számítástechnikát, magas óraszámban tanítják, ehhez központilag biztosítottak a modem számítógépek. A nemzeti irodalom és történelem is kiemelt óraszámban szerepel minden iskolatípusban. A hitoktatás fakultatív, heti egy órában órarend szerint történik. A testi nevelés egységes, heti két órában határozták meg. Érdekes volt számomra, hogy filozófiát három évfolyamon heti két órában kötelezően tanulnak a gimnazisták. Ismeretlen a 6. óra, ez annak köszönhető, hogy nincs szabad szombat. A heti harminc óra így egyenletesen elosztható a hat napra. Az oktatás ingyenes, de a tankönyveket a szülőknek kell megvásárolni igen magas áron. Panaszkodtak a tanárok, hogy minden évben új tankönyv jelenik meg, a régiek nem használhatók. Az ötödik év végén komoly követelményt támasztó vizsgán adnak számot a jelöltek tudásukról. Olasz irodalomból és matematikából központilag meghatározott írásbeli érettségi van. Néhány nappal a szóbeli érettségi vizsga előtt jelöli ki a minisztérium azt a négy tantárgyat, amiből szóbeli vizsgát kell tenni. Ez tanévenként változik. Ezzel a módszerrel azt lehet megállapítani, hogy az öt év alatt tanult ismeretanyagot a diákok hogyan sajátították el. Az iskola meghatározó egyéniségei a tanárok. A heti kötelező óraszám tizennyolc, ebből egy a fogadóóra a szülők vagy a tanulók részére. Hetente huszonnégy óránál többet nem taníthat egyetlen tanár sem. Az igazgató egy szabadnapot biztosít hetenként minden tanárnak. A tanárok állami közalkalmazottak, értelmiségi létükhöz szükséges államilag garantált magas fizetéssel, amelyet havonta egyéni bankszámlájukra utal át a minisztérium. Érdemes szólni az iskolák belső életéről is, amelyek sok tekintetben eltérnek a magyar hagyományoktól. A középiskolák mellett nincsenek kollégiumok, ebédelni sem lehet az iskolában. Az iskola csak a tanítás és nevelés feladatait vállalja fel. A szülők gondoskodnak a gyermek iskolán kívüli életéről (szállás, étkezés, utazás stb.). Furcsa volt számomra, hogy egyetlen iskolában sem láttam dekorációt a falakon — nincs hagyománya a tablókészítésnek sem. Az iskolákban mindenütt tisztaságot tapasztaltam. Ismeretlen fogalom az iskolaköpeny is. Az iskolában dohányozni szigorúan tilos. Az iskolák sporthagyományai jelentősek, egy-egy sportágban érnek el kiemelkedő sikereket. A salöi líceum az evezésben országosan elismert. Politikai, ifjúsági szervezetek nem működnek az intézményben. A különböző találkozókon azt is megfogalmazták, szeretnék, ha több magyar középiskolában tanítanák az olasz nyelvet. A szeghalmi Péter András Gimnázium keresi az olasz nyelv tanításának lehetőségeit. Vaszkó Tamás igazgató A Kamra színpadán Szőke István rendez Salö a történelemből ismert kisváros a Garda-tó partján Balladahős betyárok nyomában A Csorvási csárdánál lelőtték Babáj Gyurkát A magyar Alföld népköltészetének klasszikus gyűjtője, a Szegedről útjára indult Kálmány Lajos 1877-ben Aradon közzétett legelső kötetében (Koszorúk az Alföld vad virágaiból) a mi vidékünkről is több friss keletkezésű ballada olvasható. Amikor ifjú egyetemista fővel rábukkantam az „Orosházárul fúj a szél...” kezdetű, a magyar nyelvű betyárfolklór legszebb darabjai közé tartozó alkotásra, amely Babáj Gyurkát emlegeti, nem hagyott békén a kíváncsiság. Az 1950-es évek második felében a nagyszerű emlékező erővel megáldott idős parasztemberek még könnyen útba tudtak igazítani, hogy Csorváson és vidékén érdeklődjek, ha Babáj Gyurkáról többet akarok tudni. A részletek tekintetében már eléggé elmosódott, családi emlékekkel átszínezett, s a régi idők betyárjait általában körülvevő népi dicsfénynek megfelelő válaszokat kaptam a kerékpáros gyűj- tőutakon. A legfontosabb eseményeket és körülményeket a közlések alapján összeállítva azonban csábító feladat elé kerültem: érdemesnek bizonyult a levéltárakban őrzött egykorú hivatalos iratokban és a korabeli újságokban alaposabban utánajárni annak, ki volt és mit tett az a Babáj Gyurka (1834—1868), aki halála után nyolc esztendővel (s minden bizonnyal korábban is) már széltében-hosszában ismert balladában szerepelt. Méghozzá olyan beállításban, amely csak a parasztnép szeretetét és csodálatát kiérdemelt tragikus népi hősöknek jutott osztályrészül. A kutatási részletek mellőzésével, a hitelesen bizonyítható tényekre és a legfontosabb „háttér- magyarázatokra” szorítkozva próbálom megvilágítani a több variánsban feljegyzett ballada valóságos történeti alapjait. A Csorvásról Kondorosra vezető út mellett romosán bár, de ma is álló, már régen tanyává alakított hajdani Csorvási csárdánál 1868. augusztus 5-én reggel néhány perc alatt lezajlott tűzharc egyszerre három betyár életének végére tett pontot. A pandúrjaival Gyulára igyekvő Novák szarvasi csendbiztos a betyárokkal történt véletlen és váratlan találkozás során olyan feladatot oldott meg teljes sikerrel, amellyel öt vármegye, a Kiskunság és Szeged város perzekutorai katonai segítséggel sem tudtak megbirkózni hónapokon keresztül. A Csorvási csárda előtt és környékén történtek híre bejárta a fővárosi sajtót, részletes jelentést kapott róla még a belügyminiszter is. Akiknek félnivalójuk volt a betyároktól, azok fellélegeztek. Akik maguk közül való, az urakat fenyegető bátor legényeknek tartották őket, azok rokonszenvvel adták tovább a ritka esemény részleteit, s az öttagú betyárbanda vezérének nevét rövidesen balladába foglalták... Az 1834-ben Makón született Papp György családja ragadványnévként viselte a Babáj (Bo- báj) nevet, de olyan természetesen, hogy már az apját is Babáj Pap Ferencként anyakönyvezte a görög katolikus lelkész. Babáj Papp György juhászlegény lett, majd kitöltötte a katonaidőt. Nem tudjuk, mikor és miért szánta magát az 1867-es kiegyezést követő elégedetlenség légkörében a betyáréletre. A rendkívül rosszul szervezett és elmaradott, vármegyékre mereven széttagolt közrendészet alapvető gyengéit a felbukkanó betyárok éppúgy kihasználták, mint ahogy a parasztnépnek a hatóságok iránti hagyományos ellenszenvét is. Az utóbbi következményé volt, hogy a tanyák lakói nemigen jelentették fel a gyanús embereket, kerülték az együttműködést a vármegye perzekutoraival. Babáj Gyurka és előbb hat, utóbb öt tagból álló bandája jó lovakkal húzott, könnyű „fedeles” kocsin járt, gyékényborítással, elöltöltős puskákkal és pisztolyokkal (amelyeket a kocsi kettős aljában rejtettek el, ha kellett) jócskán felfegyverkezve. Először 1868 áprilisában tűntek föl: Csanád- ban, Torontálban, Temesben. Negyven pandúr kereste őket — hiába. Az esztendő júniusában Csanádpalota—Makó—Szeged—Kiskunmajsa „vonalán” bukkantak föl, mindig váratlanul és a közbiztonsági közegek megcsúfolásával. Többek között lefegyverezték a csanádpalotai járás csendbiztosát és legényeit, nyomukban az üldöző pandúrokkal kocsival keresztülhajtottak Szegeden, a hídon át Újszegedre (közben a hídnál két pandúrt lelőttek), s onnan „vígan dalolva, mint valami lakodalmas nép” robogtak tovább. Az érintett megyék és Szeged város közigazgatási vezetői — akik éles vitában álltak a közrendészet központosítására törekvő kormánnyal — a megszokott módszerekkel, de nagy erőfeszítések árán próbálták Babájt és társait kézrekeríteni. Július folyamán két alkalommal szerveztek — közel száz fegyveressel — többnapos razziákat a Duna—Tisza köze Szegedhez közeli részén, valamint Torontál megye északi felében. A nagy felhajtásnak semmiféle eredménye sem lett, az újságok mindennap a perzekutorok tehetetlenségéről írtak. A banda már vonatrablásokkal is próbálkozott Szőreg környékén. A postakocsikat emiatt fegyveresekkel kísértették a megyék. A Babáj-banda 1868. július 27-én jelent meg először a csorvási tanyákon. Üldözőik elől eltűntek a magasra nőtt kukoricásban. Két nap múlva Kiszombor mellett raboltak ki egy kereskedőt, a hónap legvégén Medgyesbodzás táján látták őket, augusztus legelején Nagyszalontán, s megfordultak (meg is fürödtek!) a Nagyvárad melletti Félix- fürdőn. Augusztus 3-án, 4-én juthattak el feltűnés nélkül ismét Csorvásra, az ismert csárdáig. A bandavezér és az egyik bandatag éppen pálinkát iszogatott, amikor az icce borra megszomjazott szarvasi csendbiztos és emberei — akik egyébként egy újabb hajtóvadászat miatti gyülekezőre kocsiztak Gyulára — beléptek a csárda ivójába. Novák csendbiztos gyanúsnak találta a két embert, kérdéseire zavaros válaszokat kapott, emiatt is meg akarta nézni, mi van az idegenek kocsijában. Ekkor Babáj Gyurka hirtelen megfogta a csendbiztos fegyverét. Novák parancsára azonban az egyik pandúr közvetlen közelről lelőtte a betyárvezért, „az egész töltést fojtásostul a mellébe eresztette”. Babáj hamarosan elvérzett. A szabaddá vált csendbiztos a banda két további — név szerint nem ismert — tagját lőtte le a következő másodpercekben, két betyár pedig eltűnt a csárda körüli kukoricásban. Egyiküket, Törköly Lajost, a szegedi várban megszervezett Ráday Gedeon-féle királyi biztosság fogatta el 1869-ben. A Babáj-banda kalandozásainak szimpatizáló töltetű paraszti fogadtatásáról beszéltünk. Más oldalról nem hallgathatjuk el, hogy az üldözésük körüli sorozatos sikertelenség nem ok nélkül lett a bírálatok és élcelődések tárgya. A koszerűsödés útján elindult Alföldön meg kellett találni a polgári társadalmakban elengedhetetlen közbiztonsági, közrendészeti viszonyok megteremtésének lehetőségét, s ahhoz meg kellett nyerni legalább a lakosság nagyobb részének támogatását. Az utóbbi, többé-kevésbé évtizedek múlva sikerült. 1891- ben, sőt még 1910 táján is akadtak olyan betyárok, akiket Babáj Gyurkához hasonlóan fogadott a sok gonddal-bajjal élő alföldi parasztnép, s nevüket balladákba és nótákba foglalta. Szabó Ferenc
