Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

1992. január 16., csütörtök

követő három évet meghaladóan a magánszemély tulajdonában tartott termőföld elidegenítése esetén az összjövedelemből korábban levont összeg után az adót nem kell megfizetni.

(4) A (3) bekezdés szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a magánszemély a Magyar Köztársaság területét a végleges távozás szándékával elhagyja.

(5) Ha a magánszemélynek a (3) bekezdésben meghatározott adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége keletkezik, a levont összeget a kötelezettségek keletkezésének évében kell az összjövedelméhez hozzászámítani azzal, hogy egy évre vonatkozó önellenőrzési pótlékot is meg kell fizetnie.

(6) Amennyiben a magánszemély az (5) bekezdésben megjelölt kötelezettségének nem tesz eleget, az adóhatóság adóhiányt állapít meg.

(7) Az (1) bekezdés alkalmazásában a részvény vásárlására fordított és az adóévben kifizetett összeg részének tekintendő az adóévet megelőző évben (években) a részvényjegyzéskor igazoltan kifizetett összeg is.

36. § (1) Az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés], ennek 25 százalékáig, de legfeljebb évi 500 ezer forintig terjedő mértékben levonható a külön törvényben meghatározott, továbbá a társasági adóról szóló törvényben megállapított feltételeknek megfelelő munkavállalói nyugdíjalapba a munkavállaló magánszemély, illetőleg a munkáltató által az adott évben befizetett díj összege.

(2) A 34—35. §-ban, valamint az e §-ban megjelölt jogcímeken együttesen legfeljebb az összjövedelem összegéig vonhatók le tételek.

Az adó mértéke

37. § (1) Az adó mértéke, ha az adó alapja:

0—100 000 Ft 0%-a

100 001—200 000 Ft a 100 ezer Ft-on felüli rész 25%-a

200 001—500 000 Ft 25 ezer Ft és a 200 ezer Ft-on felüli rész

35%-a

500 001 Ft-tól 130 ezer Ft és az 500 ezer Ft-on felüli rész 40%-a.

(2) Ha a belföldi illetőségű magánszemély az e törvény szerint összevonandó jövedelme után külföldön adózott, akkor e jövedelmét is hozzá kell számítani az összjövedelméhez, de az összjövedelem utáni (1) bekezdés szerinti adóból le kell vonni a külföldön már igazoltan megfizetett adót. A levonás után fennmaradó adó összege azonban nem lehet kevesebb, mint a külföldön adózott jövedelem nélkül számított összjövedelme utáni adó összege.

(3) A tákarékbetétből, értékpapírból származó jövedelem — kivéve az (5) bekezdés szerinti osztalékot —, a földjáradékból, a társasház közös tulajdonban lévő helyiségének hasznosításából, a totó-lottó árusításából, az adóköteles nyereményből származó, továbbá a 29. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott jövedelem, valamint a 33. § (6) bekezdése szerint adóköteles vagyoni érték után az adó mértéke 20 százalék.

(4) A kis összegű kifizetésekből származó jövedelem után az adó mértéke 40 százalék.

(5) Az osztalék után az adó mértéke 10 százalék. E törvény alkalmazásában osztaléknak minősül a részvény, a kft. törzsbetét, a közkereseti társaság tagjának vagyoni hozzájárulása, a betéti társaság tagjának vagyoni betétje, továbbá a szövetkezeti üzletrész és részjegy tulajdonosának e jogviszonyára tekintettel a társasági adó általános kulcsa szerinti adó megfizetése utáni eredményből kifizetett összeg.

Adókedvezmények

38. § (1) Nem kell az adót megfizetni:

a) a nyugdíj — ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az 1991. évi XII. törvény 2. § (2) és (3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is —, a nemzeti gondozott gondozási díja, a mező- gazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mező- gazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a gyermekgondozási segély, a szakmunkástanuló, továbbá a közép- és felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójának ösztöndíja, pénzbeli szociális támogatása, jövedelemkiegészítő pótléka és jutalma (a továbbiakban együtt: nyugdíj), a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka után, valamint

b) a nyugdíj — ide nem értve az a) pontban említett gyermekgondozási segélyt, ösztöndíjat, pénzbeli szociális támogatást, jövedelemkiegészítő pótlékot és jutalmat — és az adott évben szerzett egyéb jövedelmek együttes összegének évi 108 ezer forintot meg nem haladó része után, ha a nyugdíj összege évi 108 ezer forintnál kevesebb.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható azokra a magánszemélyekre, akiknek a nyugdíja adómentes.

(3) A legalább 67 százalékban csökkent munkaképességű, de rokkantsági nyugdíjban nem részesülő magánszemélyt, valamint az öregségi nyugdíjra való jogosultság korhatárát elért magánszemélyt a korhatár elérése évétől e törvény alkalmazásában úgy kell tekinteni, mint aki nyugdíjban részesül.

(4) A fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az adóalap után a 37. §

(1) bekezdése szerint kiszámított adóból le kell vonni azt az összeget, amely az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmek összegével azonos összjövedelmű személyt adóként terhelné.

39. § (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonható a magánszemély által a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bővítése céljából az adott évben a pénzintézetnél a megtakarító nevére elhelyezett elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer forint összegű megtakarítás 20 százaléka;

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást sajátmaga, házastársa, volt házastársa vagy egyeneságbeli rokona — ideértve az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelőszülőt is — részére lakás vásárlására, építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásárlására használta fel, valamint az elhelyezést követő egy éven belüli felvétel esetén, az egy éven belül befizetett összegre igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelt összegben kell a korábban igénybe vevő magánszemélynek visszafizetnie. A késedelmi pótlékot azt az évet követő március 20-ától kell számítani, amely évre vonatkozó adóbevallásában (nyilatkozatában) a magánszemély a kedvezményt érvényesítette. Ebben az esetben a megtakarítás kamatának adóját — ha a pénzintézet nem vonta le — a betétet felvevő magánszemélynek kell megfizetnie.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során a magánszemélynek lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az összeg felhasználását igazoló számlát, lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást, valamint — ha a megtakarítást hozzátartozó részére használták fel — a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell az adóhatóságnak bejelentenie.

(4) A földadó fizetésére kötelezett magánszemély az adóévben esedékes és abban az évben befizetett földadó összegét levonhatja a 18. §-ban meghatározott mezőgazdasági tevékenységének jövedelme után megállapított adójából. Amennyiben a fizetendő adót olyan adóalap után kell megállapítani, amely a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmen kívül más jövedelmet is tartalmaz, akkor az adó olyan hányadából vonható le a földadó, amilyen hányadot az adóalapon belül a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem képvisel.

40. § A 38—39. § szerinti adókedvezmények együttes összege legfeljebb az összjövedelem után megállapított adó [37, § (1) bekezdés] mértékéig terjedhet.

IV. fejezet

Az adó megállapítása és megfizetése

Az adó megállapításának módja

41. § (1) A magánszemély — ha a törvény másként nem rendelkezik — az összjövedelmét és az adóját megállapítja, bevallja, továbbá az adóelőleget, illetve az adót befizeti (önadózás).

(2) Nem kell bevallani az adómentes, továbbá — a 28. §-ban szabályozott eset kivételével — a kis összegű és egyes más kifizetésekből (27. §), valamint a takarékbetétből (26. §) származó jövedelmet.

(3) Az adómentes jövedelmek közül a magánszemélynek — ha egyébként adóbevallás adására kötelezett — a bevallásában, továbbá a munkáltatónak a

(4) bekezdés szerinti elszámolásban, illetve az adatszolgáltatásban fel kell tüntetnie a tartósan külföldön foglalkoztatott magánszemélyt megillető devizaellátmány és kiegészítő juttatás [7. § (1) bekezdés 18. pont], valamint az ideiglenes külföldi kiküldetést teljesítő magánszemélyt megillető devizában kapott napidíj és devizaellátmány-átalány (3. § 25. pont) összegét. Az önálló tevékenységet folytató magánszemély (12. §) akkor is adóbevallás adására kötelezett, ha e tevékenységéből nem származott adóköteles jövedelme.

(4) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkaviszonyból, gazdasági társaságban, polgári jogi társaságban vagy szakcsoportban fennálló tagsági viszonyból származó — adómentességet nem élvező — jövedelme van és erről a munkáltató, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a polgári jogi társaság, a szakcsoport (a továbbiakban az adóbevallás szempontjából együtt: munkáltató) részére nyilatkozatot ad, akkor az adóalapot és az adót — a 34., 36., 38., 39. és 40. §-okban foglaltakat is figyelembe véve — a munkáltató állapítja meg, vonja le és fizeti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül. Ha a magánszemély a megállapított adót vitatja, a munkáltató adóhatóságához fordulhat.

42. § (1) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól, de több jogviszonyból származó összevonás alá eső adóköteles és adóbevallás alá eső

1992. január 16., csütörtök

jövedelme van, a munkáltatónak ez esetben is a 41. § (4) bekezdése szerint kell eljárnia, feltéve, hogy a magánszemély — a 30. §-a (2) bekezdésének a) pontjában említett esetet kivéve — költségeket nem kíván elszámolni. A 41. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a magánszemélynek az adóévben egyéni vállalkozásból (15—19. §), mezőgazdasági kistermelésből (20—21. §), továbbá ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából (22—25. §) származó jövedelme is keletkezett.

(2) A 41. § (4) bekezdésének alkalmazásával kell eljárni akkor is, ha a magánszemélynek az év során kizárólag egymást követően több munkáltatótól származott jövedelme. A Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatot (továbbiakban: TÁKISZ) e § alkalmazásában munkáltatónak kell tekinteni.

(3) A 41. § (4) bekezdését kell alkalmazni akkor is, ha a magánszemélynek a nyugdíja, az adóköteles társadalombiztosítási ellátása, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők részére fizetett illetménye mellett kizárólag egy munkáltatótól származó jövedelme van.

(4) Nem teheti meg a 41. § (4) bekezdésben említett nyilatkozatot az a magánszemély, aki a 32. § (3) bekezdésében említett jövedelemmel rendelkezik, a 33. § (3)—(9) bekezdése szerint van adófizetési kötelezettsége, az összjövedelméből a 35. §-ban szabályozott módon von le (nyilvántart) összeget.

43. § (1) A takarékbetét adóköteles kamata után járó adót a pénzintézet a magánszemélynek jóváírt, illetve a kifizetett kamat alapján állapítja meg és fizeti be. Ha a 7. § (1) bekezdésének 31. pontjában említett ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbetét adómentes kamata a betétet felvevő magánszemély nyilatkozata alapján adókötelessé válik, a kamat utáni adót a pénzintézet a kifizetéskor állapítja meg és vonja le.

(2) Az értékpapírból (26. §), valamint a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott adóköteles vagyoni érték elidegenítéséből — ideértve a 33. íjban felsorolt egyéb feltételek bekövetkezését is — származó jövedelem után az adót a kifizető a kifizetés, illetőleg jóváírás napján állapítja meg és vonja le. Ha az e bekezdésben említett jövedelmet nem kifizető fizeti ki, az adót a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg és fizeti be. E rendelkezés alkalmazásában az értékpapírt üzletszerűen értékesítő (forgalmazó) társaság -— az árfolyamnyereség utáni adózás szempontjából — nem minősül kifizetőnek.

44. § (1) Az adóköteles nyeremény kifizetője a 37. § (3) bekezdésében meghatározott adót a magánszemélyek részére kiosztásra kerülő teljes nyereményösszegből egy tételben vonja le és fizeti be.

(2) A kifizető a kis összegű kifizetésből és a földjáradékból — ha a magán- személy ezt az összjövedelmével nem kívánja összevonni — a társasház (társasüdülő) közös tulajdonában lévő közös helyiség hasznosításából, valamint a totó-lottó árusításából származó jövedelem adóját a kifizetéskor állapítja meg, vonja le és fizeti be.

BÉKÉS MEGYIHÍRUP-----------------Adóelőleg-fizetési kötelezettség

45. § (1) A jövedelem után az e törvényben meghatározott módon és mértékben adóelőleget kell fizetni.

(2) A kifizető az általa kifizetett összegből, ha az nem tartozik a 43. vagy a 44. § hatálya alá, adóelőleget köteles levonni. Nem kell adóelőleget levonni az adómentes jövedelemből (7. §), az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából (22—25. §) származó jövedelmekből, valamint a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő honvéd, határőr és tisztes illetményének kifizetése esetén. A kizárólag természetben vagy ingó dolog formájában — ideértve a kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díját is — juttatott jövedelmet a kifizető a magánszemély részére a következő alkalommal kifizetett összeg adóelőlegének megállapításánál figyelembe veszi.

(3) Amennyiben a magánszemély úgy rendelkezik, hogy a kifizetést a kifizető közvetlenül a 34. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározottak szerint összjövedelmet csökkentő tételnek minősülő célra utalja át, a kifizetőnek ebből az összegből nem kell adóelőleget levonnia.

46. § (1) Adóelőlegként a munkáltatónak (3. § 5. pont) az általa kifizetett, munkaviszonyból származó — a 34. § (1) bekezdésének a)—e) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott összegek időarányos részének figyelembevételével számított — rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egy tizenketted részét kell levonnia.

(2) A munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem esetén a munkáltatónak az adóelőleget úgy kell levonnia, hogy az ilyen jövedelem felvételét megelőző, az (1) bekezdés szerint számított, egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem tizenkétszereséhez kell a nem rendszeres jövedelmet hozzáadnia, majd az így kapott összeg után az adót az általános szabályok [37. § (1) bekezdés] szerint kell kiszámítania. A kiszámított adót azonban csökkenteni kell azzal az összeggel, amely a figyelembe vett havi jövedelem tizenkétszeresével rendelkező magánszemélyt egyébként adóként terhelné.

(3) Ha a magánszemélynek a nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik (1) bekezdés szerinti jövedelme, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese után ki kell számítani a 37. § (1) bekezdése szerinti adót, majd ebből le kell vonni a nyugdíjra, de legalább a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összegre jutó adót. Az így kapott összeget tizenkettővel kell osztani.

(4) Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a havi nyugdíj és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegét meg kell szorozni tizenkettővel, majd ehhez hozzá kell adni a nem rendszeres jövedelmet. Ha az így kapott összeg a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott mértéket nem haladja meg, adóelőleget nem kell levonni, ha meghaladja, akkor a 37. § (!') bekezdése szerint kiszámított adót csökkenteni kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszeresére eső adóval, vagy a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összegre eső adóval, ha ez az utóbbi a több.

(5) Ha a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet a munkáltató egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges jövedelem megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hóvégi elszámolásig visszatarthatja.

(6) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre történő megszerzése esetén az adóelőleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a jövedelmet a magánszemély havonként szerezte volna meg. így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.

(7) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek tekintendő a jutalom, a prémium — kivéve, ha azt havonta számolják el —, a sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a melegüzemi pótlék, a törzsgárdajutalom, a szabadság- megváltás, az üdülési hozzájárulás, a dolgozónak fizetett vagy helyette átvállalt albérleti (szállás) díj, a jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozó részére az eredménykövetelmény túlteljesítéséért járó többletjövedelem, a magánszemély javára kötött biztosítás munkáltató által viselt adóköteles díja, valamint a munkavállalói nyugdíjalapba a munkáltató által történő díj befizetése. A munkáltató egyéb kifizetéseket is nem rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendő adókülönbözet összege nem növekszik.

(8) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az eredeti munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az eredeti munkáltató által már levont adóelőleggel.

47. § (1) A kifizető az egyéni vállalkozónak (15—19. §) (kivéve a mező- gazdasági termelőt) az e tevékenysége ellenértékeként kifizetett összegből az általános forgalmi adót nem tartalmazó számlaérték 3 százalékát kitevő adóelőleget von le. Ha a kifizető a mezőgazdasági termelőnek e tevékenysége (18. §) után ellenértéket fizet ki, a számlaértéknek állat és állati termék értékesítése esetén 0,5 százalékát, növény értékesítése esetén a 2,5 százalékát vonja le adóelőlegként.

(2) Nem kell az (1) bekezdés szerinti adóelőleg-levonást alkalmazni akkor, ha az adóelőleg összege nem éri el a 100 forintot.

(3) Az egyéni vállalkozó az adóelőleget a 48. § (3) bekezdésében meghatározott módon az egyéni vállalkozói tevékenységének bevételéből személyes célra felvett összeg után az (1) bekezdésben foglaltak szerint levont adóelőleg beszámításával fizeti meg.

48. § (1) A kifizetőnek — ha e törvény eltérően nem rendelkezik — a kifizetendő jövedelmekből a 37. §. ( 1 ) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeg hozzáadásával kell a 37, § (1) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. A 38. § (1) bekezdésében említett jövedelmek, valamint a 38. § (3) bekezdésében említett magánszemélyek esetében a kifizetendő jövedelemből a nyugdíj hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése, valamint a 38. § (4) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. Ha a kifizető a magánszemélynek az év folyamán több alkalommal fizet jövedelmet, összegeznie kell az év során ugyanannak a magánszemélynek kifizetett jövedelmeket és az így nyert összeget kell a 37. § ( 1 ) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeghez, illetőleg a nyugdíjhoz hozzáadnia. Az így kiszámított adó és a már korábban levont adóelőlegek különbözetét kell adóelőlegként levonni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg-számítás során a költségtérítés címén kifizetett összegből a 30. § (2) bekezdés a) pontja szerinti mértékig igazoltan elismert összeget, továbbá egyébként a magánszemély nyilatkozata alapján költségként elszámolni kívánt összeget nem kell figyelembe venni.

(3) A társas vállalkozásból származó jövedelem esetén az adóelőleget az év elejétől összesített jövedelem alapján kell kiszámítani, csökkentve az innen