Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

1992. január 16., csütörtök

származó jövedelem után korábban már befizetett adóelőlegekkel. Annál a magánszemélynél, akinek a nyugdíja [38. § (1) és (3) bekezdés] mellett vállalkozásból származó jövedelme is van, az adóelőleg kiszámításánál az évi nyugdíját — a 38. § (4) bekezdésére tekintettel — figyelembe kell venni. Az a magánszemély, aki egyébként nem saját vállalkozásával áll munkaviszonyban, a vállalkozásból származó jövedelme után adóelőleget az ( 1 ) bekezdés szerint köteles fizetni. A társas vállalkozásból származó jövedelemből — a taggal kötött megállapodás alapján — az adóelőleg a 46. §, illetőleg az 52. § alkalmazásával is levonható.

49. § (1) A 12. § hatálya alá tartozó jövedelem után, kivéve a 15—21. §-ban említett jövedelmeket — ha a jövedelem nem kifizetőtől származik — az adott negyedévben megszerzett jövedelem 20 százalékának megfelelő összeget kell negyedévenként adóelőleglént megfizetni.

(2) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia az önálló tevékenység (12. §) keretében végzett:

a) KST-ügyintéző,

b) közönségszervező,

c) helyi közlekedés menetjegyeit árusító,

d) biztosítási ügyintéző,

e) hírlapterjesztő,

f) szakszervezeti alapszervezetek gazdasági felelőse,

g) könyv-, hanglemez- és műsoroskazetta-bizományos,

h) hörcsögbőrt értékesítő hörcsögfogó,

i) átutalási betétszámlát OTP megbízásból munkahelyen kezelő,

j) borítékos sorsjegyet árusító — kivéve az egyéni vállalkozót — magán- személy részére kifizetett jövedelemből.

(3) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia a magánszemélynek a 32. § (3) bekezdés b) pontja szerinti végkielégítésként kifizetett összegből. A magánszemélynek az így levont adóelőleget adóbevallása elkészítésekor a 32. § (3) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt jövedelemrészek arányában kell figyelembe vennie.

(4) A (2) bekezdés szerint kell eljárni a belföldi állandó lakóhellyel nem rendelkező magánszemély — kivéve az egyéni vállalkozót — részére kifizetett, önálló tevékenységből származó, egyébként összevonandó jövedelem esetén is.

(5) Ha a magánszemély jövedelméből a külföldi székhelyű kifizető, vagy a Magyarországon működő diplomáciai képviselet nem vonta le az adóelőleget, azt a magánszemélynek az (1) bekezdés alkalmazásával kell megfizetnie.

50. § (1) Ha a munkáltató fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást, vagy a nyugdíjfolyósító igazgatóság fizet ki baleseti járadékot, akkor azt a munkáltatónak a havi rendszeres jövedelemmel össze kell adnia, és ennek alapján kell az adóelőleget levonnia. Több havi táppénz, gyermekgondozási díj, valamint terhességi-gyermekágyi segély egyszerre történő kifizetése esetén az adóelőleget a 46. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell kiszámítani és levonni.

(2) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalom- biztosítási ellátást — ide nem értve a nyugdíjat —, illetve a fegyveres erőknél és testületeknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt — ha jogszabály másként nem rendelkezik — az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után a 37. § (1) bekezdése alkalmazásával kell megállapítani a fizetendő adót, és annak annyiszor 365- öd részét kell adóelőlegként befizetni^ ahány napra a juttatás vonatkozott.

(3) A szabadságvesztés büntetése idején munkát végző magánszemélynek az e tevékenységből származó jövedelme után az adóelőleget az év elejétől (illetve, ha a büntetés végrehajtása év közben kezdődött, ettől a naptól) össze-, sítve kell kiszámítani és levonni. A javító-nevelő munka vagy szigorított javító-nevelő munka büntetését töltő magánszemélynek az ennek keretében szerzett jövedelme után az adóelőleget a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell kiszámítani.

(4) Oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magán- személy önálló tevékenységéből — kivéve az egyéni vállalkozást — kifizetőtől származó, illetve a szünidei vagy az oktatási intézmények által szervezett évközi szakmai gyakorlat során végzett munkából származó jövedelméből adóelőleget nem kell levonni mindaddig, amíg az adott kifizetőtől származó évi jödevelme — figyelemmel a 38. § (1) bekezdésének a) pontjára is — a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget nem haladja meg.

51. § (1) Ha a magánszemélyt az adóévben idénymunkarendben alkalmazzák, vagy hat hónapnál rövidebb ideig foglalkoztatják munkaviszonyban, az adóelőleg — választása szerint — a 46. § alkalmazásával vagy az e forrásból származó jövedelmei után összesítve (göngyölítve) is levonható.

(2) Nem kell adóelőleget levonni a 48. § (1), valamint a 49. § (2) és (3) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy összes összevonás alá eső jövedelme — az esedékes kifizetéssel együtt

IHIRUP

— a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcs sáv felső határaként meghatározott összeget még nem haladja meg.

(3) Nem kell adóelőleget levonnia a 48. § (1) bekezdésének és a 49. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a 38. § (1) bekezdésében meghatározott jövedelemmel rendelkező, valamint a 38. § (3) bekezdésében említett magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az évi nyugdíjának és egyéb összevonás alá tartozó jövedelmének együttes összege — az esedékes kifizetéssel együtt — a 38. § ( 1 ) bekezdés b) pontjában meghatározott mértéket még nem haladja meg.

(4) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, a polgári szolgálat teljesítését megkezdő magánszemélytől levont adóelőleget a munkáltató úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) vonta volna le. Az évközben nyugdíjba vonuló magánszemély esetén a módosításnál az év hátralévő időszakában esedékes nyugdíjat is figyelembe kell venni.

(5) A tévesen levont adóelőleget a kifizető az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni.

52. § ( 1 ) A munkáltató, az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján, jogesult a vele munkaviszonyban (tagsági viszonyban) álló magánszemély összes tőle származó, adóelőleg-levonás alá eső jövedelméből az adóelőleget a 46—51. §-okban meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel levonni, ha az év végén — ezen jövedelmek után — elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. Ennek során az 50. § (2) bekezdésében meghatározott kifizetések is figyelembe vehetők. E rendelkezés hatálya kiterjed a TAKISZ-ra is.

(2) Az a magánszemély, akinek a kifizető az adóelőleget a 48. § (1) bekezdésében foglaltak szerint állapítja meg, a kifizetőtől írásban kérheti, hogy az általános szabályok szerint megállapított adóelőlegnél magasabb összeget vonjon le.

Az adó megfizetése

53. § (1) A magánszemély a fizetendő adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege közötti különbséget az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott időpontig köteles az adóhatáságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege az adó összegét meghaladja, azt az adóhatóság köteles visszatéríteni, kivéve, ha a magánszemélynek adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az adófolyószámláján maradjon. A 100 forintot el nem érő különbséget — a 41. § (4) bekezdésében említett eset kivételével — nem kell megfizetni és azt az adóhatóság nem téríti vissza.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott különbség megfizetésére az adóhatóság — az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint — legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet.

54. § (1) Ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.

(2) Ha a magánszemély adólevonás útján adózik (43. és 44. §), a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett a felelős, az adóhatóság — kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet — a magánszemélytől azt nem követelheti.

(3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával [41. §

(4) bekezdés] szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie.

55. § (1) Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani. Amennyiben az így kiszámított összjövedelemre jutó adó összege meghaladja a bevallott, illetőleg befizetett adó összegét (adóhiány), ezt az adóhatóság határozatban állapítja meg.

(2) Ha az adóhatóság 1988—1989. évekre állapít meg be nem vallott jövedelmet, illetőleg adóhiányt, az adóhiány megállapítása során az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni, kivéve, ha az adóhiány számítása az 1987. évi VI. tv. 25. §-ában foglaltak szerint az adózóra kedvezőbb.

V. fejezet

Felhatalmazások és zárórendelkezések

56. § Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben meghatározza:

a) a közműfejlesztés támogatásának rendjét;

b) az alapítvány és közérdekű célú kötelezettségvállalás adómentes kifizetésének feltételeit;

c) a költségtérítések formáit és a jövedelemadó szempontjából igazolás nélkül elszámolható költségek mértékeit;

d) az adómentes természetbeni juttatásokat.

1992. január 16., csütörtök

MtEKES MEGYEI HÍRLAPadóbevallása benyújtásáig ténylegesen megszerezte. A váltót a birtokbavétel napján szerzi meg a magánszemély.

(2) Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó munkabért, munkadíjat, a munkáltató által kifizetett táppénzt, gyermekgondozási díjat, gyermekgondozási segélyt, terhességi gyermekágyi segélyt január 15-éig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. E bekezdés vonatkozásában a postára adást vagy az átutalást kifizetésnek kell tekinteni.

(3) A kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díja után — ideértve a munkavállalói nyugdíjalapba történő munkáltatói befizetést is L36. § (1) bekezdés] — a magánszemély adókötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amelyben a kifizető (munkáltató) a díjat befizette.

(4) A 6. § (1) bekezdésének c) 2—5. pontjában és e) pontjában említett vagyoni érték után a magánszemélynek a nyilvántartási kötelezettsége a befektetéskor, illetőleg a megszerzéskor, egyebekben az adófizetési kötelezettsége — az (5)—(6) bekezdésben foglalt kivételekkel — akkor keletkezik, amikor a vagyoni értéket elidegeníti vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van, illetve, hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor a gazdasági társaság, az ügyvédi iroda, a szövetkezet (kibocsátó) jogutód nélkül megszűnik.

(5) A (4) bekezdés szerinti szabály alól kivételt képez az, ha a magánszemély ingyenes értékpapírja fejében a kibocsátó gazdálkodószervezetből átalakult jogutód társaságnál vagyoni részesedést (üzletrészt, részvényt stb.) kap mindaddig, amíg a magánszemély az átalakult társaságból e vagyoni részesedését ki nem vonja vagy a (4) bekezdésben felsorolt feltételek bármelyike be nem következik. A (6) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel kivételt képez továbbá az, amikor az ügyvédi kamara, illetőleg az ügyvédi iroda vagyonának az egyéni ügyvéd vagyonúvá történő átalakulása esetén az ügyvéd, valamint, amikor a szövetkezetből kilépő tagnak vagy a jogutód nélkül megszűnő szövetkezet tagjának az ingyenes értékpapírja fejében természetben kiadott vagyoni értéket a tag változatlan formában egyéni vállalkozóként saját vállalkozásba befekteti. Ennek végrehajtása érdekében az egyéni vállalkozó (az egyéni ügyvéd) az ily módon befektetett összeget elkülönítetten nyilvántartja.

(6) Az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnése esetén vagy a vagyoni érték vállalkozásból való kivonásakor a vállalkozásba az (5) bekezdés szerint befektetett és nyilvántartott vagyoni érték után az adót a (4) bekezdésben foglaltak szerint kell megfizetni.

(7) Ha az egyéni vállalkozó a tevékenysége megszüntetésének évét követően jut egyéni vállalkozásból származó bevételhez, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban kell — a 2. számú melléklet B/4. pontjában foglaltak figyelembevételével — mintegy vállalkozói bevételként ezt az összeget figyelembe vennie.

(8) Az ingatlan átruházása, továbbá az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog 22. § (1) bekezdése szerinti értékesítése után a jövedelem megszerzésének időpontja a 24. § (2) bekezdésében meghatározott nap. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog 22. § (1) bekezdése szerinti értékesítése esetén a jövedelem megszerzésének időpontja az erről szóló szerződés szerinti időpont, amennyiben ehhez hatósági jóváhagyás szükséges, ennek időpontja. Ingó értékesítése esetén a jövedelem megszerzésének az időpontja a tulajdonjog átszállásának napja.

(9) A 6. § (1) bekezdésének h) pontjában említett, bevételként figyelembe nem vett összeget annak a magánszemélynek (törvényes képviselőjének) kell nyilvántartania, akinek a lakása tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakása építésére vagy bővítésére ezt az összeget fordították. E nyilvántartott összeg után az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a 6. § (2) bekezdésében meghatározott időpontig [figyelemmel a 6. § (3) bekezdésére is] a magánszemély nem igazolja annak lakáscélú felhasználását vagy pedig akkor, amikor a lakáscélú fel- használás megvalósulását követően ezt a lakást átruházza. A magánszemélynek ezt az összeget az adófizetési kötelezettség keletkezésének évében kell az összjövedelméhez hozzáadnia.

Összjövedelem-csökkentő tételek

34. § (1) Az adóalap megállapításakor az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés] levonható tételek:

a) a belföldi székhelyű alapítvány céljára (Ptk. 74/A.—74/E. §) átadott ösz- szeg, ha az adóhatóság előzetesen hozzájárult, hogy az alapítvány a befizetésről a levonásra jogosító igazolást adjon;

b) a közérdekű kötelezettségvállalásra (Ptk. 593—596. §) átadott összeg, ha a közérdekű kötelezettségvállalást az adóhatóság levonhatónak minősítette;

c) a súlyosan fogyatékos magánszemély jövedelméből havi 2000 forint, ha a fogyatékos állapot az adott hónapban legalább egy napig fennáll;

d) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben befizetett (levont) tagdíj összege;

e) a magánszemélytől levont (általa befizetett) munkavállalói járulék összege;

f) a magánszemélyt terhelő és az adóévben befizetett helyi adó összege.

kivéve azt a helyi adót, amelyet a magánszemély az 1. számú melléklet alapján a költségei között számolhat el.

(2) A családi pótlékra jogosult magánszemély összjövedelméből gyermekenként havi 1300 forint levonható. E rendelkezés alkalmazásában gyermek az, akire tekintettel a családi pótlékot a magánszemély részére folyósítják, továbbá a rokkantsági járadékban részesülő, súlyosan fogyatékos magánszemély is, akinek eltartásáról más magánszemély saját háztartásában folyamatosan gondoskodik.

(3) A (2) bekezdés szerinti kedvezmény a családi pótlék folyósításának időtartamára jár, és a gyermeket nevelő magánszemélyek közül az veheti igénybe, akinek a nevére a családi pótlékot adják, de nem veheti igénybe az a magánszemély, aki a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény 1. § (3)—

(6) bekezdése alapján jogosult a családi pótlékra.

(4) A mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély (20. §) választhat, hogy a 7. § (1) bekezdésének 42. pontjában, valamint a 12. § (5)—(7) bekezdésében meghatározott rendelkezések alkalmazása helyett az e tevékenységből származó jövedelmét — legfeljebb azonban évi 150 ezer forintot — az összjövedelméből levonhatja. Ezt a választását az adott adóévre vonatkozó adóbevallásban közli az illetékes adóhatósággal.

(5) A szellemi tevékenységet folytató magánszemély (3. § 30. és 30.1— 30.6 pont) az e tevékenységéből származó jövedelmét — legfeljebb azonban évi 100 ezer forintot — az összjövedelméből levonhatja, kivéve, ha e törvény

3. sz. mellékletének П/l. pontjában foglaltakat alkalmazza.

(6) Az (5) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha a magánszemély (5) bekezdésben említett jövedelme munkaviszonyon kívüli szerződés alapján a munkáltatójától származik.

(7) A (6) bekezdés alkalmazásában munkaviszonyon kívüli szerződésből származik az a jövedelem, amelyet a magánszemély a munkáltatójától munkaköri kötelezettségének körébe nem tartozó feladat ellátásáért vagy szolgálati találmány feltalálóját megillető díjként kap.

(8) Az (5) bekezdés szerint kell eljárni a társas vállalkozás tagja esetében is, ha az (5) bekezdésben említett jövedelme nem a személyes közreműködési kötelezettsége körébe tartozó feladat ellátásából, hanem külön szerződés alapján attól a társas vállalkozástól származik, amelynek tagja, feltéve, hogy a társas vállalkozás a tagnak a bevétele elérése érdekében felmerült költségeit nem számolja el.

(9) Az adóhatóság az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett hozzájárulást, illetőleg minősítést kérelemre akkor adja meg, ha az alapítvány, a közérdekű kötelezettségvállalás betegségmegelőző és gyógyító, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, diák- és tömegsport, vallási célt, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, illetőleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalási pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget, akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.

35. § (1) Az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés] — amennyiben a magánszemély az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolja — az összjövedelem 30 százalékáig terjedő mértékben levonható a befektetési alapokról szóló törvény szerinti nyilvános kibocsátású zárt végű befektetési jegy, valamint a belföldön bejegyzett részvénytársaság (továbbiakban: Rt.) (2) bekezdésben meghatározott részvényének (továbbiakban e § alkalmazásában együtt: befektetés) közvetlenül a kibocsátótól történő első megszerzésére az adott évben kifizetett összeg, valamint ha az egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági kistermelő a külterületi termőföldet mezőgazdasági művelés útján történő hasznosítás céljából az 1991. december 31. napján szövetkezeti közös használatban állt földből, illetőleg az államtól a privatizáció keretében vásárol, az adott évben erre megfizetett pénzösszeg.

(2) Az (1) bekezdésben említett részvény az, amelyet

— az 1992. január 1-jétől alapított Rt. nyilvános kibocsátásban értékesít, illetőleg az ezt megelőző időpontban alapított Rt. alaptőke-emeléssel nyilvános kibocsátásban értékesít, továbbá

— a részvénytársaság állami tulajdoni hányadából magánszemély részére értékesít, ideértve azt a részvényt is, amelyet a részvénytársaság a saját alkalmazásában álló magánszemély részére zárt tárgyalás keretében értékesít, a névérték erejéig.

(3) Az összjövedelemből az (1) bekezdés alkalmazásával levont összeg után a magánszemély adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége akkor következik be, amikor a levonás alapjául szolgáló befektetést elidegeníti vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy az a birtokában van, illetve, hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor az Rt. jogutód nélkül megszűnik. Amennyiben a magánszemély a szerzés évét követő három évet meghaladóan a befektetést tulajdonában tartja, ezt követő elidegenítés esetén az összjövedelemből korábban levont összeg után az adót nem kell megfizetnie. Az (1) bekezdés szerinti termőföldvásárlás esetén a szerzés évét