Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

1992. január 16., csütörtök

mimp

Takarékbetétből, értékpapírból származó jövedelem

26. §. A takarékbetétből, a takaréklevélből (a továbbiakban együtt: takarék- betét), a kötvényből, à kincstárjegyből, a letéti jegyből, a tagsági kölcsönből, a szövetkezeti üzletrészből, a szövetkezeti vagyonrészből, a szövetkezeti részjegyből, a szövetkezeti célrészjegyből, a szövetkezeti termelés fejlesztési hozzájárulásból, vagyoni hozzájárulásból, af vagyonjegyből, a részvényből és a külön jogszabályban ilyenként meghatározott értékpapírból (továbbiakban: értékpapírból) származó bevétel (például kamat, prémium, osztalék, járadék, árfolyamnyereség) egésze jövedelemnek tekintendő.

Kis összegű és egyes más kifizetésekből származó jövedelem

27. §. A magánszemély bevételének egésze jövedelem

a) a kifizető által történt, egy szerződés alapján 3000 forintot meg nem haladó összegű — a 14—21. §-ok alá nem tartozó — önálló tevékenységből származó kifizetés (a továbbiakban: kis összegű kifizetés), valamint összeghatártól függetlenül, a földjáradék címén kapott összeg esetén;

b) ha a társasház (társasüdülő) közös tulajdonban lévő helyiséget hasznosít, függetlenül a szerződések számától és attól, hogy az összeget a tulajdonostársak részére kifizeti vagy közvetlenül a közös költségek fedezetére fordítja;

c) a totó-lottó szelvény árusításért elszámolt jutalék esetében, ide nem értve az egyéni vállalkozás keretében végzett értékesítést;

d) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, ideértve a bingő-játékot is, az ajándéksorsolásból, valamint a fogadásból származó nyeremény (továbbiakban: adóköteles nyeremény) esetében.

tel, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek (12—13. §-ok) levonása után fennmaradó rész a jövedelem (kivéve, ha a magánszemély olyan bevételének megszerzésével kapcsolatban kapja a költségtérítést, amelynek a jövedelmét a bevétel e törvényben meghatározott hányadának alapulvételét határozza meg).

(2) Az (1) bekezdésben említett költségtérítés esetén, ha az jogszabályon alapul, annak összegétől függetlenül:

a) a jogszabályban megállapított feltételek alapján meghatározott mértéken belüli összeg igazolás (bizonylat, útnyilvántartás stb.) nélkül költségként levonható;

b) ha azonban a magánszemély részére az kedvezőbb, a kifizetés jogcíme szerinti költségek — bizonylatok (útnyilvántartás stb.) alapján — a 12—13. Siókban foglaltak szerint számolhatók el.

(3) A nem jogszabályon alapuló (egyéb) költségtérítés esetén a (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

31. § (1) A tanfolyami hozzájárulás, az oktatási költség megtérítése, a tudományos konferencia, kongresszus részvételi díjának megtérítése esetén a 30. §

(2) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(2) A bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi költségtérítés esetén az évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg a 30. § (2) bekezdés a) pontja szerinti elismert költségnek minősül, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget a 30. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerint nem számol el.

(3) A 30. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában gépjármű-költségátalány esetén a jogszabályban meghatározott mérték csak egy — a magánszemély választása szerinti — kifizetőtől származó költségátalányra vonatkozhat.

(4) A külföldről származó napidíjnak az a része, amely nem haladja meg az azonos országbeli ideiglenes tartózkodás alapján adható napidíj felső összegét, , a 30. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint elismert költség.

28. §. Ha a magánszemély a kifizetővel írásban közli, hogy a 27. § a) pontjában meghatározott jövedelmét az összes adóköteles jövedelmével össze kívánja vonni, akkor az ilyen kifizetésekre a 12—13. §-okban foglaltakat kell alkalmazni.

29. § (1) A 8—28. §-okban nem szabályozott módon szerzett bevételnek egésze jövedelem.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jövedelemnek minősül különösen:

a) a jogszabályban meghatározott munkanélküli-járadék, képzési támogatás és átmeneti munkanélküli-segély, a gyermekgondozási díj;

b) a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott ingyenes értékpapír elidegenítése, illetőleg a 33. § (4)—(6) bekezdésében meghatározott egyéb feltételek bekövetkezte esetén a juttatáskori névérték, illetőleg amennyiben az ingyenes értékpapír kibocsátója jogutód nélkül megszűnik (felszámolás, vég- elszámolás), az értékpapírra ténylegesen kifizetett ellenérték;

c) a jövedelmet pótló kártérítés, illetőleg a biztosítási jogviszony alapján kapott, jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összeg [7. § (1) bekezdésének 21—22. pontjai].— figyelemmel a 7. § (3) bekezdésében foglaltakra is —, továbbá a munkavállalói nyugdíjalapból kapott járadék vagy annak egyösszegű megváltása;

d) a kifizető által a magánszemélynek adott (helyette viselt) albérleti (szállás), lakásbérleti díj összege;

e) a 30. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározottak szerint költségként igazolt részt meghaladó összeg;

f) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet által adott pénzbeli vagy természetbeni juttatás;

g) a 38. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott nyugdíj.

(3) Az (1) bekezdést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a magánszemély a nem tulajdonában lévő személygépjárművet erről szóló szerződés (megállapodás) alapján részben vagy egészben magáncélú használatra, részben vagy egészben ellenérték nélkül a kifizetőtől kap. Ekkor a személygépjármű új beszerzési árának 20 százalékát kell a magánszemély adóévben elért (az adóelőleg-fizetés szempontjából pedig havonta annak egytizenketted részét) adóköteles jövedelmének tekinteni. Ha az új beszerzési ár nem állapítható meg, akkor az adott évben az új személygépjármű átlagos piaci forgalmi értékét kell alapul venni. Amennyiben az ilyen használatba adás nem egész évre valósul meg, akkor az előzőek szerint számított éves jövedelem havi időarányos részét kell figyelembe venni azzal, hogy minden megkezdett hónap egész hónapnak számít. Ha a magánszemély az említett használat után ellenértéket is fizet, ezt az összeget az e) bekezdés szerint számított jövedelemből le kell vonni.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásában nem valósul meg a magáncélú használatba adás, ha a kifizető a nyilvántartása szerint (például menetlevél) a személygépjárművet a magánszemély kizárólag a kifizető üzleti (hivatali) céljára használja.

30. § (1) A kormányrendeleten vagy annál magasabb szintű jogszabályon (a továbbiakban a költségtérítés szempontjából: jogszabályon) alapuló, illetőleg egyéb költségtérítés, költségátalány (továbbiakban: költségtérítés) olyan bevéIII. fejezet

Az adó alapja és mértéke Adókedvezmények

Az adó alapja

32. § (1) A magánszemély az adóévben megszerzett összes jövedelmét — feltéve, hogy az nem adómentes, illetőleg, hogy az adóévben bevételnek minősül — össze kell vonni (összjövedelem). Kivételt képez ez alól a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában említett ingyenes értékpapír formájában szerzett, a takarékbetétből, illetve az értékpapírból (26. §), a kis összegű és egyes más kifizetésekből (27. §) származó jövedelem, valamint a 33. § (6) bekezdése szerint adóköteles vagyoni érték, továbbá az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem 50 százaléka.

(2) A 37. § (1) bekezdése szerinti adót az összjövedelemnek a 34—36. íjokban meghatározott összeggel csökkentett része (adóalap) után kell megállapítani.

(3) Az összjövedelem megállapítása során:

a) a házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak elidegenítéséből, hasznosításából vagy átengedéséből származó jövedelmet a házastársak között egyenlő arányban kell figyelembe venni, kivéve ha a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat — a házassági életközösség tartamára — közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalt szerződéssel ettől eltérően rendezték, ilyenkor az ennek megfelelő arányban kell figyelembe venni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés az egyéni vállalkozásban ilyen jogcímen szerzett jövedelemre;

b) a munkaviszony megszűnésével összefüggő, a törvényben meghatározott mértékű végkielégítésnek egy hónapra eső részét legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik,

c) a b) pontban említett végkielégítés összegének az összjövedelem megállapításakor figyelembe nem vett részét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. Amennyiben a figyelembe nem vett hónapok száma a tizenkettőt meghaladja, az azt meghaladó hónapokra cső összeget a munka- viszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek kell tekinteni.

33. § (1) A jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott. A nem pénzbeli juttatást a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a magánszemély részére a nem munkaviszonyból származó kifizetést átutalással teljesíti és az adóelőleget levonja, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt a nyilatkozata |41. § (4) bekezdés] megtételéig vagy az

1992. január 16., csütörtök

57. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy

a) meghatározza a lakáscélú megtakarítások [39. § (1) bekezdés] formáit és igénybevételének további feltételeit;

b) előírja a törvény végrehajtásához szükséges nyomtatványok kötelező alkalmazását.

(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és igazolásának rendjét.

58. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy elemi csapás esetén, az újjáépítés elősegítésére, a kárt szenvedett magánszemélyt az e törvény szerinti adó megfizetése alól több éven át is mentesítse.

59. § A kormány — az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel — az adó következő évi mértékeire az állami költségvetésről szóló törvényjavaslattal együtt tesz javaslatot.

60. § (1) Ez a törvény 1992. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit — a (2) és (3) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel — az 1992. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(2) Az e törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezéseket a

3. számú melléklet tartalmazza.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény és az azt módosító 1990. évi XX. törvény, az 1990. évi LVIII. törvény és az 1990. évi CH. törvény.

Göncz Árpád s. k„ a Köztársaság elnöke Szabad György s. k., az Országgyűlés elnöke

1. számú melléklet

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvényhez

A bevételek és a költségek elszámolásáról

Az önálló tevékenységet (12. §) végző, de nem kettős könyvvitelt vezető magánszemély az adóköteles jövedelmének megállapításához bevételeit és a költségeit e melléklet szerint számolja el.

A.

A bevételek elszámolásának szabályai

Bevételnek minősül:

1. 1. a tevékenységgel (termék-előállítással, szolgáltatással stb.) összefüggésben kapott készpénz, jóváírás, természetbeni juttatás és bármilyen vagyoni érték;

2. a tevékenységgel összefüggésben kapott kamat (ide értve az egyéni vállalkozást folytató magánszemély üzleti bankszámláján jóváírt kamatot is);

3. a tevékenységgel kapcsolatban kapott kötbér, fogyasztói és termelői ár- kiegészítés;

4. a tevékenység keretében előállított terméknek és végzett szolgáltatásnak a forgalmi értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el;

5. az értékesített befektetett eszközökért és forgóeszközökért (az immateriá- lis javakért, a tárgyi eszközökért — ideértve a selejtezett tárgyi eszközöket is —, a készletekért stb.) kapott ellenérték, ha annak beszerzési költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta;

6. az 5. pont alá tartozik az üzlet, műhely, iroda és egyéb — kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt — ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatt vagy azon jog értékesítéseként kapott ellenérték, ha a használati jog vagy a bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magán- személy a költségei között bármely évben elszámolta;

7. az adó-, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözeiének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta, illetőleg adókedvezmény formájában a jövedelemadójából levonta;

8. a kártérítés, valamint az azt helyettesítő felelősségbiztosítási összeg, továbbá a biztosító szolgáltatása (ide nem értve az alkalmazott részére teljesített szolgáltatást), ha az arra jogosító szerződés alapján a befizetett díjat a magán- személy költségként elszámolta;

9. a jövedelemszerző tevékenység folytatásával összefüggő kárigény alapján kapott kártérítés;

10. az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeget bevételként kell számításba venni.

11. Lízing esetén a lízingbe adó és a lízingbe vevő bevételeinek elszámolásakor a társasági adóról szóló törvényben foglaltakat kell alkalmazni.

III. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor — az I. pontban felsoroltakon kívül bevételnek minősül:

1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő készletek (anyag, áru stb.) leltári értéke, a 2000 forintnál magasabb, de 20 ezer forintot meg nem haladó beszerzési árú tárgyi eszközök (ideértve a tartalék alkatrészeket és gyártóeszközöket is) leltári értéke;

2. az üzlet, műhely, iroda és egyéb — kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt — ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték — akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg — ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta;

3. a vevők, megrendelők tartozása, de az erre eső adót csak akkor kell megfizetni, amikor azt kiegyenlítik [33. § (7) bekezdés és a 2. számú melléklet

4. pontja],

IV. Az általános forgalmi adó elszámolására e melléklet В. V. pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

B.

A költségek elszámolásának szabályai

I. Általános rendelkezések

1. Költségként — az értékcsökkenési leírás kivételével — csak a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen bizonylatolt összegek számolhatók el. Költség csak egy ízben (egyszeresen) számolható el.

2. Az önálló tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységének megkezdése előtt — legfeljebb három évvel korábban — beszerzett és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének megkezdése évében költségként elszámolhatja, illetve — tárgyi eszköz és immateriális javak esetében — az értékcsökkenési leírás elszámolását megkezdheti.

3. Bérlet esetén — ideértve a lízinget is — a bérbe vevő költségként nem számolhatja el a bérleti díjnak azt a részét, amellyel a társasági adóról szóló törvényben foglaltak szerint növelni kell az adóalapot.

4. Ha a magánszemély a költséget külföldi pénznemben fizeti ki, ezt az adott külföldi pénzösszeg vételekor a pénzintézet által alkalmazott árfolyamon kell forintban elszámolni. Más esetben a Magyar Nemzeti Bank által az év utolsó napján jegyzett deviza-középárfolyamon kell forintban elszámolni, illetőleg a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett külföldi pénznem esetében a

4. § (6) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

II. Értékcsökkenési leírás

1. Az értékcsökkenési leírás általános szabályai

a) a magánszemély a saját tulajdonában lévő immateriális javainak (például üzlet, műhely megvásárolt bérleti jogának), valamint tárgyi eszközeinek („állóeszközeinek”) beszerzési költségeit évenkénti értékcsökkenés leírásával számolja el. Immateriális javaknak, valamint tárgyi eszköznek minősül mindaz, amelyet a számviteli törvény annak minősít. A tárgyi eszköz fogalmába tartozik különösen: a jövedelemszerző tevékenységhez használt épület, építmény és sportlétesítmény, a lakástól, üdülőtől műszakilag — az Országos Építésügyi Szabályzat szerint — elkülönült helyiség, valamint az üzemi (üzleti) célt szolgáló jármű, a gép, berendezés, felszerelési tárgy akkor, ha tartósan (legalább egy éven túl) szolgálják a vállalkozási tevékenységet. A 20 ezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti tárgyi eszközök beszerzési vagy előállítási költsége — a magánszemély döntésétől függően — a használatbavételkor egy összegben elszámolható. Saját készítésű tárgyi eszköz esetén az értékcsökkenési leírás alapjául szolgáló beszerzési ár az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt költségének összege.

b) Üzemi (üzleti) célt szolgál az a jármű, amelyet a magánszemély kizárólag azzal a tevékenységgel kapcsolatban használ, amelynek bevételeit és költségeit e melléklet szabályai szerint számolja el. A személygépkocsi csak akkor minősül kizárólagos üzemi (üzleti) célt szolgáló járműnek, ha azt a magánszemély más célra részben sem használja és az azzal kapcsolatos üzleti nyilvántartásai ezt tartalmilag alátámasztják.

2, Nem számolható el értékcsökkenési leírás

a) az után a tárgyi eszköz után, amelynek beszerzési költségét a magánsze-