Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

1992. január 16., csütörtök

a

(dísztőr, gyűrű stb.) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10 részét meg nem haladó mértékű összeg;

38. a jogszabályban vagy 1987. január 1. napja előtt megállapított természetbeni juttatás — ideértve annak pénzbeli megváltását is — 1989. július 1. napja előtt természetben megállapított mértéke 1992. december 31-éig, 1992. december 31-étől a kormány rendeletében meghatározottak szerinti természetbeni juttatás; a háztáji- és illetményföld-juttatás;

39. a kiemelt gyógyhelynek, a kiemelt üdülőhelynek, a gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben és a már kialakult tanyás térségben a saját tulajdonú lakás üdülési célú haszonosításából (falusi turizmusból) származó bevétel, ha a hasznosítás legfeljebb tíz ágyra terjed ki, feltéve, hogy az évi bevétel a 300 ezer forintot nem haladja meg, és a magánszemély állandó lakóhelye is a hasznosított ingatlanban van;

40. az 1992. január 1-jéig 10 évnél régebben szerzett ingatlan, valamint vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem;

41. a kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, valamint a balesetbiztosítás díja;

42. a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelemnek [12. § (5)—(7) bekezdés] az a része, amely évi 750 ezer forintot meg nem haladó bevételéből származik, feltéve, hogy a magánszemély ezt a tevékenységét a 20. §-ban foglaltak szerint végzi és nem választja a 34. § (4) bekezdésében említett összjövedelem-csökkentési lehetőséget.

(2) Az (1) bekezdés 21. és 22. pontja alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetőleg jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítésnek:

a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg;

b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel;

c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítő kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegű megváltása) esetén a költségtérítő rész.

II. fejezet

Az adóköteles jövedelem megállapításának szabályai

A nem önálló tevékenységből származó jövedelem

8. § (1) A nem önálló tevékenységből származó bevétel — kivéve az 10. íjban foglaltakat — teljes egészében jövedelem. A bevételnek nem része az ezzel a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés.

(2) Nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a munka- viszonyból (3. § 16—17. pont), az országgyűlési képviselői tiszteletdíjból, valamint a társas vállalkozás (3. § 18. pont) tagsági jogviszonyából származó jövedelem, kivéve a tag által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás (14. §) ellenértékét.

9. § A 8. §-ban foglaltakat kell alkalmazni minden olyan pénzbeli vagy bármilyen természetben juttatott adóköteles vagyoni érték esetén, amelyet a magánszemély a nem önálló tevékenysége során — e jogviszonyára tekintettel — rendszeresen vagy esetenként kap, ideértve a magánszemély munkáltatója [41. § (4) bekezdés] által, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díját, valamint a munkavállalói nyugdíjalapba [36. § (1) bekezdés] történő munkáltatói befizetés díját is.

10. § A külföldi részvételű gazdasági társaság, a belföldön tevékenységet folytató külföldi székhelyű jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező külföldi egyéni és társas cég, személyi egyesülés, a kizárólag külföldi tulajdonban álló társaság által — Magyarországon bejelentett állandó lakhellyel nem rendelkező (belföldön kizárólag a munkavégzés céljából tartózkodó) alkalmazottja részére — kifizetett, munkaviszonyból származó bevétel 70 százaléka tekintendő jövedelemnek. A bevételnek része a természetben kapott lakás bére vagy költsége, illetőleg a lakbér címén kapott juttatás. A munkaszerződésben meghatározott esetekben a külföldi utazás és kiküldetés — kifizető átal viselt — költsége nem minősül bevételnek. Az előzőekben nem említett juttatások esetében — különös tekintettel a 9. §-ban foglaltakra — a 8. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

11. § A társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás magán- személy tagja részére a tagi jogviszonyára tekintettel juttatott jövedelmet értékpapírból származó jövedelemnek (26. § ) kell tekinteni.

Az önálló tevékenységből származó jövedelem

12. § (1) Az önálló tevékenységből származó bevételnek az elszámolható költségek levonása után fennmaradó része az adóköteles jövedelem.

(2) Az (1) bekezdésben említett bevétel (jövedelem) az, amely a magánszemélynek a munkaviszonyon és társas vállalkozói tagsági jogviszonyon kívüli bármely tevékenységből származik, valamint nem tartozik a 27. § hatálya alá.

(3) Ha a törvény másként nem rendelkezik, akkor a 4. § (2) bekezdésében nem említett magánszemély esetében elszámolható költségként a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt kiadás vehető figyelembe.

(4) Amennyiben az önálló tevékenységet folytató magánszemély a költségeivel nem kíván a (3) bekezdés szerint tételesen elszámolni, akkor az e tevékenységből származó éves bevételének 90 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. Ebben az esetben valamennyi e § szerinti bevételére ezt a rendelkezést kell az adott évben alkalmaznia. A bevételnek ebben az esetben része az ezzel összefüggésben kapott költségtérítés is.

(5) A mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély (20. §), feltéve, ha nem választja a 34. § (4) bekezdésében említett összjövedelem-csökkentési lehetőséget, az e tevékenységből (21. §) származó évi 2 millió forintot meg nem haladó bevételének élő állatok tenyésztése és állati termékek előállítása esetén 10 százaléka, minden egyéb esetben 30 százaléka tekintendő jövedelemnek.

(6) Ha a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély a tevékenységből származó bevétele részben állattenyésztésből, részben növénytermesztésből származik, a 7. § (1) bekezdésének 42. pontjában említett adómentes részt olyan arányban kell levonni, amilyen arányban az összbevétel az állattenyésztés és a növénytermesztés között megoszlik.

(7) Mezőgazdasági kistermelés esetén bevételnek a termék vagy állat eladási árát kell tekinteni abban az esetben is, ha az eladási ár egy része nem a kistermelőt illeti meg. A gazdálkodószervezet által kihelyezett állat értékesítéséért kapott bevételből a kihelyezéskori értéket le kell vonni.

. 13. § (1) A 12. § alkalmazásában a költség — az e törvényben meghatározott kivételekkel — legfeljebb az adóévben megszerzett bevétel összegéig számolható el.

(2) A költségek elszámolásának részletes feltételeit és szabályait az 1. számú melléklet tartalmazza.

14. § A 12. § hatálya alá tartozik a gazdaásgi társaság tagja által a társaságában mellékszolgáltatásként vállalt és külön szerződés szerint teljesített vagyoni értékű szolgáltatás díja, feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.

15. § (1) A magánszemély az egyéni vállalkozásból származó bevételét a szakmunkástanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén — személyenként, minden megkezdett hónap után — havi 1000 forinttal csökkentheti.

(2) Az egyéni vállalkozásból származó bevételnek — közvetlenül a tevékenység folytatása érdekében felmerült és az e törvény szerint elszámolható — költségekkel csökkentett része tekintendő adóköteles jövedelemnek.

(3) Többféle egyéni vállalkozói tevékenység esetén az azokból származó összes bevétel és az annak elérése érdekében felmerült (elismert) összes költség együttes számbavétele alapján kell az adóköteles jövedelmet megállapítani. A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó a 17. §-ban és a 39. § (4) bekezdésében említett esetben a mezőgazdaásgi tevékenységből származó jövedelmét az egyéni vállalkozásból származó jövedelméből annak arányában állapítja meg, amekkora részt a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétele az összes egyéni vállalkozásból származó bevételében képvisel.

16. § (1) Az egyéni vállalkozó az adóköteles jövedelmének megállapításakor a vállalkozási tevékenységével kapcsolatban felmerült költséget az adóévben az egyéni vállalkozásból származó bevétele összegéig, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) a bevallásában a következő öt adóév egyéni vállalkozásból származó bevételeivel szemben — döntése szerinti megosztásban — számolhatja el. Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek levonásánál — a (2) bekezdés kivételével — a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

(2) Az 1988. december 31. napját követően tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó a tevékenység megkezdése évének és az azt követő két évnek elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.

17. §. A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az elhatárolt veszteséget az adóévet megelőző két adóévben a mezőgazdasági tevékenysége után befizetett adójának önellenőrzéssel való módosításával is rendezheti oly módon, hogy a megelőző két adóévben mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét csökkenti az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel

1992. január 16., csütörtök

20. a göngyöleg beszerzési értéke, csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével;

21. a magánszemély a tevékenységével arányosan számolhatja el azokat a kiadásokat, amelyek nem kizárólag a jövedelemszerző tevékenységével kapcsolatban merültek fel (például lakástól műszakilag el nem különült műhely, iroda fűtése, világítása, technológiai energia, telefon stb.). A költségelszámolásnál a költségnemre jellemző felhasználási mértékeket kell alapul venni (például m2, m5, üzemóra-kapacitás, megtett km);

22. az értékesített befektetett eszköz nyilvántartás szerinti értékét (értékesített tárgyi eszköz, immateriális javak — költségként még el nem számolt — nettó értékét), az értékesítéskor költségként el lehet számolni.

V. Az általános forgalmi adó elszámolása

1. Az általános forgalmi adó fizetése alól alanyi adómentességgel rendelkező magánszemély bevételeit és költségeit a vonatkozó számlák végösszegével azonosan veszi számba.

2. Az általános forgalmi adót tételesen fizető adózó elszámolt bevételei és költségei általános forgalmi adót nem tartalmazhatnak.

3. Az általános forgalmi adóról szóló törvény (a továbbiakban Áfa tv.) 37. és 39. §-a alapján általános forgalmi adót fizetőnek a bolti kiskereskedelmi, illetve vendéglátó-ipari értékesítésből származó bevételeit — ideértve az ipar- engedéllyel rendelkező cukrász saját előállítású terméke nyílt árusítású helyen történő értékesítéséből származó bevételeit — elsődlegesen általános forgalmi adót is tartalmazó értékben (a továbbiakban: bruttó elszámolás) kell számba venni.

A továbbértékesítési célú beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adó kulcsainak megoszlása vagy átlagkulcsa, illetve a diktált kulcsok alapján megállapított adó összegével a bevételeket csökkenteni kell. E magánszemélyek költségeik között általános forgalmi adót nem számolhatnak el.

4. Az Áfa tv. 40., valamint 43. §-a alapján adózó magánszemély bevételeit és költségeit bruttó módon veszi számba. A forgalmi adó átalánykulccsal megállapított fizetendő adó összegével a bevételeket csökkenteni kell.

5. Az általános forgalmi adóalany magánszemély költségként számolhatja el az Áfa tv. 34. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott beszerzéseknél előzetesen felszámított általános forgalmi adót.

VI. A magánszemély jövedelmének megállapításakor költségként nem vehető figyelembe:

1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatban merült fel;

2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;

3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;

4. a személyes, illetőleg családi szükséglet kielégítésére fordított pénzbeli vagy természetbeni kiadás, a kötelezettség nélkül adott ajándék, adomány;

5. a befizetett nyugdíjjárulék, a magánszemélyek jövedelemadója és a földadó;

6. azok a kiadások, amelyek а IV. pontban felsorolt különleges rendelkezéseknek nem felelnek meg, például a IV/18. pontban meghatározott összeghatár.

c.

Az adóköteles jövedelem megállapítási módszerének megváltoztatása

I. Annak a magánszemélynek, aki 1991. évben a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. tv. hatálya alá tartozott, és 1992. január 1- jével a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. alapján a kettős könyvvitelre tér át, az áttérés évében

— az 1991. december 31-én a vevők (megrendelők) tartozásainak nyilvántartásában kimutatott követelések összegét bevételként (árbevételként) kell elszámolnia;

— az 1991. december 31-én a szállítók követeléseinek nyilvántartásában kimutatott kötelezettségek összegét pedig költségként kell elszámolnia;

— az 1991. december 31-én, az áttérést megelőzően beszerzett, kifizetett és fel nem használt, nem értékesített készletei beszerzési értékét (annak összegét) az áttérés évében a költségekből le kell vonnia (a nyitókészletek értékével az eredményt növelni kell).

Ф

II. 1. A magánszemélynek a kettős könyvvitel vezetéséről az adóköteles jövedelem megállapításának a törvényben foglalt módszerére való áttérést követően az áttérés évét megelőző évi mérlegében

— a vevőkkel szembeni követelésként kimutatott értékre befolyt összegeket bevételként nem kell elszámolnia;

— a szállítókkal szembeni kötelezettségként kimutatott értékre teljesített kifizetéseket költségként nem szabad elszámolnia;

— a készlet címén kimutatott összeggel pedig az áttérés évében elszámolt költségeket növelnie kell;

— azon követelések leírásából származó veszteséget, melyre az áttérést megelőző év záró mérlegében céltartalékot képeztek, csak a képzett céltartalékot meghaladó összegben szabad költségként elszámolni.

2. A magánszemélynek, aki 1992. január 1-jével az egyszeres könyvvitelről az adóköteles jövedelem megállapításának e törvényben foglalt módszerére tér át, az áttérés évében, az 1991. évi záró vagyonkimutatásban vásárolt készlet címén kimutatott összeggel (amely összeggel e címen 1991. évi vállalkozási nyereségadó alapját növelte) az áttérés évében elszámolt költségeket növelnie kell.

III. Az I. és H. pontokban foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni az 1992. évet követően történő könyvviteli, elszámolási rendszer megváltoztatása esetén.

2. számú melléklet

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvényhez

Az adónyilvántartások vezetéséről

A magánszemélynek az adóköteles jövedelme megállapításához szükséges nyilvántartásait a következők szerint kell vezetnie.

A.

Az önálló tevékenységet végző, a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó, nem kettős könyvvitelt vezető magánszemély a számvitelről szóló törvényben meghatározott könyvviteli nyilvántartásain (pénztárkönyv vagy naplófőkönyv, továbbá a vevőkkel szembeni követelések, a szállítókkal szembeni tartozások, a tárgyi eszközök és az immateriális javak nyilvántartása) túlmenően a B. pontban felsorolt további nyilvántartásokat csak akkor köteles vezetni, ha azok az adóköteles jövedelem megállapításához szükségesek.

B.

A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó magánszemély nyilvántartási kötelezettségei a következők. (Az alábbiakban teljes körűen részletezett nyilvántartási rendelkezések értelemszerűen irányadók az A. pont szerint nyilvántartási kötelezettség teljesítésére is.)

1. Alapnyilvántartások

a) A bevételi nyilvántartást köteles vezetni az a magánszemély, aki az önálló tevékenységéből származó jövedelmét a bevételéből az e törvény szerinti hányadban számolja el. A bevételi nyilvántartás tartalmazza a teljes, adóelőleggel nem csökkentett bevételek sorszámát, összegét, azok keltét, valamint a kifizető megnevezését.

b) Bevételi és költségnyilvántartást vezet az az önálló tevékenységet végző magánszemély, aki nem alanya az általános forgalmi adónak, alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat. Az egyéni vállalkozó ugyancsak bevételi ^s költségnyilvántartást vezet, ha e törvény szerinti költségei az előző évben az évi 36 ezer forintot nem haladták meg, és az adóévben várhatóan 36 ezer forintot meg nem haladóan számol el költséget.

A bevétel és költségnyilvántartás a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatban megszerzett bevételeket és a költségként elszámolható kiadásokat el- különítően tartalmazza. A bevételek és költségek sorszámának, összegének bejegyzése mellett fel kell tüntetni azok keltét, valamint a kifizető megnevezését.

c) Pénztárkönyvet vezet az az önálló tevékenységet végző magánszemély, aki alanya az általános forgalmi adónak, aki — ettől függetlenül — alkalmazottat, segítő családtagot foglalkoztat, továbbá az egyéni vállalkozó akkor is,