Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-31-1992-01-01 / 305. szám
© 1991. december 31.-1992. január 1., kedd-szerda SZILVESZTER ipÉS MEGYEI HÍRLAP Circum-Csízió Június Községi árlejtés, nem kerül a vérbe! Adják a Gyopárost, nagyon adják bérbe, Marad ezentúl is bár kissé piszkosnak, Közli: a százesztendős jövendőmondó Csak Lázár maradjon feredő biztosnak. Köldökömig érő szakállam kibontom, Reszket eg hangomon a jövendőt mondom: Július Hogy mi mindent érsz meg te, aki most mégy be Üres kalászokat keményen aratnak, Az ezerkilencszázfölött huszonnégybe. A községi jegyzők helyükön maradnak, Négyszögletes forma lesz a kalapdivat Január S derék Kunos Pista Pappot még nem hivat. Nagy hidegek járnak, rettenetes fagyok, Augusztus Táncolnak a jégen kicsinyek és nagyok S melynek Andris bátyánk volt tevékeny szerve: Befagy a várossá alakulás terve. Jó Andris bátyánk, az emeletes földi, Két országra szóló gatyáját felöld S megmártván tetemét Gyopáros vízibe, Február Veszekedett dagályt rögtönöz izibe. Új városcsináló bizottság alakul, Szeptember Dr. Bulla Sándort tekintvén alapul Érik a szöllőkben boraink bogyója, És Sárosy Gyula, kecske-ükök sarja, Nagy Afrika felé kacsingat a gólya, Gombhoz a kabátot szépen odavarrja. S szebbtestű lányaink, könnyebbült szivekkel, Kacsingatást kezdenek korzói hívekkel. Március Október Ibolyácskát kékit kelő tavasz kegye, Új főszolgabírót választ a vármegye S örök Popovicsot, kit nehezen szánnak, Teszik kárpótlásul tb. alispánnak. Kormányfótanácsos lesz tizenkét dakter, Egy sakter, két bakter, kilenc salabakter, S árnyékban a virág mert többé nem nyílja: Nagyságos címet kap lllat-Ilics-Ilja. Április November Április bolondját járatja az idő, Úgy esik itt minden, hogy az már szédítő, Bokáig besszben jár héber csizmák szára: Kezdődnek esmég a jó erős hidegek, Hajókötelekké fagynak az idegek S mely ment már tizenegy bizottságon végig: Csak a búza ára vigyáz a hazára. Szép városunk terve most fagy be fenékig. Május December Énekes madarak vígan énekelnek, A tizenkettedik órácskában végül, Minden rendű-rangú zöldségek kikelnek, Aki összeveszett, most mind visszabékül A tök a dinnyére táplál erős pikket S karöltve őrködik községünk álmán S Mitlasovszki János ír egy vezércikket. Vitéz Pintér Marci s kemény Leszich Kálmán. Bohókás szilveszter; avagy ellesett pillanatok az orosházi önkormányzat ülésén Dr. Gulyás Mihály polgármester: „Tanár úr kérem, szólhatok?” Szokodi Sándor alpolgármes- Kocsis János: „Öntsünk tiszta tér: „Istenem, mekkora sülét- vizet a pohárba!” lenség!” Korbely György: „Ne szólj Dr. Varga István: „Micsoda?! Dr. Hampel Ferenc:„A nemszám, nem fáj fejem!” Jól hallom?” jóját, ebbe beletört a fogunk!” Kiss Sándor: „Ez sem való- Dani József: „Bizakodva te- Dr. Gondos József: „Ki kárpó- di?” kintek a jövő év felé.” tol az elfecsérelt időért?” A tenyér, mint korhű jelmez Gádoroson nemrégiben egy csapzott színtársulat ütötte fel tanyáját. Az ambiciózus együttes „Az ember tragédiája”-t tűzte ki bemutatkozó előadásul, de a díszletezés és kosztümírozás körül némi hiányosságok mutatkoztak. A hiányosságok ezúttal igen jól jöttek Éva szerepéhez, de Gádoroson nem lévén fügefák, a stílszerű őskötény beszerzése nagy nehézségekbe ütközött. Végre a díszletmestemek mentő ötlete támadt, s deputá- ciót menesztettek Csizmadia András képviselőhöz, hogy mint a kultúra lelkes barátja, a díszelőadásra kölcsönözze oda tekintélyes tenyerét, mely saját állítása szerint is tökéletesen elfed egy takaros évai kelléket. Reméljük, Andris bátyánk nem tagadja meg pártodafogá- sát az igyekvő színtársulattól. Számvetés Lassan elbúcsúzunk 1991-től, s néhány nap múlva új esztendőben, egy évvel öregebben köszönthetjük egymást. Ilyenkor vetünk számot az idei évben tett dolgainkról, s mérlegeljük, mit csináltunk jól, mit lehetett vona még jobban. Számba vesszük tetteinket, felkeressük barátainkat és örülünk annak, ha haragosainkkal az ünnepek alatt ritkábban találkozunk. Persze nem feltétlenül fontos, hogy haragosunk legyen. Az viszont bizonyos, szeretteinkkel szívesen töltünk néhány óra hosszát, megfeledkezve legalább ilyenkor a hétköznapok feszítő terhétől. Megfogadjuk, mi az, amit másként csinálunk mint eddig, s január 1 -jétől új elhatározásokkal, nagy reményekkel indulunk ajövő felé. Szeretnénk, ha munkahelyünkön boldogulnánk, ha mindannyiunknak lenne munkahelye, s az eddig megszokott színvonalon, talán olykor magasabb szinten biztosítsuk azt a nívót, amelyet családunk eddig elért. Bízunk abban, hogy gyermekeink iskolai előmenetele nem szenved csorbát, hogy szerzett végzettsége elég lesz ahhoz, hogy munkába állhasson. Megfogadjuk, megértőbbek leszünk bírálóinkkal, elnézőbbek az ellenvéleményt megfogalmazókkal, s egyáltalán nem idegesítjük magunkat, ha nem muszály. Az év búcsúztatóján át- érezzük a család melegét, közvetlen hozzátartozóink emberi közelségét. Reméljük, jövőre sem lesz nehezebb, mint az idén és fejlődő hazánk valamivel többet nyújthat számunkra erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Inni, de mértékkel Ünnepek idején nem árt, ha szót ejtünk az alkoholfogyasztásról. Dr. Kerekes László vállalkozott arra, hogy néhány dologra felhívja mindannyiunk figyelmét. — Egy felnőtt férfi szereve- zete naponta körülbelül egy liter sörnek, illetve 4—4 dl bornak megfelelő alkoholt tud károsodás nélkül lebontani. A tömény italokra ez a mennyiség nem vonatkozik. Az értékek átlagot jelentenek és a gyakorlatban nagy szóródást mutatnak. Tehát senki sem tudhatja előre, hogy a szervezete miként reagál a nagyobb mennyiségű alkohol felvételére. — Milyen szervünket károsítja leginkább az alkohol? — A laikus azonnal a májat nevezi meg, ám nyugodtan mondhatom, hogy az egész szervezetre károsan hat a mértéktelen italozás. így gyomorfekélyt, bélrendszeri rákos daganatokat, hasnyálmirigy gyulladást, ideg- rendszeri pusztulást, impotenciát, csontritkulást, vérszegénységet és még sok betegséget okozhat. — Hazánk milyen helyet foglal el nemzetközi összehasonlításban a fent említett megbetegedések terén? — Érdekes képet kapunk, ha az USA-t és Magyarországot vetjük össze. Az Egyesült Államok jóval hazánk után van az egy főre eső alkoholfogyasztás rangsorában, mégis legsúlyosabb egészségügyi problémának tartják az alkoholizmust. A tengerentúl körülbelül 10 millió alkoholista van, akik évente mintegy 110 millió dollár kárt okoznak az államoknak. A költség nagy része a termeléskiesésre vezethető vissza, bár a közvetlen gyógykezelésre fordított összeg is rendkívül magas. Az közismert, hogy Magyarország a szív- és érrendszeri megbetegedésekben, az öngyilkosság elkövetésének számában szinte világelső, s ennek egyik oka az alkohol. Az alkoholfogyasztás a gépjárműbaleseteknél legalább 50 százalékban játszik szerepet. Az orvosok becslése szerint a kórházban ápolt betegek 40 százalékát az italozásból adódó szövődmények valamelyikével kezelik. Az alkoholisták várható élettartama az átlagnépességnél 10—15 évvel rövidebb. — Szilveszter előtt mit tanácsol, mennyit igyunk? — Mint minden élvezeti cikk esetében, az alkoholfogyasztásban is kellő mértéket kell tartani. Egy-két pohár finom ital hozzájárulhat az ünnepi hangulat emeléséhez, de nagyon vigyázzunk, a részeg ember nemcsak saját egészsége ellen vét, hanem negatív megítélést vált ki magával szemben nemcsak az ünnepnapokon, hanem hétköznap is. Kívánom tehát, hogy ünnepeljünk békében, boldogságban, de alkoholtól csak kicsit mámoros hangulatban. Orosházi anekdotakincs Szalay mester zugtanító volt Orosházán. Tréfakedvelő, tréfacsináló, csavaros észjárású férfiú. Tőle származik többek közt az a bökvers is, hogy: „Mit ér a kőmíves esze, ha nincs mal- terje és mesze?” Egy Görbíts nevű idősebb atyafi panaszkodik Szalaynak: — Tanító úr! Iszonyúan fáj a fejem, maga okos ember, kom- mendáljon valami jó orvosságot! — Milyen időközökben szokott fellépni a fájdalom? — kérdi fontoskodva Szalay. — Fáj ez szüntelenül, folyvást már vagy három hete. — Van-e odahaza magának hároméves barackmagja? — Akad öregebb is. — Nahát vegyen elő ilyen régi barackmagot, tetesse a fejére, s kalapáccsal veresse szét rajta. Soha többet nem fog fájni a feje — tanácsolta Szalay mester. * * * Ravasz gazda — kit jószívéről, kedélyéről ismertek — hajtott kocsiján Gádorosról Orosházára. Gádoros határán három búcsús asszony igyekezett gyalog Orosházára. Ravasz gazda megállítja a kocsit, s szívélyesen invitálja az ájtatos néniket, hogy ha már egy irányba mennek, elviszi őket Orosházáig. Az asszonyok kaptak az alkalmon, s felkuporodtak a kocsira gazdu- ram háta mögé. Mikor beérnek a faluba, hallja Ravasz gazda az asszonyokat sopánkodni, hogy jó volt ugyan kocsin jönni, de üdvösségesebb dolog lett volna gyalogolni, mert hát az úgy illik a búcsús néphez. Ravasz rögtön megfordította a kocsit, s vágtatott vissza a három ijedt asszonnyal Gádorosra. Ott, ahol felszedte őket, ismét lerakta mondván: — No, ha üdvösségesebb maguknak, akkor jöjjenek gyalog — s azzal elhajtott. Az oldalt szerkesztette: Papp János. Közreműködtek: Koszorús Oszkár és Szűcs László
