Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-28-29 / 303. szám

1991. december 28-29., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR gKÉS MEGYEI HÍRLAP Kétségek a gyógyítók fejében A ,,Napsugár” Spanyolországban A videót ellopták, de Hamupipőkéhez nem nyúltak Ebben a havas decemberben nehéz elképzelni, hogy a békés­csabai Napsugár Bábszínház tagjai pár hete még a spanyol ten­gerparton sétálgattak, méghozzá mezítláb. Két hetet töltöttek a napsugaras országban, s két fesztiválon szerepeltek, igen nagy sikerrel. Fellépéseikről, élményeikről kérdeztük LenkefiKonrá- dot, a csoport vezetőjét. Egyik nap az Orvosi Kamara vezetői mondják el az egészség- ügyi reformról véleményüket, a változásokat, másik nap az Egészségügyi és Szociális Mi­nisztérium képviselői, de bi­zony sem az orvosok, sem a be­tegek nem tudják mi lesz valójá­ban januártól a gyógyításban. Azzal mindenki egyetért, hogy a változásokra szükség van, csak éppen a sok megválaszolhatat­lan kérdés, a számtalan bizony­talanság nem megnyugtató. A kételyek eloszlatásáért hív­ta meg a békéscsabai polgár- mesteri hivatal egészségügyi irodája dr. Andrejka Bertalan helyettes államtitkárt. A hétvégi fórumra sokan eljöttek Gyo- maendrődtől Mezőkovácshá- záig, de nem lettek sokkal oko­sabbak. Az államtitkár tájékoz­tatóját követően dr. Sál István, az Orvosi Kamara titkára pró­bált részleteket idézni (a minisz­tériumba és a parlamenti szakbi­zottságba már eljuttatott) kama­rai állásfoglalásból. Erről az ál­lamtitkár-helyettesnek nem volt tudomása és nem is kívánta meghallgatni. Híreink szerint az Orvosi Kamara nem megakadályozni kívánja az egészségügyi refor­mot, hanem a minisztériummal együttműködve a lehető legjobb változási folyamatot szeretné a gyakorlatba átültetni. Ezt csak alapos előkészítéssel, kulturált vitakészséggel és egymás véle­ményének meghallgatásával lehet elérni. Tovább már tartha­tatlan, hogy az egészségügynek mindig az ország költségvetésé­nek „maradéka” jusson. Tartha­tatlan a gyógyszerpazarlás és az orvosok társadalmi helyzete, az egészségügyiek anyagi „meg- becsületlensége”. Bede Zsóka — Az ország északi és déli részében megrendezett két fesz­tiválra még tavasszal pályáz­tunk; elküldtük a Hamupipőke videofelvételét, s ez alapján kaptunk meghívást. Az északi fesztiválnak a San Sebastian közelében fekvő Tolosa volt a helyszíne, a délit mi nyitottuk meg Alicantéban. Mindkettő igen jól előkészített program volt, a szervezéskor elsősorban a széles néptömegek igényeit vették figyelembe. Nem csak a fesztiválok helyszínén és a kör­nyékbeli nagyvárosokban, de kisebb településeken is fellép­tünk. — Milyen a spanyol közön­ség? — Az előadásainkat elsősor­ban gyerekek, de felnőttek is megnézték, s valamennyien rendkívül élénken reagáltak. Az egyes jeleneteket hangos bekia­bálásokkal, füttyökkel, üdvri­valgással kísérték. Szinte része­seivé váltak a történetnek, s mindenhol élmény volt játszani, akár ötvenen, akár ötszázan ül­tek a nézőtéren. — Rentábilis egy bábfeszti­vál? — Valószínűleg Spanyolor­szágban sem az, bár a magas be­lépődíjakkal visszatérült a költ­ségek egy része. Viszont arra nagyon ügyeltek a szervezők, hogy ne legyen „üresjárat”. A játék volt a legfontosabb, s mel­lőzték a protokollt, a fogadáso­kat, a szakmai eszmecseréket. Mi fellépti díjat nem kaptunk, viszont minden költségünket fedezték, s a kezdeti elhelyezési gondok után jó minőségű, igen magas színvonalú ellátást kap­tunk. —- Úgy tudom, keserű szájíz­zel tért haza a csoport... — Sajnos, az utolsó estén ki­rabolták az autóbuszunkat. El­lopták a számunkra felbecsülhe­tetlen értékű videoberendezést, és a filmet, amelyen megörökí­tettük a fellépéseinket. A fény­képezőgépünknek is lába kelt, így semmilyen dokumentumot nem tudtunk hazahozni. Sze­rencsére a bábukhoz nem nyúl­tak a tolvajok, így karácsony előtt a csabai gyerekek újra lát­hatták a Hamupipőkét. KÄWb ésGYEMAN"Q V________- ~ _________• - , err, B udapest biztonságáért A Sarkadi Szellőző Művek az év végén nevet változtat. Ezen­túl Állott Alkotások Kft. néven találhatók meg a telefonkönyv­ben. *** Szépségkirálynőt választot­tak maguk közül a szegedi Csil­lag börtön lakói. A megtisztelő címet és az azzal járó kéthetes sopronkőhidai beutalót Bögre Bella (Béla?) nyerte. Én akkor is szeretem Gorba- csovot! — jelentette ki határo­zottan az egyik kremlbeli tiszt­viselő, azzal benyúlt az asztal­fiókba, s töltött még a politikus­ról elnevezett vodkából. ti-ba Hátrányos megközelítés Együttműködési megállapo­dást kötött a Budapesti Rendőr­főkapitányság és az Állami Biz­tosító Rt. a főváros közrendjé­nek, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságának javítása érdekében. Ennek alapján a kár- megelőzés területén kölcsönö­sen tájékoztatják egymást a bűn- megelőzési elképzelésekről, tö­rekedve tevékenységük össze­hangolására. Egyeztetik a bűn- és kármegelőzési propaganda­anyagok készítését és terjeszté­sét. A BRFK az élet- és vagyon­védelem, illetve a közlekedés biztonságát elősegítő technikai eszközök beszerzésénél és al­kalmazásánál felhasználja az Állami Biztosító tapasztalatait és szakismereteit. Az ÁB eseti megállapodások szerint anyagi­lag támogatja a BRFK beszerzé­seit. Az információcsere érdeké­ben folyamatosan tájékoztatják egymást a lopások, betörések, rablások, gépjárművekkel kap­csolatos vagyon elleni bűncse­lekmények és a közúti balesetek alakulásáról, a keletkezett károk mértékéről. Az Állami Biztosító vállalja, hogy ha a korábban említett ese­ményekkel kapcsolatos biztosí­tási feltételeit megváltoztatja, tervezeteit előzőleg a BRFK- nak megküldi, hogy a közösen egyeztetett álláspontjaikat a biz­tosítás feltételeinél érvényesít­hessék. Értesítjük Tisztelt Ügyfelünket, hogy a személyi jövedelemadó-bevallás nyomtatványai megérkeztek. Ingyenesen kaphatók a Békés Megyei Adófelügyelőség Ügyfélszolgálatán: Békéscsaba, Kinizsi u. 1. Felhívjuk a figyelmet, hogy azoknak az ügyfeleknek, akik 1990. évről adóbevallást nyújtottak be, részükre a szükséges nyomtatvány megküldésre kerül. Olvasóink írják Tisztelet a Hunyadiaknak A Békés Megyei Hírlap 1991. decem­ber 12-én megjelent számában olvastam Vajdahunyadvár tel­jes elhanyagoltságá­ról. Erdély büszke vára volt évszázado­kon keresztül. Ha Ma­gyarországhoz tarto­zott volna, talán lehe­tőség adódik a meg­mentésére. Romániának nem volt érdeke a Hunya­diak örökségét meg­őrizni. Én és a csalá­dom minden tagja, rokonaimmal együtt nagyon is kötődünk Huny ad várához, ugyanis Zsigmond ki­rály 1409-ben Hu­nyod várát őseinknek, a Serb családnak adományozta. Évtizeddel ezelőtt mint IBUSZ-idegenvezető több csoportot kísértem erdélyi körutazásra, és a programban mindig szerepelt Hunyod várának megtekintése. Helyi és partner kísérő idegenvezetők mindig méltatták a Hunya­diak érdemeit, sajnos nem helyes megvilágításban. Szerettem volna kijavítani beszámolójukat, de nem tehettem, úgyszintén a velem utazó csoport tagjait sem világosíthattam fel a valóságról. Természetesen nem dicsekvésnek szántam soraimat: ez tény és megmásíthatatlan valóság. Mindannyian, akik ezen ősi nemes csa­ládból származunk, büszkék vagyunk arra, hogy olyan őseink voltak, akik adtak a hazának egy kiváló magyar hadvezért, Hunyadi Jánost és a magyarok igazságos királyát, Hunyadi Mátyást. A nemesi levélből ismertetem a címer szövegét: Kék színű katonai pajzsot, amelyen a pajzs zöld alapján piros magyar ruhába öltözött férfi fehér lovon ül és jobb kezében török fejbe beszúrt és hasonló­képp vértől piros kardot tart. Hódmézesi özv. (Serb) Szerb Györgyné, a Hunyadi Szövetség tagja Az ősi nemesi címer Mai mese, tanulságokkal Garázsfészek Volt egyszer, hol nem volt, Békéscsaba belvárosában, az Andrássy út egyik OTP-s tár­sasházában volt 32 gépkocsi-tu­lajdonos; valamennyien bor­zasztóan szerettek volna tetőt szerezni autójuk fölé. Már csak azért is, mert errefelé igen gyak­ran megfordultak a gépkocsitol­vajok, s a gazda nemegyszer ta­lálta reggel hűlt helyét járműve kerekeinek. Akadt olyan lakó, akinek — riasztó ide, vagy oda — szinte havonta rámolták ki a kocsiját. De hiába: garázsépítés­re alkalmas hely nem volt a kör­nyéken. Gondoltak arra is, hogy a többlakásos bérház udvarán építik fel garázsaikat, ám ebbe a többi lakó nem egyezett bele. így hát vártak, vártak, egyre tü­relmetlenebbül. Mígnem kínál­kozott egy lehetőség... A szomszédos, Gyóni Géza utca egyik régi házát lebontot­ták, s a telken — ha nem is véglegesen — felállíthatták konténergarázsaikat az időköz­ben megalakított Belvárosi Konténergarázs Telepítő Szö­vetkezet tagjai. Az önkormány­zat akkori vezetőjének szóbeli ígérete úgy szólt, hogy ezen a helyen öt évig biztosan marad­hatnak, mert csak ezután kezde­nek ott építkezésbe. Sajnos, ez az ígéret nem szerepel a szerző­désben, sőt, a telepítést engedé­lyező határozat kihangsúlyozza, hogy az engedély határozatlan ideig érvényes, az bármikor visszavonható, ha a terület ren­dezési terve úgy kívánja. Nos, megköttetett a szerző­dés, majd a garázstulajdonosok megvették, odaszállíttatták, töb­ben le is betonozták garázsaikat. A területrendezést, a villany bevezetését is beleszámítva a költségük közel százezer forint volt. Többen kölcsönt vettek fel, s még lidérces álmukban sem gondoltak arra, hogy csupán néhány hónapig lesz garázsuk. Ugyanis kilenc hónap elteltével —mint derült égből a villámcsa­pás — úgy érte őket a hír: az önkormányzat felbontja a szer­ződést, s először csak kilenc, majd valamennyi garázst rövid időn belül el kell szállítani. A szövetkezet elnökének érdeklő­désére elmondták, hogy a szomszédban építő Hargita szorgalmazza az épphogy lete­lepített garázsok eltávolítását, amelyek szerintük akadályoz­zák az épülő lakóház gázvezeté­sét. Időközben az önkormányzat eladta a szóban forgó telket ugyancsak a Hargitának, amely a terület ki nem ürítése miatt kötbérigénnyel lépett fel. A garázsoknak tehát menniük kell, méghozzá napokon belül. Az ám, de hová? A polgármes­teri hivatal átmeneti megoldás­ként felajánlotta a városgazdál­kodási vállalat jaminai telephe­lyét, esetleg megvásárolná a ga­rázsokat az eredeti vételáron. Előbbi esetben a garázstulajdo­nosok rendelkeznének egy — a város másik végén lévő — gya­korlatilag használhatatlan ga­rázzsal, az utóbbi esetben pedig visszakapnák pénzük egyhar- madát. Egyik sem tűnik túl ke­csegtető megoldásnak, ám bel­városi garázst, vagy erre alkal­mas helyet az önkormányzat je­lenleg nem tud számukra bizto­sítani. Folyik tehát a huzavona az átvert garázstulajdonosok és az önkormányzat közt, mely elődje hibáiért, felelőtlen ígére­teiért is kénytelen tartani a hátát. A tanulság talán két, kissé átírt közmondásban foglalható össze: „A szó elszáll, a szerző­dés megmarad...” A jövőre néz­ve pedig: „Segíts magadon, s az önkormányzat is megsegít...” (gubucz)

Next

/
Thumbnails
Contents