Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-16 / 294. szám
egy gátat vet a belülről hatalmassá duzzadó formáknak. A fényekkel bontott belső részletformák alatt tömbszerű test feszül. Fénytelen és fényes, koromló és mocsoktalan felületek szövődnek egymásba, s példázzák az önmaga fölé emelkedni akaró embert. Olajképeinek szemlélésekor a rajzok küzdelmes világából aranyló napfénybe lépünk. Olyanok ezek, mint amikor egy komoly, meggyötört ember vigasztalást keres a hétköznapok látványában, s felmelegszik a környezet sziporkázó szépségéiben. így fér meg az alkotóban ez a két világ. Valójában nem kettő ez, hanem egy: a meghitt szépség csendje, s a beleágyazott, riadt emberek itt az élet szépségében békülnek ki. Önkéntelenül a beethoveni világ jut eszünkbe. Jól tudjuk, hogy a mester egyidőben dolgozott ellentétes hangulatú műveken, mintha az egyik derűje még mélyítené a másik fájdalmát, vagy a szomorúság vigaszra lelne a természet tündéri játékában. így szép és igaz a kettő együtt. Rajzainak summázó erejét olajképein a paletta színei és fényeinek szerelme bontja meg. Széles ecsetvonásaiban a látvány teljes gazdagsága és öröme villózik. , Megindító erejű munkáinak láttán boldogan fedezzük fel, hogy Kohán György festő és ember.” E kiállítás befejezése után ugyanazzal az anyaggal lépett a hódmezővásárhelyiek elé. Ez volt a korábbi, három képe kidobására adott csendes és méltó válasza. A kormányzattól megbízást kapott, hogy ez év szeptemberének elején induljon Tiranába, majd Szófiába és Bukarestbe a saját maga összeválogatott 30 festményével. Ezzel is erősítve a baráti államokkal fenntartott kultúrkapcsola- tot. Ennek befejezése után az északi baráti államok fővárosait keresi fel hasonló, felfrissített tárlatanyagával. Kohán György most már elindult azon az úton, ahol tehetségének elismerése révén sok sikert és dicsőséget szerez külföldön is a magyar festőművészeinek. Az életrajz szerzői Borpataki Ernő Szamoscsíkon, egy kertész családjának tizenharmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1895. március 13-án. Szüleit kora gyennekkorában elvesztette. Nevelését édesanyja húga vállalta magára. Idősebb testvérei is segítették, ahogyan tudták. Zilahon kapott tanítói oklevelet. Rövid ideig Budapesten a vakok intézetében tanított, majd „B”- listázás után az állami adóhivatalhoz került Különböző városokban dolgozott az adóhivatalnál. A tanácsok megalakulása után a Békés Megyei Tanács pénzügyi osztályára került. Innen ment korengedményes nyugdíjba 1951-ben. Nyugdíjaztatása után helytörténeti kutatás sál kezdett foglalkozni. A Ko- hán-életrajzot a festőművésszel való barátsága ihlette. 1978-ban halt meg, sírja a gyulai Szentháromság temetőben van. József Dezső Ötgyermekes család második gyermekeként született 1886- ban Firtosváralján, ahol édesapja kántortanító volt. Székelyudvarhelyen, a Főreál Gimnáziumban tanult, majd ugyanitt, a tanítóképzőben kántortanítói oklevelet szerzett. Ezt követően. 1912-ben Budapesten, a Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, ahol polgári iskolai rajztanári oklevelet kapott. Mesterei Révész Imre és Edvi Illés Aladár voltak. Először az abrudbányai polgári fiúiskolában, majd 1919. október 15-étől Gyulán a polgári leányiskolában tanított, rajzot. Tanítványok több generációja — Kohán György, Koszta Rozália, Szénási Mihály, és mások — tanulta tőle a vonalak, formák, színek művészetét. József Dezső 1965-ben hunyt el. Kohán György életrajzi adatai 1910. február 22-én született Gyulaváriban, Kohán János kovácsmester és Vonyiga Katalin harmadik gyermekeként. Apai ágon iparos-, anyai ágon parasztcsaládból. 1924. Részt vesz a Gyulai Műbarátok által szervezett iparműkiállításon. 1927. Megkezdi tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, tanára Glatz Oszkár. A főiskolát egy év múlva elhagyja. 1930. Részt vesz a Nyugat tárlatán Budapesten. 1931. Párizsba utazik. Major Henrik (magyar származású, végül New Yorkban letelepedő sikeres grafikus) révén szerzett másolási munkával tartja el magát. 14 hónap múlva hazatér. , 1932. Kiállításon vesz részt a Nemzeti Szalonban. 1933. Hódmezővásárhelyre költözik. 1934. Megalakul Vásárhelyen a Tornyai Társaság, melynek ő is alapító tagja. 1935. március 5-én házasságot köt Balló Margit iparművésszel Hódmezővásárhelyen. 1935 és 40 között több ízben lakik huzamosabb ideig Orosházán feleségével. 1935. Itáliába utazik, de föltehetően pénzhiány és az abesszin háború miatt csak Milánóig jut el. 1936. Önálló kiállítása Budapesten a Tamás Galériában. 28 művét állítja ki. 1937. Ezt és a következő esztendő nagy részét Gyulán és Budapesten tölti. Majd 1941—42-ben szüleinél lakik Gyulán, de Vásárhelyre újra és újra visszatér. E három város között osztotta meg életét. 1939. Második kiállítása a Tamás Galériában. 1939-től 1944-ig megszakításokkal katonáskodik. 1943. A Műbarát 51. kiállításaként Kohán György 31 olaj- és vízfestményét mutatja be Budapesten. Ugyanebben az évben a Tornyai Társaság rendez műveiből kiállítást Vásárhelyen. 1946. Kiállítások Gyulán és Vásárhelyen. 1947. Felbontja Balló Margittal kötött házasságát. 1948. Freskóterv-kiállítása nyílik Budapesten a Képzőművészek Szabad Szakszervezetének helyiségében. 1949. április 9-én házasságot köt Nagy Matilddal Budapesten. 1956. Az ötvenes évek elejének kultúrpolitikája Kohánt is a mellőzöttek sorába állította. Nemcsak kiállítási lehetőségtől, hanem a Képzőművészek Szövetségének tagságától is megfosztották. A 8 évi kényszerű távolmaradás után megint csak szűkebb pátriája, Vásárhely és Gyula nyújtott számára kiállítási lehetőséget. 1959. Kohán életében a fordulat éve. Budapesten a Műcsarnokban lépett újra a nyilvánosság elé. A megnyitót László Gyula mondta. 1959. A VI. vásárhelyi őszi tárlaton neki ítélik a Tomyai-plaket- tet. 1960. Munkácsy-díj III. fokozat. 1964. Munkácsy-díj I. fokozat. Műtermes lakást kap Vásárhelyen. Ezekben az években már nagybeteg, gyakran van kórházban. 1965. Nagyszabású kiállítást rendez műveiből a Magyar Nemzeti Galéria. A megnyitó beszédet Erdei Ferenc mondta: „Aki átlépi e kiállítás küszöbét, számoljon azzal, hogy meglepetésben lesz része, annak ellenére, hogy aki idejön, azt már vonzza valami Kohán György művészetéhez. Készüljön rá a látogató, hogy ennyi Kohán-kép ellenállhatatlan erővel ragadja meg érzékeit, s aligha sokan lesznek olyanok, akik e hatás alól ki tudják vonni magukat” — szóltak kezdő mondatai. „Mint a palackból kiszabadult szellem, úgy robbant elénk Kohán György művészete” — írta Solymár István kritikájában. 1966. A magyar állam Kossuth-díjjal tüntette ki. 1966. december 15-én, 56 éves korában halt meg Gyulán. December 18-án temették el a gyulai görög katolikus temetőben. A szülői ház falára — Kerecsényi u. 17. — a városi tanács emléktáblát helyezett 1967. december 15-én. 8 Kohán György 25 éve halott Ez alkalomra D. Nagy András gyulai történész féltve őrzött kincsét adta át; József Dezső festőművész és Borpataki Ernő történész Kohán Györgyről írt kismonográfiáját. Az írás nem öleli fel Kohán György teljes életét, 1960-nal véget ér. Ekkorra lett a pályájára igazán felfutó festő, ezután kapja meg 1964-ben az újabb Munkácsy-dí- jat is. Kohán György még megélhette, hogy 1965-ben a Magyar Nemzeti Galéria tíz teremben, 127 képéből életművet bemutató kiállítást rendezett. Hatalmas sikert hozott, s az élénk érdeklődés Kohán György számára a teljes elismerést, a Kos- suth-díjat adta. 1991. december 16-a, az évforduló a legalkalmasabb arra, hogy emlékezzünk együtt Kohán Györgyre, művészetére. Fábián Irén Kohán György festőművész édesanyjával a Nemzeti Galériában 1965-ben rendezett életmű-kiállításán
