Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-02 / 282. szám

1991. december 2., hétfő iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­Félidőben a békéscsabai röplabdázók A legfiatalabb együttes a Keleti csoportban r Fiáth Miklós, a Szegedi Délép SC Q egykori kiváló röplabdázója 1978 ^ óta él Békéscsabán, s itt a helyi ^ ^ Volán akkori NBII-es csapatában játékosedzöként folytatta sport- pályafutását, amely 1982-ben, a csapat meg­szűnésével számára is véget ért. Aki ismeri a szekszárdi születésű csupaszív röplabda­szakembert, az egyetért vele, hogy megszál­lottja sportágának. Néhány hónap után kér­ték fel az akkor, még Békéscsabai Előre Spar­tacus utánpótlás edzőjének, s tavaly február óta immár ő irányítja az NB Il-es Békéscsa­bai Előre Röplabda SC szakmai munkáját. Szétesés után bronzérem —Milyen célkitűzéssel fogott munkába a felnőtt csapatnál? — A tabella második felében foglalt helyet a csapat, amely dicstelen volt a korábban sokkal eredményesebb szerepléshez — szögezi le Fiáth Miklós beszél­getésünk elején, majd folytatja: —Az volt a fő feladatom, hogy a .gárdát a középmezőnybe „vezé­nyeljem”, ugyanis ekkor egy morálisan szétesett társaságot vettem át, amely szinte képtelen volt sorozatos győzelmek eléré­sére, tartós, jó formára. Az őszi szezonban három győzelme és hét veresége volt a csapatnak, a tavaszi fordulók során javulás mutatkozott, hiszen hat győze­lem és négy vereség volt a mér­legünk. Azt mondhatom, hogy az azóta eltelt időszak pozitív változásokat hozott, mert a 1990—91-es bajnoki esztendő­ben bronzérmesek lettünk. —Hogyan fogadták a lányok az edzőcserét? — Nyugodtan kijelenthetem, hogy őszinte örömmel. Na­gyobb kedvvel jártak az edzé­sekre is, amelyeken elértem azt, hogy a gyakorlatokat, az edzés­munkát igen intenzíven végez­ték, s ez megmutatkozott az eredményességben is. Jelenleg a harmadik helyen állunk az idei bajnokság félidejében, és na­gyon bízom abban, hogy lesz ez még jobb is, ugyanis szeretnénk eljutni az NB 1-es osztályozóig. Fiatalos lendület — Milyen változások mentek végbe a csapat összetételében, s kik ma a meghatározó játéko­sok? — A fiatalok a szorgalmas edzésmunkát követően, no és tudásuk alapján fokozatosan he­lyet követeltek maguknak a kez­dő csapatban. Ezért sem vélet­len, hogy éppen a mi együtte­sünk a legfiatalabb a Keleti cso­portban, amely a „közgésekre” épül. Elmondhatom azt is: tehet­séges sportolók, eredményesen helytállnak. Közülük is ki­emelném Kolarovszki Margitot, Somogyvári Beátát és Kazár Krisztinát, akik tartósan jó for­mában játszottak. Új környezetben —A megszokott otthonból mi okból és miként kerültek át a tanítóképző főiskola nemrégi­ben megépült tornatermébe? —A „vízmű” tornacsarnoká­ban lévő műszaki problémák miatt (beázás, világítási gon­dok) kénytelenek voltunk új ed­zéslehetőség után nézni, így kapóra jött számunkra az új tor­nacsarnok megnyitása, ahol Kovács Géza, a főiskola torna­csarnokának igazgatója kész­séggel biztosít helyet és lehetőséget arra, hogy nyugodtan felkészülhessünk és játszunk. Hosszú távú ter­veinkben szerepel az is, hogy röplabdabázist alakítsunk ki a főiskolán. A lányok közül többen főiskolások szeretnének lenni, s így folyamatában gyü­mölcsözőbb lehet a kapcsola­tunk. Itt jegyezném meg és hív­nám fel a figyelmet ezúton is, hogy minden röplabdát szerető és sportolni vágyó hallgatót szí­vesen látunk -az edzéseinken. Egyébkén a csapatkapitányunk, Mező Enikő is főiskolai hallgató. — Milyen az új környezet, megszokták már? — A korábbi évek viszonyla­tához képest elegáns és nagyon jó körülmények között edzhe- tünk és játszhatjuk bajnoki mér­kőzéseinket. Az itteni vezetők, a kollektíva mindenben segítenek minket. Kis túlzással NB I-es- nek érezzük magunkat ebben a környezetben, hiszen a szociális és tárgyi feltételek maximálisan adottak. —Szinte minden hazai klubot szorongat a gazdasági nehéz­ség. A röplabda-egyesület mi­lyen anyagi körülmények között dolgozik, s kik a támogatóik? — Az egész éves működé­sünk — szerényen bár —, de úgy tűnik biztosított. Legfőbb támogatónk a békéscsabai váro­si polgármesteri hivatal. Főbb szponzoraink a békéscsabai Lenin Tsz, a Békés Megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a csabai sütőipar, a hű­tőház, a bamevál és a nádudvari KITE. Ezenkívül még reklám- szerződésekből is befolyik némi összeg. Pluszként segítenek a játékosok szülei is, akik szintén átérzik anyagi gondjainkat, más okból pedig gyermekeik sza­badidejének eltöltéséhez ily módon járulnak hozzá. A tudás megvan —Ha végre sikerülne NB I-es csapattá válniuk... — A csapat tudása erősítéssel megfelelne a legmagasabb osz­tály követelményeinek, ám az ottani szerepléshez több millió forintra lenne szükség, amihez viszont újabb szponzorokra len­ne szükség. Persze a pénzen kí­vül nyilvánvalóan színvonala­sabb játékra és szélesebb után­pótlásbázisra kellene helyezni a fő hangsúlyt. Ugyanis tény, hogy nincs elegendő röplab­daértő és -szerető szakember, még a testnevelők között sem, pedig e nélkül nincs előbbre lé­pés! — Véget ért az őszi szezon, pihen a csapat is. Mikor kezdő­dik a tavaszi bajnokság és ho­gyan készülnek fel rá? — Januárban kezdjük el az alapozást és február közepén lesz az első bajnoki forduló. Addig szeretnénk román klu­bokkal kapcsolatot teremteni abból a célból is, hogy esetleg játékosokat igazoljunk. Szó van róla, hogy Aradon és Nagyvára­don egy-egy röplabdatomán részt veszünk, amely minden­képpen hasznosan szolgálná a felkészülésünket. Gyurkó Mihály Rendkívül fontos mérkőzés volt az őszi szezon utolsó fordulójá­ban a Debreceni Biogál elleni, amelyen diadalmaskodtak a békéscsabai lányok (3:2), így előkelő helyről folytathatják ta­vasszal a pontvadászatot Fotó: Fazekas Ferenc A karatéka már 1993-ra készül Szalagszakadással is folytatta az Eb-t Gabnai Csaba álma az Eb-dobogó Fotó: Fazekas Ferenc Gabnai Csaba a Körös­kommandó kiképzőtisztje­ként a Békés Megyei Rendőr­főkapitányságon dolgozik. Bár a fizikai állóképesség e területen alapkövetelmény, beszélgetésünk „sportapropó­ját” más adta. Nevezetesen, hogy a karate kyokushinkai szakágában többszörös ma­gyar bajnok és az idei Zarago­za) Európa-bajnokságon kö­zépsúlyban — 70—80 kg — hatodik helyezést ért el. — Jobban is sikerülhetett volna a verseny, de az előcsa- tározások során részleges ín­szalagszakadást szenvedtem — kezdte. — A későbbi bol­gár győztes ellen már úgy áll­tam ki, hogy a lábam teljesen használhatatlan volt, de így is csak bírói döntéssel kaptam ki. — Nem féltél attól, hogy még súlyosabb sérülést szedsz össze? — Aki egy országot képvi­sel, nem teheti meg, hogy a széken ülve veszít. A verse­nyek után meg úgy is van idő a sebek gyógyítgatására. Remé­lem azonban, hogy az 1993- ban Magyarországon megren­dezendő Európa-bajnokságon szerencsésebb leszek és sike­rül majd felállnom a dobogó­ra. A felkészülésemet már most ehhez igazí­tom. — Mennyit kell ahhoz edzeni, hogy valaki mondjuk a magyar élvonalba kerülést megcé­lozhassa? — Én versenyidőszakban napi kétszer-há- romszor edzek. Reggel 5-től zsákolok egy órát, ezt délelőtt 40 perces futóedzés, majd munkaidő után technikai és küzdőtréning kö­veti. — Úgy tudom, hogy jelenleg a versenyzésen kívül aktív szervezőmunkát is végzel. — Gyulán mintegy százan kedvet éreztek ehhez a sportághoz és az év végi országos szakági közgyűlésünkön bejegyeztetjük az önálló Körös Karate SC-t. Tervünk, hogy élvo­nalbeli karatékákat igazolunk és a meglévő gárdával kiegészülve sikeresen szereplünk a jövő évi magyar csapatbajnokságon. Csak hát ehhez szükség lenne szponzorokra, akik a fel­készülésünket támogatnák, mert saját zsebből termet bérelni, versenyekre utazni igen nehéz. Az ország többi részén ez már bevett szokás, és például a válogatott tagjainak egyéni szponzo­ri szerződésük is van. Szeretnénk a karatét más településeken — Dobozon, Eleken, Sarkadon — is meghonosítani. — Mivel ajánlanád ezt a sportágat a fiata­loknak? — Elsősorban önfegyelemre tanít, de növeli a fizikai és lelki teherbírást is. Azt már Gabnai Csaba közvetlen pa­rancsnoka, Karakas Ferenc fűzte a beszélge­téshez, hogy a karateegyesület létrehozását ők is támogatják, mert háttérbázisát képezheti a rendőrségnek is. (nyemcsok) Jean-Pierre Papin és Michel Piatini az élen A franciáké volt ez az év A World Soccer labda­rúg -szaklap szavazása szerint ez az esztendő a francia labdarúgás si­keréve volt. A magazin vala­mennyi voksolása ugyanis a gallkakasosok győzelmét hozta. Az év labdarúgója a csatár Jean-Pierre Papin lett, meg­előzve a jugoszláv Crvena Zvezda tavalyi BEK-győztes csapatának két tagját. A második Robert Prosinecki, aki jelenleg már a spanyol Real Madrid játékosa, a harmadik pedig az a Darko Pancev, aki éppen csütörtökön kötött elős­zerződést az olasz AC Milánnál. A csapatok versenyében Franciaországnak adták a leg­több voksot, feltehetően azért, mert pontveszteség nélkül vívta ki az Eb-döntőbe jutást. A to­vábbi sorrendben Argentína, majd a Crvena Zvezda követke­zik. Az év szakvezetője titulust Michel Piatini, a francia váloga­tott szövetségi kapitánya érde­melte ki, megelőzve a Sampdo- ria edzőjét, Vujadin Boskovot és az argentin szövetségi ka­pitányt, Alfio Basilét. Csata egy nadrág miatt Fura közjáték borzolta a kedélyeket a Fülöp-szigetek fővárosában zajló 16. Dél­kelet-ázsiai Játékok úszóversenyein. Tör­tént, hogy a 4x100 méteres férfi vegyesváltó döntője előtt közvetlenül a rajt elhalasztását kérte a házigazdák váltójának egyik embe­re, bizonyos Leo Najera, akinek hátul jóda­rabon (a több, mint precíz Reuter-jelentés szerint 7,6 centiméter hosszan) kiszakadt a fürdőnadrágja. A kérelmezőnek megen­gedték a nadrágcserét, s a viadalt — ha némi csúszással is — lebonyolíthatták. A vízben a vendéglátók négyese nyert, Indonézia és Szingapúr előtt. Am a parton folytatódott a „döntő”: a bronzérmesek óvtak, mondván, hogy a szabályokkal ellentétes volt a start­halasztás, a Fülöp-szigetek váltóját a „kül- alaki” hiba miatt ki kellett volna zárni, s a kiírt időpontban ellőni a rajtot. Meglepő, de tény: a vendéglátók nem élvezték a hazai pálya előnyét, mert a szárazföldi csatáro­zásból vesztesen kerültek ki. A versenybíró­ság végül is nem a vízben kialakult sorren­det ismerte el, hanem a fellebbezésnek helyt adva Indonéziát hirdette ki arany-, Szinga­púrt pedig ezüstérmesnek. A legjobban két­ségtelenül a csendes szemlélődő szerepét választó indonézek jártak...

Next

/
Thumbnails
Contents