Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-09-10 / 263. szám
IRÉKÉS MEGYEI HÜÄPMUVESZETEK- TÁRSADALOM 1991. november 9-10., szombat-vasárnap Három város éltető vize A házioltártól a Bibliáig Szakrális művek az ökumenia jegyében Szívesen foglalkoztak a hely- történetírók hajdan is a Körösök vidékével. Gyula városról egy kis füzet például a harmincas évek elején már Köröspart utcáról tesz említést: „...mivel az utca házsorai között 1855-ben még a Fehér-Körös vize folyt...”, azaz a mai Élővíz-csatorna. Az Élővíz-csatorna két partján épült házsorok, a Kastélykerttől a Németvárosi temető hídjáig, hat városrészt érintettek, a Belvárost, Nagy-Oláhvá- rost, Kis-Oláhvárost, Kosároldalt, Német- (József-) várost és a Nagymagyarvárost. A városon átfolyó hajdani Fehér-Körös (a mai Élővíz-csatorna) és a vízzel járó adottságok jelentették többek között Gyula számára azt a vonzerőt, amely a történelem előtti időktől kezdve biztosította itt az élet folytonosságát. A Körös kezdeti rendezetlenségében a város valamennyi, mélyebb vonulatait elfoglalta. Ezt az állapotot még hűen szemlélteti az 1807. évi korabeli térkép, amely még akkor is tükrözte a török világutazó, E. Cselebi feljegyzéseit: „...majd minden háznak erkélye és zárt kertje a folyó partján van, s mindenki a maga házából halászik a különféle halakra. Egyik házból a másikba csónakon mennek. E különös járatú folyó emlékeztet egy kissé a Frengisztánban (Nyugat-Európa) lévő Velence városra...” A Körös környékének mocsarakkal, posványokkal és nádasokkal elterült vidéke valóban nagy és félelmetes körülményeket teremett olykor, s a török idők pusztítása a magyar táj képét, a föld felszínét és a talajviszonyokat gyökeresen megváltoztatta. Sok föld parlagon maradt, a vizek korlátozás nélkül terjeszkedtek. A Körösök árterét nád és káka borította. Az ártéren gólyák, darvak, vadlibák ezrei tanyáztak. Sőt kócsagok is olyan bőven voltak, hogy tolláikat 1797-ben Békés megye elöljárósága küldte a nemesi testőrségszámára, Bécs városába. Érthető tehát, hogy a Körös rendezése parancsolólag lépett előtérbe. A tulajdonképpeni víz- rendezési munka 1778-ban kezdődött, igen vontatottan, aminek azonban az 1779. évi árvíz már határozottabb lendületet adott. Később pedig a sorozatos árvizek mind jobban sürgették. Az 1855. évi nagy árvíz után, amely Gyula városát is elpusztította, a Fehér-Körös vizének Ásott-Körös néven új Körös-medret ásat- tak közerővel, a mai Gyula— Békés közötti egyenes szakaszon. Ennek következtében azonban Gyula, Csaba, Békés városok vízhiánnyal küzködtek. Ezért a Nádor-malomcsatoma vizét a Gyula belvárosán áthaladó, mai Élővíz-csatornába vezették egy új csatornával. A szabályozás során 1869- ben az Élővíz-csatornába (a folyamágy közepén) egy kunetet (vezérárkot) ástak, amelytől jobbra és balra 4-4 öl árteret hagytak. Az alacsony gyalogjáró- hidak helyett pedig, amelyek a vízi közlekedést akadályozták, utcai járószintbe épített, karfával ellátott hidakat terveztek. 1869-ben épült meg a jelenleg már megszüntetett kisvasúti híd elődje is. S minthogy az említett Ásott- Körös miatt Gyula, Csaba városnak az Élővíz-csatorna még mindig nerrl biztosított elegendő vizet, 1896-ban a Fehér-Körösön megépítették a ma is üzemben lévő gyulai duzzasztóművet, amelyet Melocco Leonard olasz mérnök, a nehéz vízépítési viszonyok ellenére is, az év végére 3 hónapon belül, kifogástalan minőségben elkészített. Ezáltal Gyula város az Élővíz- csatornán, azaz a Fehér-Körös holt medrében a kívánalmaknak megfelelően szabályozhatta a vizet úgy, hogy Békéscsabát és Békést is friss vízzel mindig elláthatja. A teljességhez tartozik még, hogy 1879-ben a városháza mögött az Élővíz-csatornán fürdőházat építettek uszodával és parti zuhanyozókkal, amit 1914-ben lebontottak. 1921-ben pedig a Rucza utcai lakosok kérelmére egy kis fahíd készült a városháza mögött, hogy a római katolikus templom körüli piacokat könnyebben megközelíthessék. Ezt a kis fahidat 1961-ben lebontották és helyette a város vezetősége a Pálffy utcai zuggal szemben építette meg a ma is meglévő, házi kivitelezésű, hangulatos, rácsos tartószerkezetű kis gyaloghidat e sorok írójának tervezése alapján. A Körös-partot tehát, mint az Élővíz-csatorna kétoldali zöld területét folyamatosan fejlesztették. 1923—28. között parti sétányt létesítettek Válint László akkori, igen jó szakember hírében álló városi főkertész irányításával, melyet padokkal láttak el. Szomorúfűzzel ültették be, 1931-ben pedig az akkori Palló utcai fahíd helyére zsilipes betonhíd készült. Ugyanekkor létesült a mai strandfürdő is, amelynek pavilonja még napjainkban is fennáll. 1973-ban korszerű rézsűburkolással látták el az Élővíz-csatorna városközponti szakaszát. A rendezett Élővíz-csatorna, melyet inkább Régi-Körös név illetne, ma már három város: Gyula, Békéscsaba és Békés mezőgazdasági és ipari vízigényét is jelentős mértékben elégíti ki. Parti sétányain pedig megnyugvással tapasztalhatjuk, hogy a Körös-part újra visszanyerte varázsos hangulatát. Gabnai Sándor Egy kálvária a kiállításról Katolikus, református, evangélikus, zsidó és görögkeleti egyházak templomi művészete tölti meg a Budapesti Történeti Múzeum földszinti termeit. Arany, ezüst szertartásedények, szobrok, festmények, fafaragások, evangéliumok, bibliák, textilek. Egy rendhagyó kiállítás, amely nem az egyházak tárgyai szerint, hanem kronológiai sorrendbe állítja a műtárgyakat. A gótikától egészen a XIX. századig. Ézsaiás könyvéből vett idézetet választottak a tárlat címéül: Fejedelmeddé a békességet teszem — a vallások egymás mellett élésére utalva. Az alcím pedig a tárgyat jelzi: Kiállítás a magyar szakrális művészetből. A legnagyobb magyar közgyűjtemények, vidéki múzeumok, egyházi gyűjtemények és néhány templom, gyülekezet bocsátotta rendelkezésre anyagát a nagyszabású tárlathoz, amelyet szokatlanul hosszú ideig, 1992 áprilisáig tekinthet meg a közönség. Dávid Katalin megannyi hasonló jellegű kiállítás és tanulmány, könyv szerzője ezúttal is rendkívül látványos és különleges bemutatót rendezett. Különlegeset abban az értelemben, hogy a történeti anyag valami ki Festett faszobrok Wormser Antal felvételei nem mondott, természetes ökumenia jegyében jelenik meg. A legrégebbi tárgyak a XV—XVI. századból valók: a katolikus egyház kegy- és szakrális tárgyai, egy Biblia-kódex, egy házioltár, festett-faragott szobrok. És már a XVI. századtól vannak emlékei a reformált egyházaknak: úrasztali poharak, térítők, tányérok. Úrasztali térítőkből két nagy tárlót is berendeztek, jelezvén a gyűjtemények gazdagságát. A zsidó tóratáblák, tóraszekrények, tóratartók, cha- nuka-mécsesek, majd a görögkeleti, ortodox egyházak vallási kellékei láthatók: egy áthosi kézi kereszt (manapság sok magyar turista csodálja meg a görögországi Áthos-sziget kolostorait, igaz csak kívülről, mert a szigorú rend ma is zárva tartja a kéretlen látogatók elől), egy délszláv diptichon, egy ortodox füstölő a különlegességek. Művészi szempontból az ötvös- és a textilművészetben legnagyobb a változatosság. Hazai és külhoni műhelyek remekei nyújtanak élményt, miközben természetesen nem hiányoznak a templomdíszítő szobrászat és festészet kiemelkedő emlékei sem. A nagy művészetek mellett igazi esztétikai élményt nyújtanak a kiállítás népi munkái: a színpompás üvegfestmények, fogadalmi kegytárgyak, naiv ábrázolások, gyertyatartók. Mindezek a vallások — és liturgikus tárgyaik — a Bibliához kötődnek. Ezért is zárul a kiállítás a Vizsolyi Bibliával, és néhány értékes evangéliummal. (Kádár) A kisrománvárosi szakasz 1940-ben Kossuth Wesselényinek ajánlotta A rudnói csodadoktor: Madva Ferencz Élt az 1840-es években a Felvidéken, Nyitra-Rudnón (Nit- rianske Rudno) egy plébános: Madva Ferencz (1786—1852). Orvosi tudományának és elért gyógysikereinek híre bejárta nemcsak Magyarországot, hanem szenzációs gyógykezeléseiről még Bécsben is tudtak. Csodájára csaknem annyi kíváncsi nép tódult, mint ahány kétségbeesett beteg kereste fel, mesés hírű gyógyításaiba vetve minden reményét. A maga korában egész kis irodalom támadt e ritka ember személye körül: szkeptikus látogatók és hálás páciensek írták meg élményeiket; ki-ki saját szempontjából ítélte meg e szerény papot. Már a negyvenes évek elején mint országos nevezetességet ismerték s Nagy lgnácz) korának ünnepelt írója el is utazott hozzá és róla az „Életképek” című folyóiratban meleg hangú cikket írt (1844. február 3.). Kossuth Lajos egy levelében báró Wesselényi Miklósnak is romlott látásának gyógyítására a „rudnói doktort” ajánlja. A külföldi lapok is sokat írtak csodálatos gyógyításairól, személye körül „mítoszokat” szőttek a hálás páciensei, Mikor kuruzs- lás miatt pörbe fogták az orvosok, magas pártfogói „venia medendi”-t (mentességet) eszközöltek ki számára. A gyógyításért soha pénzt nem fogadott el, így nyugalomba vonulva szegényen, csaknem nyomorogva élt csekély nyugdíjából nyitra- szucsányi kis parasztházában. Hamar elfelejtették, sírja csaknem ötven esztendeig roskadozott, gaz verte fel a híres emberbarát nyughelyét, sírjára csak 1896-ban került emlék, egyetlen hálás páciense, Bende nyitrai püspök jóvoltából. Tevékenységét az orvosi körök részéről sok kritika illette. A különböző orvosi tudományos üléseken többször tiltakoztak tevékenysége miatt, többek között Bugát Pál és Bene Ferenc is! Ezért vállalkozott Arányi Lajos (1812—1887) pesti egyetemi tanár, hogy Rudnóra utazván a helyszínen szerez tapasztalatokat Madva orvosi tevékenységéről. Látogatásáról egy könyvben számolt be: „Rudnó és lelkésze” (Pest, 1846.) címmel. Arányi — orvos-sebész tudor, szemész, szülészmester, a pesti egyetem kórbonctan tanára — tapasztalatait röviden a következőkben lehet összefoglalni: véleménye szerint a rudnói lelkész nem „abszolút medicus”, mert csak botanikát és terápiát tanult, azt is egy cseh „miseri- cordianus frátertől”. Madva Ferencz saját magát „természet- gyógyásznak" tartja! A professzor három napot töltött Rudnón és részt vett a „kolléga” teljes rendelésén, midőn 50 beteget vizsgált és gyógykezelt. Eme rendelésekből megállapította, hogy nem igaz az, hogy a pap minden bajra ráismer, anélkül, hogy a beteget vizsgálná. Az sem felel meg a valóságnak, hogy egy betege sem halt meg, hiszen ő maga tud hat boncolt esetről, melyből kettő az alkalmazott méregerős szerek következtében halt meg. Azt viszont leírja, hogy voltak a papnak olyan betegei, akiket meggyógyított, annak ellenére, hogy ezek a „rendes orvosi kezelésre” nem gyógyultak. Ilyenek például az aranyér-bántal- mak, a szem külső hályogjai, köszvény stb. Viszont az „asz- szonyi nyavalyákat” nem tudta elűzni, sőt jobban feltámasztotta. A gyógyszerei főképpen növényi szerek, de nincs olyan betege, aki ne kapna drasztikus hashajtót. Gyógyszerei közül kettőt vél alkalmasnak az „üdvös kísérletezésre”: a rudnói pi- lulát és a rudnói kenőcsöt. Némely sebészi fogásait „nem megvetendőknek” tartja. A szóval kitűnően tud bánni, hatásosan tudja biztatni betegeit. A könyvtáráról az a véleménye, hogy mivel XVI. századbeliek: „penész-szagúak”. Összegezve ezt írja Arányi professzor: „...Mindezekből láthatja az olvasó, hogy mik Rudnó barátaitól felmagasztaltatnak, vagy mik Rudnó elleneitől le- alacsonyíttatnak nem egészen igazak. ...Tiszteljük tehát a rudnói lelkészben a jeles értelmű férfiút, anélkül, hogy benne valaha az alapos orvost keresnék!” Madva Ferencz gyógyító tevékenységét más oldalról világítja meg Csippék János gyógyszerész (1902), aki Rudnó vidékén éveken át működött akkor, amikor a „csodapap” emléke még élénken élt. Csippék utódja volt annak a De Grach nevű nagytapoldsányi gyógyszerésznek, akinek a patikájában váltották be a „doktor” receptjeit. Hogy a rudnói rendelő milyen forgalmat bonyolított le, arra jellemző, hogy a patika forgalma 1842-ben 4000 pengőforint volt, de 1844-ben már 30 124 pengő-forintra szökött és négy gyógyszerészsegédet kellett alkalmazni. Talán ennél is nagyobb forgalmat jelentett—a Rudnóhoz közelebb eső — pri- vigyei gyógyszertárnak, melynek tulajdonosa dúsgazdag ember lett! Tudnunk kell, hogy Rudnó fekvése miatt csak ez a két gyógyszertár volt elérhető, mivel a Nyitrica völgyében lévő faluból csak ez a két kijárat volt! Csippék véleménye szerint a rudnói pap nem zárkózott el a haladástól, mert ismerte és rendelte az akkori új szereket is. Tagadhatatlan, hogy egyik-másik receptjében furcsa anyagok is találhatók (például „szamárpata reszelék”), de ne feledjük, hogy Madva abban a korban nőtt fel, amikor a szerek természetfeletti hatásában való hit még erős volt! Aki a közkedvelt szlovákiai üdülőhellyé fejlődött Nyitra- Rudnón jár, megtaláhatja a katolikus templom előtti főtéren a természetes gyógymódjáról híressé vált Madva Éerencz plébános emlékművét. Dr. Sonkoly Kálmán
